Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-01-16 / 3. szám
VIX. évfolyam. ISSI. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESITÓ“-Vel együtt minden vasárnap reggei. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija : egy hasábos pe- titsoronkint 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. S-ik szám. Veszprém, fan. lö, Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. Egy szó a kormányhoz. (A herendi porczellángyár érdekében.) Veszprém jan. 16. Városunktól egy órányi távolban a hazai mííiparnak oly gyára működik, mely egyetlen a maga nemében s készítményeinek mtíbecse által nemcsak hazánk, de az egész művelt világ elismerését vívta ki magának. A herendi porczellángyárt értjük. A külföld iegnevezetesb czégei, idegen uralkodók udvarai, fejedelmek, liercze- gek innen szokták megrendelni por- czellán-szükségleteiket; minden kiállításról elhozza a gyár a legnagyobb díjakat, arany érdemérmeket, az iparügyekkel foglalkozó sajtó kifogyhatatlan e gyár készítményeinek csodás müalkata dicséretében s aki a gyárat egyszer megtekintheté, rajongással viszi el hirét a hazába. S ma mégis azon a ponton áll a gyár, hogy alig-alig teng. Háromszáz munkás helyett 30 ember dolgozik benn a folyó aprólékos megrendeléseken, melyek elkészítésébe is csak úgy foghat a gyár, ha eleve előleget kap reá s hahogy a gyárnak jobb sorsa nem fordul, úgy lehet, hogy legközelebb végleg megszűnik s véle odavész hazai műiparunk leghirnevesb telepe. A gyártulajdonos család egymásiránti torzsalkodása vitte a gyárat a bukás szélére.Kicsinyes irigykedés háziellenségeskedést támasztott közöttük s a viszály titkos ármánykodássá fajulván, maguk ásták alá a szép jövőjű vállalat alapját. Ma, mikor a családi viszály az egyiknek halálával megszűnt s az életben lévők egyesült erővel törekesznek a gyár megmentésére, már csaknem a lehetetlenséggel küzdenek s önerejükből nem képesek többé új életet önteni abba. A gyárnak ma mintegy 30 ezer forintnyi adóssága van s ennek kamatai, a roppant adó s az óriási regie oly tőkét igényelnek, milyent ez a család többé össze nem teremthet. A végső eszközhöz fordultak tehát s e percében Becsben a\on fáradozik a\ egyik testvér, hogy a gyárat bécsi részvényesek kezére játsza! Az utolsó kártya ez, melyet a gyár a sajátlétele érdekében kijátszik! E kártyával nyerni, fog, de a nyereség a bécsi gründerek zsebébe fog vándorolni! Azt kell hinnünk, hogy e tényekkel szemben hazánk illetékes közegei nem maradhatnak közönyösek többé. Az, hogy egy gyárral több vagy kevesebb van-e hazánkban, hazaíiui lelkiismeretünkkel még megegyeztethető az adott körülmények közt, de az, hogy a hazai müiparuak már világhírre érdemesült ez elsőrendű s egyetlen tényezője külföldi kézre kerüljön, azt hisszük, oly tény, mely a nemzet fiai hazafiasságára appellál. Nem akarjuk e helyen felemlíteni, hogy a diósgyőri szerencsétlen vasgyárba hasztalau dobott kormányunk milliókat, nem utalunk arra sem, hogy „háziipar“-segélyezés czímén százezrek kallódtak már el nyomtalan. E reminiscentiák csak keserűséggel telítik el lelkünket. De ha már ez megtörténhetett, bizva kormányunk hazafiasságában, nem szabad feltennünk, hogy a herendi ipartelepről mondott körülményeket megértvén, nem sietne segélykezet nyújtani arra nézve, hogy azt hazánknak megmentse. A legköny- nyebb módot erre bizonyára megtalálja, ha megbízott kiküldötte által a gyárvezetéssel mielőbb érintkezésbe lép. Legyen biztosítva a kormány, hogy ebbeli nagylelkűsége, mely pedig semmi koczkázattal nem járhat az államra nézve, egyikévé váll hazafias legnagyobb érdemeinek.S a nemzeten nem fog múlni, mint eddig sem, hogy támogatásával új lendületet adjon e tisztán hazai erőkkel s hazai anyaggal dolgozó mtíintézetünknek. Hisszük, hogy megértetéuk s szavunk nem lesz elhangzó szó a pusztában. Mert általunk egy veszendő nemzetügyünk appellál a kormány hazafiasságára! = A magyar országos segély\ő nőegylettől a következő sorokat vettük : A magyar országos segélyzo uőcgylet (veres kereszt) központi választmánya tisztelettel kéri az összes megyei, vidéki s városi választmányokat és a fiókegyleteket, hogy az alapszabályok 20 és 29 §§-ai ér telmében közgyűléseiket január illetőleg február hóban megtartani és az évi jelentés pontos szerkesztése czéljábo'l a tagok és választmány névjegyzékét és a szabályszerű félévi számadást márczius hó 15-éig okvetlenül beküldeni szíveskedjenek. Gróf Zichy Nándorné s. k. elnök. = Tudnivalók mészárosok és marhakereskedők részére. Minthogy a keleti marhavész Hor- vát-Szlavonországban és a Horvát-Szlavon határőrvidék területén megszűnt, a földmivelé3, ipar és kereskedelmi miniszterinm 376000 sz. a. kelt körrendeletével a szoros határzárt megszüntette, és megengedte 1. hogy a Horvát- Szlavonország területéről származó kérődző állatok és ezek nyers termékei a határszéli belépti állomásoknál az 1874: XX. t.-cz. 3-ik szakaszában foglalt feltételek mellett az ország területére behozattathassanak. 2. A Horvát-Szlavon határőrvidék területéről származó kérődzökés nyerstermékeknek behozatalához azonban minden egyes esetben a minisztérium külön élőleges engedélye kívántatik meg. Ilyen belépti állomások Baranyamegyére nézve, az eszéki átjáró hid, továbbá a páléi rév, a Dráva mentén. A veszprémi iparo3 olvasókör közgyűlése (18*1. jan. 9-ikén.) A közgyűlést a nagy számmal egybe- gyült egyleti tagok jelenlétében d. u. 3 órakor nyitotta meg ^Brenner Lőrincz egyl. elnök. Üdvözölvén az egyleti tagokat, felolvastatott az előző közgyűlés jegyzőkönyve, mely észrevétel nélkül hitelesíttetett. Áttér ezután a kör lefolyt évi működésére s előterjeszti, hogy az egyletnek ma 164 tagja vau, kiknek legnagyobb része tagillet- mónyét már befizette. Zollenstein egyl. tag erre vonatkozólag indítványozza, hogy az egyl. helyiségben kifüggesztve levő intés a hátralékos tagokhoz, vétessék le, mert ez — nézete szerint — nem felel meg az ildomnak. Lévay Imre egyi. tag pártolja az indítványt, mig Husvéth János s többen a kifüggesztés mellett vannak. Határoztatik, hogy a kifüggesztés minden év végén eszközöltessék. A költbégvetés a jövő évre ez: Féuzrna- radvány 35 frt 73 kr. tagsági hátralék 80 frt, a jövő évben 140 tag díja 420 frt, újság- eladásból 5 frt 60 kr., összes bevétel 541 frt 33 kr. Kiadás: Múlt % évi házbérhátra- lék 75 frt, jövő évi házbér 300 frt, .Egyetértés“ re 20 frt 24 kr. .Magyar Ipar‘-ra 5 frt 5 kr; „Veszprémére 6 írt; „Vasárnapi Ujság“-ra 8 frt 10 kr; ,Függetlenségére (felerészben) 10 írt; levélhordónak 6 írt; bemondónak 15 írt; összes kiadá- á45 frt 39 kr. Felesleg fog maradni 95 frt 94 kr. A könyvtár jelen állása 170 mű, 514 kötetben. A múlt év folyamán 553 tagnak 1235 db könyv adatott ki olvasni, mi örvendetes tudomásul vétetett. Dukovicsßbmuel egyl. tag indítványozza, hogy közszeretetben részesülő s közelebb legfelsőbb helyről is kitüntetett lelkes plébánosunk Kisovics József apátkanonok urat a kör, benső elismerése csekély jeléül válaszsza A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Téli csevegés. Minő bohő czim ez? fogja mondani a nyájas olvasó, hisz az idén nincsen tél, csak a naptárban. Mosolyoghatsz is szellemes bekezdésemen, hisz midőn az ember nem tud okosabbat és kivételes bamba napja van, (némelyeknél ugyan egész chronicus betegség ez az állapot) ha nagyon heterogén elemekből álló társaságba jutott, ott is az .időről" szokás beszélni. Egyszer egy általam igen tisztelt, művelt egyénnel, kivel akkor találkoztam életemben másodszor, sem tudtam szellemesebb társalgást kezdeni elfogultságomban, mint: ,beh szép idő vau oda- kin!* Otthon azután kissé boszus is voltam, kissé resteltem is, de szivemből kaczagtam magamon és férjem tréfás gúnyolódásaira kaczagva szavaltam el Goethe emlékversét, melyet egy -‘■yen .időről* társalgó szellemdus hölgy látogatójának albumába irt: üí regnet wenn cí regnen foil, Sí regnet feinen £anf; lind wenn1« genug geregnet fiat, inan fiort es wieder auf.... Hihetőleg az meg az esőt emlegette, mint én a szép időt. Egyébiránt az idei télben bem volna csuda, ha bamba lennék I Köd, eső és sár, oly vigasztalan uiszkos a f^ld, az ég, az egész iltüatár, azután jő néhány verőfényes nap, mely •^v a szabadba, d> az idő .hamis és csak náthát szereztem sétámmal. Az idén már harmadszor van, és milyen! Szeretném elfüggönyözni a tükröt, mert úgy nézek ki mintha Kipfelbauser- ral cseréltem volna avczot. Az angol kert bokrain (messzebb nem voltam) mindenütt duzzadó, fakadó rügyeket látni és a pázsit még mindig üde zöld, a korcsolyaidény nem akar beállni. Nemrég egy türelmetlen ilju hölgy egy befagyott sajtár víztükrén próbálta a jég szilárdságát és szerencsésen beszakadt, hanem még csak meg se náthá* sodott, oly edzett mint Miss Lurline. A karácsony és uj év ismét tömérdek uj és régibb vállalat hirét, csomószámra a mutatvány lapokat és füzeteket, kedvezőbbnél kedvezőbb előfizetési felhívásokat hozott. Talán sok is már? Derék vállalattól elvonják a megérdemelt pártolást, mert mégis csak megoszlik a közönség, és pártolás hiányában a jól indult lap ^ folyóirat sem képes derekasan, a művelt közönség igényeinek megfelelőieg fentartani magát. így azután a német folyóiratoknak mindig lesz közönsége hazánkban Óriási számban vannak előfizetőik az egész világon, és így olcsóért képesek szép kiállítást, válogatott tartalmat adni, „eredetit*, nem mint nálunk. Nincs^ folyóirat és szémirodalmi lap, mely ne .fordításokkal* töltse hasábjait. Ezáltal még az is megszűnik, hogy hazafiságból járassák, mert általa nem a magyar iró és irodalom emelkedik. Már nemcsak könyvmellékletet, képet, hangjegyet megbízás elfogadásokat, de .órát*, imádságos könyvet és nem tudom, még mit ígérnek. Már miért is nem .lábbelit* ? ez még a leggyakorlatibb volna; üatal gavalléroknak lakkczipőket, kényelemszerető papáknak meleg papucsokat, hiú hölgyeknek arauy- bőr saudáloeskákat, stb. Ha egy irodalmi vállalat órással léphet consortiumba, miért ne léphetne a tisztelt czipész czéhhel is? A megbízásokban a divatlapok exeellál- nak, de úgy is kell, mert mi nők kifogyhatatlanok vagyunk a megbízásokban és kétség- beejtjük a férfiakat, ha valahová utaznak. És minő indiscrétek! Minő boudoirtit- kokat fel nem tárnak! Ha még leány volnék, az asztalomon nem felednék soha magyar divatlapot, mert elijeszti, kiábrándítja, kijózanítja a házasulandó férfiakat. Hogy ennek az angyalnak, sylpnek, virágnak, tündérálomnak, ami mindennek el nem neveznek bennünket mikor szerelmesek, — annyi-féle drága portéka kelljen, — hogy az a sugár alak talán a jeies füződeréknek köszönhető; azt az édes illatot, mely körüllengi és mely kedves szobácskájábán megrészegít, Izsrának hívják és flafouját 2 — 3 forintjával veszi, pedig d’ Avray grófnő divatértesítése szerint az elegáns hölgyek sok illatszert fogyasztanak, karmantyú egy tuczat kell, öltözék még több és nem alább, mint 60—70 frt és Alter és.Kiss, Kuzmich és Mo- nasterly, Keller és Zsitvay, Áts és társa, stb. hírneves cégekből, hogy ne is említsem Wart- bot és Mdtne Francisset! ha nem lesz több esze, hogy egyszerűen mosolyogjon a grófnők tollából eredő', külömben igen szellemes divattudósításokon, melyek a — milliomosoknak szólnak, szólhattak, és nem olyan szegény ember leányának és feleségének, akiknek van 1000, 2000, 3000 frt évi jövedelmük. Fi[ uanczgenienek kellene lenni, hogy ennyiből ; az „elegentiáu túl egyébre is, — ennivalóra I is, hacsak burgonya, lencse, babra is jusson! Én nem tudom az intentiót, a divatlapok a milliomosoknak vaunak-e, akik maguk csinálhatják is csinálják is a divatot és akikről nem hiszem, hogy csak el is olvassák; arra való a komorna, a varrónő, a garderobiére, törje az az eszét, vagy a középosztály nőinél kívánják az ízlést és szépászetre fejlesztve, rajzaik, szabásaik, mintáik, tudósításaik felvilágosításaik által képesíteni őket arra,hogy egy kis szorgalom és ügyességgel a házi fehérnemű szükségletét, a lakás díszét képező apró csecse-becse kézimunkát, saját öltözéKeiket, a gyermek ruhatárt szerény összegekkel is ízlésesen és élégansul fedezhessék, hogy megkészítsék maguk. Nagyobbrészben nem ezt a benyomást teszik. És aki hallgat a divatlapra? Aki követni óhajtja, aki elég hiú, léha és könnyelmű és belerohan, és a legtöbb nő nem igen spártai lélek, — hova vezet? Az anyagi romlásba, mint ma száz és ezer példa van reá, a társadalomban. Arra az útra, hol a férfiak meg nem engedett módon is iparkodnak pénzt szerezni, sikkasztókká válnak, hogy saját és családjaik felcsigázott igényeit fedezhessék. Határozottan nem merem áliítaui, de úgy tetszik nekem, mintha még az én kislánykoromban nem lett volna ez egészen így. Fagy csak az én körömben nem volt? Én nem emlékezem fényűző, mulató, csillogó, hálózó, ka- czérkodó „junker* „mamákra.* Az enyém nem volt, es kis pajtásaimat se verte meg ilyennel az Isten egyiket se.
