Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-05-22 / 22. szám
VII« évfolyam. ISSI. 22-ik szám. Veszprém, május 22. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESITÓ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fi t 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 75 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátié. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bénnentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzeudö a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s Általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny« Kortesvilág. Veszprém, május 22. (K. T.) Megyeszerte megindult a képviselőválasztási mozgalom s a pártok minden kerületünkben már szemben állnak egymással. A politikai discussioknak mezőnye megnyílt; az elvek versenyre keltek. A hová csak lép az ember, politikai vitatkozásokba botlik s az elvi argumentumok zápora csak úgy hull a nyakunkba, akár az Istenáldás. Bezzeg most aztán nem panasz- kodhatik már senki, hogy a politika iránt való közöny vett erőt népünkön. Ellenkezőleg. Szükség van okos emberekre, akik a politikai áramlatot rendes medrében tartsák, úgy jobb, mint baloldalán s a kortesvilág erkölcsi statútumait megállapítsák. Mert a pártok emberei nálunk épen nem válogatósak fegyvereikben. Nekik mindegy, akár lovagis vitőr, akár dorong, csak ütni-ölni lehessen vele a túlsó oldalt. Pápavidéken jóformán még a pártok consolidálva sincsenek s már egymás nyakába kerítik a botrányok vizes lepedőjét. Ugodban, Enyingen egyaránt személyes térre vitték a politikát s érvek helyett kővel, sárral kelnek egymás ellen. S nem marad érintetlen sem társadalmi tisztesség, sem egyéni jellem, sem polgári becsület, sem a hivatás érdeme — lerántják, leütik, ha elveit le nem győzik. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A trónörökös pár Budapesten. Budapest, 1881. május hó 19-én. Erről a három napról nem tudok kellőleg számot adni. Hiszen mennyi mindent láttunk, hallottunk, tapasztaltunk? Azért hát csak mindent úgy irok le, a hogy éppen a toliam alá kerül. Vasárnaptól kezdve már ünnep volt Budapesten akármerre fordult az ember mindenütt a fiatal pár arczképét láthatta kicsinyben, nagyban, olajfestményeken, jó-jokor legyezőkön, ékszereken. Lehetett kapni egy példányt 10, az utóbbi napokban 1, mondd egy kraj- czárért. Minden utczasarkon arczképét kínáltak, az emelvényüléseket árulták, a házakat díszítették, csinosították mindenfélével, készültek a diadalkapuk, vasárnaptól kezdve kivilágítások voltak minden középületen. A népszínház esténként villanyos fényével a fél kerepesi utat vakító fehérré világította, az újságok csupa előkészületről írtak, és mindenütt, de mindenütt arról beszéltek, csevegtek, tanácskoztak és olvastak. Keddre már még szebb volt az egész főváros, mindenütt zászlók lengettek. A vácziut, váczi-utcza, Dorottya-utcza, Pürdő-utcza, Er- zsébet-tér teles tele díszítésekkel. Az osztrák államvaspálya induló házába már hétfő estétől fogva nem lehetett bemenni; a váró termek tömve néppel. Künn rengeteg sokan várták rokonaikat, ismerőseiket, barátaikat, minden Es a jelek a legkevésbé sem biztatók arra nézve, hogy ami Veszprém- kerületünkben a kortesvilág más utón készülne haladni. Félő, hogy az indulat s a kölcsönösen felriasztott pártszenvedély itt is olyan eszközökhöz fog nyúlni, a melyek a becsülettel meg nem férők s az egymás ellen bomlasztott társadalmi rétegek harczá- nak áldozatául fog esni az egyesek jó hírneve, egy-egy osztály tisztessége, s a hitbeli tolerantia. Ennek a veszedelemnek a magvát látjuk mi a felkavart porfelhőkben — s aki komolyan figyeli meg a pártok lassú, csendes irányzatát, az tudni fogja, hogy maholnap benn leszünk az általános gyűlölködés, a kölcsönös megszégyenítés fergetegében. Ezért kívánjuk azon polgártársainkat figyelmeztetni, kik jónak látták a pártok élére állani, hogy szabják meg feleiknek, izgatóiknak szigorúan azt az erkölcsi határt, melyen belül a tisztességes mérkőzés lefolyhat. Ha most engedjük a magánterveket érvényesülni s az egyes kortesek pletykáit terjedni, akkor nem lesz aztán csoda, ha a másik párt is hasonló fegyvert fog s vitőr helyett sarat fog a többi mind. Azt hisszük, okos emberekhez szóltunk s — megértettek. Ok legjobban fogják tudni, mint kelljen pártjuk tisztességét megóvni. Mi csak a veszélyeztetett társanegyedórában uj vonat, megrakva csupa kiváncsi idegenekkel. Az egyes állomásoknál egész sereg hordár ajánlott szobákat a kiszállóknak, mert tudvalevő, hogy már a múlt hét óta nem lehetett szállást bérelni. Egy akkora kis szobáért, mint egy jókora asztal 20—25 irtot Ígértek erre a két napra. Még igy sem lehetett kapni. A váczi utón egy egy ablakot 40—45 írtért is kivettek. Hat ablak egész vagyon volt. Kedden reggel már megjelentek a falon Tbaisz uram elővigyázati rendeletéi, részletes programmok, lóversenyi hirdetés, mert tudvalevőleg az is lett rendezve. Kedden délután már emberek járkáltak az utczá- kon ünnepi lapokkal, a trafikok ajtaira is ünnepi lapok voltak kitéve. Másutt meg gyermekek árullak kis piros könyveket a trónörökös pár és a felséges szülői arczképeivel, életrajzaival a mennyegző történetével és egy csomó költeménynyel. Végre elérkezett a szent szerdai nap. A város díszítése még teljesebb, szebb képet öltött. Igazán gyönyörű volt minden. Akármerre fordult az ember, csupa idegennel találkozott; a lóvonatu kocsik teli, az omnibusok tömve, ki ide, ki oda repült, ez a múzeumba, amaz jegyet váltott a színházakba, más a város ligetet, Margitszigetet akarta hamarjában megnézni sat. Délután bezártak minden boltot és kezdődött a zarándokolás a váczi-körutra és azokra az utczákra, terekre, melyeken ő fenségeiknek el kelle vonulniok. Már 1 óra délutántól fogva kezdtek gyülekezni. A nép ezer meg ezernyi tömegekben állta el az ut két oldalát, volt tolakodás, szódalmi rend s az egyéni tisztességért emelők fel szavunkat. Ezek szentségét kívánjuk tiszteletben tartatni, úgy jobb mint balfelől! Mert létérdeke ez mindnyájunknak s ezerszerte többet ér egy országgyűlési szavazatnál!.. == Veszprém, május 22-én. (Hazai sz.) Öngyilkosság. Burján Rezső igali szolga- birói írnok a napokban Mernyén agyonlőtte magát. — Uj lapot indítanak Pécsett, melynek mérsékelt ellenzéki lenne az iránya. — A Balaton áradása a múlt hetek nagy esőzései következtében ismét nagyobb mérvet öltött. — A budapesti ünnepélyességek alkalmával a József nádor szobra díszítésére felállított fekete — sárga lobogó tartókat a nép eldöntötte és összetörte. — Veszett állatok. A csajtai majorban egy veszett eb 5 darab szarvasmarhát megmart, melyek közül 4-en kiütött a düh, és elhullottak. — A tárcsái fürdőn távirdai állomás rendszeresítését tervezik. — Májusi havavás fordult elő Kőszegen, ugyannyira, hogy a közeli hegyek napokig fehérek voltak. — A Coburg család királyi fenség czimet nyert. — April végén már 270 iskolai takarékpénztár volt hazánkban. A budapesti országos kiállítás. *) Ha azon szerény eszközöket tekintjük, melyek az 1876. és 1879-ki orsz. kiállítások rendezésénél rendelkezésre állottak; ha tekintetbe vesszük azt, hogy mindkét esetben nemcsak a kezdeményezés indult ki magánkörből, hanem a vállalat keresztülvitelének roppant nehézségeivel szemben a társadalmi tényezőkön kívül mindvégig nem volt mire támaszkodni, hogy szemben a Bécsben és Párisban kiadott százezrekkel, a kezdeményezők lelkes ügybuzgalmának és fáradkatlanságának hiva*) Ráth Károly orsz. képviselőnek „A magyar iparkiállítások múltban és jövőben“ czim alatt az országos iparegyesület kiadásában 6 ívnyi terjedelmű külön füzetben most megjelent tanulmányából. ronkodás, lárma; de később mégis bámulatos lön a rend. El kezdtek gyülekezni a különféle egyletek. Mi magyarok ezeknek híjával sohasem voltunk és igy gondolhatni mennyi felszalónozott. felszalagozott ur gyűlt egy-egy egyleti piros, sárga, kék selyem vagy bársony lobogó köré. Az egyleti tagok álltak mindenütt a nép előtt. A váczi-körut elejétől kezdve egész az osztrák államvaspálya indulóházáig óriás közönség foglalta el az ut két szélét. Egész Budapest itt volt, hát azonkívül az idegenek? Néha-néha, mikor az ut széle nem volt egyenes, lovas katonák igazították ki. A bazilika mellett volt az első emelvény, sürüu teli kiváncsi emberfejekkel, minden sor magasabban az elsőbbnél. Gyönyörű látvány nyílt azoknak, kik az ut szabadon álló közepétől végig tekinthették ezt az óriási egyenes vonalat. A házak felé a járdákon csupa zászló, csupa közönség, csupa küldöttség beláthatlan messzeségig. Fenn a magasban az állványok és mindenütt az a sok nagy ház, melyekről csüggenek le a különbnél-külöub zászlók, magyar, belga nemzetiek, néhol még osztrákok is: az ablakokról lógtak le a szőnyegek, majd minden házon gyönyörű drapériák, néhol egyes felírások: „Isteu hozott,* díszítések és az ablakokban az a bámuló sokaság, mely oly irigylés tárgyát képezé a földszinten állóknak. Minden ablakban 4—5 emberfej, a boltok ajtaiban létrák, állványok tele kiváncsi boltos segédekkel, némelyek felmásztak az ut melleti fákra, mások meg nagy erőfeszítéssel kis keskeny lyukakon dugták ki a fejüket. És ezek közül a legnagyobb rész, ki színházi, ki messzelátó csővel a kezében kutata a messzeséget. talos támogatása csupán 2—2000 frtnyi silány államsegélyből és hangzatos hivatalos megnyitó dikcziózásokból állott: akkor lehetetlen teljes szívvel nem osztozkodni azon elismerésben, melyet a nemzeti közvélemény a kezdeményezők és főszereplők, de különösen a székesfehérvári kiállítás megteremtője irányában oly pazarul nyilvánított. Az összehasonlító csoportosításokból kitűnik, hogy mig Székesfehérvárott a nyerstermelés különböző ágai közel kétszer annyi, a tanügyi, műszaki és művészeti branche-ok pedig közel ötször annyi kiállítóval voltak képviselve mint Szegeden, addig a tulajdouké- peni ipar-kiállítmányokat illetőleg csak 8%kal haladta meg Székesfehérvár Szegedet. S ez arról tanúskodik, hogy 1879-ben az ország több más vidékeinek ipari viszonyaival ismerkedhettünk meg, de hazai iparunk fejlettségi fokának teljesebb képét, mint 1876-ban, alig nyerhettünk. Hisz természetes is, hogy Székesfehérvárott a dunántúli kiállítók ép úgy praedomináltak, mint Szegeden az Alföld vidékeiből valók; s mig például 1879-ben Aradról, Brassóból, Kolozsvárról, Losonczról, Marosvásárhelyről stb. vett részt aránytalanul több kiállító, addig 1876-ban jóval nagyobb volt a miskolczi, uagy-szebeni, soproni, temesvári, újvidéki stb. kiállítók száma. Az összes csoportokban 1879-ben Baja csupán 4, Kassa 9, M.-Sziget 3, Pancsova 4, Szabadka 5, Szathmár 5, Temesvár 5, Ungvár 5, Zala-Egerszeg 1, Zombor 1 kiállítóval volt képviselve; 4 megyéből egyetlenegy kiállító sem, 22 megyéből tíznél kevesebb kiállító jelentkezett. Ha tehát jelentékeny ipartüző városok részvétele feltünőleg csekély volt, és ha majdnem fele az összes megyéknek iparát egyáltalában be nem mutatta, akkor csakis arra lehet következtetnünk, hogy semmiféle egyéni ügybuzgóság és befolyás, semmiféle társadalmi mozgalom nem képes egy vidéki városban oly kiállítást létrehozni, mely teljesség tekiutetében mérkőzhetnék az oly országos jellegű kiállításokkal, a minők most mindenütt oly sűrűn felváltják a nemzetközi sarcz- kéut rettegett nemzetközi tárlatokat. Ha pedig szükségképeu úgy vidékenkint, mint iparágakkint csak hézagosán lehetett eddigi kiállításainknak hazai iparunk intenziv Már fél három órakor kezdtek kivonulni az egyes fogatok, benuük díszbe öltözött urak hölgyek- Egy-egy fényesen kiállított kocsinál igazán bámulatos felkiáltások lehetett hallani. Ilyen volt pl. a Zichy Jenőé, az Andrássy grófoké, a Karácsonyi Guidóé; ez az utóbbi különösen meglepett mindenkit. Csupa selyem, hátulról három díszbe öltözött inas, mig elöl parókás kocsis hajtotta a lovakat. József fő- nerczeget, ki %4 felé hajtatott ki, élénken megéljenezte a közönség, mit ő katonás köszöntésekkel viszonzott. Kevéssel ‘/24 előtt vonult ki az öt udvari fogat, melyek közül az elsőn voltak bejövendők az ünnepeltek, igen egyszerű kocsi volt ez; sokkal egyszerűbb, mint a főáraké. így várta az összegyűlt óriási közönség az első ágyulövést, mely a Gellérthegyről megszólaljon és tudtul adja, hogy az ő fenségeiket hozó udvari külön vonat az állomásra beérkezett. Végre %5-kor megdördült. A közönség egyszerre felélénkült, mindenki igazított vagy magán, vagy az állásán valamit és várt. Egyszerre megszólaltak a főváros összes harangjai, üdvözlendők az érkezőket, ünnepies egy perez volt ez. Mindenki izgatott, ahogy csak lehetett. így telt el az idő körülbelül 3/45-ig; ezalatt ott künn József főberczeg köszöntötte őket, Ráth Károly rövid, szép beszédet mondott, melyre Rudolf koronaherczeg lelkesítőig felelt. Stefániának gyönyörű csokrot nyújtottak át. Nemsokára látható lön a lovas bandérium, melyet Andrássy Gyula gr. felhívása folytán rendeztek fiatalabb íőuraiuk. Ez igazán fénypontja volt az egész ünnepélynek. A szem nem tudott eltelni a nézéssel ezeken a daliás
