Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-24 / 18. szám
VII. évfolyam. 1SS1. lH-ik szám* Veszprém, április S4. J • fc'_ ___: ... - 1 Megjelen o lap a „HIVATALOS ÉSTESITÓ“-Vel egyiitt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára ) 5 kr. Hirdetések díjai egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátié. • Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállaikozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét, illető minden közlemény,-----------ps: • közgazdasági-, társadalmi-, helyi- » altalános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. Hódoló felirata Veszprém város közönségének <5 fenség-eilc RUDOLF magyar királyi koronaherczeg és STEFANIE belga királyi föherczegnö 1881. május 10. egybekelése alkalmából. Fenséges cs. és kir. főherceg! Fenséges cs. és kir. főherc{eg asszony ! A múltak dicső emléke hazánkat a Felséges Dynastiához oly szorosan fűzi, hogy Trón és Haza egymástól elválasztliatlan egységet képez. A magyar nép törhetleu hűsége, a Felséges Királyi Házhoz való önzetlen és odaadó ragaszkodása, a történelem tanúsága szerint ezen egységet oly erőssé teszi, hogy ez soha, még a legválságosabb viszonyok között sem bomolhat fel, s a szétvála8zthatlanságba vetett ezen meggyőződésünket, ha lehet, még fokozza Fenséged fejedelmi erényekben gazdag szüleinek dicső Uralkodása, a kik népeik boldogítására irányzott nemes törekvéssükkel a magyar nemzet határtalan szeretetét és ragaszkodását szerezték meg. A magyar nemzet ezen érzelmektől áthatva, örömmel ragadta meg az alkalmat, midőn a Felséges Uralkodó Ház iránti jobbágyi hódolatának, a Trón iránti törhetlen hűségének ünnepélyesen kifejezést adhatott. Megható alakban nyilvánítá örömérzelmeit legközelebb is a Felséges Királyi Pár ezüstmenyegzője alkalmával s boldognak érzi magát, hogy Fenségtek egybekelésekor a Felséges Uralkodó Ház iránt mélyen érzett szeretetének ujabbi koszorúját helyezheti a Trón zsámolyára. Ezen szent frigy csak boldogságot árasztó leszen, mert mig egy részről Fenségteket szerető szivük igaz érzelmei vezérlik együvé, úgy más részről a nemzet jövő boldogságának biztos zálogát látja e szövetségben, a mennyiben Fenségtek előtt dicső szüleik Europa két legalkotmányosabb fejedelmének magasztos Uralkodása képezvén követendő példát, erős a hitünk, hogy Fenségtekuek majdan bekövet kezendő Uralkodása a magyar nemzetet alkotmányos szabadságában feutartani s állami érdekeinek gondos fejlesztésével felvirágoztatni fogja. Veszprém város közönsége tehát a Felséges Uralkodó Ház örömünnepéhez jobbágyi szeretettel csatlakozik s esdve kéri a Mindenhatót, miszerint a megkötendő szent frigyre égi áldását terjessze ki, Fenségteket a házassági frigyben sokáig boldogítsa, kisérje Fenségteket mindig az Úr áldó angyala és védje mindenkor a népek szeretete, hogy Fenségtek jövendőbeni Uralkodása a Felséges Uralkodó Házra hatalmat és dicsőséget, a népekre pedig boldogságot árasztó legyen. Fogadják Fenségtek kegyelmesen városunk közönségének jobbágyi hódolatát, melylyel maradtunk Cs. és kir. Fenségteknek Veszprém, 1881. ápril hó 12-én. Hűséges alattvalói Veszprém város közönsége. = Veszprém, április 24. (Hazai sz.) I Az aggteleki barlangban nagyban folynak a a javítási munkálatok. — Orosz Mihály orsz. képviselő meghalt 65 éves korában.; — A Fertőben most nagy a halbőség. — Az ezüst ára ismét emelkedik. — Horváth lgnácz a kir. műegyetemen nyilvános rendes tanár e hó 18-án agyonlőtte magát. — Uj posta hivatal lépett életbe e hó 11-ken Pákán. - Zalamegye is küldöttséget fog meneszteni Budapestre, a trónörökös lakadalma alkalmából. — Balogh Alajos színtársulata jelenleg Egerszegen tartja előadásait. — A Tisza- menti áradások már szűnni kezdenek.^— A győri lövöldében husvét vasárnap és hétfőn czéllővészet tartatott Hát a mi lövöldénk? — Simon Pál győrvárosi birtokos törvéuy- hatósági bizottsági tag f. hó 20-án 71 éves korában meghalt. — Kovácsics Marczal a sz -Benedekrend főmonostorának tagja arany- misés áldozár Pannonhalmán életének 76-ik évében meghalt. — Pákán egy tanyai lakost rajta értek a szalonna lopáson, s bár szabadon bocsájtották, szégyenében a kútba ugrott. — Verseczen 52 pénzhamisítót fogtak el, több kilogram tizes bankjegyet és 100000 frt készítéséhez szükséges blanquetteket találtak náluk. A temetői kápolna oltára alatt volt elrejtve. Iparos közönségünkhöz. Veszprém, 1881. ápril 23. A veszprémi iparos-ifjúság önképző- és betegsegélyző egylete ezennel köztudomásra hozza a debreczeni ipar-mükiállitás szabályzatát, mely a magyarországi iparos-ifjak lV-ik országos vándorgyűlésének alkalmából Debreczen szab. kir. városban folyó évi aug. hóban rendeztetni fog. 1. A kiállítás folyó 1881. év augusztus hó 20. 21. 22. 23., és 24-ik napjain fog tartatni, s az sz. kir. Debreczen város hatóságának védnöksége alatt álland2. A kiállítás tárgyai a házi- és kézműipar termékei, — továbbá az iparszakba vágó rajz- és Írásbeli munkálatok lesznek. 3. A kiállítandó tárgyak három osztályba soroztainak: I. osztály: Kézműipar. — II. osztály: Házi-ipar. — III. osztály: Kézi rajzok. a) Az I-ső osztály áll két csoportból: 1-ször: az iparos segédek munkáiból; 2-szor: az iparos tanonczok munkáiból. b) A Il-ik osztály áll: kézi munkákból. c) A III ik osztályba tartoznak: a festő, rajz és iparszakba vágó munkálatok. 4. A kiállításban részt vehet minden magyarországi iparos segéd és iparos tanoncz. 5. E műkiállításra önálló iparosoktól is fogadtatnak el munkák, melyek azonban csak elismerő oklevelet, — de jutalmat nem nyerhetnek. 6. A bejelentések folyó évi julius hó 1-éig, — a kiállítandó tárgyak pedig f. évi julius 20-tól augusztus 10-dik napjáig mul- hatlanul taz országis iparos-ifjúsági munkakiállítás végrehajtó bizottságának Debreczen- ben* vagy „a veszprémi iparos-ifjúsághoz* küldendők. 7. A bíráló bizottságok részben a vándorgyűlésre érkezendő tagokból, részben pedig a helybeli iparosok és iparpártolók közül fognak választatni. 8. A kiállításra elfogadott munkák és czikkek készítői jutalmul emlékokmányt; a kiváló tárgyak készítői arany-, ezüst- vagy bronz-érmet nyerendnek. 9. A segédek és tanonczok, kik egyszersmind kiállítók, a kiállításra szabad jegyet nyernek. 10. Az önálló iparosok, kik kiállítók, kívánatra a kiállítás egész tartamára érvényes névre szól ló és más által nem használható jegyeket nyerhetnek 1 formt díj fizetése mellett. II. Minden kiállítandó tárgyra a kiállító- s munkaadójának neve, valamint a tárgy értéke is felirandó. 12. Minden kiállított tárgy, a reá irt érték szerint, a végrehajtó bizottságnál, vagy a kiállító külön meghatalmazottjánál megvehető. 13. A kiállított tárgyakért térdíj nem fizettetik. — A tárgyaknak Debreczenbe és onnan hazaszállítása a veszprémi iparos ifjúság által eszközöltetik, a költség pedig arány- lagosan felosztatik. 14. Bejelentési ívek a ,Veszprém“ múlt számában megnevezett 8 tagú bizottságnál díj nélkül nyerhetők. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Tengerészek sorsa. Elbeszélés. Irta: Kompolthy Tivadar. I. Amande asszony házában. (Vége.) — En is beleegyezném. — És?.... — És — és — és! Érthetetlen ember! Nos, akkor nőül vehetné Judithot. Judith felsikoltott s szivéhez kapott. Aztán a támlányra hajtva fejecskéjét, szende, mosolygó arczczal csendesen zokogott... Edvard arcza lángolt a boldogságtól. Orömittasan legeltető szemeit a gyönyörű leánykán s ajkain az üdv mámora reszketett. Amande asszony készületlen volt e jelenetre. Szinte megdöbbent e váratlan fordulatra. De nem változtathata rajt. Hallgatag nézte a boldog párt. Perez múlva fölkelt Edvard s megcsókolva Judith kezét, Amande asszonyhoz fordult: — Megyek, asszonyom! — Hová? — A tengerre! ~ S ön, ön igazán elmegy ? — Pont ll órakor, a déli vonattal. Judith is felkelt s megsimítva gondos homlokát, Edvardhoz lépett — Kedves Edvard, — szólt, — Írjon ám gyakorta.... mert én .... nagyon, nagyon fogok sírni, ha — s ismét zokogni kezdett, — ha elfeledkeznék rólam. — Esküszöm önnek, hogy mig az ön szive enyém, hive marad a lelkem örökké... — Majd Írunk mi, — veté közbe a mama — s Edvard majd válaszol. így legyen a rend. — Köszönöm boldogító ígéretét. Legyen meggyőződve, hogy bizalmát nem érdemet- lenre pazarlá! Ezzelj búcsúzéra nyujtá kezeit Amande asszonynak s jegyesének. — Asszonyom! Kisasszony ! A viszontlátásig ! — Isten önnel.... — Edvard, Isten önnel!... Isten önnel! A távozó még hallá Judith fuldokló zokogását, amint a veranda széles lépcsőjén lefelé ment. II. Az „ívd“ fedélzetén. Igen tisztelt asszonyom! Épen két szomorú éve ma, hogy a számkivetés keserűségeit élvezem. Azóta csak kétszer volt szerencsém becses kéziratához, pedig 730 napra vajmi kevés olvasmány ez! De miért is irt volna többször, asszonyom. Ön tudja, hogy én még mindig a régi vagyok s jövőm előhaladása iránt (mint irá is levelében) oly tiszta fogalommal bír, mint arról, hogy hatvan ezer frt 'mennyit jövedelmez két év alatt minden körülmények között. Csakhogy én a két év alatt kettőt léptem s kettőt ugrottam. Ön bizonyára azt hiszi, hogy még másik két évig rabja leszek a ten- gerészakademia padjainak, mig hajóapróddá leszek. íme, — téved. Volt elegendő csigavérem hozzá, hogy két évem sok fölösleges éjszakáján át a kedves Judith angyali képecs- kéje előtt üldögélve, könyvet lapozzak; tollat és körözőt forgassak — s így Ion, hogy épen két évvel hamarább körvonaloztam ki vállaimra a tengerészapródi vállbojtot, mint többi 812 akademiatársam így történt, hogy tegnap óta az „Ivó* brigg harmadparancsnoka vagyok. Ennyit magamról s most térjünk a közös ügyre. Azt gondoltam, drága asszonyom, hogy tehetne nekem egy nagy örömet s engedné meg a kedves Judithnak, hogy ö maga Írhasson nekem olykor. Mert becsületemre, igen sajátságos, hogy akiért három év óta minden perczemet, szivem minden dobbanását szentelem, annak még kézírását sem ismerem s két év óta egyetlen közvetlen szavát sem bírom. Azt hiszem, elég férfi vagyok már arra, hogy e bizalomra méltasson s eléggé megraérlegel- heté törekvésem őszinteségét, hogy e kegyre érdemesítsen. Kérem ezt annyival inkább, hogy önt is, asszonyom, egy tehertől megmentsem. Én ugyanis nem áltatom magamat azzal, hogy hozzám írni önnek valami nagy élvezet lehet.Ön, asszonyom kegyes, udvarias és szavatartó. Ezért ír nekem. Judith kisasszony egész másként fogná fel e szívbeli szívességet s legyen meggyőződve, hogy ........a levelek hosszabbak is lenné nek. Megteszi-e asszonyom e szívességet, nem tudom. Ha igen, nagyon lekötelez. Önöket bizonyára érdeklendi, hogy milyen az ,Ivó.‘ Annyit mondhatok, hogy sajátságos jószág. Két árboczos, gépe nincs, vitorlái foszlá- nyosak, oldala kopott, kormánya ócska... de konyhája kitűnő. A kapitányt I. Ontjesnek hívják; derék ember. Sokat iszik és keveset alszik, de sokat káromkodik. Aztán van nyolez szemenszedett matróz; egyik nagyobb mihaszna a másiknál s ezek parancsnoka vagyok én. A nap legnagyobb része csendes semmittevés közt foly, mialatt bő alkalmam nyílik a múltról gondolkozni. Eszembe jut változatos sorban Judith kisasszony, aztán boldogúlt hitelezőim, szigorú tanáraim, a párbajok.... az utolsó reggeli s aztán ismét Judith kisasszouy s ön, asszonyom. Ilyenkor olyan boldog vagyok, oly végtelen jókedv száll meg, hogy képes volnék puddinggá gyúrni a világot s syruppal édesen megenni. Ez igy tart, mig egyszerre valami rósz fazék recscsenése zavarja meg álmaimat s csakugyan.... a kapitány ott dülönget a kormányhidon s monologizál a széllel. A boldogság jelképe ő s mennyei üdv sugárzik széles, becsületes borvirágos arczán. Éjjeimet hol az árboczkosarában, hol keskeny függőágyamban töltöm. De itt is, ott is lelkem szünetleu az önök boldog körében szárnyal s ha három hó múlva Amerikában leszek is, ott is szünetlen az önöké Edvard, az „Ivó* apródja.
