Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-05-01 / 19. szám
VII. évfolyam. ISSI. 19-lk szám. Veszprém* május 1. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ"-vel együtt minden j vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 fi t 50 kr.; félévre 3 fi t; egész évre (> frt. Egyes példányok ára J5 kr. Hirdetések dija : egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-uteza 105. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. II közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. Uj gyáraknak adandó állami kedvezmények. (Az ápril 25-én beterjesztett törvényjavaslat.) Budapest, ápril 27. Ha nem is tisztán „szenteltvíz“, de az iparfejlesztés eszközeit más államok mértékével mérve, bizony nem sokkal több az afféle állami kedvezmény, melyben az ápril 25-én benyújtott törvényjavaslat, a technika jelen fejlődése szerint űzött egészen új gyár- iparágakat részesíteni akarja. Nem mintha örömmel nem üdvözöluők e sokáig késett törvényjavaslatot, de nem tartjuk ezt olyannak, mely csak kis részben is ellensúlyozni volna hivatva a békókat, mikbe az újabb közgazdasági kiegyezés szép fejlődésnek indult és az intenzív fejlődési képesség legtöbb előfeltételével biró iparunkat verte. Midőn gr. S z a p á r i pénzügy- miniszter a képviselő ház 25-iki ülésében az előterjesztést kinyomatás végett bejelentette, több baloldali pádról fölhangzott: „Ónálló vámterület!“ Hát ma már nincs is más eszköze a versenyképes nemzeti ipar megteremtésének, de erős meggyőződésünk, hogy a pénzügyi kibontakozáshoz is csak ezen egy biztos ut vezet. Nincs állam Svéd és Norvégországtól és Dániától Spanyol- országig és Spanyolországtól Romániáig és Szerbiáig, mely oly rémítően csekély jövedelmet huzna a legigazságosabb és legkényelmesebb közvetett adóforrásból: a vámokból, mint Magyarország; de aztán nincs állam sem széles e világon, mely nyitva tartaná határait a szomszédok hatalmas ipara számára, oly kompenzáczió mellett, hogy a vámközösségben levő szomszéd viszont gabonáját és lisztjét, borát, gyapjúját nagyrészt — m á s- b o n n a n vegye, e czikkek exportját pedig vagy megnehezítse vagy lehetetlenné tegye. Mig csak öt-hat évvel ezelőtt is alig akadt a vámsorompók felállításának egy-egy elszigetelt hirdetője, s mig az a kiegyezési viták alkalmával is legtöbb oldalról csak mint exkluzív iparos érdek állítatott oda, addig ma ma már alig akad gondolkodó gazda ember és független politikus, a ki fen- tarthatónak tartaná a vámközösséget az ilyen vámtarifa és a külföldi államokhoz való ilyen szerződéses viszony mellett. A magyar iparnak immár leghatalmasabb szövetségese akadt a hazai földmivelési érdekekben, sőt ha a kozmopolitikus kereskedővilág is kezd az iparért felmelegedui, és ha még a kiegyezési szerződés lejárta előtt is felállíthatónak mondja a fogyasztási zárvonalatre jelenség leg- kevésbbé sem az iparmozgalomuak, hanem a közgazdaság és forgalom ösz- szes tényezőire mint tarthatatlanabbá váló viszonyok nyomásának a természetes eredménye. Semmiféle társadalmi agitáczió sem tehetett volna például nagyobb szolgálatot az önálló vámterület eszméjének, mint a milyent a kormány tett az uj czukor-, kávé- és sör fogyasztási adó behozatala által. Es^ csak az olyan gyarmati he- lyeztetésii állam, mely a szatócsbolt elé finánczot kénytelen állítani, hogy nehány kiló kávé vagy czukor után adót szedhessen; csak az ilyen állam lehet arra utalva, hogy iparát egyébbel ne védhesse a külföldi verseny ellen, mint néhány évi kereset adómentességgel és bélyegelengedéssel. No de nekünk magyaroknak még az ilyen homöopathikus állami támogatást is örömmel kell üdvözölnünk és elismeréssel kell viseltetnünk a kormány „jóakarata“ iránt, hogy a sok enquette után végre gyakorlati irányú kész törvényjavaslattal is igyekezett a közvélemény unszolásának és a törvényhozás utasításainak eleget tenni. „A hazai iparnak adandó állami kedvezményről“ szóló törvényjavaslat egészben magáévá teszi az orsz. m. ipar egyesület idevágó emlékiratában kijelölt irányt, és csekély változással a m. év október havában egybehívott szakértekezlet pontozott javaslatai nyomán állapítja meg az állami kedvezményben részesítendő gyáriparcsoportokat, úgyszintén a kedvezmények módozatait. Helyes az elv, mely szerint nemcsak az oly új gyár- I telepek, melyek Magyarországon eddig i egyáltalán elő nem állított czikkeket készítenek, hanem a már létező, vagy ezentúl felállítandó oly gyárak is részesíttetnek az adókedvezményben, melyek egyfelől a technika jelen fejlődése szerint berendezvék, másfelől pedig iparfejlesztési vagy általános nemzetgazdasági szempontból kiválóbb fontosságú czikkeket állítanak elő. Ilyenek a textil-ipar összes czikkei, továbbá a fémipar, munka- és gőzgépek előállítása, porczellán-, üvegipar stb. A mezőgazdaság kiegészítő részét képező szeszgyárak adó- és illetékmentesítése igen helyén van és valami kevéssé ellensúlyozhatni fogja a közös közvetett adórendszernek végtelen káros kihatását; de nem értjük, miért mellőztetett apapiripar, melyet állami kedvezményben részesítés végett az enquete szintén javaslatba hozott? Az igaz, hogy mintegy 80 papirmalom van az országban, de ezeknek legnagyobb része igen kezdetleges technikai berendezéssel bir; tehát csak teljes átalakítás esetén részesülhetne a czélbavett kedvezményekben; már pedig ezen technikai átalakítás annál kívánatosabb, mivel papírgyáraink csakis a közönségesebb irópa- piros előállítására vannak berendezve, és úgy a sokféle finomabb fajta, mint az egészen durva (csomagoló) papiros is roppant mennyiségekben a külföldről bozatik be. Reméljük, hogy meg fog tétetni- és a képviseiobáz által el fog fogadtatni az indítvány a papíripar felvételére. Ami magát az állami kedvezményt illeti, az adómentesség tekintetében nem lehetett tovább menni, mint a mennyit a javaslat megállapít: 1882. január 1-től 1895. év végéig terjedő teljes mentesség a kereset adó, — illetőleg a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól, továbbá a községi pótlék, az ált. jövedelmi pótadó s a keresk. kamrai illeték alól. Ezenkívül a gyári vállalatok mentesek a gyári telkek megszerzéséért és átírásáért járó illetékek, valamint az ipari részvénytársaságok megalakulásával és részvénykibocsátásával járó bélyeg és egyéb illetékek alól. Ha minden állami kedvezményt, melyhez még a gyári czélokra sziikA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Csodavirág és Csillagfény. — Keleti rege. — Messze, messze a szép Ázsiában, hol oly dús, oly pazar a tenyészet, hol csak azért veszítik el lombjaikat a fák, hogy helyet adjanak a zöldebb, újabb levélkéknek; hol csak azért hull le a rózsa szirma, hogy a tövéből fakadt ifjú hajtás annál pompásabban viruljon; ott a vén Kaukázus tövében, a hol egykor az a büszke, daliás harczraedzett nép lakott: most egyszerű mozlim nép ütötte fel sátorát. Csendes nép ez nagyon, megnyugszik mindenben, nem zúgolódik semmi ellen; szentül hiszi, hogy ami megtörtént, az úgy van jól a hogy van; mert hiszen ami megtörténik, az mind meg van írva előre Thora szent könyvében, amit a hetedik égben szerkesztenek Mohamed próféta megbízásából. Az ellen pedig zúgolódni az igazhitű ember nem szokott, mert a Korán tanítja, hogy .Nagy az Isten és Mohamed az ő prófétája !“ Nem is törődik azután az igazhitű mozlim semmivel, nézi a napot és megbágy mindent a maga utján. De van egy időszak, néhány napja a nyárnak, mikor minden megváltozik És ez, mikor a Csodavirág nyílik! Fent, fent a Kaukázus tetejében, a magas bérczektől, a czyprus és banán erdők lombjaitól elrejtve van egy kis tengerszem. Vize: fehéres, csendes. Ennek a tengerszemnek a közepében van egy csodálatos növény; gyökerei körös- körül a partba kapaszkodnak, s nagy piros erektől tarkáit zöld levelei pedig egészen befedik a tó sima tükrét. Minden évben csak egyszer nyillik e virág, egyszer a nyár közepén, s virágzása ekkor is csak néhány perczig tart. Hanem ennek a virágja olyan nagyszerű olyen isteni, hogy ennek csodálásáért, égi illatának élvezéséért messze földről eljöunek a szép mozlim lányok, asszonyok. Lesik, figyelik ez időben mindig a virágot, nézik a bezárkózott szivárvány szinü szirmokat, izgatottan várják a pillanatot, mikor majd azok szét tárulnak. Merésszen rá mennek a virág erős leveleire és az őr is, kit közülük felváltva választanak, az éjt ott köteles tölteni a tengerszem felett a Csodavirág levelén ; de elaludnia nem szabad, mert a ki ott elalszik, jaj annak, azt kegyetlenül megbünteti a tó szelleme! — Egy alkalommal Ali bég kedvencz neje, kit Csillagfénynek neveztek, őrködött. Gyönyörű cserkesznő volt, alig röpült at felette tizenöt virágos tavasz. Mikor feltűntek a csillagok, mikor elhallgatott az esti ének, mit a vig asszonyok zengtek; Csillagfény is őrhelyére a Csodavirág levelére lépett, hogy vigyázzon annak nyílására. _ Leült egy hajló indára és ábrándozott hazájáról, szép Cserkeszországról. Egyszer azután, mikor" a hold már a legmagasabb pontján volt az égnek, édes, kábító illat lengett az álmadozóhoz. Annak épen az a cserkesz ifjú volt az eszében, akit akkor temettek, mikor őt a rabszolgavásárra vitték. Olyan kábító volt az az illat, olyan szomorú ez az ábránd és mégis oly kedves Csillagfény nem tudott ellenállni, ábrándozott tovább ; mig nem kezdett álmos lenni, az álmadozás altatta, az illat kábította. Lecsukódtak szempillái, álmodott. Látta kinyillani a virágot, látta csodás fenségét, érezte isteni illatát. Lassan, lassan azután a Csodavirág elkezdett előtte változni, s egy kedves arczú, beszédes szemű tündérleány lett belőle. Ez ölébe vette Csillagfényt, rá nézett, megcsókolgatta ajalcát s elkezdett neki regélni. Csillagfény hallgatta Csodavirág regéjét. * * * Régen volt, Istenem, be régen! Akkor is igy virultak a fák, akkor is nyillott a rózsa, akkor is zengett a bülbül édesen szomorú éneket. Régen volt ez, hajh be nagyon régen ! Más nép lakta akkor e berkeket, más dal, más ének rezzenté meg a párjához simuló madarat. Deli ifjak, tisztes öregek, fátyolozatlan arczú leánykák üdvözölték a kelő napot. Be régen is volt, Istenem mily régen! Büszke, erős nép volt az, mint a bérezek oroszlánya, jószivű mint az istenség, kegyetlen, mint a tigris, s kegyes, mint a szelídség! Ez a nép volt az én népem. Mikor a párduezbőr kaczagányos. ifjak, a harcznövelte leventék száguldó paripákon, csatára készülve jöttek a szent berekbe, mikor a senki nem ülte hósziu paripának áldozatvére testé be a liget zöld füvét pirosra; akkor fellépett egy tisztes férfiú az oltár emelvényre és jósolt az áldozat szent-tüzénél szép jövőről, győzelmes csatákról. Akkor eljött két ifjú is a messze vidékről, oda jöttek hozzám, a vén táltos leányához, beszéltek szépen, édesen: .Csodavirág! nővére a rózsának, eljöttünk te hozzád e nép jövendő urai, vezérek örökösi, eljöttünk te hozzád, hogy meghalljuk a szót, — mely egyik boldogsága, másik halála leend.“ „Eljöttünk hozzád Csodavirág, ifjú leánykájához öreg táltosunknak, hogy megmondjuk neked, a mit már oly régen félve titkolgattunk, hő szerelmünk, édes vonzódásunk.“ .Eljöttünk hozzád, válassz közülüuk, s éljen a választott, haljon a másik!“ Nehéz volt választani, én szerettem mindkettőt! .Deli ifjak, jövő urai e népnek ! menjetek a zord csatába, azé lesz szivem, ki több harezvirágot, ki több vérrózsát hoz nászko- szorumba.* Mentek az ifjak. Én sírtam és imádkoztam, hogy őket viharos csatában kard ne sújtsa, kelevész ne találja. Be rég volt ez, istenem be régen! * * b * Elhangzott a paripák robaja, újra megszólalt a bokrok kedves fülemiléje, alkony volt; csak az oltár füstölgő tüze vetett néha egy- egy kékes lángot.
