Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-10 / 16. szám
belébe tartoznak, de elkövetik azok, kik mint a társadalom mételyei bujkálva lappanganak, és törvényellenesen használják az elnevezést köpönyegül a bűn eltakarására, külömben sem tartozván a hatósági felügyelet alá, önkéntesen pedig magukat a társulati szabályok alá nem vetik. — Ezek szerint a közbiztonság elleni kihágások leginkább azok által követhetvén el, kik a törvényesen fennálló ipartársulatokhoz nem csatlakoznak, de szégyen foltjai a becsülettel fennálló ipartársulatoknak. A mi a közerkölcsiséget illeti, lehet-e ott erkölcsre csak gondolni is, hol valaki magáról megfeledkezve segédkezet nyújt a lopott marhák eltitkolásához, nincsen-e ott az erkölcs leszorítva, hol az erkölcstelenségnek, a bűnnek tágas tér nyittatik, nem a legveszé- lyesebb-e a közerkölcsiségre az, ha hiányzik a kellő ellenőrködés a visszaélés meggátlására. Ott, hol a szabadipart a megbélyegzettek minden ellenőrzés nélkül űzhetik, — ott hol a társulat nincs jogosítva annak ellenőrzésére, — ott hol az illető szabadon űzheti kufárko- dásait; ott a közerkölcsiségre gondolni nem lehet! Erkölcstelen maga a zugiparos, erkölcstelen annak környezete, s ez által a közer- kölcsiség meg van mételyezve; — De hol is van az ösztön arra, hogy erkölcsössé legyen hiszen ő szabadon űzheti erkölcstelenségeit, nem kell neki fügni senkitől, szabad pórázra van bocsájtva, nem tartja semmi vissza a sülyedéstől, — nem ad ösztönt semmi arra, hogy a közerkölcsiség megőriztessék, fenntar- tassék, nincs az a társulat mely a közerkölcsiség fenntartására ösztönözze — ellenőrizze. Ha mindezektől eltekintenénk is, — ha nem kellene figyelembe vennünk a közbiztonságot, nem kellene számításba vennünk a közerkölcsiséget, — a mészáros ipar üzhetésénél leginkább, és főleg tekintetbe kell vennünk a közegészségi ügyet, és legtöbb súlyt kell fektetnünk erre, mely nem ritkán egyes családokat tesz áldozattá, mely nem ritkán szülő oka a súlyos betegségnek, a bekövetkezett korai halálnak. Tekintsünk szélylyel és vizsgáljuk meg a közéletben szereplő mészáros és husmérő ipart, meg fogunk győződni arról, hogy a közegészség megrontását legnagyobb mérvben a mészáros iparral és husméréssel foglalkozók között találjuk! Miért? mert ez foglalkozik azon tápanyagok kiszolgáltatásával, melyet szegény boldog használ és fogyaszt. Ha tehát egy olyan egyén lép ezen üzletág gyakorlatába ki azt soha nem tanulta, nem gyakorolta, lehet-e attól azt várni, hogy szem előtt fogja és tudja tartani a közegészségre oly megmérhetetlen behatással, befolyással levő kellékeket, mint az, ki azt tanulta, ki arra képesített. Nem ritkán találunk oly zugmészárosokat, husmérőket és leginkább falu helyeken, kik a marha leölésénél már undort gerjesztő- leg, és a közerkölcsiséget egyaránt sértőleg járnak el, — undort csinálnak már a marhák megfejtésénél, — de leginkább undort a hús kezelésénél, kimérésénél, nem ritkán találjuk azt, hogy a már ernyedésbe átment, megfeketedett, — és bűzt terjesztő húsok kiméretnek, — nem ritkán találjuk azt, hogy a kellő tisztaságra legcsekélyebb gond nem fordítta- tik, a vágóhid a husmérő helyiséggel egy és ugyanaz, s mig a táplálékra szolgáló hús ki- szolgáltatik, a vágóhid rondaságai, az undort gerjesztő vér — bűz, vérlátás a közegészségre károsan hat. De nem tartozik még a ritkaságok közé, hogy falu helyeken a beteg — a mételyes marhákat levágják, az esett, a döglött marhák húsait kimérik, ennek nem ritka következése azután az Epydemia kifejlése, — a közegészség gyógyíthatlan megrontása. — Minek is hozták e festményt ide, miért kell naponta látnom? Hogy újra átéljem, átszem- vedjem ama gyászos napokat? Sebeim már rég begyógyultak, de most úgy sajognak ez ismerős alakok láttára! Ott a győzők lovai egy sebesültet tipornak el, tán legjobb barátom volt, itt holttestek úsznak a vizen, ezek is bajtársaim voltak ......... S azután visszaemlé kezett virágos ifjúságára, e sivár jelenre és csalódásai, veszendőbe ment reményei felindulását fájdalomba fulasztották. Lenn az utczán a kintorna harczi indulóját egy édes-bús melódia váltotta fel, mely néhány fájó akkord után elhangzott. Mély csend hallgatott a teremben, melynek siri némaságát az elsötétülő nyugoti égnek vihart hirdető tompa dörgése szakította meg koronként, a kétes félhomályt pedig egy villám czikkázta át, egy pillanatra megvilágosítva a csataképet. Ilyenkor csak úgy rajzottak az emlékek agyában, mint szeszélyes tavaszi napon a ború és verőfény, mint régi beomlott sir felett a gyász és emlékezet ___ Me nnyi történet egy rövid napon, az eseményeknek mily végzetes változatossága egy röpke óra alatt. És ez eseménydus napok mily élénken nyomultak emlékezetébe, pedig azóta mennyi év, nap merült el az örök idők hullámtorlatába. Szomorú napok voltak ezek, de emléÉs ez ellen nincs mentség, nincs segítség, a fogyasztó közönségnek meg kell elégeunie azzal mit a zugmészárosnál kaphat, és habár látja, tudja, hogy ez egészségére károsan hat. el kell tűrnie, mert nincs hely hova ez ellen elégtételért folyamodhatna, nincs ki a húsok egészséges voltát szakértőileg bírálat alá venni képes, és jogosított. De nincs szakértő ipartársulat mely, azt alapjában gátolni, korlátozni képesítve, hivatva, jogosítva van, — ipar üzlete sem hatósági, sem ipartársulati felügyelet, ellenőrzés alá helyezve nem lévén, a közegészség világos rontását tűrni kell a fogyasztó közönségnek, s megadni magát annak, hogy ezen segíteni nem lehet, és ha az undortól súlyos betegségbe esik, ha abból halála következik is meg kell nyugodnia mert erre nézve a törvényhozás máskép nem intézkedett, mert a törvény a mészáros üzletet szabad ipárrá tetteSzámítsuk még ehez a hamis mértékek használatát, mi által ismét a közerkölcsiség szenved támadást; — Nem ritka eset, hogy a szegényebb osztályú fogyasztó közönség az uj mérték számításához nem ért, és ez — ellenébe — éppen a zugmészáros által hasz- náltatik fel leginkább, mert az nem törődik a társadalommal, nem törődik a közerkölcsi- séggel, nem törődik a becsülettel, nem ellenőriztetik senki által, korlátlanul űzi nemtelen eljárását, — károsítja — becsületében sérti, gyanúsítás áldozatává teszi, a legkényesebb és becsületes társulati tagot is, s mig ő megvetve a becsületet, a közerkölcsöt gyarapulni látszik, addig a becsületes, magát mindenekben a társulat szabályaihoz alkalmazó, magát mindenekben a törvény alá helyező, igaz mértéket használó ipartársulati tag tönkre megy, — tengődni kénytelen, — de kénytelen még a sértő kifakadásokat is zsebre rakni, mert nincs oly közvetítés melynél elégtételt szerezhetni képes legyen. Kelt Veszprém városában az 1881. évi márcziushó 22-én tartott rendkívüli nagygyűlésünkben. B au er Károly, (Vége köv.) ipartársulati elnök. = Veszprém, április 10-én. (Hazai szemle.) A győri szinpártolói-egylet gróf Zichy Gézát meghívta egy hangverseny adására. Nagy-Kanizsán egy hét alatt két ön- gyilkosság követtet el a „Szarvas* vendéglőben. — Himlöjárvány dühöng Véged és Batyk községekben. — A balatoni halászat julius 4-ig betiltatott. — A királyfi lakodalma végleg május 10-ére tűzetett ki. — Körös-Tárcsán az árvíz rémítő ínségbe jutatta a lakosságot. Kenyeret folyton küldnek oda. — Országos vásár lesz Nagy-Kanizsán f. hó 11-ón. — A z.-szt.-gróthi nem rég életbe lépett „Jótékony-nőegylet* húsvéthétfőjén hangversenyt rendez tánczczal egybekötve. — Budapesten 3 új gyógyszertár fog felállíttatni. — A bpesti nemzeti színházban villauyvillágítást akarnak behozni. — Baja város Tóth Kálmán szobrára 1000 Irtot szavazott meg. — Sikkasztás. Ordódy József, egy bpesti kereskedésben alkalmazott könyvvezető 45.000 frtot sikkasztván el megszökött. A rendőrség üti nyomát. — Kettős menyegző ment végbe Csíkszeredán; két testvér vett nőül két testvért. — Budapesten a Ludoviciumban a növendékek között 16 tagból egy zenekar alakult. — Liszt Ferencz jelenleg Sopronban időzik gr. Zichy Géza tártársaságában. Sóskuton segélyző-egylet alakult. — Öngyilkos. Csóri Mihályné sz .-fehérvári lakos abbeli bánatában, hogy végrehajtást szenvedett — megmérgezte magát. — , küktől nem tud megmenekedni s miudeu egyes jelenete örökös üldözője lett gondolatainak. A magányos órák csendjét mintha felverné a trombitarecsegés, rendetlen puskaropogás, a csata észbontó lármája, mely elnyeli a haldoklók nyögését, mint halk imát az or- gonazugás. Az alkonyat félhomályát pedig a csatában elhullott bajtársai, véres árnyak népesítik be.... Ahol lobog az a nagy harczi zászló a füst fellegben, mint kiterjesztett szárnyú sirály a viharban.... minden szem arra néz __ j a zászló fenn lobog__ még van remény.... | el őre!... visszavonulnak__ a gyávák!.... fé ltik hitvány életüket___ könyörület istene se gítsd őket!__már utolérték a futókat____ hi ába minden----a zászló elbukott.... vértó csába merült----a győzők most rabolják el-----szegény, eltiprott hazám! ... — De miért kínoztok ti véres alaktalan árnyak ? El... el.... —■ De lábam úgy sajog, valami égő fájdalom nyilalja át. Szemei már nem villogtak oly vadul, lassanként elhomályosodtak s egy fényes könnycseppet morzsolt szét fáradt vonásain. — Ama véres nap óta legtöbbször egyedül vagyok; kerülöm az embereket, kiknek nyomorából, hiú küzdelmeiből, fájdalmából nekem eléggé kijutott, de a fájdalomnak | Liszt Ferencz és gróf Zichy Géza Sopronban. (A „Veszprém“ eredeti tudósítása.) Sopron, ápril 7. A zongora király nagynevű tanítványával együtt f. hó 5 ike óta Sopron szab. kir. város vendége. Az ősz mester eljött meglátogatni szülőföldjét, hol gyermekéveit tölté, hol mint 9 éves fiú aratta művészetével az első babér-koszorút. Látogatni jött-e, vagy végbucsút venni, — azt nehéz volna megmondani; ősz fürtjei inkább az utóbbira hagyuak következtetni. Ki tudja, fogja-e még valaha viszontláthatni a szeretett apai házat? vagy soha többé. — Az idő eljár, a rózsa lehull, az ember megöregszik___ A nagynevű vendégeket a pályaudvarnál a ,,a soproni irodalmi és művészeti kor“ küldöttsége fogadta, a pályaudvar virágokkal volt díszítve. A kör nevében Tomsich ügyvéd (a kör alelnöke) a város nevében pedig dr. Drucker József polgármester tartott üdvözlő beszédet, mire Zichy Géza gróf válaszolt köszönőleg, szónoki tehetsége és különösen finom modora mindenkit meglepett s megnyert. A bevonuló díszes fogatok száma 35—40 lehetett. Liszt Ferencz — herczeg Eszterházy Pál főispán úrhoz, Zichy Géza gróf pedig a benczés tanár urakhoz szállásoltatott. Liszt Ferenczet még azon nap estéjén fáklyás szerenáddal tisztelte meg a soproni dalár-egye- sülét. Az ősz művész fedetlen fővel jött le az utczára megköszönni a megtiszteltetést. Liszt Ferencz és Zichy Géza gr. hangversenye másnap, azaz f. hó G-án este folyt le Sopronban a Casino-épíilet díszes nagytermében, melyet a hallgató közönség zsúfolásig megtöltött. A hangverseny műsora a következő volt: 1. Liszt Ferencz. Irta: Vörösmarti Mihály, szavalja Szigethy Sándor. 2. a) „Magyarok Istene* Liszttől; b) „Magyar ábránd* gróf Zichy Gézától; játsza gróf Zichy Géza. 3. »II perfido*; nagy ária Beethoven Lajostól. Énekli Carina Anna, zongorán kiséri dr. Wall- ner Ignácz. 4. a) b) c) Három kis zongoratanulmány gróf Zichytől; játsza gróf Zichy Géza. 5. „Kémkirály* Schuberttól; játsza gr. Zichy Géza. 6. aj „Szerelmi szűm, sóvárgó búm...* b) „Loreley*; dalok Liszttől. Énekli Carina Anna, zongorán kiséri dr. Wallner Ignácz. 7. „Rákóczy.* Simphonikus dolgozat Liszttől. Előadják Liszt Ferencz és gr. Zichy Géza. E műsor azonban — a hallgató közönség kellemes meglepetésére — megtoldatott Zichy Géza grófnak az „Apa és gyermeke* czímű gyönyörű költeményével; melyet Ujváry Béla ur olvasott fel nagy hatással, és Liszt Ferencznek programmon kívüli solo játékával. A hangverseny minden tekintetben remek és nagyszerű volt. Fölösleges tán említeni is, hogy a művészek rendkívüli kitüntetésben részesültek, különösen midőn Liszt Ferencz az emelvényre lépett, perczekig tartó lelkes éljenzés és tapsvihar hangzott fel a teremben, a mit csak az egyes küldöttségek szónokai szakítottak meg, kik a mesternek szebbnél szebb koszorúkat nyújtottak át. A koszorúk szalagjain különféle feliratok voltak olvashatók. Legszebb volt a város küldöttsége által átnyújtott pompás rózsákból s az élő virágok legszebb nemeiből font koszorú babérlevelekkel dúsan szegélyezve, arany rojtos nemzeti szinü selyem szalagján a következő egyszerű felirattal: »Sopron szab. kir. város Liszt Ferencznek 1881. apr. 6-án.* Midőn a mester meghatottan, mindazonáltal a művész megszokott nyugodtságával a szakadatlan jajkiáltása örökké fülembe cseng, mely az elvénült földről emelkedik, hol lehetetlen a béke, mitsem ér a harcz és hiúság minden küzdelem. Küzdelemről, harczról beszéltem, hol vérünket ontjuk! Miért? Oh ma már nem magasztos eszmék szülőokai ezek- ! nek, hanem versengő vezérek hiú kedvtelése, j dajkamesévé törpült a háromszáz spártai hős- 1 tette. Halottam valamikor elbeszélni a felhőkbe nyúló pyramisok történetét, melyeknek mindegyikét egy nagy, hatalmas király építtető ezernyi névtelen rabszolgáival, kiknek hamvait, csontjait évezredek előtt szétszórta a vihar, nevüket senki sem tudta soha, de a királyokét, azokét megőrzé a történelem, melynek lapjain a pyramisok regéjét őrökkön- örökké ismétli az idő- A küzdő névtelen hősöket betemetik egy közös sirba, az idő be- sülyeszti vagy elsimítja a hantot s azok nevét senki sem tudja meg soha, kik vérök árán fizették meg a diadalt és e küzdelmet. A dicsőség nem a névtelen hősöké.... — De lábam úgy sajog valami égő fájdalom nyilalja át. S itt annyi év óta elvonulva a világtól, ezerszer évődöm, én nyomorult, a béke meddő gondolatával Mikor lesz és leend-e vége e kétségbeejtő nyomornak, kínnak, fájdalomnak és hiú küzdelemnek? 8 kétkedéseim közepette mintha válaszul élesen csendülne a légben e gúnyos kérdés: Ismered az emberszivet és zongorához ült, — egyszerre temetői csend és megfeszült figyelem váltotta fel az imént oly óriási tapsvihar és éljenzésben nyilvánuló lelkesedést. A mester halkan hullámzó accordokkal kezdé meg játékát, mely finomabb volt a Zephir langy fuvalmánál, mégis áthatóbb szerelmesünk forró lehelleténél. Az accordok hullámzása lassankint erősebb lett. — A képzelet a bűvös hangok hallatára legalább is éneklő syréneket vélt közeledni a távolból, kiknek bűbájos énekét tüudérligetek visszhangozzák. A művészi darab tovább folyva finom átmenettel vetkező le a romanticitás zománczát s heroicus futamokban tört ki; majd öröm s fájdalom, harag és szenvedély, bánat és megnyugvás kifejezései válták fel egymást bámulatos zenei árnyalatokban. A mester játéka most mindig csendesebb lett, s hasonlított egy hős haldoklásához, kinek honfiúi hű szive mind gyérebben dob- banik, kinek elható sóhaja is maga a meleg honszerelem..... Az ősz művész remek előadása rendkívüli hatást gyakorolt a hallgató közönségre, minden kéz tapsolt, minden ajak szívből éljent kiáltott, több előkelő hölgy szemében köny ragyogott; Széchenyi Alexandra grófnő pedig egy gyönyörű virágcsokornak átnyujtásával mondott hév köszönetét a mesternek a magas fokú műélvezetért. A többi közreműködők szintén elismerő tapsokban és virágcsokrokban részesültek, különösen Zichy Géza gróf — ki tudvalevőleg jobb kezét elvesztette, s csupáu balkezével oly művészi tökélylyel s utolérhetlen technicá- val játszik a zongorán, hogy mondhatni unicum a maga nemében az egész világon. 0 Lisztnek legkedvesebb tanítványa s méltó büszkesége! Carina Anna kisasszony, daczára annak, hogy ily nagy művészet társaságában lépett fel, — kik mellett nem oly könnyű babért aratni — mégis igen szépen megállotta helyét, iskolázott csengő hangja vau, énekét többszöri kihívásokkal és virágcsokrokkal jutalmazta meg a közönség. A hangversenyt társas vacsora követte, melyen nem csak a városi lakosság színe java, hanem vidéki családok, bécsi és budapesti notabilitások is részt vettek, kik csupán a hangverseny kedvéért jöttek el Sopronba. A vacsora tartama alatt Munczy Lajos kitűnő nemzeti zenekara mulattatta a közönséget szebbnél szebb magyar nótákkal, melyek közül néhányat mégis ujráztattak. Az első toasztott Tomsich ügyvéd mondta Lisztet és Zichyt éltetve. Ez után Zichy Géza gróf mondott igen szellemes toasztot Liszt Ferenczre, ugyan ő Bősendorferre, (ki szintén jelen van Bécsből, Lisztnek jó barátja,) éltette továbbá a soproni irodalmi és művészeti kört, s annak rendező bizottságát. Ügyesen emlékezett meg fiatal kotta-fordítójáról is,pit — mint mondá — a világ nagy zenei capacitásnak hisz, mivel mindenüvé magával viszi; pedig hát zene dolgában ő egészen laikus, azt sem tudja mi fán terem a hangjegy; s hogy hangversenyek alkalmával mégis a legnagyobb precisióval fordít, az onnét van, hogy Zichy az utolsó ütemnél mindig súgja neki hogy: ,j e t z t!‘ s abban a pillanatban megvan fordítva a lap. Ujváry Béla Zichy Géza grófot éltette mint költőt és művészt egy személyben. Az öreg Király professor ur pedig Liszt Ferencz egészségéért ivott. A mester igen jól érezte magát a vacsora alatt, jobbján Zichy Géza gr. bal oldalánál pedig a szép Carina Anna foglalt helyet, kik még a gondolatát is ellesték. megtudnád e vágyai ingatagságát számlálni ? Találtál-e embert, ki boldogságának álmaiban ne csalatkozott volna? van e szív, mely ne hasonlítana a sivatag természetes kutjaihoz? fölszine nyugodt, de ha mélyére tekintesz, krokodilt veszesz észre, mely a kút vizéből táplálkozik. Tán a föld vagy az istenek szom- juhozzák a vért? Vagy mi csak az istenek kedvteléseid játsztuk ezt az észbontó tragikomédiát, melynek élet a neve? E pillanatban eldobnám magamtól.. .. A szomszéd szobában gyermeki lábak apró, tipegő léptei valáuak hallhatók ; az ajtó szárnya megnyílt s egy kis arany hajú lyáuka lépett be, göndör fürtöcskéi a gyermeki életkedvnek apró bodor szárnyait mutogatták, ragyogó orczái, égszínkék szemei pedig a boldogság tükörét. Kis lányom, te vagy? Vidám ezüst csengésű szavak visszhangoztak a teremben. S mintha e ragyogó arcz láttára elsimultak volna a szegény iavalidus homlokredői és a két égszínkék szem sugara setétre árnyalt szemeiből kiűzte volna a borút, setét bűnös utakra tévedő gondolatai után e szavakat mormolta az invalidus: Szűnj meg panasz, ne háborogj szív !
