Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-11 / 51. szám
VII. évfolyam. 51-ik izáni. Veszprém, tlecz. 11. Megjelen e lap a ,,HIVATALOS ÉRTESITO^-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben klilÖQ lap adatik ki. —■ Elofitfi* tésl ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre fi frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus* A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Maginvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen kíllemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk itánt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen, vagy német czim- zetíl leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. - Ide czímzeudő ! a lap szellemi részét illető minden közlemény. fi 0 közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s altalános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. A VESZPRÉMI „Talimid Túra“ énbudapesti rabbiképzö. Nem volt a magyarnak soha természetében, hogy valakit azért üldözzön, mert más vallásu. Ki a nemzet örömét, fájdalmait egyaránt osztja, annak terheit viseli, az állam fentartását, annak boldogítását és felvirágoztatását szivén hordozza, ki a nemzetért oly forrón lelkesül, annak védelmezésében vérét ontja, az a nemzethez tartozik. S egy elfogulatlan itélö be fogja vallani, hogy a magyarországi zsidóság rövid pár év alatt mily óriási előmeneteleket tett, mennyire igyekszik hazánk nyelvét keblében meghonosítani, gyermekeit szívvel és lélekkel derék magyarokká nevelni, képeztetni. Sajnos azonban, hogy a magyarhoni izraeliták nagy része még mindig vonakodik magáról az idegen mezt levetni és a német nyelv ápolása által a társadalmi összeforrást jórészben hátráltatja. Ez főképen oka annak, hogy a zsidókérdés hazánkban még most sem tűnt le a napirendről, hogy a hazafias magyar sajtó azt a kellő és alkalmas időben szellőztetni kötelességének tartja. Tehát, mint emlitém, a zsidókérdés Magyar- országon csak nyelvkérdés. S e szempontból indulván ki, reményiem, hogy nem fogom a veszprémi izraeliták haragját magamra zúdítani, ha alkalomszerüleg egy kis „zsidókérdést“ támasztok. — S e reményre annál inkább jogosítva érzem magam, mert nem mint a rúmi kerület képviselője által megindított zsidóellenes mozgalom gárdájának hive, hanem mint azon nemzedék sarjadéka, melyet Istóczi uram — miért, miért nem — egyenesen Palesztinába akar transzperálni, veszem kezembe a tollat, hogy igen tisztelt hitsorsosai- mat figyelmeztessem több oly dologra, a mi épen nem lenne rendjén a jelen körülmények között. A „Veszprém“ előző számának „a veszprémi izr. tanügy“ czimti czikké- ben többi között a „Talmud Tóráról“ is tétetik említés, mely alkalommal czikkiró sajnálattal konstatálja, hogy ezen intézet „még mindig gyengén és még hozzá nem csupán tehetséges gyermekektől látogatta tik.“ Nagyon alkalomszerűnek tartom e panaszos kifakadás alkalmával a nevezett iskolának ügyét szellőztetni, annál inkább, mert annak szükségességét beismerem, sőt egyenesen elke- rülhetlen szükségesnek és kiváló hatásúnak tartom azt a veszprémi és egyátalán a magyarhoni zsidóságra nézve. Mert a „Talmud Tóra“ iskolák az országos rabbiképző intézet előkészítő iskoláit képezik, mely intézetet pedig egyedül tartok hivatva lenni az öszszes magyarhoni zsidóságot megmagyarosítani és a magyar műveltség számára megnyerni. Ám lássuk, képesek lesznek-e majdan a rabbik e nagy és szép hivatásnak megfelelni; tekintsünk csak egy pillanatra e két intézetbe, lássuk, terjesztik-e, ápolják-e ott a magyar szellemet ? A mi a veszprémi Talmud Tórát illeti, sajnálattal konstatálom, hogy ott az előadás német nyelven tartatik oly tanitó által, ki teljesen beszéli és írja a magyar nyelvet. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy azon tanulók, kik naponként két-bárom órán át tanulmányozzák a héber tantárgyakat s kik mind az iskolában, mind pedig a szülei háznál csak magyar beszédet hallottak, egy árva szót sem értenek abból, a mit nekik éveken keresztül tanulniok kell. így állván a dolgok sora, nem csodálni való, ha a „ Veszprémi izr. tanügy“ referense évről évre ily panaszra fakad : „A Talmud Tóra“ még mindig gyengén és még hozzá nem csupán tehet séges tanulók által látogattatik.“ Hisz a legéretlenqbb eszű gyermeknek is van annyi logikája, hogy olyasmivel nem tölti el legszebb idejét, ami számára a legkisebb élvezetet sem nyújtja, hogy ily körülmények között még a tehetségesebb fiuk kedve is elmegy a különben is éles itélőtehetséget követelő Talmud tanulmányozásától, magától értetendő valami. Ismertem „tehetséges“ héber ifjakat, kiknek nagy hajlandóságuk volt a talmudi tantárgyak tanulásához ; de le kellett e hajlamról mon- daniok azon egyszerű okból, mert a veszprémi Talmud Tórában oly: nyelven adták elő, melyet nem értett. S kérdem, helyén van-e, egy intézetben, melynek tanulóiról Hoch- mutli rabbi csak nemrég állította hazafias öntudattal ugyané lap hasábjain : „hogy egyik sem ért német szót, sem mikor belép az intézetbe, sem mikor kilép“, német nyelvű előadásokat tartani ? Vagy tán a Talmudot csupán német nyelven lehet előadni ? Ennek ellenkezőjét fé.nyeHpn bizonyítja a budapesti tanítóképző intézet derék s hazafias szellemű igazgatója és az orsz. rabbiszeminárium tanára, ki „nagy talmudista“ létére a héber tantárgyakat mindkét intézetben magyar nyelven tanítja. Pedig a budapesti tanitó- és rabbiképző hallgatói inkább értik a német nyelvet, mint a veszprémi elemi iskola és nagygymnázium izr. tanulói. De ba jól tudom, Magyarországban lakunk, magyar föld kenyerét eszszük, magyar király és kormány oltalma alatt állunk és édes anyanyelvűnknek is a magyart valljuk? . . . A_„ VESZPRÉM" JÁRCZÁJA. Hónap végén. Ismét eljött a hónapnak , Áldott vége, Uj fény derült üres isebem Fenekére. Ideje is, hogy szűnjék a Kalamáris. — Tíz forintom kiszórta a Princzipális. Mert, ha csők és bor egymással Frigyre lépnek, Pusztulni kell a bánatnak. Szenvedésnek. Hát te ezigány ! száradjon a Kezed szára 1 Mért gubbasztod itt az időt Oly hiába ? Ki a sutból, takarodj ki A középre: Nekem húzd most, megfizetek Én is érte ! De a zsebem a magányhoz Szokott régen, Nem tűri meg, hogy lakója Soká légyen, S hogy nyugalmát a tiz forint Ne zavarja, A csapiamé könnyűszerrel Segít rajta De a nótát megválogasd Máskülönben Hordjon el a szélvész silány Hegedűddel : Mert, ha nóta, legyen nóta, Hogy beléje Reszkessen a szív bujába, Örömébe. Korcsmarosné! eszem azt. a Szép mivoltját! Hozza ide hát a mi jé : Borát, csókját. Csókjától, ha becsipek is, Ne búsuljon 1 Ott a bora, hogy ismét kijózanítson. — Elverte a jég a határt, — Üsse ménkű ! Mi gondom rá lesz, vagy nem a Réten uj fii; Hogyha lesz is, mégha nem is , Mindegy nékem : így is, úgy is tiz forint a Fizetésem. De ha bora részegító’ Mint a csókja, Úgy lesz még csak szivem lelkem Felvidulva : Azt mondják, hogy más fészkébe Jár a kakuk. Kakuk madár vigyázzon kend Még lépre jut! Én is jártam valaha a Más fészkébe, Hanem bezeg kiugrattak, Ki, belőle! Hejh bárcsak ne néztem volna Olyan mélyre Két szemének zavaros kék Örvényébe ! Melynek mélyéből reám a Szilaj vágyak Kárhozatos szép gyöngyei Ragyogónak! De az ember ingatag mint A fa lombja, Jelennek él, a jövőre Semmi gondja. Hejh pedig de sokszor.. . ! hanem Mit papoljak? Most látom csak, hogy szárnya nőtt A boromnak. — Bort ide hát, dalt és csókot Ezerével! — Fáj a szivem, nem bírok a Keservével. Csók, bor és dal a szív hármas Istensége: Gyógyuljon meg, vagy szakadjon Szivem tőle ! ('Ti.-hüred.) Frater Bonaventura. — Rajz. — ■ Sártt'y Aladártól. (Vége.) Bonaventura látta, midőn Brigitta, az apácza trillázva s tánczolva szökött tova, úgy zörgött a csontja, a kosarat is ledobta karjáról a csirkék kiestek abból s a fülke nyílásán, hol a zömök frater lovagolt a hordón, hirtelen egy másik frater jelent meg zöld ruhában, fő'kötó'vel fején s a szaladó Brigitta elé hatalmas querauszt kiáltott. A kakas a földön udvariasan körülsar- kantyúzta a tyúkot s elkezdettek ketten csárdást tánczolni. Márton csakhamar visszatért s meggörnyedve hozta a dézsa vizet. Brigitta is ott termett a theafö'zővel s egy gyertyát tartott kezében. Bonaventura rémülve látta, hogy a halottak nem tréfálnak s csakugyan be akarják szurkolni. Irtózva takarta el szemeit a tortura elől. Kevéssel azután ismét fölpillantott, mennyire megváltozott a helyzet, ezalatt a csontvázak mind kövérekké lettek, az apácza csinos fiatal leáuynyá, csak a kukta maradt a régi, mosolyogva tekintett a kacsingató helyes kis lányra Bonaventura, de a mint meglátta kezében a gyertyát és a szurkos kanalat, rémülve fordította el arczát, a másik oldalon Márton tartotta föléje a vizes dézsát. A halottak nagyon morosus arczuak voltak s latinul beszéltek, talán káromkodtak, vájjon hol gyónják ezt meg? a főhalott türelmetlenül
