Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-09-04 / 37. szám

rII. évfolyam. 1§81.

37-ik szám.

Veszprém, szcpt. 4,

_JL

Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTÓ“-V©1 együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kiil8n lap adatik ki. — ElŐfiz#- tési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyiittérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

II ' II

Magánvitáknak e személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetií leveleket a szerkesztőség nem fogad el.

A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

= i

liözgfazdasögi-, táraadalmi-, helyi- s általános érdekű

megyei hivatalos heti közi

Tűzvészek a vidéken.

Veszprém, szept. 4.

Az elmúlt hét folyamán megyénk zámos községében pusatított a tüz- ész.

Annyival nagyobb volt a szeren- sétlenség, hogy a pusztító elem rop- ant mennyiségben felhalmozott ele- éget is semmisített meg s a szegény ép, mely a jó termésbe vetette bizal- iát, most segélytelentil, reménytelen iéz eléje a télnek.

Aki e tűzvészek köziil egyet- :ettöt látott, az valóban megdöbbenhe- ett azon — mily vétkes könnyeluiü- éggel negligálják községi elöljáróságaink az ily vészes eshetőségekkel izemben fentartandó óvrendszabíllyokat.

Mikor a vész kiüt, odasiet a falu íépe, s nincs egy sajtárnyi vizük, egy üzcsáklyájuk, egy jóravaló fecsken- lőjük, mellyel rendszeres oltást kezdhetnének. Ott áll aztán a nép tétlenül i jajveszékelve nézi a lángok csapkodását, a szikraesőnek a szomszédos tiázakra hullását.

A legközelebb Sólyban pusztított tűzvész alkalmával lapunk egy dolgozótársa is jelenvolt s beszéli, hogy a tüzszinbelyére a szomszédos községekből összesen 5 oltó szivattyú érkezett. Ezek közzül 4 oly rósz volt, hogy használatba sem vétethetett s az ötödik egy öluyi távolra sem dobta a

vizsugárt. így aztán a mentésről szó sem lehetett.

Ugyanez alaklommal feltűnt dolgozótársunknak az a sajnos körülmény is, hogy a nép olykor csupa vak babonából sem olt. Ez esetben sem oltott senki, — még a fenyegetésekkel szemben sem — mert úgy mondák, bűn annak a házát oltani, ki űrnapján esküszik; mert annak tizenháromszor le kell égni.

Ily körülmények között természetesen a legjobb akarat sem segíthet s a községek népe, vagyona kitéve marad a további szerencsétlenségeknek.

Megyénk derék szolgabirái bizonyára tudni fogják a baj elejét venni. Szigorúan megbüntettetik ama község elöljáróit, kik oltószereiket nem tartják jó karban s legalább az aratás idején nem gondoskodnak arról, hogy minden liá&n&l viBkésdot legyen.

A községek jegyzőinek fel keilend világosítani a népet arra nézve, hogy házaik, behordott eleségük biztosítása életszükség s jobb fizetni évenkint 2 frt 50 krt — 3 frtot, mint félóra alatt elveszteni egy életen át szerzett vagyont.

A lelkészek kötelessége pedig elejét venni a nép vakhitének, babonájának. Mert — mint a sólyi eset is bizonyítja — nemcsak a nép értelmisége, szivbeli erkölcsössége, de élete s vagyona is veszélyeztetik ez által.

Községeink népének értelmesbjei

pedig igyekezzenek a könnyelműbb, értelmetlen osztályra hatni s — kivált nagyobb községekben — odamüködni, hogy tűzoltó-egyletek alakúljanak.

Ily utón lehet csak a nép vagy onbiztosságára valamit tenui; s föl- teszszük az illetettektől, hogy már csak saját érdekükben is megteszik, mi különben is kötelességükben áll.

Mert az ő értékeik megmentése — a nemzeti vagyon biztosítása is egyszersmind !

==■ Veszprém, 1881. szept. 4. (Hazai sz»mle.) 415 ember váudorolt ki ez év május havában Magyarországból Amerikába. „Isten áld meg a magyart* énekelték Sz.-István napján a stájer gleichenbergi fürdő templomában. Hát valahol mit is énekeltek ? . . . Légbe akarták röpíteni a horvátok a haza utazó fiumeieket a vonattal együtt. A „Gott erhalte“ helyett magyar hymnust terveznek. 1019 ember magyarosította meg ez év első felében német és idegen hangzású nevét, dooo női többen látogatták egy nap a deb- reczeni iparkiamtast. — a uyui-ueu evzso- zölt magyarnyelvi pót-tanfolyamon összesen 51 tanító vett részt. 14 kr. Trencsénmegyé- ben 1 font vaddisznó bus. Huszár Adolf jeles szobrász készíti a két emléktáblát, mely- lyel ltákóczy szülőházát Bozsiban e hó elején megjelelik. Zendülés. Verőczén a polgármester hivatalboli felfüggesztése miatt zendülés volt. Gyémánt lakodalmát üli Torontálmegye Ná- kófalva nevű községben Czerni Mátyás föld- mives, ki 92, neje pedig 86 éves; 34 fiú és lány gyermekük van, kik a gyémánt lakodalmon jelen lesznek. Múlt vasárnapi orkán a fővárosban is nagy károkat okozott. Le- siilyedt egy szoba a benn levőkkel együtt Újpesten. Vitrioldráma. Sümegen Halász György kereskedő nejét vitriollal szemközt öntötte, magát pedig szivén lőtte. 0 rögtön meghalt, neje pedig elveszté szeme világát.

=A magyar szent korona országai vörös-kereszt egylete igazgatósága tisztelettel kéri az egylet tagjait és pártfogóit, hogy egyrészt a volt segélyző nőegylet fiókjait az alapszabályok 9 és 10. §§. értelmében minél elébb átalakítsák, ott a hol még nem léteznek, uj fiókegyleteket alakítsanak és a választmány névsorát velünk közöljék, hogy még ez év folyamán a megyei, vidéki és városi választmányok az alapszabályok 19, 20 és 21. §§. szerint szervezkedhessenek és a közgyűlés által reájuk ruházott feladatnak eleget tehessenek. A fiókegyletek megalakulásáról szóló jelentéseket annál inkább kérjük még ez év november végéig beküldeni, hogy a deczember hó leginkább a megyei, vidéki és városi választmányok szervezésére fordíttathassék és az idei évi jelentésben az egyleti működésnek hű és részletes képét adni lehetséges legyen. Alapszabályokkal, aláírási ivekkel és egyéhb nyomtatványokkal a központi iroda mindenkor készséggel szolgál.

Szives tudomásul közöljük, hogy az egyleti tagok száma meghaladja a 29,000-et. Az

egyleti vagyon pedig következőleg áll •. gróf xvaruiyi uyuia ul anai a laKarenpenztäroa

gyümölcsözőleg elhelyeztetett 55,183 frt 30 kr., még be nem folyt tagdíjak 3,772 frt, kint levő alapítványok 13,900. frt A központi pénztárnál értékpapírokban 68,150 frt, takarékkönyvekben 14,000 frt, készpénzben 1,098 frt 55 kr. kintlevő ajánlatok a kórházi alapra 7,950 frt. A központi pénztárnál összesen: 165,853 frt 85 kr. A fiókegyleteknél készpénzben 23,225 frt továbbá Budapest fővárosa által felajánlott kórházi telek értéke 30,000 frt. Az egyleti vagyon 219,078 frt 85 kr. A fent kimutatott összegből 23,035 frt a kórházi alapot illeti.

Budapest, (II. lánczhidutcza 1.) 1881. augusztus 28-án.

M igazgatóság.

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Dalaimból.

i.

" Zöld berek mentében Foly kristály patak, Ráhajolva csendben Hársak ingának.

Lassú esti szellő Kél a domb megett ;

Édes fuvalomtól Ág, levél rezeg.

Párját vesztett gerle Fészkében zokog;

Én is mint a geríe Elhagyott vagyok !

II.

CzAltalan bolyongok Egyes egy magam • Olyan édes, holdas, t endes este van.

Szellő szárnyon lebben Könnyű fuvalom;

Hs mat csókját érzem Szomju ajkamon.

Minden víg köröttem,

' ■ öl ke in felzokog:

Boldogtalan épen

«ért hogy én vagyok ?!. ..

Kedves nyári é Fent csillag ra Fn a rét virág zt magam v;

Lebben a fa lombja Csendben, szelíden ;

Tovább mén a szellő S az ág elpihen.

A pataknak habja ügy susog, cseveg ;

Szállnak a magasban Kékes fellegek.

Én meg rólad édes Lányka álmodom —

S könnyek folynak végig Hervadt arezomon. .....

Magyar Gyula.

A tiroli hegyek közt.

(Úti jegyzet.)

Lehetetlen leírni a gyönyörű helyet, íennt a hegy ormain a forró nyár közepén a hóréteg és lejebb már zöld pázsit, lombos fák takarják a sziklahegyeket, melyek szédítő mélységű hegyszakadékaiból a zuhatagok visz- hangja a természet titkos nyelvén beszél hozzánk, mit csakis érzelmeink képesek megérteni. Mélyen lent a vőlgymélyében apró kis falvak tarka fedelű házaival, kis tornvu templomaikkal, hol a vallásos hegyi nép "áhítattal zengi el esteli imáját, mily megelégedés 1 mily nagy boldogság e szegényes helyen. A hegyi tavak sima tükrén, a lombos fák megtört árnyékában, apró kis csoluakok úszkálnak tova hajtva kis fehér vitorlájuk és néhány gyermek karja által, mígnem mások a hegyi lakosok közöl a tavak fehér habjai között fürődve úszkálnak kiknek fejők fölött a hóréteg oly szépen fehérük, mint egy óriási ezüst korona.

A vaspálya vonatok pedig a hegyek kemény szikla oldalain zakatolva robognak tova, mily szép összhangja az egy csudás képnek, a milyent csak a tündérmesék regélhetnek el. Vagy a mellyel csak egy szép álomkép ismertethet meg bennünket.

Ezen utazásunk kedves élvezetét emelte azon szép utitársaság látásának élvezete, a kik az egyes nevezetesebb állomásoknál kiszállva, csoportokba gyűlve, s egymást figyelmeztetve a szép látványosság minden egyes pontjaira, melynek a legkissebb része is képes volt érdekeltséget költeni az érző emberbe. Az utazok nagyrészét a természeti szépségek élvezete hozta e vidékre, a tudomány és művészet pedig vezette őket tovább a szép Olaszföld felé. Ezek közül velünk egy kupéba két festőművész foglalt helyet, a kik egymás közötti társalgásukban a festőművészet felett beszélgettek, felsorolták az egyes nemzetek hírneves fiait, mig végre a Magyarról sem feledkeztek meg és itt nem győzték egymás között dicsérni Munkácsy Mihályt a hires magyar festőművészt, a mit nekünk annál jobban esett hallgatni, mivel utitársaink legke- vésbbé sem gyanították, hogy ő a mi földink. Az idő késő est vala már, midőn vonatunk egy óriási hegykatlanba ért, melynek ködös homályából ezer fénysugár ragyogott felénk, kérdésünkre e hely tüneménye felől „Insbruck* volt a felelet társainktól. Végre elértük a Tyroli hegyek legnevezetesebb helyét a Tirolok fő és székvárosát, melyhez a magyar nemzetnek is nem éppen kevés emléke fűződik.

A mint vonatunk megállóit, s kifújta haragos gőz füstjét a nagy hegyi ut fáradalmai után, mi is elsiettünk szállásra juthatni, hogy kipihenhessük mi is a regényes hegyi ut fáradalmait, a város közepén a „Kék csillag* vendéglő képezte szállásunkat, amelynek odon- szeríí falai közt, meglehetős kényelmes szobával lettünk ellátva, a hol a felszolgálatot a szép tiroli pinczérnők végezték.

Másnap az időt korán siettünk felliasz- náli, s legelőször is a legközelebbi hegyre siettünk fel, mivel a szép derült idő éppen kedvező vala arra, hogy a hegyekről a város köralakját áttekinthessük. A város maga egy széles völgynek szép lapályos helyén dusré- tek között, az Inu folyam két partján fekszik, melyet magas komor hegyek kerítenek, amelynek csúcsairól a legmelegebb nyári napsugár sem képes a havat egészen tisztára leoívasz- tani. A hegy alját mindenütt dús rétek borítják, melyek között sok szép gyümölcsös is van, itt a tengeri (kukoricza) is igen szépen diszlik, a város köralakja a folyam két partján koraiakban terjed ki, melynek keskeny emeletes házait cserép burkolat képezi. A folyam széles ágyát szép faragott kövek magas falazata köríti, melynek mindkét partja szép hosszú sétáló helyet képez a város közepén, a két városrészt pedig több vashid köti össze. A város nevezetességei közül először is a királyi lakot említjük meg, mely három emeletével s egyszerű alakjával eléggé kényelmes arra, hogy egy nyugalomra vágyó fejedelmet kielégítsen. Átellenben van ezzel a királyi kert, a közönség élvezetére bocsájtva van, itt van mindjárt a színház is, az udvari templom,