Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-11-14 / 46. szám

gyermek az élőkre, mint kutya, macska, házi nyúl és másokra is. Alkalmilag ezeket is üti- veri, tépi, fojtogatja — és ha ezeknek türelem- fonala megszakad, akkor jaj neki — nem a kicsinyeknek, hanem a kínzott állatoknak, így tanulja meg a gyermek saját fájdalmát csillapítani az által, hogy más ártalanul vert lények fájdalmában és jajaiban leli örömét. Ezer meg ezer más esetben közvetlenül a felnőttektől tanulnak a gyermekek állatok­kal rosszéi bánni és fájdalmuk iránt közöm­bösek lenni. Számtalan szüle nem átalja a madárfiakat és fiatal nyulakat játék gyanánt hozni a mezőről, erdőből; a legyek és pillan gók szárnyait szegni, cserebogaram] mot csi­nálni, a házi szárnyasokat összekötött lábuk­nál fogva piaczra czipelni vagy onnan haza hozni. Nem átalják a gyermekeknek meg­mutatni a hideg vízben tűzhöz tett rákok kínos ficzkándozásait és az elevenen pikkelyei tői megfosztott halak halálvergődéseit! — Mi más ez, mint a gyermekek részvétét mások fájdalma iránt tompítani és a fogékony keblet szívtelenségre nevelni? Uiik-e ennélfogva a kegyetlenségeket az emberi természetnek föl­róni, mikor mi magunk vagyunk azoknak okozói? A gyermekek tehát már korán meg­tanulják az állatokat jognélküli lényeknek te­kinteni, melyeknek fájdalma iránt részvétet tanúsítani — gyengeségnek mondatik. Az új paedagogiai elv: az emberben az eredeti jót előbb játszva, később komolyan, gyakorlás által nevelni és megerősíteni A részvét és a szeretet pedig eredeti jó lévén, magától is fölmerül a kérdés: ipiért nem szok­tatjuk a gyermeket az állatok iránt szeretetet tanúsítani az által, hogy korán rávezetjük azoknak ápolására, minő: etetés, itatás, pihen­tetés, tisztántartás, megsajnálás és segítségökre lenni, ha bajuk van? így gondolkodva — mondja Garbs F. A. kartársunk — rájöttem az útra, mely czél- hoz vezethetne. Feltettem magamban: az állat­világ iránt részvétet kelteni, még pedig köz­vetlenebb módon, mint az a rendes oktatás­nál lehetséges. Czélomat az által, hogy a gyermekeket intettem és az állatokról oktattam nem tud­tam elérni. Tanítványaimnak föladatul adtam egy különös állatnemet különös ápolás és fölügyelet alá venni, vele különösen foglal­kozni és iránta szeretet tanúsítani. És erre egy állatnem sem alkalmasabb annál, mely különféle okoknál fogva a legkegyetlenebb bá­násmódban és üldözésben részesül, kivált a gyermekek részéről: és ez a madárvilág. A szokottnál gyakrabban választottam verseket a madarakról, hogy taglaltassam, ol­vastassam és betanultassam. írásbeli gyakorlatúi is a madarak le­írását használtam. Jutalmazásúl az óra végén szép rajzokat és képeket mutattam. Sétáink közben mezőn és erdőben nagy érdekeltséget keltettem úgy, hogy alkalmat nyújtottam a gyermekeknek elmondani mindazt, mit a mada­rakról tudtak. Az egyik ezt a másik más madarat ismert tolláról, fészkéről, hangjáról, tojásairól stb. Figyelmessé lettek a madarak életmódjára, hasznára és azon örömre, melyet nekünk szereznek. Nem szállt el előttünk egy madárka sem, mely figyelmet nem gerjesztett volna. így rájöttek annak elismerésére: „A madarak jóltevőink.“ — Ebből következtették: .Gyalázat a madarakat üldözni és kínozni.“ Végre: „Az embernek kötelessége, őket oltal­mazni.“ A\ „Aradvidéki Tanitóegylet“ állatvédelmi bizottsága. (Folyt, köv.) Kereskedelmünk magyarosodása érdekében. FÖLHÍVÁS ! Az irók és művészek társaságában e hó 11. tartott értekezlet a kereskedelem magya­rosítása érdekében egy bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy az ez irányban szüksé­gesnek mutatkozó alkalomszerű lépéseket kez­deményezze. Ez utasításhoz képest van sze­rencsénk a hazai közönség figyelmébe következő felhívásunkat ajánlani. A kereskedelem magyarosodásának nagy- fontosságát és horderejét nemzeti jellegünk megóvása szempontjából is nem kell bővebben indokolnunk. Mint minden államnak, úgy ha­zánknak is főtörekvését kell, hogy képezze la­kosságának nemzetiesedése, institutiónak nem­zeti szellemben való fejlődése és államalkotó középosztályának a nemzeti törekvésekkel való assimilátiója. És ba az eddigi viszonyokban megtalál juk az indokot, mely kereskedelmünk elnéine- tesedését következményül bírta, azt hiszszük, hogy a nemzeti törekvésnek hatalmas nyilvá- nulásával viszont elérkezett az idő, melyben a kereskedelem magyarosodása érdekében élet­erős mozgalmat keli indítani az egész ország­ban, s az e tekintetben eddig élénken mutat kozott hiányokat és mulasztásokat megkettőz- tetett erővel pótolni. És e munkához, mely társadalmi utón indul, nem chauvinistikus tendencziákkal kell fogni. Nem akarhatunk német heczczeket insceuirozni s még kevésbbó tüzzel-vassal, sebbe! lobbal magyarosítani. De meg akarjuk védeni nemzeti jellegünket a kereskedelemben is, a magyar nyelv és szellemnek elvitázhatlau jogosultságát be akarjuk hozni a kereskede­lembe, hogy ott neki állandó hajlékot bizto­sítsunk. E hazafias munkához nem a létező viszonyok hirtelen felforgatása, hanem rend­szeres, tervszerűen előkészített megváltozta­tása, a németből a magyarba való fokozatos átültetése szükséges és e munkában, ha a pil­lanatnyi eredmény nem lesz is országra szóló, a kitartás és buzgalom meg fogja teremteni a kívánt sikert és a legközelebbi évek számára már teljesen előkószíteudi kereskedelmünknek minden izében leendő magyarosodását. Ezért e munkában részt kell venni min­den hazafias kereskedőnek, és támogatni kell azt a magyar sajtónak és társadalomnak egyenlő erélylyel és jóakarattal. Fölhívjuk tehát mindenekelőtt a ma­gyarországi kereskedőket, hogy: 1. ezégüket magyarul beigtatni, 2. könyveiket, levelezései­ket s általában üzletmenetüket magyarul ve­zetni, 3 vevőikkel szóval és Írásban magyarul érintkezni szíveskedjenek. Fölhívjuk a hazai sajtót, hogy a keres­kedelem magyarosodását minden tőle telhető tisztességes eszközzel akár mint kezdeményező, akár mint támogató előmozdítani igyekezzék, hogy az ez iráuybani magyarosodásnak bíráló és méltányló ellenőre legyen. Fölkérjük a nagy közönséget, hogy mind­azon mozgalmakat, melyek a kereskedelem magyarosodása érdekében megindulnak, a leg­nagyobb mértékben támogatni és lehetőleg előmozdítani szíveskedjék, mivel sok helyütt épen a közönség magatartása bir legdöntőbb befolyással arra, hogy a kereskedők fogéko­nyak e a megindított mozgalom jelentősége iránt, vagy nem. És hogy működésünknek eredménye le­gyen és a mozgalom a vázolt irányban siker­rel indulhasson, fölkérjük a vidéki kereske­dőket, az olvasókörök, kaszinók elnökségeit, hogy miuden városban a kereskedelem magya­rosodásának előmozdítása érdekében kisebb bizottságot alakítani szíveskedjenek. Az egyön­tetű működés érdekében felette kívánatos volna, ha e bizottságok alakulásáról, a központi végre­hajtó bizottság elnöke (Hubenay József, ujvilág- utcza) értesíttetnék s a vidéki bizottságok mű­ködéséről havonkint legalább egyszer a központi bizottságnak jelentés tétetnék s az ügy érdeké­ben felmerült javaslatok, érvényesítés végett hozzája bekűldetnének. Ily utón — reméljük — a siker nem fog elmaradni. A kereskedők, mint jó hazafiak, nem zárkózhatnak el a nemzeti törekvések ez áram­lata elől, mely, hogy előbb nem indult meg, nem a jóakaraton, hanem az ügybarátok bizal­matlankodásán múlt. Budapest, 1880. az október 30-án tartott ülés megbízásából: A végrehajtó bizottság. A VIDÉK. Pápa, 1880. november 10-én. Tarczy Lajos 50 éves tanári jubilaeuma méltó ünnepi hangulatra talált városunkban és kitünően sikerült. Már az ismerkedési estély — melyen számos idegen vendég vett részt — igen élénk volt. Az ünnnepély maga a collegium nagy termében tartatott. Már jóval 10 óra előtt megtelt a terem küldött­ségekkel és díszes hölgyekkel. Tóth Lajos, a rendezőség elnöke pár szóval üdvözli a meg­jelenteket és 5 tagot kér fel az ünnepelt ide- kisérésére. Kevéssel 10 óra után Tarczy a terembe lép és élénk éljenzéssel fogadtatott. Pap Gábor superintendens tartalomdús és nála megszokott ékesszólással előadott be­szédben üdvözli Tarczyt. Ezután Karsay su­perintendens a dunántúli ágostai egyházkerü­let nevében mondott hatásos üdvözletét. A tanári kar nevében Bacsor Lajos röviden, de meghatóan beszélt. Ezután következtek Pápa városa, a helybeli evangélikus és protestáns egyház, a soproni evang. lyceum, a volt ta­nítványok, kiknek nevében Véghely Dezső megyei főjegyző mondott ékes beszédet; kö­vetkezett a helybeli theologusok, jogászok, gyranasiumi tanulók és az önképző kör kül­döttsége. Ezután felolvastattak a száznál több üdvözlő iratok és sürgönyök, melyek egyesek­től, testületektől és iskoláktól érkeztek. Ő Felsége a király Tarczyt királyi tanácsossá nevezte ki. — Tarczy válaszában köszönetét mondott minden jóakarójának, azután röviden ecsetelte hazánk és a pápai collegium álla­potát ezelőtt 50 évvel, és kitüntette azon roppant haladást, melyet ezek azon idő alatt tettek. Délután banket volt, melyen mintegy 120 vendég volt jelen. A számos sikerült toaszt közül kiemelendők Pap Gáboré, Antal Gáboré, Véghely Dezsőé, és különösen Jókaié, ki humoristikus felköszöntője által óriási tapsvihart aratott. Az újonnan érkezett igen számos üdvözlő irat és sürgöny felolvastatott. Érkezett sürgöny Tisza Kálmán és Trefort miniszterektől, a magyar tudományos akadé­miától, számos kitűnőségek intézetek, iskolák és testületektől, valamint az ország minden részében levő tanítványaitól. Négyen versben küldötték üdvözleteiket, ezek közűi nagy tet­szésben részesült Kovács Pál veterán irénk satyricus versezete. Az egész nap tartó eső miatt a fáklyásmenet elmaradt. Este fényes bál volt, melyen nem számos, de válogatott publicum jelent meg. A Pápa-városi és vidéki takarékpénztár közgyűlése igen élén! részvét mellett tarta­tott meg. Az igazgatóság jelentése már el­avult, mert már ezelőtt 3 héttel lett fogal­mazva. Átalánosau megvan a részvényesek között azon szilárd akarat és elhatározás, hogy az intézetet a súlyos veszteségek da­czára fen kell tartani. Többen azonnal ki­nyilatkoztatták áldozatkészségüket e czél el­érésére. Valóban igaz is, hogy különösen a kereskedőknek nagy szükségük van ezen szo­lidan és ügyesen vezetett takarékpénztárra, melyet Krausz Sámuel váltóhamisításai által csaknem tönkre tett. A közgyűlés felhatal­mazta az igazgatóságot, hogy belátása szerint intézkedjék a Krausz vagyonbeü kárpótlást illetőleg, kötelességévé tette még ez évben a közgyűlést összehívni, melyen az alapsza­bályok netán szükséges módosításán kívül, terjesszen be tervezetet, mikép kell az el­vesztett alaptőkét újra kiegészíteni. Utasít- tatott az igazgatóság, hogy az üzletet tovább folytassa, daczára a nagy veszteségnek az üzlet folytatása azért vált lehetővé, mert nagy összegű betétek állandó megmaradása bizto­sítva lett. Az eddigi felmondások nem érik el az 50.000 frtot, körülbelöl ugyanennyi fekszik készpénzben a takarékpénztárban. — Krausz Samu váltóhamisító, ki mindezen ba­jokat okozta, tegnapelőtt kisértetett a bör­tönbe. Tégnap reggel gyenge föld­rengés volt érezhető; az ingadozás oly gyenge volt, hogy igen sokan nem vették észre. — Ugyan tegnap esett először a hó, de csak hamar elolvadt. ‘Polgár. Devecser, 1880. nov. Il-én. Nagyszerű ovátiónak volt színhelye e hó 6-án este a mi kis városunk, minőt nyugal­mas polgárainak már rég nem volt alkalma látni és melynek hőse tek. Steuer József úr, hitközségünk nagy és érdemdús elnöke volt. Ugyanis hitközségünk tekintélyei és többsége elhatározták, hogy nevezett elnök úrnak — az ellene intézett többszöri személyes ellen­ségeskedésből eredeti megtámadásoknak da­czára — egy bizalmi okmányt nyújtsanak át, mely ünnepélyt az itteni fiatalság zene által kisért fáklyásmenettel még magasztosabbá tenni igyekezett. Megkísérlem azon improvi- sált ovátiót néhány rövid szóval ecsetelni. Este nyolez órakor — mint már emlí­tőm — nagy fáklyás menet indult zenekisé- rettel a főutezán végig az elnök úr házához. Itt Rosenberger Béla úr, hitközségi és iskola­széki bizottmányi tag, meleg szavakban fe­jezte ki köszönetét az elnök úrnak eddigi fáradozásaiért és eredményteljes működéséért. Azután a hitközség tagjainak pártolásáról és támogatásáról biztosítva az elnök urat, át­nyújt! a nemzeti szalagokkal díszített bizalmi okmányt, mire természetesen az elnök úr sem mulasztá el forró, sőt elérzékenyült szavak­ban megköszönni e nem remélt kitüntetést. Miután még továbbra is felajánlá fáradság­teljes és göröngyös utakon vezető működését, a roppant nagy számra megnőtt néptömeg a „Zichy“ (Talán Rákóczy? Szerk.) induló kí­séretében eloszlott. Topper Ignác\, főtanító. Tudomány és művészet. Arany Jánostól megjelent Aristophanes vigjátékainak II. kötete, mint az I. kötet, remek fordításban. E II kötet négy vígjátékot tar­talmaz, u. m.: az Acharnaebeliek, A Madarak, A Békák, és Lysistrate. Venzel Gusztávtól megjelent, „Magyar- ország bányászatának kritikai története.“ Jeles és nagybecsű szakmunka, mely hazánk műve­lődési gazdasági és jogi történetének egyik fontcs mozzanatát világítja meg. A nemzeti muzeum lépcsőházában fel- állítmdó 12 mellszoborhoz még kettőt készíte­nek, és pedig Deák F. és Széchenyi I. gr. melhzobrát. A teljes szoborcsarnok tehát állni fog: Mátyás király, Verbőczy István, A költő Zrínyi M. Báthory István, Bethlen Gábor, Páznány, Révay M, Mária Terézia, II. Rákóczy F. Petőfi S. Eötvös J. br. Szalay L. Széchenyi J. gr. és Deák F. mellszobraikból, melyek legnagyobb részt már elkészülvén, nemsokára helyikre állíttatnak. Az orsz. magy. képzőművészeti társulat már rinyitá kiállításának második sorozatát is. IRODALOM. Megjelent a „Szegedi Képes Naptár,( az 1881-ik évre. Kiadja Burger Gusztáv. — Ezen, kezdettől fogva gyorsan nagy elterjedést nyert s azóta is folyton országszerte nagy kelet­nek örvendő naptárnak ez a VII-ik évfolyama. Kiállítás úgy mint tartalom mit sem enged az előzőknek, sőt ez az évfolyam a múlt évihez képest minden tekintetben haladást mutat. Közleményei válogatottak, hasznosak és mulat- tatók -• képei tiszták, s köztük több, különösen az uj honvédpavillon és honvéd laktanya impo­záns épületeinek sikerült, hű rajzai, valamint az állandó hid, a tiszai rakodópart s Szegednek az uj terv szerinti látképével — helybeli és vidéki közönséget egyaránt érdekelni fogják. Tisza kir. biztos és Lechner Lajos, kir. biztosi műszaki osztály főnökének arczképei, a 7-ik közlemény szövegében, szintén jól sikerültek. Bővebb tájé­kozás végett itt közöljük a tartalomjegyzéket: 1. A fölséges uralkodóház. 2. Évi naptár. 3. Naptári rész. 4. Szeged szab. kir. város köz- törvényhatóságának tisztviselői és bizottsági tagjainak névjegyzéke. 5. A szegedi gyakorló köz-, valamint a köz- és váltó-ügyvédek név­sora. 6. Visszapillantás az 1880. évre. 7. A szegedi kir. biztosság és városunk ujjáépüléáe (5 képpel.) 8. Dani bácsi Berlinben, vagy „miért hunezut a német.“ (Vers.) 9. A Báli Julcsa jegykendője. Népies beszély, irta Palotás Fausz- tin. 10. A szegedi romvár. (Képpel.) 11. Az emberi nem állítólagos elsatnyulása. (Köz­hasznú czikk.) Szegedi népszokások: 12. A kukoricza-fosztók. 13. A Tiszára járók. 14. A tánezhelyek. — 15. Népdalok. 16. Hasznos apróságok. 17. Adomák. 18. Magyar- és Erdóly- honi orsz. vásárok. 19.|Üzleti értesítő. 20. A szegedi kir. törvényszék, kir. ügyészség és kir. járásbíróság tiszti személyzete. 21. Szeged szabad kir. város egészségügyi személyzetének névjegyzéke. Orvosok, sebészek, gyógyszerészek, állatorvosok és szülésznők. 22. Bélyegmutató. — A naptár ára most is csak 30 kr, a mi jeles tartalma és ízlése kiállításához képest igen olcsónak mondható. HÍREINK. "Kitüntetés. - A nov. 11-iki hivatalos lap a következő kir. kéziratot hozza: Szemé­lyem körüli magyar miniszterem előterjeszté­sére Tarczy Lajos pápai ref. főiskolai tanár­nak a tanári pályán és az irodalom terén féiszázadon át szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czímet díjmentesen ado­mányozom. Kelt Budapesten, 1880. éri nov. hó 4-ikén. Ferenc\ Jó\sef, s. k. Báró Orc^y Béla, s. k. »Gyászhir. — Fáiszi Ányos Sándornó szül- koltai Mária, úgy fia Miklós, valamint özv. Ányós Farkasné szül. Rosos Mária, mélyen megszomorodott szívvel jelentik forrón sze­retett férjének, édes atyjának, illetőleg fiának Fáiszi Ányós Sándornak hosszas szenvedés s a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 47-ik, boldog házasságának 9-ik évé­ben, folyó hó 10-éu d. e. 11 és fél órakor Kardosréten történt gyászos elhunytát. Á bol- dogultnak hült tetemei f. hó 12-én délelőtti 10 órakor, a Mindenhatónak bemutatandó szt. miseáldozat után, fognak a kardosréti családi sírkertbe örök nyugalomra tétetni. Kardosrét, 1880. november 10. Az örök világosság fé­ny eskedjék neki! "Hivatalos látogatás. — Dr. Németh Antal, győrtankerületi kir. főigazgató és kir. tanácsos úr ő nagysága, mint jeleztük, nov. 7-én érkezett városunkba a helybeli nagy- gymnasium hivatalos megvizsgálása végett. A vizsgálatot befejezvén múlt csütörtökön eltá­vozott hivatalos körútját folytatandó. "Hymen. - Endrödi Kupricz Sándor úr a fiatal költő nemzedék egyik legkiválóbb tagja, jelenleg kinevezett reáliskolai tanár Nagy-Vá- radon, holnap, hétfőn, nov. 15-én vezeti oltárhoz Balaton-Füreden a szép és művelt Écsy Antónia kisasszonyt. Áldást és boldogságot kívánunk a fiatal párra! "Nemes szív és köszönet. - Kopácsy József, nyugalmazott legfelsőbb itélőszéki bíró úr ő méltósága, mint minden évben, úgy az iáén is nemes szive sugallatát követve meg­emlékezett a szegénysorsu tanulókról és 25 irtot ajándékozott a helybeli jótékony nőegy- letuek azok felsegélyezésére. A nőegylet el­nöksége lapunk útján mond a nemesszívü jótevőnek hálás köszönetét. "Kineveztetós — A veszprémi káptalan, mint kegyúr, e hó 6 án nevezte ki Körmendy József succeutor urat ságvári plebánusnak ft. Herman Póter plebánus úr helyébe, ki magas

Next

/
Oldalképek
Tartalom