Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-05-02 / 18. szám
VI. évfolyam. 1880. 18-ik szám. Veszprém, Május 2. sés „Hív. Értesítő'1 a»g;9l«B minden minap. Előfizetési dij: Egész évre 6 frt — kr. Tél évre 3 frt — kr. Neg; 'dérre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI "ÚTTÓL V üi d ERDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS ü\ =&m MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. mrc ■V o'ä tó Szerkesztőség és kiadó hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad éa nyngtá* KRAUSZ ARMIN UifTkíKitiiíie Tes:;rím)n. HIRDETÉSEK : egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., 8 killfln minden beiktatásért 30 kr. bélyeg.------ fB--------<?M í Ve szprém város közgyűlése. Rég nera volt s nem egyhamar lesz városunknak oly közgyűlése, mint a multheti, mely oly életbevágó eszméket pendített meg, oly kényes természetű ügyeket intézett el, amilyeneket egy előző közgyűlés sem. Azt nem mondhatjuk, hogy a városi képviselők valami túlságos nagy számmal voltak volna jelen, de akik jelen voltak, azokat csakugyan ügyszeretet, városunk anyagi és szellemi jólétének érdeke hozta össze, innen a tanácskozásnak higgadt menete,egy-egy ügynek behatóbb, részletesebb fejtegetése, az ellenvélemények szenvedély nélküli végighallgatása, a döntés pillanatában a meggyőződésnek, a személyenkénti szavazásnál is bátor, nyílt megvallása. Dunst Ferencz polgármester úr rövid üdvözlő szavakkal megnyitja a gyűlést elsorolván azon alapok ösz- szegeit, amelyek a városi hatóság kezelése alatt vannak. Ilyenek a koldulás megszüntetésére néhai Tallián Pálné által tett alapítvány kamataival együtt 2121 frt 80 kr. a szegényalap 2001 frt 61 kr. iparczélokra befolyt 84 frt 79 kr. a szépítészeti alap 172 frt 40 kr. néhai Tallián Pálné által a hűséges cselédek jutalmazására tett alapítvány 2012 frt. akisdedovoda-alap 11976 frt 84 krral, melyben bennfoglaltatik a néhai Tallián Pálné alapítványa 4865 frt 56 krral; a temető-alap 3005 frt 90 kr. a Kopácsy József Ő méltósága által kezdő iparosok részére tett alapítvány és kamatjai 2400 frt, mely alapítvány 13 iparosnál van biztosító ttan elhelyezve; a czéh-ház-utcza javítására van 29 frt 27 kr. a vásárállási Tallián-kút alapja jelenleg 2000 frt, mert eddig a kút fúrása- és ásatására a 6000 írtból 4000 frt fordít- tatott; az alsótemetőben levő kereszt alapja, melyet Somogyi Lászlóné tett, 100 frt; a kórház részére Kammers- perger Antal által tett alap 48 frt 9 kr. Lindenthaler Jánosné és Biró Im- réné közt folyt perből kifolyólag mint depositum van 40 frt 68 kr. végre Bla8chke Mátyás ingóságai után 3 frt 2 kr. A Kammersperger- és Blaschke- fele összegek, mint melyek a kórházat illetik, átadatnak a kórházi gondnok úr kezelése alá. A polgármester úrnak ezen előterjesztéséta közgyűlés tudomásul vette. Rosenthál Nándor interpellálja a polgármester urat, vajon intézkedett-e már a régi városházáról, mely tudvalevőleg a róm. kath. elemi iskoláknak a jövő iskolaévre az új sz. Anna-isko- lába való költözködése által ki fog ürülni. Ha nem intézkedett volna még, akkor véleményt nyilvánít, hogy tartassák az fenn a városunkban felállítandó 7. és 8. gymnasiumi osztály számára és igy huzaraosb időre bérbe ne adassák. Polgármester úr kijelenti, hogy ezen ügyben még nem intézkedett. And- rovics úr magáévá teszi a főgymnasium eszméjét és ajánlja, hogy ez a májusi közgyűlésen tüzetes tárgyalás alá vétessék. Rosenthál N. úr felkéretik, hogy véleményét adja be írásban, hogy az májusban tárgyalható legyen. Rosenthál úr kifejezte városunk közóhaját akkor, midőn a főgymnasium eszméjét megpendítette. Többen régóta sarkalják már lapunkat, bogy a fő- gymnasium eszméjét vesse fel; de lapunk hallgatott; egy az, hogy ezen ügyben kiválóan és talán első sorban mi vagyunk érdekelve, a szerénység késedelmet parancsolt; más meg, hogy egy főgymnasium eszméjét csak költséges építkezés által lehetett volna kivinni, ha a sz. Anna-iskola nem épül. Most azonban, midőn ez utóbbi akadály a régi városházának rendelkezés alattisága által elesett, mi is örömmel ragadjuk meg az eszmét és lapunk hasábjain tüzetesen hozzászólunk. Brenner Lőrincz városi közgyám előterjesztést tesz a kezelése alatt levő árvaértékekről és a városi árvákról. A terjedelmes előterjesztés örvendetes tiidomásúi vétetett. A választás alá nem eső városi képviselők kiigazított névjegyzékét a közgyűlés tudomásul vette. Az 1878-iki számadását a városnak a megye jóváhagyta. Husvéth János képviselő, mint egy kisebbségi vélemény beterjesztője, felebbezést jelent be, mert az a megye által figyelembe nem vétetett. A kereskedelmi testület kérvénye, hogy a pénteki hetivásáron kivül még kedden is tartassék hetivásár, kiadatott egy bizottságnak, hogy az a különféle érdekeket vesse össze és a legközelebbi közgyűlésre jelentést tegyen. Ezen bizottság áll: Ruttner Sándor úr elnöklete alatt Szilágyi Mihály, Rosenthál Nándor, Eszterhay Ferencz képviselőkből. Ezek után újra felmerült és, hála a higgadt gondolkozású képviselőknek, sikeres megoldást is nyert tek. Véghely Dezső volt városi, jelenleg megyei főjegyző úr városunk múltját minden legkisebb részletében megvilágító művének ügye. Az előbbi közgyűlés által kiküldött bizottság beadja jelentését, mely úgy a képviselőknek, mint a bizottsági tagoknak egymással felmerült érdekes eszmecseréjét provokálta, de melyet az idő előhaladott- sága teljesen megoldani hétfőn nem engedett; keddre halasztatott, mikor is Lévay Imrének sikerült az ügyet a megoldás oly stádiumába terelni, mely mind a város veszélyeztetett re- putatiójának, mind a derék szerző méltatlanul zaklatott kedélynyugalmának, hinni merjük legalább, a fényes elégtételt megadja. Az indítvány névszerinti szavazás által hasonlíthatlanul nagy szótöbbséggel elfogadtatott és e szerint Dunst Ferencz elnöklete alatt Ruttner Sándor, Rosenthál Nándor, Szilágyi Mihály, Halassy Vilmos, Kovács Imre, Csolnoky László, Weisz Ede, Vikár Lajos, Dukavics Sámuel, Horváth József, Hochmutli Ábrakám és Lévay Imre képviselőkből álló bizottság küldetik a tudós szerző tek. Véghely Dezső úrhoz azon kéréssel, hogy lenne szives müvének még hátralevő két kötetét szintén sajtó alá rendezni. Magának a jeles műnek eláru- sításával pedig Kovács Imre tanácsos úr elnöklete alatt Lévay Imre, Rosenthál Nándor, Halassy Vilmos, Ruttner Sándor, Dukavics Sámuel, Szilágyi Mihály urak bízattak meg. A város tehát az ügyet, mint látjuk, egészen a magáévá tette és ez által megmutatta, hogy felül tud emelkedni azon kicsinyes gondolkozás-módon, mely csak azt a hasznot látja, amelyet kézzel megfoghat és csak azon veszélytől fél, mely már a nyakába szakadt. A kisdedóvás Ugye iránt is szép figyelmet tanúsított a város az által, hogy a jelenleg szép sikerrel városunkban működő kisdedóvó nőnek, Berger Karolina kisasszonynak, a kisdedóvó alap kamatjaiból 1880. januártól számítva évenkint 200 frtot ajánlott segélykép. Szóba jött a csorda-utczának elhanyagolt állapota. Polgármester úr A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Egy arczkép története. (Ifjúkori emlék.) (Vége.) Meghatva a fenséges látványtól megdobbant minden kebel, elnémult minden ajak — egy gondolat, egy érzelem ragadta meg a lelket s nem egy szem fordult észrevétlenül, ájtatos tekintettel a — felettünk magasló feszület felé, melyről csodálatos fényben ragyogtak a hit betűi....................................... De nem csak a lélek szállt örök hazája határai felé; mig a szem a nagy messzeséget végig futva fáradtan pihent a fellegekkel összeolvadó távol bérczeken, addig az ott égő pásztortüzek a szivben is lángra lobbantottak egy szikrát s a — honvágy szárnyain a Kárpátok aljához szállt egyiknek sóhaja, — a kék Duna partjain, vagy dél narancs ligeteiben járt a másik képzelete. A hány kebel, annyi sóhaj kelt szárnyra; a hány világ-táj van, annyi felé szálltak azok------------------Cs ak egy kebel fojtotta magába sóhaját, csak egy volt köztünk, kinek képzelete kék folyam habjai helyett — vér patakokat, viruló narancs-erdők helyett — örök tél jege alatt a föld mélyében setétlő, élők számára készült temetőket látott: a szép lengyel nő. Ölébe ejtve, a kis kezében tartott virágokat, búsan hajtotta Tej ét a csillagok vizsgálásába elmerült s azokból mintegy olvasni akaró férje vállára és szép szemében — egy köny csillogott. Ó! drága köny, egy nemzet könye, volt az! Elérzékenyülve csüggött tekintetem ar- czán, mely e pillanatban még szebbnek, még nemesebbnek látszott mint valaha, és önkénytelenül eszembe jutottak a költő szavai: „Virág mit ér, mit ér a bérez nekem? Hazát kivan, hazáért ver szivem.“ — — — — Hányszor megtörténik, hogy egy csekély véletlen emlékünkbe idézi rég elmúlt idők eseményeit, hogy váratlanul bekopogtat nálunk egy rég elfelejtett emlék és jelenti, hogy még nem enyészett el! így történt ekkor velem is. Hetek óta ismertem már a szép lengyel nőt, nem volt azóta nap, hogy kellemes társaságát nem élveztem, elragadó szépségét nem bámultam volna, de arcza mindekkorig nem látszott előttem ismerősnek, — és most, midőn e nőnek a hold fényétől megvilágított eszményi szépségű arczulatán merengtek szemeim: olyan csodálatos erővel ragadták meg lelkemet annak szoborszerüen szabályos, bánatos vonásai, olyan ismerősnek tűntek fel szemeinek fekete gyémántjai, szőke hajzatának göndör fürtéi, parányi ajkai, és úgy tetszett, mintha e női arezot nem Val di Non- ban láttam volna először, mintha az régi, igen régi ismerősöm volna — — Mély tűnődésbe merültem, gondolataim visszaszálltak rég el múlt idők homályába, vissza egészen a gyermekkor határaihoz, lelkem előtt elvonultak ifjúságom ábrándos éveinek eseményei és lassan, lassan kibontakozott kőzülők egy régi, álomszerű emlékezet —------Me grengésemből e fiatal lengyel nő zavart fel, ki mintha érezte volna, hogy szemeim arczán nyugosznak, bánatos mosoly- lyal fordult felém. — Ugy-e bár, — szólt halkan, nem akarva háborgatni az ábrándozásba elmerült társaságot, — ön olvasni akar egy hontalan no arcvonásaiból ? O nem, asszonyom, — feleltem kellemesen ragadtatva ki egy pillanatra az előttem setét emléket feltáró múltból a jelenbe — nem a hontalanság fájdalmát kívántam önnek szép arczárói leolvasni, mert azt e pilanatban inkább megértettem mint bármikor, hanem bús vonásai egy számos évekkel ezelőtt látott női arezot idéztek emlékembe. Egy gyönyörű szépségű fiatal leány arczát, mely arcz elrabolva szivem nyugalmát sokáig mint eszménykép lebegett előttem, egy leányt — — — Egy leányt, kit hütlenül elhagytam, akarja ön mondani, nemde? incselkedett a kedves lengyel nő, kinek imént még bús arcza ismét szokott vidámságban ragyogott. — Egy leányt — folytatám én — kinek arczkép ét a pesti városligetben egy öngyilkos fiatal ember hullája mellett találtam. — Egy öngyilkos fiatal ember bullája mellett, a pesti városligetben — ah! hisz ez kezd érdekes lenni! — szólt o kíváncsian és látszólag megdöbbenve. — Igen, egy szerencsétlen fiatal ember hullája mellett, a ki szemem láttára, alig néhány lépésnyire tőlem lőtte magát főbe. Tán tiz év múlt el azóta és ma ismét csodálatosan lelkem elé varázsolta az emlékezet e szomorú esetet, mely azonban úgy látszik örök rejtély marad előttem. Csak annyit gyaníthatok a mellette talált arczkép alapján, hogy az ifjú boldogtalan szerelem áldozata lett, mert láttam, hogy kétségbeesett tette előtt csókjaival halmozta azt. — Tehát ön látta a szerencsétlen végső haláltusáját, látta őt meghalni és még csak kilétét sem tudhatta meg? — kérdé szép szomszédom és lelkesen tekintett férjére, ki még mindig a csillagok vizsgálásába volt elmerülve, pedig ott fent a magasban sem láthatott szebb csillagokat, mint az a fekete szempár volt, mely e pillanatban közvetlen szomszédságában feléje ragyogott. — Láttam igen, mily gyorsasággal lehet a földi életet, az úgynevezett siralomvölgyet örökre elhagyva az ismeretlen túlvilágba szállni. Rövid volt szenvedése a sze- rencsetlen ifjúnak, mert alig néhány perezre a lövés után, midőn a dombra, mely a gyászos jelenet színhelye volt, a megjelent rendőrséggel felsiettünk, már mozdulatlanul feküdt előttünk, és ekkor láttam a vérrel áztatott földön ama szép arczképet, melyet soha elfelejteni nem tudok. De sem az öngyilkos fiatal embernek, sem ama szép leánynak kilétét mind mostanig nem tudhattam meg. Különben, ab! mily sajátságos játéka a véletlennek — folytatám és mig a szavaimat mindinkább nagyobb érdekkel hallgatni látszó nő ragyogó arculatára tekintettem, egy merész gondolat villant fel agyamban — most jut eszembe, mondám, ha a szőke fürtéit fedő lengyelke után következtetnem szabad, ama fiatal leány önnek földié volt, vagy tán épen — ismerőse is? Kérdém, majdnem elárulva '----------------------------------------------------f ---------------------------------------------- -----------------------------------------------La punk mai számához félív „Hiv. Ért.“ és „A magyar föld“ előfizetési felhívása posta-utalvány alakban van csatolva.
