Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-10-24 / 43. szám

kötelezettségét ez ideig csakugyan nem tel­jesítette, az iskolát a hitközség költségére egy alkalmas bérhelyiségben ideiglenesen helyezze el s hasson oda. hogy Írásba foglalt kötele­zettsége teljesítéséhez haladéktalanul hozzá fogjon s ha a megvásárolt telken építeni anyagi körülményei nem engedik, úgy bo­csássa áruba s a vételáron állítsa fel az előbbi leégett iskolát és tanítólakokat. A VIDÉK. Pápa, 1880. október 20. Krausz Samu váltóhamisító ügye még folyton foglalkoztatja a közönséget. Közvetve vagy közvetlenül az egész városi lakosság ér­dekelve van. Az egyiknek részvényei, a má­siknak betétei és legtöbb embernek váltói vannak a pápa-vidéki takarékpénztárnál. Ha az intézet liquidálni lesz kénytelen, akkor bizonyára egy uj krach fog Pápán bekövet­kezni, mert városunk lakossága szegény, üzleti tőkéje csekély, utalva van a hitelre; csak a kölcsönzött tőke segélyével képes kereskedését fenntartani, kenyerét megkeresni, kötelessé­geinek eleget tenni. Liquidálás esetén vissza kell fizetni a kölcsönöket, de újakat csak ke­vesen kapnának, mert a régi takarékpénztár túl- szigoru a kölcsönök megszavazásában. Krausz tartozása körülbelül 120000 Irt, hogy mennyi ebből a hamis váltó és mennyi tulajdonképeni adóssága, eddig nem tudatik. Vagyona körül­belül 70—80 forintra tehető, a leltározás még csak e hét folyamában lesz befejezve. Legba­josabb az, hogy a károsultaknak gazdálkod- niok kell, mert Krausz sem a cséplést, sem a vetést még nem fejezte be. A károsultak egy 6 tagú bizottságot választottak a gazdaság ke­zelése czéljából. Valószínű, hogy ezen 6 tagú bizottság egy ispánt fog alkalmazni. Czélszerü volna az okvetlenül nem szükséges m'arha- és ló-állományt minél előbb eladni, mert ez a vagyont naponta kevesbíti. Hiszszük, hogy a tek. törvényszék az engedélyt azonnal meg fogja adni. Jákli János, ki tolvaj lásért elfogatott, tegnapelőtt a város rendőri hivatal börtönhe­lyiségében felakasztotta magát és azonnal meg is halt. A kertészeti társulat által múlt vasárnap tartott kiállítás igen szépen sikerült. Kár, hogy a rósz idő a látogatók és vevők számát igen megapasztotta. Még sajnosabb, hogy a városi hatóság egy ily hasznos társulat irányában teljesen közönyös. Kellő támogatás és pártolás mellett jelentékeny jövedelmi forrássá lehetne alakítani a kertészetet; mert a város határá­ban minden ehhez szükséges kellék bőven feltatálható. ‘Polgár. Az állatvédelem világszövetsége érdekében a nemess\ivű höl­gyeknek ! Nem tagadható, hogy korunk, a mily mérvben képezi az értelmiséget, ép oly mérv­ben elhanyagolja a szivérzetek művelését. Az ifjúság elvadulása nem ábránd, hanem való­ság. A külillem terjed ugyan az alsó nép- osztáljban is. de a mi illik erkölcs, törvény, szóval a belső élet szabályai szerint, az elha- nyagoltatik és mindig inkább kivész még a lyekben kivétel nélkül márványkádak vannak. — Ezután következik egy oszlopzatos udvar, melyen túl a női-fürdők voltak, még pedig az első csarnokban hideg, az utána való nagyobb csarnokban a melegfürdők. Itt is mint általán az egész épületben minden a legnagyobb ké­nyelemmel és egyszerű, de kitűnő ízléssel van építve. Márványból vaunak, még pedig a leg­szebb fehérszinü márványból a falak, kádak, lépcsők stb. a padlózatot pedig mindenütt a legszebb mozaik képezi. Különösen feltűnő, hogy minden csarnokban a mozaik padlózat, a víznek könnyebb lefolyása végett homorú alakú; a falak pedig a melegség egyforma ve­zetése és egyenletes fentartása czéljából — belől üresek. Az egész épületet, kivételével a leghátsó kis résznek, mely összeomlott — ekként végig járván a második kijáraton kiérünk a stabiam utczába. Messziről feltűnik itt egy komor, sötét külsejű romhalmaz, a ledőlt szobrok, össze­omlott kőfalak közül itt-ott még büszkén ég­nek emelkedő oszlopokkal. Isis templomának romjai ezek. A romok közt talált több rendbeli kő­feliratokból kitűnik, hogy e templom a 63-ik évi nagy földrengéskor összedőlt, de azután ismét felépült, hogy újra végpusztulásnak in­duljon. Az egymáson heverő romokból még lát­hatni, hogy e templomnak 2 oltára volt. Az egyik még meglehetős állapotban van, a másik azonban alá van már egészen mosva a Sarno- patak hullámai által, melyek itt a templom mellett tompa morajjal hömpölyögnek alá. finom körökben is. A szív birodalmában ék- j telenség jellemzi az állapotot. Itt elhanyagoltatik a talaj és parlagon hagyat!k a legjobb termő föld. Az ember-barát, ezt látva, elszomoro­dik. Aggodalommal néz a jövőbe, mi ered­ménye lesz az önző haszonlesésre nevelő mai életnek! Előre látja a ki nem elégíthető vá­gyakból folyó elkeseredést, mely bomlást és romlást hoz majd a társadalomra. Ideje már módokról gondoskodni, me­lyek a mindenki által érzett szomorú jövőnek elébe állva, jó útra tereljék az életnézeteket. Ideje már, hogy a férfinem, belátva, misze­rint a tisztán értelmi nevelés egyoldalúsága a társadalmat kihozza az egyensúlyból, a nőnemhez forduljon segítségért, hogy ez a szív sugalma szerint, lágy érintéssel, édesen oktató hangon erősítse az uj nemzedékben a tiszta erkölcsöket, melyek nem az értelemben, hanem a szívérzelmekben gyökereznek. Hová is fordulna az ember-barát, ki támogassa, ha nem azon lények, kik a kedély világ teremtői és urai, hozzátok, oh hölgyek, anyák, nevelőnők!? — Hivatásszerűen csak is ti nevelhetitek az ifjúságot jóra, szépre, ne­mesre és mindenre, a mi gyengéd, kedves és kellemes; mig a férfiak csak a haszonra, erőre és bátorságra nevelnek. Hölgyek! a ti hivatástok magasztos és tiszteletre méltó. Ha híven betöltitek, többet tesztek a társadalmi élet fejlesztésének és nemesítésének előmozdítására, mintsem a férfi­világ hinné. A gyermek akkor egészséges testben, ha kezetek gyengéd ápolásában részesül. De nem kevésbbé szükséges, hogy érdekelje az anyai szívet. Ha ti nem utaljátok a gyermekvilágot a háladatosságra, tiszteletre, hitre és reményre, más e világon nem teszi meg helyettetek. És mi lenne az élet mindezek nélkül? És mi lesz a világból a szeretet tiszta érzete nélkül? A szeretet minden törvény be­töltője. Ezen érzelem gyengülésével meglazul minden erkölcsi kötelék. Ha akartok boldogan élni és boldogságot terjeszteni/, ápoljátok a szeretetet. Hogyan, kérditek? Úgy, hogy pa­lotát építtek a szeretet fundamentumára, pa­lotát, melynek falait teszi a részvét és tető­zetét a szánalom. Tanítsátok arra a gyerme­keket, hogy szeressenek minden teremtményt, legyenek részvéttel a szegények iránt és szán­ják meg a szerencsétleneket! — De ne csak tanítsátok, hanem gyakoroljátok is őket sze­retetet, részvétet és szánalmat mutatni tettek­ben. Hogy ezt könnyen és mindennap tehessé- tek, nézzétek, óh hölgyek! nézzétek az állat­világot! Nézzétek és fontoljátok meg, hogy az állatok érző lények, s hogy a házi állatok nemcsak munkáinkban vesznek részt, hanem örömeinkben és bánatunkban, jólétünkben és szerencsétlenségünkben is. A gazda vagy gazd- asszony haragjának keserű levét p. o., rendesen a cselédekre bízott háziállatok isszák meg; szintúgy, ha a gazdát szerencse éri, előbb élvezi az ebből keletkező örömet a háziállat, mint bármely más házi lény. Ezen igazság­ból kiindulva állítható, hogy a háziállatok részt vesznek életünk minden mozzanatában és azért megérdemlik, hogy szeressük, hogy részvéttel legyünk állapotjuk iránt, megszánjuk kínlódásaikban és segítsünk rajtok tőlünk tel­hető módon. Anyák, nevelőnők! A segélyezésre méltó szegények közé számítsátok az állato­kat is. Járjatok elül jó példával és mutassa­tok szánalmat a szegény állatok iránt. Az Isten is megáld érte. — Nem lehet a gyer­mek rósz, elfajult soha sem, ha ti, hölgyek, ! anyák! példát nyújtotok a jótékonysághoz, ; nyájasság, barátság és szelíd indulathoz, szó- 1 vul a szeretet cselekedeteihez és éber szem­mel ügyeltek, hogy durva esetek meg ne za­varják a gyenge szivet művelődésében. Jó gyermeknevelés az anyák legszebb dísze, legnagyobb dicsősége, legjobb áldása. Isten után a hölgyvilág az első, mi az emberi­ség boldogságát eszközli. Tietek a dicsőség, oh hölgyek! ha a nemzet erényes, épen úgy, a miként titeket ér elsőben gyász a nép ha­nyatlásáért. Minden nagy férfi vagy nő vala­mely nemzetnél egy-egy babérlevél azon nem­zet hölgyvilága díszkoszorújában. A legragyo­góbb drága kő pedig az anyák szelíd intései és példaadása következtében gyengéd érzel­művé lett, valóban szeretetreméltó gyermek. Anyák! hogy gyermekeitek Isten és ember előtt kedvesek és szeretetreméltók legyenek, ébreszszétek és ápoljátok a részvét és szána­lom érzetét a szegény, némán örvendező, de némán is tűrő állatok iránt. Ne engedjétek, hogy gyermeketek bár­mily állatot is dévajságból kergessen és faggas­son, kövekkel hajigálja, „ pálczával, ostorral verje, vagy csak rósz szóval is illesse! Ne engedjétek, hogy pillét, bogarat vagy legyet fogdosva, kitépjék annak szárnyait, ele­venen tűre szúrják és vele így játékot űzzenek! Ne engedjétek, hogy a madarakat elfog­ják, fészkűket tojásaiktól és fiaitól megfoszszák! Ne engedjétek, hogy a vágóhidakhoz közeledjenek, és ne mulattassátok a konyha számára leölt állatok halálvergődéseinek szem­léltetésével ! Mind e dolgok a gyermek szívében ter­mészet adománykép lakó részvétet korán el­fojtják és a meleg szívérzelmeket lehűtik, megsemmisítik, miként# a tapasztalat számta­lanszor mutatja. Hanem ezeknek ellenében szoktassátok a gyermekeket arra, hogy zord téli idő alkal­mával gondosan összegyűjtsék a kenyérhaját és morzsákat stb. hogy utasítástok szerint és felügyeléstek mellett alkalmas helyeken elszór­ják a szegény éhező és fázó madárkáknak! Oktassátok, hogy ha más gyermek vala­mely állatot kínozna, igyekezzenek azt szelíd, de komoly módon megakadályozni! Fontoljátok meg jól: minden benyomás, melyet az ember zsenge gyermekkorában szí­vébe fogad, rend szerint, — a tapasztalat I igazolja — mérvadó és tartós szokott lenni az | egész életre. A fent említett dolgok első pillauatra nagyon kicsinyeseknek látszanak, I pedig azok mind olyauok, mint a termő földbe ! vetett gyom; észrevétlenül kél ki, hogy csak hamar elfojtsa a jó mag nagy részét. Oh mily boldogító érzet az, ha az anya erényes gyermeke zsenge korára visszagondolva i elmondhatja magának: — „hogy jó lett, az j az én művem, abban nekem van legtöbb ré­szem. Az által, hogy korán belé oltottam | gyermekem szívébe a nemes részvétet még az j állatok iránt is, megszokta az emberek iránt I békülékeny és méltányos lenni, megszokta a | szegényeket és szerencsétleneket megszánni, | az érzésteli lényekhez kíméletes lenni, meg­tanulta melegen érezni minden iránt, mi szép, jó és nemes.* Mily áldása lenne ez az anyai szívnek! Ily gyermekben együtt fejlődnek a bá- ! torság és kímélet, gyengédség és erő, igazság és szánalom, komolyság és szelídség valamint minden erény, mi a jól nevelt embert ékesíti, i a mi dicsőséget és szerencsét nyújt. A templomtól balra és ezzel keskeny folyosó által összeköttetésben levő s még meg­lehetős ép állapotban fennálló kis épületben laktak a templom mellé rendelt papok. Itt egyik szobában látható egy papnak megköve­sedett csontváza, kezében fejszével, melylyel valószínűleg a halált hozó perczekben mene­külni akart. Ugyancsak ezen kis épületben számos konyhaedéuyeket s konyhaeszközöket is találtak, melyek azonban különféle múzeu­mokba, de főleg a nápolyiba széthordattak. Isis templomától kelet felé a Hercules templomának alig felismerhető romjai mellett elhaladva a gladiátorok kaszárnyájához érünk. Ez egy nagy négyszögletű térséget képez, a mely 64 kettős sorban álló oszlop által vé­tetik körül, s épen ezért a kiásatáskor kez­detben azt hitték, hogy ez valami mulatókért vagy vásártér volt, később azonbau a további ásatásoknál, különösen az oszlopokon itt-ott még megmaradt fedélzet és az alatta levő térségnek apró cellákra osztásából reá jöttek, hogy kaszárnya, még pedig a gladiátorok ka­szárnyája volt. Az épület egyik szögletében, óriási vastag falak között megtalálták a gladiátorok börtönét is és ebben két a falhoz erősített nagy vaskarikához lánczolt gladiator csontvázát is, — kiket az iszonyú halál ezen zordon börtön bilincseiben talált. A gladiátorok kaszárnyájából a hátsó ajtón néhány lépcsőn lefelé kimenve egy má­sik nagy épület romjaihoz érünk. Az előtte álló útmutató táblán levő ezen olasz felirat: hogy »Teatro tragico o Grande* tudtunkra adja, hogy itt volt a Pompeji tra­gical színház. Ez, a mint romjaiból kivehetni, egy nagy félkör alakú épület volt, középen a szín­paddal s e mögött a félkör két végét össze­kapcsoló melléképülettel. A színpad alant volt, oly formán, mint a mai circusokban és ettől felfelé félkörben emelkedtek az ülő he­lyek, Az első sorok körös körül fehér már­ványból épültek, s ezek a legelőkelőbbek szá­mára voltak fentartva, — utánuk a következő sorokban, mintegy öllel magasabban a máso­dik helyek, hol a katonaság és az érdemesb polgárok foglaltak helyet, itt már minden közönséges kőből volt faragva, mig legfelül az utolsó helyen, mely a nők és a népség számára volt rendeltetve, ülőhelyek nyomai sem látszanak. (Folyt, köv.) Haj. Egy szál haj mily parányi, s mégis néha mily jelentőségteljes tárgy. Íme az ifjú lel­kesül egy szál hajért, mit keblén emlékül rejteget, más meg boszaukodni fog egy szál hajért — mit levesében talál. A najat, mint az emberi fej ékességét már a régi korban is nagy becsben tartották, drága olajokkal ken­ték és földiszítették virággal és ékszerekkel, sőt egy római imperator a haj ápolásáról egész könyvet irt. A hiúság ott állt az em­beriség bölcsőjénél és hű társaként kiséri azt koporsójáig. Valamint a szép és dús hajzat mindenkor kiváló gondozás és hiúság tárgya volt, épen úgy a hajnak hiánya — a kopasz­ság — mindenkor mint nagy alaki hiány te­kintetett, melynek elpalástolására minden kép­A jövő nemzedék igy teljesen megvál­toznék és a mai szomorító állapotok mind jóra fordulnának. Szánalom az állatok iránt! E jelszóval megkezdve a nevelést, csudákat művelhetnek az anyák, a hölgyek, kik a jó erkölcsök hiva­tásszerű istápolói. Szilajságunk szelidítni, Mérsékelni tüzűnket, Gondunk, terhűnk édesítni, Lelkesítői bennünket: Ez a szép s nagy kötelesség, Melyet rendelt tenéked Óh asszony! a teremtő ég, S ez egyszersmind fő éked. Asszony 1 ki megfelelsz ennek, Te vagy a jó s nagy Istennek Legjobb, legszebb áldása, Boldogságunk forrása. (Kisfaludy S.) E czikket Mádai Mátyás űr Aradról bocsá­totta rendelkezésünkre, ki az állatok védel­mének nemes eszméjét terjeszti. Örömmel adunk annak helyt, sőt az eszmét lapunkban többször fel fogjuk eleveníteni. Szerk. i—I I R E I N K, "Személyi hírek- - Szabó Imre, a köz kedveltségü szombathelyi püspök, valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra emeltetett. — Pribék István ő méltóságának állapotában némi javulás állott be. *Hymen. - Erödi Dániel, gymn. tanár - Nagy-Kikindán, kinek költeményeivel lapunk olvasói többször találkoztak, okt. 11-éu tar­totta Kazal Ilonka kisasszonnyal, Kazal János földbirtokos leányával esküvőjét. Boldogságot! "Szép kor egy családban. — Folyó hó 19-én temettük városunk egyik munkás polgá­rát, Manovill Mártont, ki fiú, apa és öregapa volt egy személybeu. A kiadott gyászjelentés így szól: Alolirottak szomorodott szivvel je­lentik szeretett és elfelejthetlen fiuk, apjuk, nagyapjuk, apósuk Manovill Mártonnak folyó 1880. október hó 17-éu este 8 órakor életé­nek 61-ik évében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hűlt tetemei folyó hó 19-én délután 4 órakor fognak az izraelita szertartás szerint őrök nyugalomra elhelyeztetni. Vesz­prém, 1880, okt. 18-án Béke hamvaira! Mano­vill Gáspár és Manovill Sarolta mint szülők. Samu, Kiza, Bernáth, Jóska, Ida, Oszkár és Jakab gyermekei. Manovill Miksa és Aladár, Gross Katicza és Adel, unokái. Manovill Mál- vin szül. Gross, mint menye. *Az ipar legnagyobb barátja. — Gróf Zichy Jenő, aki a magyar ipar terén oly ön­zetlen és lelkes buzgőságot fejt kijövő vasárnap, okt. 31-én városunkba fog jöni. Czélja egyrészt személyesen megköszönni, hogy a veszprémi egyesült ipartársulat őt 1878-ban tiszteletbeli mesterré avatta, másrészt, hogy az ipartörvény módosítása ügyében értekezletet tartson. A nevezett ipartársulat érdemes elnöke, Gödé Perencz űr, mint halljuk, választmányi ülést tartott, hogy a nemeslelkü és fáradhatatlan buzgalmú grófot a társulat illően fogadhassa. Isten hozza a derék iparbarátot körünkbe. *A veszprém-balatonfüred-tapolezai vasút ügyében — jövő vasárnap, okt. ol-én d. e. 10 órakor Tapolczán közgyűlés fog tartatni, melyre mindazok tisztelettel meghivatnak, akik ezen vonal által érdekelve vaunak. "Fizetésképtelenség. - Nagy feltűnést keltett városunkban, a Tuszkau M. és Társa ezégnek e hét derekán beállott fizetésképte­lensége. E ezég évtizedek óta egyike volt a zelhető el lett már követve. Julis Caesart boldoggá tette a tanács határozata, mely meg­engedte neki, hogy folyton babér-koszorút hordhasson, melylyel azután eltakarta kopasz­ságát. A hiúság találékonynyá teszi az em­bert. Vagy nem a hiúság vezetett-e a paróka feltalálására? A parókának régi ősei vannak, mikre egy újkori paróka nem csekély büsz­keséggel tekiuthet vissza. Legrégibb e nem- beu azon Egyiptomban Isis templomában ta­lált paróka, mely jelenleg a londoni múzeum­ban őriztetik. De nem csak álhajjal eltakarni iparkodtak a kopasz fejet, hanem törekedtek az elveszett hajnak újra növesztésére. A la­pok folyton telvék hajnövesztő szerek hirde­téseivel. „Nincs többé kopasz fej* a legtöbb­nek hangzatos jelszava, az nem tesz semmit, hogy árulójuk, sőt feltalálójuk is kopasz fejű. A haj tömöttsége és hossza igen nagyon változatos, a dús hajzat hölgyeinknek kiváló ékességét teszi, úgy annyira, hogy azok, kik e tekintetben a természettől mostohán vannak megáldva, nem is vonakodnak e czól elérésére idegen hajat, vagy hajfonatot venni segítsé­gül. Régi rósz szokás ez; már a római höl­gyek is a germannők levágott hajával ékes­kedtek. A paróka és hamis hajfonatok viselése virágoztatta fel a hajkereskedést. Számtalan ügynök foglalkozik a szép haj összevásárlásá­val. Csak nem rég volt ideje, midőn hir lett, hogy egy fiatal leányka haját utonállók erővel levágták és elrabolták. Hogy ne, hiszen a szép haj fontját ÖO írtossal is fizetik. A hajviselet minden népnél más és sok­szor jellemző. Folgárosult országokban a divat

Next

/
Oldalképek
Tartalom