Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-06-26 / 27. szám
A VIDÉK. Győr, 1881. junius 17. Az urnapi országos vásárunk a múlt hétfőn megtartatott, a lóvásár élénk volt, szarvasmarha nem volt épen sok. Már megszűntek nálunk is a 3—4 napig tartó országos vásárok, amennyiben a vidéki vevők, és eladni szándékozók dolgaik végeztével azonnal elhagyják a várost; mig a régi jó időkben mulattak egy nagyot. Vásárunk csak nem tud úgy elmúlni, hogy újabb és újabb neme a csalásoknak benne el ne követhessék. Ugyanis a vidékről ide sereglett vásári tolvajok nagyobb értékű bankjegyek felváltását kérték ismeretlen falusi emberektől s midőn a szives gazda-ember a legnagyobb előzék enséggel a felváltást eszközölte, valami űrűgy alatt a kapott apró bankjegyeket a felváltó tulajdonosának vissza adták s a maguk nagyobb pénzét vissza kérték és ilyenkor rögtön a sokaság közt nyomtalanul eltűntek. A szive3 felváltók csak akkor jöttek rá a megcsalatásukra, midőn pénzűket újból megolvasták s 100 frt helyett 50—60 forintot kaptak vissza. Guttman Manó és neje állítólag szeredi lakosok szinte a mostani országos vásáron Kácz Péter sertéskereskedőtől 9 Irt 50 kron egy disznót vettek meg azon csellel, hogy majd a „szőlőfürt* vendéglő kapuszinje alatt kifizetik. Eladó semmi rosszat sem gyanított, vevők mutatnak neki egy db 50 frtos bankjegyet és kértek vissza 40 frt 50 krt. eladó ezt nekik leolvasta, Guttman az apró pénzt kezébe vette és oda nyilatkozott, hogy elég lesz a disznó árába 8 frt, s kért 1 frt 50 krt vissza, vagy pedig az 50 frtos bankjegyet. Az önérzetes kereskedő vissza alkudni nem akarváy, inkább vissza adta az 50 frtost, Guttman pedig vissza adta az aprópénzt s sietve eltűnt nejével együtt. Rácz Péter pedig élt a gyanúval, pénzét megolvasta mely 10 írttal kevesebb volt A csalókat nem lehetett föltalálni. Móser Erzsébeth hajadon a györ-nádor- rosi vendéglőben megszállott és ott egy egészséges fiú gyermeket szült, kit az árnyékszékbe dobott; a hullát csak néhány nap múlva találták meg olyképen, hogy a kis fiú keze az árnyékszékből, kilátszott, mire az érintett szívtelen anya elfogatott és törödelmesen bevallotta : hogy a fiút ő szülte, de ez úgymond halva lett; az orvosi vizsgálat ellenben ki- derftettte, miszerint a gyermek erőszakos halállal múlt ki. Nevezett nő az ügyészségnek adatott át. A választási mozgalmak is megkezdődtek,-városunk és megyénkben. Győrváros képviselő-jelöltje a már 15 éven át volt városi képviselőnk Dr. Kautz Gyula egyetemi tanár Győrváros szülöttje. Ö a szabadelvű párt jelöltje. A függetlenségi párt jelöltje b. Mednyánszki Árpád. A Tó-Sziget és Csitizközi járás képviselő jelöltje a szabadelvű párton Varga Mihály zámolyi esperes-plebáuos, a függetlenségi párt jelöltje Krisztinkovich Ede győri ügyvéd. A téti választó kerület szabadelvű- párt képviselő jelöltje Enessey Kálmán, enesei nem kívánok semmit, sem aranyos függőt, sem selyem ruhákat, nem ez az én vágyom. Lásd édes Jánosom két kis gyermekünkért gondoskodom én csak, csekély vagyonúnkból, hogy lehetne több is, arról gondolkodom.“ »Elég vau hisz nekünk, s majd ha Isten segít, szorgalommal s kitartással többet is szerezhetünk. Az élelmet meghozza hálóm, főzelék is elég van kertünkben, s ami fölösleges, itt a szomszéd városban eladhatjuk; meglásd édes Margitom, hogy szaporodik gazdaságunk.* „Nagyon szép mindez János; de hátha a háló nem fog elég halat s hátha a kertben sem lesz elég főzelék: vájjon miből élűnk, tán a levegőből. Én biz azt gondolnám szerelnél fel hajót, vau most egy kis pénzűnk s olyan ügyes tengerész, mint te vagy, könnyen szerezhetnél sok nagyon sok vagyont. Lásd földesurunk is nem ebből lett-e úrrá?!* .Veszélyes a tenger, nem tréfál az velünk édes Margitom: maradjunk meg csak igy, a hogy most vagyunk, nem hiányzik semmink, boldogok lehetünk igy is !* De e beszédet még sem feledé el Haller, ezentúl gyakran lehetett látni fontoskodó arczczal sétálgatni, mint ki nagy tervről gondolkodik. Évek teltek, a fiukból már ifjak lettek s az asszony egyre biztatta férjét, egyre mondogatta, hogy mi máskép volna minden, ha neki szót fogadott volna. Hej! ha tudta volna, hogy még szegényebb lesz, hogy elveszti lérjét, hogy elpusztul háza, dehogy mondta volna!... n. Egy szép tavaszi napon utrakészen állt Haller hajója, mellyel útra indulni akart, hogy gazdagon térjen vissza utjából. birtokos, a függetlenségi-párt jelöltje Matko- vich János kispéczi birtokos. A szt.-mártoni járás illetve a peéri választókerületnek 3 jelöltje van és pedig Szemennyei János a sza badelvü, Zsiskay Antal közép és Melhn Kálmán a szélső baloldali pártnak jelöltje. Városunkban a választás határnapja jun. hó 27. Megyénk területére kitűzött választási határnap pedig junius hó 28. — Győzzön a jobb! Fogadja tek. szerkesztő ur stb. ‘Bauer Ferenc Uj erőforrás. Az ember nagy küzdelmében a létért, felhasználni igyekszik minden erőt. Uralma alá hajtja magokat a természeti nagy erőket is, hogy szolgáljanak neki. A midőn az ereje nem bírja tovább, azokat működteti maga helyett. Kifejti a testekben levő vegyi erőt; villamos szikrát csal ki belőlük, meggyujtja a kőszenet, hogy dolgozzék helyette a gőzgépek által, s felhasználja a szelet és az alázuhanó patak áramát, hogy azok neki gabnát őröljenek, csépeljenek vagy fát fűrészeljenek. Az emberi szellemnek nagy dicsősége ez. A testet felszabadítja az idegroncsoló munkának súlyos terhe alól. S a mily fokban sikerült behozni a kényelmet és az emberiség egy nagy része helyett a gépekot hozni mozgásba: oly fokban teljesítette a kultúra áldásos, nemesítő feladatát. Most ismét egy nagy fontosságú, talán az egész emberiség sorsára kiható felfedezésről vau alkalmunk megemlékezni. Nehány nap előtt jártak Budapesten a .Société de la Force et de la Lumiére* emberei Párisból s találmányukat bemutatták az akadémia előtt. Igénytelennek tetsző szerény találmány. Mindössze abból áll, hogy sikerült nekik a villamosságot összegyüjteniök, hogy úgy mondjam raktározniok. Magában véve igen közömbösnek tetsző dolog, mely talán csak is épen a szaktudósokat érdekelheti. Valójában pedig közelről érdekli az egész practikus világot. Mert hiszen a villamosság csak egy nyilatkozási formája az általános erőnek. Magában véve ép oly erő, mint az, mely vonatokat visz egyik helyről a másikra, terheket emel, gyárakat tart mozgásban, s az ember helyett mindent dolgozik. A villamossággal lehet fürászmalmot hajtani, vagy gőzekét hú- zatni ép úgy mint a gőzgéppel. Valamint a gőzgéppel is lehet villamosságot fejleszteni. Mint Joull és Róbert Mayer kimutatta az erők folyton átalakitbatók egy a másba, a nélkül, hogy csak valami is veszendőbe menne. Ha feltudjuk gyűjteni a villamosságot, feltudunk gyűjteni minden erőt. Ha ezt tudjuk szállítani s eltenni jobb időkről a rosszab- bakra, a hét kövér esztendő maradéka gyanánt a hét roszra, akkor tudjuk ezt tenni minden erővel. Bizonyos kis mennyiségű erőgyűjtést eddig is eszközölhettünk. Midőn például a Wihi- tehead szélpuskájában összesüritjük a levegőt, hogy az egy kellő pillanatban kilökje a golyót, akkor erőt gyűjtöttünk fel. Mikor az óra kerekét felhúztuk, s engedték, hogy a neki ily módon kölcsönzött erő működésben tartsa Ki örült ennek jobban, mint Hallerné! Végre valahára teljesítve látta, mit oly régen óhajtott; arról, hogy férje s gyermekei szerencsétlenül is járhatnak nem is gondolkodott. Nem győzött elég készülődést tenni az uj útra, mert hiszen nem is gyerekjáték ilyen hosszú s bizonytalan útra menni, honnan tán évek múlva jönnek meg. Az igaz, hogy azután gazdagok lesznek. Hej! ha tudta volna, hogy még szegényebb lesz! Felhúzták a vitorlákat, a fedélzeten sürögve intézkedtek a matrózok, legelöl állt Haller két fiával s integettek a parton állóknak; majd jelt adott s a hajó nagy karikákat verve megindult. Ameddig csak láthatta a hajót, ott állt Hallerné a parton szüntelen logtatva kendőjét, mig végre a hajó eltűnt a láthatárról s Hallerné egyedül tért vissza házába, mely most oly csendes és kihaltnak tűnt fel előtte. Nem is tudta miért, oly nagy előérzete volt, s végre keserves könnyekben tőrt ki. III. Sok nagyon sok idő múlt el már azóta, mióta Haller János elindult hosszú útjára. Azóta már hányszor megjöhetett volna! Á levelek, melyek eleinte oly sűrűén jöttek, las- sankint gyérültek s egyszer csak teljesen elmaradtak. Oh hányszor sirt már azóta keservesen Hallerné! hányszor fohászkodott Istenhez, hogy vezérelje férjét s hozza vissza gyermekeit! Hej! ha mindezt tudta volna előre! Minden reggel elment a kikötőhöz s estig szüntelen ott maradt; s minden este avval feküdt le, hogy tán holnap s eljött a másnap is, de nem jöttek vele férje és gyermekei. Mindenki szánta őt, ki napról-napra fogyott; a szép fekete haj megfehérült, a szép az egészet szerkezetet: szintén munkát, erőt raktároztunk. De nem tudtuk raktározni és felgyújtani eddig a természetben levő ingyen erőket. A szélnek erejét, mely nem kerül semmibe, s végig száguldozva erdőn mezőn haszontalanba vész el az emberiségre nézve. Vagy a vizesé3 erejét, mely távol völgyeknek ölin hal el felhasználatlanul. Egy-egy szélmalom vagy vizkerék csak piczi részeit fogták fel az egésznek. A szélmalom csak akkor dolgozott, mikor épen fújta a szél, a vizi kerék csak azon a helyen, ahol a viz folyt. Amannak erejét nem lehetett megtakarítani akkorra midőn a szél megállóit, emezét nem lehetett elvinni, emberlakta helyekre, vagy városokba, a hol szükség van reá. Most már ez is sikerül. A villamosságot raktározui és szállitaui lehet, tehát lehet miuden erőt. Planté franczia tudós kitalálta a módot, mely szerint a villamosság újra felkel magától egy testben, a mellyel közölte- tett. Egyszerű eljárás az egész. Kénsavas vízbe márt ólomlemezeket, s villamos áramot bocsát rajtok keresztül. Aztán kiveszi őket a vízből és megszáritja őket. Kész az egész. A lemezek rétegessé lettek, s azt a tulajdonságot vették fel, hogy azt a villamosságot, mely rajtok áthaladt bármely pillanatban előfejthetik. Csak kénsavas vízbe kell őket mártani s ismét ép oly erős lesz benne az áram mint volt előbb. Egy sodronnyal kell őket összekötni, s villamos fényt nyerhetünk, mely pótolja a nap világot, vagy pedig Gramme géppel kellőket összeköttetésbe hozni, s a gép el kezd forogni, és más gépek mozgásban tartására használható E napokban Regnier Franczia mérnök Párizsból egy oly ólomlapot küldött át Angliába a glasgoroi egyetem világhírű tanárának Thomsonnak, mely egy millió láb fontnyi erőt foglalt magában. Azaz akkora erőt, mely egy millió fontnyi súlyt (tízezer mázsát) képes egy lábnyi magasra emelni. És Thomson Glasgonban csak kénsavas vízbe mártotta az ólomlapot, és meg kapta ezen iszonyú erőt. Hogy ennek minő a praktikus alkalmazása, az könnyen kitűnik a mondottakból. Szélvitorlákat és vizi kerekeket lehet állítani mindenfelé, melyek mozgásban tartják a villamosság fejlesztő gépeket. A villamosságot ólomlapokon bocsátják át, azokban gyűjtik fel. Az ólom lemezek villamosságát aztán mozgásba hozhatják akár hol és akár mikor. Akkor is midőn a szél nem fuj többé, s a gépet hajtó vitorla megállót, s ott is, a honnan messze esik egy-egy vízesés, vagy a Niagara zuhatag. Valószínű, hogy az erő kifogja szorítani a gőzt S lehetséges, hogy már a mi életünkben a villamosság fogja huzni a vasúti vonatokat, s mozgásban tartani a gyárakat, szövőszékeket vagy talán a varrógépeket is. És ez fog nekünk szolgáltatni világosságot ingyen, a hosszú téli éjszakákon. Hoxtsy Pál. Választási apró-cseprö, A választási harcz megindult, és folyik egész erővel. Három küzdő áll a csatatéren, s mindegyik felhasználja a maga egész erejét, telt arcz megfogyott, de ő még mindig remélt, még mindig várta férjét deli két gyermekét. Lábai sem bírták, nem bírt már a kikötőhöz menni, ott ült mindig háza előtt a kis padkán, szüntelen a tenger felé nézve, ha egy hajó jött lázasan ugrott fel, de csalódva, csakhamar bágyadtan rogyott helyére. Szegény Hallerné! Szegény öregasszony! Mily boldog s megelégedett volna, ha mellette volnának férje s gyermekéi. De hisz ők megjönnek, megjönnek gazdagon s akkor ismét boldog lesz s elfeledi a sok szenvedést, kora öregségét gyermekei körében. Húsz éve múlt már most is, mint akkor oly fellegtelen szép idő van, a tenger színe oly sima, oly csendes. Most is ott ül kis házikája előtt, kezeit szemei elé tartva hosszan néz a semi- ségbe. Ki int ott? vagy tán szemei gyengék? Mintha fehér kendő lobogtatását látná! Oh, ha ők volnának, ha ők jönnéuek, kiket oly régtől vár, oh! mily öröm lenne az! Igen, igen, ők azok, ő az René, ő int, s a gyenge nő fölugrik, szaladna, de lábai nem bírják — összerogyik!... Hányszor csalódott már s minden csalódás uj reményt kelt szivében! Szegény Hallerné! szegény öregasszony! Újra éledt minden. A tavasz újra megjött himes mezőivel, tarka virágaival, csak szegény Hallerné fogy napról-napra! Az egykor oly teit, üde arczot tisztelet gerjesztőleg köritik galambősz fürtéi. S ő még miudig remélt, olykor-olykor elábrándozva boldog mosoly jelent meg sovány ajkán; kezeit kiterjesztő, mintha férjét, gyermekeit ölelné. .Sokat szenvedtetek ugy-e bár, de csakhogy itthon vagytok, mit nekem vagyon, ha ti nem vagytok, hisz ti vagytok ékességem mindenem!* Szegény Hallerné úgy elbeszélgetett s a összes fegyvereit. A küzdelem persze csak .alkotmányos eszközöket* hoz mozgásba, melyek közt legizmosabb a fokos. Ez is kapa- czitál, mint a többi fejet ver be, mint a bor fejbe száll, s mint a czifra ígéretek, pattogó frázisok a fejet csavarják el. Hogy ezek az alkotmányos eszközök melyik fél javára dön- tik el a győzelmet ma még nem tudui; annyi azonban bizonyos, hogy a jó ízlésnek, s a csöndes békés munkálkodásnak már is sok a vesztesége, * N. Péter és R. Pál szomszédos földbirtokosok, jó barátok, sőt szegről-végröl atyafiak is. Azaz csak voltak, mert jött a választás. Az egyik lett jobboldal, a másik baloldal, s mind a kettő lett egymás dühös ellensége, Péter bejelenti Pálról a kaszinóban, hogy forradalmár, ki veszedelembe vitte a hazát, a mi csak cserébe megy, mert Pál meg a népkörben, a hová most bazafiui kötelességből mindennap eljárogat, viszont azt jelenti ki egész egyszerűen, hogy Péter haza áruló. E sértésekből duellum kerekednék, ha vidéken olyan könnyen menne a verekedés — botok nélkül. így megelégszenek azzal, hogy a két szomszédház népe visel háborút egymás ellen, s tesz kárt egymás jószágában. Mig végre eljön az exekutió, mert a a sürü politizálás közben elfelejtettek adót fizetni. A közös csapás Pétert és Pált is kiengeszteli, s most már — elveik reserválásá- val — közösen szidják a németet. * Fifine kisasszony panaszkodik barátnőjének: — Ah! jaz a Béla, az az ügyetlen. Az újságok azt Írják, hogy a választáson bizonyosan meg fog bukni s nem lesz többé képviselő. — De miért jösz ezért oly ingerült hangulatba ? — Oh kedvesem, ha ő nem jő fel Pestre ha ő megbukik, — hát akkor én hiába — buktam. * Historicum. Feljön egy vidéki szűrös deputáczió s beállít a központi végrehajtó bizottsághoz, adjon nekik képviselőjelöltet. — Hát azután milyen ember kellene, atyámfiai ? — Megkövetjük alássan, először is okos legyen, azután legyen personája, meg értsen a szóhoz, ne mulasson az ország pénzén olyan dámákkal, a minők abba a bonlondos újságba szoktak lepingálva lenni, s végezetül és főképen tartsa meg, amit igér. Erre a programmra a régiek közül nem akadt képviselőjelölt. lég tova vitte, ki tudja tán meghallották szeretettéi ! ügy megszokták már a falubeliek ott ülni házikója előtt, hogy ha egyszer-kétszer nem látták, már előre tudták, hogy baja van. Pedig már egy idő óta nem láthatni őt. Jő szomszédok sürögtek körötte, s ő csak várt, várta azokat, kiket úgy szeretett!... IV. Lecsöndesült már minden! Lassan tűnt alá a nap, biborköntösébe rejtve piruló arczát! Egy végső bucsusugár oda esett Hallerné ágyára s oly biztatólag intett, mintha mondaná, várj, várj csak, megjönuek itt lesznek nemsokára... Megkondult a templom kis harangja, a hívők térdre borulva fohászkodának, mert valaki haldoklik. Szegény Hallerné ott feküdt ágyában, szemeit szüntelen az ajtóra szegzé, mintha várna valakit, mert hisz ők megjönnek s oly boldogan mosolygott. Halkan nyílik az ajtó s két férfiú lép be, kik Hallerné ágyához borulnak. „René! — Ravul! — kedves gyermekeim! megjöttetek, itt vagytok; oh most már meghalhatok!* .Gazdagon, kincsekkel telve jöttünk jó auyám !* ,S atyátok?!* tAz égben.* Ok megjöttek, itt vannak! oh, vártam őket, René, Ravul, /kedves gyermekeim!... Követem apátokat. Éljetek boldogul! A nap leáldozott s vele együtt egy emberélettel lett szegényebb a fold. Hallerné kiszenvedett!...
