Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-09-11 / 38. szám

Nem különben az iskolaszék régi elnö­kének is jkönvvi köszönet szavaztatik. Ezek után elnöklő Kissovich József ka­nonok ur Ő nsga köszönetét fejezvén ki az összegyűltöknek a gyűlést feloszlatja. Évnegyedes megyei közgyűlés. 1881. szeptember hó 5-én. Elnöklő báró Fiáth Ferencz főispán úr ő excellentiája megjelenvén, a szép számmal egybegyült megyebizottsági tagokai üdvözli és a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja Mielőtt a kitűzött tárgysorozat ^tár­gyalása megkezdetett volna Véghely Dezső megyei alispán úr szép szavakkal hivja fel a megye közgyűlését, hogy városunk és megyénk jeles szülöttének, elhunyt Molnár Aladárnak halála feletti szomorúságának a közgyűlés jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Az indítvány egyetértőleg elfogadtatott. Következett a napirend. A m. kir. belflgyministeriumnak 40.676. sz. a. kelt s a megyei gyámügyi szabályren­deletre vonatkozó észrevételeket tartalmazó intézvénye. A miniszteri intézvénynek a gyám­ügyi szabályreudeleten tett módosításokat jó­váhagyó része tudomásul vétetett. Egyszer­smind ez alkalomból is fölirat utján fölkéretni határoztatott a m. kir. belügyminisztérium, bogy a gyámpénztár pénzeinek az adóhivatal által kamatozni leiétkép való elfogadása iránt sürgősen intézkedni szíveskedjék. A m. kir. belügyminiszter 21.366 szám alatt kelt intézvényóvel jóváhagyja a beteg­ápolási pótadó százalékának betegápolása tár­gyában 56/881. sz. a. hozott m. bizottsági határozatot. Tudomásul vétetett. A m. kir. belügyminisztérium 3976/81. számú intézvényével tudatja, hogy a horvát,- slavon- és dalmát országi bán miut kir. biz­tos a létezett horvát,- slavou-batárőrvidék kormányzatát átvette. Tudomásul vétetett. A m. kir. belügyminiszternek a megye által kért lovaspandur állások szervezését megtagadó intézvóuye. Uj kérvény felterjesztése határoztatott. A m. kir. belügyminiszter 22.798. számú intézvénye, — melyben a f. évi költségvetésre vonatkozó 41. számú felterjesztésre észrevé­teleket tesz. A költségvetésben tett levonások engedélyezése fölirat utján ismételve kérel- meztetni határoztatott. A m. kir. belügyminiszter 27512. sz. a. kelt intézvénye a katonabeszállásolási pótadó tárgyában alkotott szabályrendeletre vonatko­zólag. A szabályrendelet jóváhagyatván azon­nali életbeléptetése elrendeltetett. Am. kir. belügyminisztériumnak az 1881. IV. t. ez. által behozott ezukör,- kávé- és sör­fogyasztási adó biztosítása tárgyában 28478/81. sz. a. kelt rendelete. Tudomásul vétetett. A m. k. belügyminisztériumnak 33264-/81. számú intézvénye, melyben az ebadó behoza­tala iránt Pápa város által alkotott rende­letre észrevételeket tesz. Pápa város e sza­bályrendelet módosítására utasíttatott. A közmunka- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak 15572./81. szám alatt kelt intézvénye a pápai és Pápa védéki molnárok és taligások szekereinek széles talpú kerekek­kel leendő ellátása tárgyában. A végrehajtással az alispán megbizatik. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministeriumnak a közhasználatra szánt telep­hon összeköttetések engedélyezésére vonatkozó intézvénye. Tudomásul vétetett. A földmivelés,- ipar- és kereskedelem­ügyi m. kir. ministeriumnak 26.314. sz. a. kelt s a Pápa város által alkotott zálog-köl­csön üzleti szabályrendeletre vonatkozó intéz­vénye. Tudomásul vétetett. A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. kir. ministeriumnak 21.540. szám a. kelt és a Pécs városában felállítandó keres­kedelmi- és ipar kamrára vonatkozó intéz­vénye. Tudomásul vétetett s arról Pápa vá­rosa értesíitetik. 1881. I. XV. XVII. XXIII. XXIV. XXVI. XXVII. XXVIII. XXIX XXX XXXII XXXIV. XXXV. XXXVI. XXXVII. XXXV1I1. XXXIX. XL. XL1. XLII. XLIII. XLIV. XLV. XLVI. XLVII. L. LI LI1. Lili. LIV. LV. LV1II. LIX. LX. LXI. törvény czikkek. Tudomásul vétettek. Fejérmegye alispáni hivatala a «Fejér­megyei népnevelési egyletének alapszabályait megküldi. A népnevelési bizottságnak kiadatott. 1882. évi megyei közigazgatási- árva- és gyámhatósági költségvetési előirányzat. Takács Ádám árvaszéki elnök előter­jesztése az árvaszéki szervezeti szabályok 4. §-ának kibővítése illetőleg a gyámpénztár és árvaszékhez érkező pénz átvétele iránt szük­séges iutézkedés tárgyában. Határoztatott: A szervezeti szabályok bő­víttetnek akkép, hogy a gyámpénztár forgalmi és letéti osztályai mellé egy ideiglenes letéti osztály állíttatik, mely a gyámpénztár vagy árvaszékbez érkező és a gyámpénztárba még be nem utalványozott pénzek őrzésére szolgál addig, inig azok hovafordítása iránt a gyám- pénztár intézkedik. A kezelésre nézve megállapíttatott, hogy a gyámpénztári hivatal köteles az érkezett kül­deményeket kivétel nélkül elfogadni, s a kül­demény mellé csatolt kisérő levelet, ellátva az ideiglenes letéti napló számmal, a m. árva­széki iktató hivatalba küldeni esetleg, ba az pénzutalványon érkezik, azt az árvaszéknél be­jelenteni. Azok, kik eloleges beutalás nélkül fizet­nek, a7 árvaszék intézkedéséig a kamatokra nézve igény nyel nem bírnak. (Vége köv.) Megyei tanügyünk köréből. Lajos Komárom, 1881. szept. hó. Iskolalátogatási jelentések a bakonyalsóvidéki közlelkészetből az 1880 - 81-dik iskolai érről. Lajoskomdromi 1-ső osztály. Ápril 23-án délután vizsgáltatott meg. Ezen osztály vezetője volt Bartos Pál segéd tanító, ki Almánn Brúnónak ösküre eltávozása után hivatott meg. A vizsga eredménye kel­lemesen meglepett, s örömmel constatáljuk, hogy Bartosban egy szép jövőt Ígérő tanítót ismertünk fel. Derekasan megfelelt ezen feladatnak, mi­lyen csekélység az, amit az elemi iskola kezdő növendékei (1. és 2. oszt.) tanulhatnak és Bartos mégis mily sokat tanított, annélkül, bogy növendékei a tanulásban legkevésbé is fáradtak volna. Igen, mert érti módját, hogyan keil a kicsinyekkel bánni. Egészen más mesterség az, mint a na­gyobbak oktatása. — A fősulyt igen helyesen a beszéd és értelemgyakorlatokra fektette, s ez által a növendékek már is sok hasznos is­mereteket szereztek annélkül, hogy az isme­retszerzés nehézségeit észrevették volna. Pél­dául házi állatok leírása és osztályozása, az emberitest főrészei, földrajzi előfogalmak stb. úgylátszik mintha csak rendszeres tantárgyak volnának pedig csak értelemfejlesztő gyakor­latok. A vallástanból a legkisebb czélszerüen választott erkölcsi elbeszéléseket tanultak, me lyeket egész könynyes modorban szabadon montak el; a második osztálybeliek a biblia történeteken kívül, melyek könynyü modorban értelemfejlesztőleg tanítattak. Az egyházi éne kékén kívül némely gyermekek dalokat is ta­nultak, melyek mind tartalmukra mind dalla­mukra nézve igen jól voltak választva. A kezdet igen jó, reményijük, hogy a tanító is nem hátrafelé, hanem mindig előre fog haladni, mindig johban fogja érezni, hogy mily öröm jó tanítónak lenni. Lajoskomdromi II-dik osztály. Pfendesack Lajos vezetése alatt nyilvá­nos examen alkalmával, vizsgáltatott meg a gyülekezet híveinek szép számú jelenlétében. Pfandesack segédtanító már több év óta mű­ködik a lajoskomáromi iskola középső osztá­lyában, s mind ilyen nem ismeretlen. Ezen osztály a legkissebbnek folytatása s éppen ezért szükséges volna, hogy ugyan­azok kik már emebben tanítattak, itt újra ne taníttatnának, vagy ha igen akkor kibővítve. Sok dolgot ugyan úgy és úgyau oly terjede­lemben hallottunk itt, mint az alsóbb osz­tályban. A tantárgyakat minden nemzetségbeli gyermek saját anyanyelvén tanulta ugyan, de úgy, hogy a mellett magyarul is el tudta mondani. Olvasás mellett alkalmazták és ma­gyarázták a nyelvtan szabályait, mely tan­tárgyból igen alaposan, behatóan oktattatak, s e mellett a gyermekek szó- és irásbelileg is gyakoroltattak a mondatok alkotásában. A földrajzból először is általános elemi földrajzi ismereteket szereztek, a 4-dik osztálybeliek Magyarország földrajzát tanulták mondták el szabatosan és kitűnő jártassággal a térképen. Számtanból a 4 alapmiveletet jól begyakorol­ták, természetrajzból igen szép előmenetelt mutattak, mely tantárgyat a tanító igen szép módon tanította. Egyházi énekdallamot elég sokat ugyszinte néhány alkalmas világi dalt is tanultak. Általában a mit ezen osztályban kellett mindazt tanította a tanító, még pedig jól és terjedelmesen. Kolbenheyer Albert, Zukalik Károly, körlelkész. körlelkész. (Vége köv.) A VIDÉK. Berhida, 1881. szept. 5. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Ha földünk tekéjén annyi előforduló vál­tozatos mozzanat közt érdekel bennünket annak tudása, hogy egésszéges gyomru fővárosunk a szűk világ daczára a lefolyt sanyarú évben a szárnyasállatokon kivül 422,350 mmázsa kü­lönféle bust, s a mai phylloxerás aerábau csak 423,505 hektoliter különnemű szeszes italt fogyasztott el, továbbá ha fokozatos tudvágy mellett élvezetességet találunk a sör statisti- kában is, mely szerint egész Europa 40.000 sörfőződéjében évenkint 102 miiló hektl. sört állítanak elő, s e roppant mennyiségből az an­gol után legtöbbet a bajor, és porosz ereszt le öblös torkán, legkevesebbet pedig a vutki- hoz szokott orosz, úgy bizonyára inkább ell fog érdekelni bennünket a sokkal jelentősbb névmagyarosítási ügy örvendetes elhaladásá­nak tudása, mely az utóbbi évek folyamán valóságos eseményt képez. Tagadhatlan, a mióta Budapesten a köz­ponti névmagyarosító társaság megkezdte ha­zafias működését alig múlik el egy-egy bét, hogy a figyelmes hirlapolvasó ne értesülne a lapok hasábjaiból, miszerint az ország több vidékéből habár nem is egész községi terü­letek, de leginkább egyes idegennevü család­fők szép számmal megmagyarosítják vezeték neveiket, s ez igy van jól, s igy is illik, mert ha már egyszer dicső őseink által vérrel szer­zett édes itthonban lakunk, a mely «bölcsőnk, majdan sírunk is,“ magyar kenyeret eszünk és éltető magyar levegőt szivünk, mi termé- szetesb annál, minthogy kell, hogy szív-lélek­kel tett s nóvleg is magyarok legyünk s azok­nak magunkat vallani sohase szégyeneljük. És mégis ?megfoghatlan dolog, hogy a névma­gyarosítástól még máig is sokan tartózkodnak, mintha ez idegen hangzású családi nevök fényéből és édeskedves énjök személyes ér­dem s méltóságából egy mákszemnyit is le­vonna s ama közmondat szerint elég helyte­lenül azzal áltatják önmagukat, bogy valamint „a csuha nem teszi az embert baráttá,“ úgy a magyarhangzásu családi név is bármily ősi s csattanós legyen az, honfi erények nélkül egy fityinget sem ér. Kérkedés s öndicséret nélkül szabadjon példakép felhoznom igénytelen egyéniségem. A névmagyarosítás fontossága, kordereje, s ille­tőségéről, mint jogos korkövetelményről ifjabb éveimben már bensőleg meggyőződve lévén, mint idókori községi jegyző az 1650 lelket számláló Kis-Lőd német ajkú községben ez eszmét nem csak megpendítettem, de önma­gam is jó példával elölmenve, diadalra juttat­tam az által, hogy az 1748 körül a raj na mellékéről ide beköltözött s ez időtájt itt lakó törzsökös magyarokat kiszorított sváb letele­pülők, szívós utódai német hangzású neveit azokéval együtt is kik 1848 óta a Schmerling 9 Bach korszakon át mint „fekete sárgu* is­meretesek voltak; legkisebb ellenkedés fel­merülése nélkül megmagyarosítanom sikerült. Igaz, elejénte mindenki visszarettent a számbavett eljárási költség nagyságától, amely tekintve a néhány százra menő család szá­mát pár ezer forintba kerülendett, de őket azzal vigasztaltam, miszerint bízom a hazafias ügy magasztossága, nemzetünk őrszelleme, fő­leg a kormány és a felséges királyi kifogy­hatatlan kegyben azt majd ok-móddal díj­mentesen kieszközleni szerencsés leendek. Úgyanis azon örömhír szárnyalta be vil­lanyszeren széles hazánkat, hogy uralkodó fenséges királynénk Budán, királyaink hajdani székhelyén 1868. évi áprilhó 22-ón Mária Va­leria kir. főherczegnönek szerencsésen életet adott, s ezzel honleányaink számát szaporítá. Én kapva ez alkalmon ezen az örömeseményt nevezett németajkú községemben az által kí­vántam megörökíteni, hogy annak emlékére tömegesen megmagyarosítjuk idegen hangzású családi neveinket. S igy tevék, felterjesztettem indokolt kérvényemet haliadéit nélkül az álta­lam a nyelv szabályai, szerénység, aeszthetika és jelentőség lehető szem előtt tartásával össze­állított s az egyesek által elfogadott, uj ma­gyar-névjegyzék hozzácsatolásával a megye ut­ján illetékes elintóztetés végett illető helyre, s ime! a díjmentes névmagyarosítási enge­dély 1868. évi julius 2-án 13689. sz. a. kelt belügyészi értesítéssel jóváhagyólag, meglepő örömünkre leérkezett. Az eddig érvényben volt idegen hang­zású nevek u. m. Braschberger (Brassai,) Pfenning (Fillér,; Schnelbach (Pataki,) Bilder (Képes,) Geiszt (Szellem,) Lehman (Kölcsényi,) Erlich (Ernyei,) Kerner (Magvas,) Koppen- berger (Kapphegyi,) Titzl (Téczelyi,) Král (Király,) Novák (Uj,) Wolk (Felleg-re) stb. változtatták át. És ez nem volt „gewalt“ nem «Deutschfresserei“ sem elnyomása a nemzeti­ségeknek, nem terrorizálás, hanem előkészítés utján megérlelésré jussított önkénytes lépés. Szives tudomásul vette akkorban e tö­meges névkeresztelést a megye, tapsai fogadta a magyar elem, s csak egy némely henczegő német újdondász fittymálta eljárásomat csú- folólag használván azt a fületlen élezet, hogy a kislődi svábok, ha neveiket tudni akarják hullározva mennek el a jegyzőkeresztapjukhoz s igy kérdik tőle «Herr Notári wie házi* ? Persze az ily „ csatintásokra“ rá sem hede­rítettem. Azóta e nép a magyar nemzetiség, nyelv, haza, honi szokások s erkölcsök iránti előszeretetében szemlátomást gyarapszik s én éltem alkonyán titokban honfiúi megnyugvá­somat egyedül abban lelem, hogy a magyar­ügynek becsületes szolgálatot tettem, s most másokon a sor. Jelenben édes hazánk s nemzetünk ez­redéves fenállásának évforduló nagy napjával szemben kívánatos lenne, ha a Kis-Lődiek és a váczi járáshoz tartozó Kis-Maros község ide­gen névvel biró lakói példájára, kik Yilczek Sándor derék kántortanítójuk idítványa foly­tán mindnyájan megmagyarosítják neveiket, ezt tennék vegyes nemzetiségű megyénk te­rületén létező számos német s szláv előnevü lakosok is, a mihez most, — miután • mi- velet keresztülhajtása szerfelett megkönnyítve van és létezik a fővárosban központi névma­gyarosító társaság, mely ingyen ad tanácsot s utasítást, s szolgál szakértőileg Összeállított névjegyzékkel is — nem kell más áldozat, mint tett akarattal leküzgeni az e részben ne­tán fenálló balelőitéleteket, s hazafias nemes resignaczióval lenni magyarrá test s lélek mellett névleg is. Az e végből már is szépen megindult mozgalom terjesztésére nemde t. szerkesztő ur! a nép élén álló ihlett lelkű hazafiak u. m. lelkész, tanitó, s jegyző urak hivatvák leg­inkább? kik legjobban tudják mit jelentsen ez igehárom «Hass, alkoss, gyarapít3‘ — s szeretjük hinni, hogy ők ez eszmét szélesb körben megkedveltettvén s elfogadtatván di­adalra juttatni késni nem fognak. ügy legyen! csak előre azzal a kigöu- gyönlt zászlóval! ne illessen minket jelen nemzedéket a dicső hon s nemzetalapító szent nevére való megemlékezéssel a zsoltáros ama sújtó ítélete: «Uram pogányok jöttek a te öröködbe, s szent templomodat megfertöztetók“ hanem önérzetesen elmondhassuk e részben is „megtettük a mivel tartozónk. •! Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Eplényi Márton. Rátót, 1881. szept. 8. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapja 37-ik számában érinteni tetszett a rátóthi tűzesetet azzal, hogy Lakat Mihály urnák 3 gabna asztagja szintén le­égett. Lakat urnák augusztus 29-én már nem szokott csépletlen gabnája lenni és az idén sem volt, elégett neki 4 hatalmas szalma ka­zalja, melynek értéke a 800 irtot meghaladja. Midőn a tűz kiütött hiába mondánk neki mentse meg kazaljait, a tűz helyére érkezett a fecskendőjével, az volt az első szava, hogy ,nem ég-e be valamelyik szegény ember háza? oda siessünk* s fáradhatlanul dolgozott embe­reivel a szerencsétlenek vagyona megmentésén s a tűz továbterjedése megakadályozásán. De mégis áldozatul esett 7 ház és 6 gazdasági épület, a behordott s részben kicsépelt gabna s takarmánynemüek, továbbá 4 beszakadt szo­bában a bútorfélék, néhány sertés majdnem valamennyi szárnyas állat, melyeknek értéke mintegy 6780 írtra tehető. Segítségül jöttek, vidékről elsőben Hajmáskór, Kádárta és végre Veszprémből a tűzoltó-egylettől egy-egy fecs­kendővel s így sikerült a viharban is locali- zálni a vészt. Önfeláldozással iparkodott a tűz továbbterjedését megakadályozhatni, ifj. Fülöp János helybeli gazda, valamint Czeller Jánosné, szintén helybeli lakos, annyira működtek, hogy ha minden egyes oltó oly szívélyesen dolgo,- 2ott volna sikerült volna még 2 házat meg­menteni, elismerést érdemel ezen két egyén kitartó bátorsága, valamint a községben el- szálásolva volt honvéd lovasság kőzreműködéáp, kiknek élén volt bátor főhadnagyuk br. Baillbn ur, ki katonai díszben jelent meg egyszerre egy ház szegélyzetén. > A szerencsétlenek rögtöni segélyben ré­szesültek nagylelkű Lakat Mihály ur által,"o még az uap fölosztatta köztük kenyérkésílé- tét, sajtját, másnap mindegyik számára süttpr- tett kenyeret, harmadnap mindegyik károsult­nak egy egy mérő rozsot, azoknak pedig, kik építeni akarnak 4-ik napon 50—50 kéve szal- mazsuppot adományozott, továbbá hathatos pártfogásával támogatja a károsultaknak több uraságokhoz segélyért benyújtott kérvényét. A szerencsétlenek hálanyilvánítására azok által kérettem föl, kegyeskedjék a tekintetes szerkesztő ur ezt legközelebbi lapjában közzé­tenni­Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Mészáros Imre, jegyző. Molnár Aladár emlékszobrára adakoztak szerkesztőségünknél: Lapunk szerkesztője (egy hozzá anonym küldött pénzösszegből) ..............5 frt — kr. Va rga József gyűjtése Lajos-Komá­rombau.............................. 5 frt — kr. Ed digi gyűjtésűnk 13 frt 48 kr Ez utóbbi gyűjtéshez járultak: Szarvasi Sámuel 1 frt, Márkus Imre 1 frt, Varga Má­tyás 10 kr., Szabó János 10 kr., Mo9berger Simon lo kr., Hofbauer Pál 10 kr., Bartos Pál 10 kr., Pfendicsek Lajos 10 kr., Macher Endre 50 kr., Wicand Pál 10 kr., Knezevich József 1 írt, Münzer Ármin 40 kr., s Varga József 40 krral. Adakoztak továbbá városi polgáraink kö­réből: Husvéth János 50 kr., Balogh Károly 1 frt, Kovács Károly 50 kr., Egy 48-as ha­zafi (R. E.) 48 kr, Fehér Sándor 1 frt. További adományokat elfogad s nyugtáz szerkesztői irodánk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom