Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-03 / 15. szám
VII. évfolyam* 15-ik száua. Veszprém^ április S. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára J5 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendo a lap szellemi részét illető minden közlemény. közg-azdasági>, társadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. A tözsdebiróság fentartása ügyében. Az alólirt tizenöt budapesti szak- testület képviselőiből alakult értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy egy nemzetgazdaságilag jeles intézmény sértetlen fentartása érdekében sorompóba lép. Pályatársamhoz appellálunk: támogassanak bennünket ezen törekvésünk érvényesülésében. Fáradozásaink czélja a vitás ügyek elintézésére hivatott tőzsdei bíróság intézményét továbbra is fentartani. E bírósági forum tizenhat évi feuállása óta sok tekintetben járult hazánk közgazdasági jólétének előmozdításához. Az összes gazdasági tényezőkre, az áruforgalomra, a hazai terményekre s főleg a mezőgazdasági tömeges termelésre kiterjedt a tőzsdei választott bíróság rendet teremtő határozmányai- nak jótékony hatása. A kereskedő a bíróság gyors ítélethozatala következtében sohasem volt akadályozva üzleti hivatásának teljesítésében. A kereskedelmi forgalomban sok nehézséget és akadályt lehetett ez által leküzdeni és mellőzni. A mezőgazda megnyugvással teljesíthette terményeinek eladását. Az átvevő kereskedő önkényes eljárásának útját állotta a tözsdebiróság gyors, olcsó és csakhamar érvényesülő igazságos ítélete. A gyárosok és iparosok ezen kivételes bíróságnak a fölösleges formaságok mellőzésével egyszerűsített procedúrája folytán azon helyzetbejutottak, hogy a gyakran nagyobb tőkével rendelkező megrendelővel szemben is érvényesíthették jogaikat, a nélkül, hogy netalán hosszadalmas per által üzletüktől a szükséges figyelem és felügyelet folytonosságát meg kellett volna vonniok. Es a mennyiben a vesztes fél az ítéletben megnyugodhatott, ezen bíróságot sohasem lehetett igazságtalansággal vagy részrehajlással alaposan vádolni. A tözsdebiróság így a forgalmi élet valóságos támaszává és előmozdítójává lett. Részesévé vált hazánk közgazdasági fejlődésének s hozzájárult a főváros felvirágoztatásához. E tényeket minden oldalról elismerték, mi csak konstatálhatjuk azokat s e tények indítottak berniünket a cselekvésre. „Reformokat“ terveztek ez intézmény számára. Reformokat, melyek a tőzsdebi- róság hatáskörét megszorítanák, melyek e gyors és olcsó igazságszolgáltatást kérdésessé tennék. Polgártársaink több osztálya a tőzsdebirósági intézmény jótékony hatása elől imperative elzáratnék, s az eddigi egyszerű eljárás és szokás az újjáalakítás által részben veszélyeztetve volna. Mi is reformokat kívánnánk ezen, a törvény által eddig nem eléggé szabályozott intézmény érdekében. De mi javításokat követelünk oly értelemben, hogy a tözsdebiróság hatásköréből mindazon szerződések és ügyek elintézése törvényesen kizáras- sék, melyek nem üzleti természetűek. Azonban tisztán és világosan kell meghatározni, hogy mindazon viszályok, melyek a kereskedők, mezőgazdák és iparosok üzleti viszonyaiból származnak ezen bíróság által intézhetők el, ha a szerződő felek szabad akaratukból e bíróság illetékességének magukat alávetni jónak találják. Nemcsak a gazdasági jólét szempontjából állítjuk föl ezen programmun- kat, melynek teljesülése annyira kívánatos, hanem magasabb szempontból is, és pedig az egyéni elhatározás szabadságának csorbittatlan fentartása szempontjából, mely magántermeszetü ügyekben tért és jogot követelhet. Ezen elvekre való tekintettel a tözsdebiróság hatáskörét egy javaslatban körvonaloztuk. E szerint a kereskedőknek, a mezőgazdáknak és iparosoknak, lehetővé tétetnék, az üzleti természetű vitás kérdések elintézését továbbra is e forum elé hozatni. Kérjük e javaslatot, melyet tudomás vétel végett közzé teszünk, megvizsgálni s ha helyeslésükkel találkozik, annak elfogadását a törvény- hozásnál támogatni és előmozdítani. Ha javaslatunk nem is mondható tökéletesnek — s vajmi kevés tökéletes e földön — azt hisszük, hogy az czél- tudatosan kijelölt alapelveinknek megfelel. Felkérjük tehát hazánk kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari szak- testületeit, hogy a mennyiben jó indulatunkat és intencziónkat helyeslik, méltóztassanak a mélyen tisztelt kép- viselőbázat javaslatunk érvényesülése érdekében megkeresni. Az említett szaktestületekhez s a termelő osztályok képviselőihez továbbá azt a kérést intézzük, hogy kerületeik orsz. képviselőivel megértetni szíveskedjenek, miszerint javaslatunk elfogadása az illető osztályok közérdekeinek megfelel, és felkérjük, hogy eljárásuk eredményéről bennünket levél i utján értesíteni szíveskedjenek. (Levelek Strasser Alajos elnök úrhoz czim- zendők.) A tömeges nyilatkozatok valamely nyilvános intézmény jósága és üdvössége mellett legjobban bizonyítanak. — A tözsdebiróság,mint ezt a bel és külföldön egyaránt elismerik, jónak bizonyult. Ennek fentartása érdekében fölöttébb kívánatos a tömeges fellépés. A közgazdasági tényezőket alkotó osztályoknak közös cselekvésre való egyesülése nem csak azért szükséges, hogy általában hasznos intézményeket teremtsenek ; a közgazdasági fejlődésre sokkal fontosabb ennél azaz együttműködés, mely már meglévő és köz- gazdasági tekintetből hasznos intézmények fentartását tűzte ki czéljául. Budapesten az e kérdés által érdekelt egyesületek együttműködését sikerrel elértük s reméljük, hogy pályatársaink szerte e hazában csatlakozni fognak hozzánk e nagyfontosságú ügy támogatására. Csatlakozni fognak mindnyájunk, , kedves hazánk üdve érdekében!... Hazafiui üdvözlettel Budapest, 1881. a márczius 21-én tartott teljes ülés megbízásából: Az országos magyar gazdasági egyesület. — A magyar ga\dák társas köre. — Az országos magyar ipar-egyesület igazgatósága. — A\ ors^. m. ipar-egyesület szeszipari szakosztálya. — Az orsz• m- iparegyesület gpár-ipari szakosztálya. — A magyar általános ipar-egylet igazgatósága. — Am. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Anyám sirjánáll Te fekszel itt e szent sir üregében, Letéve minden földi gondokat. Nem hallva gyermeked panaszait, Mit az anyától megfosztott szív ad. Pihenni száltál viruló korodban, Szivemre örök bánatot hagyál. Örök bánatot mert hiszen anya, — S az anyák közt a legjobbik valál. Oh mily parányi itt e sirhalom ! S magába zárja boldogságom ez.... Boldogságom, minden reményem volt, — Egész világom, — kit e hant fedez. Midőn utolján váltunk jó anyám, Hogy kezdjem sorsom ellen a csatát, Oly víg valék — és visszatért fiad, Kebled helyett rideg sírra talált. Nem hittem el halálod senkinek, Nem akkor, midőn sírod mutaták, í^em hittem, hogy egy szerető anya, Itt hagyja a földön árván fiát. S> midőn meggyőztek, sírodhoz lerogytam, Ölelni hantod s szent keresztedet. Szólj, sejted-e ott a göröngy alatt, Szegény fiad, hogy mennyit szenvedett ? I Hock János. A konyháról. — Csevegés. — (Vége.) Üldögéltünk az árnyas bozót alatt a „jégverem* előtt és suttogtunk ezer édes bohó semmiséget, álmaink, reményeink, sejtelmeink- ró'l, a szőke és én, mig a barna valahol egy „budabács* bogarat fogott, kis tenyerére tette és kaczagva kérdezte tőle: „budabács, merre visznek férjhez?* azután ránk nézett és volt rózsás arcz és kaczaj, ha a bogárka a folyón túl, vagy a messzeségben kékló' hegyek félé röpült! Oh bohókás oraculum! Fecsegtünk elmúlt bálról és leendő majálisról, egy bizonyos drapszin kalap és szürke kalapról, melyek fel és alá sétáltak csudálatos módon a sétatér szélső alléejában. Vigyáztunk a falról ("de csak ha síkalapok már elmennek hazaj a hajósok gulyáslevesére olyanformán, hogy kavicsokat dobálván a folyóba: melyikünk bírja meszszebb? a gulyásba pottyant egy rémítő ijedtségünk és sajnálatunkra; délben azután „főztünk* egy kicsit és serénykedtünk az éléstár és konyha között, hogy a hűvös, csendes folyosó visszahangzott a magas sarkú czipőcskék pattogásától a márványkoczkákon, és oly boldogok, derültek, pajzánok voltunk amilyen csak egypár bohó gyermek lehet, kiket mindenfelé mosolygó arcz köszönt, virágos, fényes tavasz vesz körül és a legvirágosabb és legfényesebb ábrándos fejecskéikbe költözött bele. Nemsokára elvett annak a bizonyos drapszin kalapnak a tulajdonosa és vizsgát kellett volna tennem, mit tanultam azon a tavaszon ? Soha examen olyan nehezemre nem esett. Annyi rettegésbe nem került, oly gyáván bátortalanul, önbizalmatlanul nem fogtam hozzá mint uj, asszonyi méltóságom betöltéséhez. Mintha minden fó'zőkanál kárörvendve, gúnyolódva fordította volna felém lapos gömbölyű fejét, ha kimentem a konyhába, és a fazekak gyászos sorfala között titkos, csufondáros suttogást véltem ballaui; hogyha megvau is a fogalmam, mert hisz valaminek kellett rám ragadni, — a magyar és német szakácskönyv, St. Hilaira és Prats asszonyságok gyűjteménye, egy csomó „kipróbált recept* az egész fogalmam és elméletem silányság, mert „gyakorlatom* nincs és nem tudok semmit! Keserves, nevetséges, kétségbeejtő beismerés ! Most már nem lehet „praktizálni*; apa, anya, ingerkedő fivérek, unokabátyák, nénik, bácsik, nagyanyák megeszik jóságból, elnézésből, buzdításul a félig-meddig sikerültet is ; a korholás is utóbb mosolygó bocsánatadásba, kitörő kaczajba olvad át; de mikor a férj előtt szégyenül meg, mikor épen „excellálni* akart, és az dehogy korhol, dehogy haragszik, hanem a bajusza alá dörmög holmi sanszkrit nyelven mondott phrázisokat, és fejedre olvassa a borzasztó, rettentő, kegyetlen, lesújtó Ítéletet, hogy: „elmegyek a korcsmába!* És ha nem kapja is kabátját, kalapját, botját, hogy elrohanjon, fenyegetése csak fenyegetés marad, de az étszerek zörgését, az elrúgott szék robaját, a sanszkrit phrázist talán meghallotta a kárörvendő cseléd, kinek kezéből ma ifjú úrnője kivette volt a kanalat, hogy „kedvesének* „meglepetést* készítsen, és vége a „tekintélynek,“ eltekintve attól, hogy a „kedves* előtt vége a nimbusnak, hogy tudsz valamit. Oly nehéz azután ezt a véleményt meg- dönteni! Némely asszony meg is ő'szül belé, mire a bizalmat visszanyeri. Ismerek .............. Ha pecsenyéd pirosán mosolyog is, a beafsteak minden Ízzel és zamattal bir, a „koch“ ing, reng, és mégsem omlik össze, a becsinált szelíd és fűszeres mégis, a gelée pocczellánépítményéuek minden tornyocskája és párkányzata plastikus épségben jő ki a formából, a fánk duzzadt és büszkén kaczér- kodik fehér gyűrűjével, az „ő* Ízlését és ked- vencz étkeit is megtanultad már, — „nem jónak* fogja nyilvánítani, vagy a legjobb esetben nem hiszi el, hogy a te kezed (az a szerencsétlen, ügyetlen kis kéz!) és tudományod működött közre. Azért kedves, szórakozott, felületes, bohó leánykák okuljatok csevegésemen, és ha nem művésznők, apáczák, tanárnők, távirásznők, orvosnők, stb. készültök lenni, hanem álmaitokban reméltek, vártok egy Tónit vagy Jancsit akit boldogítsatok, — tündöklő nyárban, virágos tavaszon, szüret — zajos őszön, zuzmarás, korcsolyás, bálos télen, — csak tanuljatok meg jól főzni! Nem tudhatjátok „Ő nem-e inyencz?!... André Gyuláné.
