Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-18 / 16. szám
elegendő jártassággal bir, okosan teszi, ha figyelmét a melegágyakra kiterjeszti. A melegágyban termelt kora zöldségféléből kora tavaszszal pénzelhet, mert vaunak fogyasztók, kik elsők akarnak lenni az új termények élvezetében. Nagyvárosokban a kertészek ebből legtöbbet pénzelnek. Városhoz közel piaczra, vendéglősökhez, gazdagabb házakhoz viszik a szép példányokat. A termelőnek mindenesetre érdekében áll, hogy termesztményének elegendő számú fogyasztója legyen. „Szemesnek áll a világ“ : mondja a példabeszéd. Igenis! A ki messzebb tud gondolni szomszédjánál, az távolabb helyeken is megkínálhatja termesztmé- nyeit és biztos is lehet, hogy jó árt adnak érte. Tudtommal Veszprémmegyében a pápaiak legkiterjedtebb kertész-gazdálkodást űznek. Ez ott sok családnak kenyérkereseti forrása. Termesztmé- nyiiket a helyi szükséglet fedezésén kivül a vidék fogyasztja el. A veszprémi piaczot is a pápaiak látják el zöldséggel. Három évvel ezelö'tt valamelyik gazdasági lapban olvastam: Fehérme- gyében a bolgár kertészek évenkint tavasztól ősz utoljáig egy hold földért 100—200 írtig adnak haszonbért. Mi még messze vagyunk attól, hogy a legjobb termőföldből is évenkint 200 íorintot nyerjünk. Ezt csakis azért említem föl, hogy lássuk, mennyi jövedelem biztosítható csekély terjedelmű földterületen, s ez serkentő példa legyen előttünk a kertészet felkarolására. Nem csak anyagi hasznot nyújt nekünk a kertészkedés, hanem egészségünk fentartására is jótékonyan hat. Azt mindenki tudja, vagy legalább magán tapasztalta, hogy a nyári meleg napokban a gyümölcs, zöldség, vagy ebből készült ételek magunkhoz véve hevünket, forróságunkat elveszik, az emésztést elősegítik, a mi legfőbb, a vért tisztítják. Az étel, a leves nem is ízlik, ha elegendő zöldséget nem főz bele a szakácsnő. Diák koromban Pápán ked.li nap reggel a zöldség-árusok sorai közt igyekeztem végig menni, de a közép- tájon egy asszouycsoportra akadtam, kik utamat elzárták, kevés ideig várnom kellett, nem akarva is kénytelen voltam egy a csoport közepén álló éltes asszonyságnak előadását végig hallgatui. Nem sokáig tartott, nekem se sok fáradtságomba kerül leírni — minthogy czikkem tárgyára is vonatkozik: elmondom. —Kedves asszonyság — mondá egyik mellette álló Megfeledkezve az előttem nyiló ibolyákról: szemeim a bánkódó ifjún csüggtek, gondolataim szomorú sorsával foglalkoztak és mentül tovább néztem őt, mentül tovább elgondolkoztam az előttem feltárult szomorú látványon, annál nagyobb erővel fogta el lelkemet egy titokszertí, sötét sejtelem, melynek azonban még gondolatától is megborzadtam. Mert végtelen boldogtalannak képzeltem őt, bogy órákig képes az elhagyott helyen sóhajtozni, hogy ily szivrehatóan kénytelen busongui magában, mikor körülötte minden örül s a tavasz enyhe lehelletétől minden uj életre ébred. Vagy ő tán nem is tudja, hogy tavasz van? Talán boldogtalanságában észre sem vette még, hogy fakadó bimbók, fiatal hajtások között az ébredő természet ölében ül? hogy felette derült az ég s előtte az újra kizöldült földből a virágok ezre fakad? Talán ha felpillantana, ha csak egyszer is körültekintene: azok a félig kinyílt bimbók, azok a fakadó rügyek hinni,imádkozni tanítanák? talán annak az eleven pázsitnak, melyet lábával tipor, csak egy gyenge fűszála is a remény erős horgonyává válnék, mely csüggedő lelkét nem engedné Mmerülni a kétségbeesés tengerén? O csak egyetlen egyszer pillantana fel, csak egyetlen egyszer tekintene körül! ........És ime! Az ifjú levett kalappal ál lott fel és halvány arczulatát éguek emelve felpillantott........de arczáu vész ült, kínosan öss zeszorított ajkai nem nyíltak lélekemelő ájtatos fohászra! Nem egy fájdalmának csendes imában enyhet könyörgő alak magaslott fel a dombon, hanem egy a vész hullámai által elsodort s a tátongó mélységből utoljára ! zöldségárus — bizony szép időt ért már, mégis milyen egészséges, üde, sokkal fiatalabbnak látszó színe van, férje i is, ki tiz évvel is idősebb lehet nálánál, erőteljes férfiú. Édes asszonyom — vá- laszolá az asszonyság — hogy mi mind a ketten vénlétünkre is ilyen erőteljesek vagyunk, egyszerű oka az, hogy mi mióta egymáséi vagyunk, igen mér- j sékletes életet élünk, egyszerű kevés eledellel beérjük, de jegyezze meg jól, az ételből — a zöldséget nem sajná- i lom, rendesen két annyit használok j el, mint más, nyáron át legtöbbször zöldségféléből készítem el ebédünket, ez a fűszeres, zöldséggel főzött étkek tartanak bennünket ifjúi erőben, nézze, e karkosár már tele van most vett zöldségfélével. — Asszonyi mondás, némi igazság rejIlletik alatta. A már úgyis hosszúra nyúlt czikkem befejezésére jónak látom a Hajnik Károly által szerkesztett „Vasárnapi könyvtár“ füzetei közt a Zschokke Henrik által irt, Boross Mihálytól ügyesen átdolgozott honi viszonyaink s szokásainkhoz idomított „Boldogháza“ j czímtí mű egy részét közölni: Boldogháza tanítójának Gergelynek a feleségéhez falujabeli két eladó leány folyamodik, tanítaná meg őket, varrás, sütés, főzés mesterségére és a kertészetre. A jó tanítónő szives készséggel vállalkozik. Gergely szivéhez szorította jó nejét és mondá. „Ezért meg is áld jó Istenünk, és áldás leszesz te is szegény hazánkon. Ne csak e két leányt, hanem a ki tanulni akar, mind tanítsd. Sok család minden ipara és szorgalma mellett azért lesz koldus sze- génynyé, mert az asszony nem érti a háztartást és vitelt. Nem tudja, miféle hasznos zöldségekkel ültesse be kertét, hogy változatos étele is legyen, a mellett el is adhasson.Ha jót akar főzni, tele tömi hússal, szalonnával, s azt gondolja, . az a jó, azaz egészséges, a másik elsózza, agyonpaprikázza, s az ilyen eledelek csak betegséget okoznak, a | betegség pénzbe kerül s a munka sem megy göthös embernek. így vannak a ruházattal is. A ki tud varrni, az abból él, mást tehát nem tanít meg, a ki nem tud varrni s fonni, annak kilóg a könyöke, s kifehérlik a térde, vagy ha összeférczeli, egyik öltés kiabálja a másikat, s szinte szúrja az ember szemét; ez ismét elszakad s újat kell venni, a mi pedig sok pénzt fölemészt. ! Égbe kiáltó bűn, hogy nincs minden faluban egy papné, vagy lelkész gazda- asszony, előljáróné, vagy tanítóné, ki a varrásra, főzésre, kertészkedésre oktatná a szegény földmives leányokat! j Sok pénzt lehetne az által kímélni, s nem lenne annyi szerencsétlen házasság. Rajta Erzsikéin! tedd magad méltóvá ez által is Isten kegyelme s áldására.“ — Erzsiké a jó tanítóné két ba- rátnéját naponkint kivezette kertjébe, tanítgatta őket, hogy kell ezt vagyazt ültetni, ha megért, eltartani, ízletes étellé készíteni. Bevette utoljára konyhájába is, megmutogatta, hogyan kell tiszta egészséges, Ízletes eledelt készíteni kevés zsiradékkal és költséggel. Erzsiké mindezt édes anyjától tanulta, azért szívesen megtanította barátnéit, hogyan kell hirtelen egy kis jó levest készíteni, a húsfélét többfélekép sütni főzni, borsót, lencsét eltartani, savanyú káposztát, uborkát, répát s más vete- ményt télre elrakni stb. De nem folytatom tovább. Kik hivatva vannak a népet nevelni, tanítani, s erre képességük van, tegyenek érte s kövessék Erzsiké példáját! Nekem tovább nincs mondanivalóm, leteszem a tollat, áldáskivánattal búcsút veszek a szives olvasótól. Németh Gerő. Heti szemle. — apr. 17-én. Kabuli táviratok szerint Roberts tábornok az egybegyűlt afgán főnökök előtt kijelenté, hogy az angol csapatok vissza fognak vonulni, mihelyt a főnökök olyan emir kinevezése iránt egyetértenek, kinek kormánya tartósságra számíthat s Angolország irányában barátságos lesz. Az orosz-khinai viszonyokat illetőleg komoly veszélytől lehet tartani, legalább erre engednek következtetni az orosz kormány intézkedései. Tizenöt hadihajó indul a khinai vizekre és Turkesztánban figyelő hadtestet állítanak fel. Párizsi diplomacziai körökből érkezett hír szerint Freycinet visszalépni szándékozik azon esetre, ha a minisztertanács nem fogad el olyan rendszabályokat, melyekkel gátot lehetne vetni az egyre nagyobbodó radikális — kommunista mozgalomnak. A török-montenegrói egyezmény már aláíratott. A Montenegrónak átengedett területet a törők csapatok fogják kiüríteni. A porta egy proklamáczióban felszólította az átengedett terület lakosait, hogy nyugodjanak meg az elkerűlhetlen sorsban s ellentállással ne nehezítsék a porta helyzetét. Az angol választások képezik jelenleg Európa legfőbb eseményét. Oroszország örvend az angol liberálisok győzelmének, nagy ho- sannával hirdeti ezt, sőt azt is véli, hogy az angolokkal szemben eddig táplált merevség meg fog szűnni. Gorcsakoff herczeg, az orosz államkan- czellár, haldoklik. Egész Európa figyelme méltán irányúi halálos ágya felé azon embernek, ki két évtized óta megtestesülése volt Oroszország terjeszkedési törekvéseinek. Utódja valószínűleg Orloff herczeg lesz. I A magyar képviselő házban tárgyaltatott a Szeged reconstructiójára vonatkozó törvény- javaslat, mely a parlamentben általában és részleteiben is el lön fogadva. Adja az ég, hogy az Alföld metropolisa, az ország második városa, romjaiból mihamarabb uj és szebb életre ébredjen!.... A képviselőházi ülések és tanácskozások tárgyát képezte még a vallás- és közoktatási minisztérium budgetjéuek tárgyalása, s ezzel kapcsolatban Helfy Ignácz határozati javaslata az alapok és alapítványok tárgyában. Ezeken felül még több javaslat. Péchy Tamás nagy szótöbbséggel választatott meg a képviselőház elnökévé, utódja még nincs kinevezve, hanem gr. Szapáry pénzügyminiszter bizatik meg a közlekedési minisztérium vezetésével.* Szende Béla, honvédelmi miniszter lemondásáról is keringtek hirek a lapokban s utódjául Hollán Ernő tábornokot emlegették; azonban ezen hirt illetékes helyről még nem erősítették meg, s így eddig nem is felel meg a valóságnak. ixaláiitólet. Idegrázkódtató esemény folyt le april 14-én Győrött. A törvényszék kötél általi halálra ítélte Takács rablógyilkost, az ítélet rajta foganatosíttatott is, a hóhér elvégezte munkáját, az orvos megállapította a halált, a test levétetett a bitófáról, de a bonczasztalon ismét feléledt. Az eset borzalmat keltő és még a folyton napirenden levő rémdrámák befolyása által elfásult kedélyeket is fellázítani képes. Önként felmerül a kérdés, ki itt a hibás ? Ezt az eddigi közlésekből távolról megítélni nehéz. Valószínű, hogy a törvényszéki orvos tudo- mány-szomjból a testet mentői előbb villamos vizsgálat alá akarván venni (miután, ha az izmok merevülni kezdenek, a villamosság hatása nem tanulmányozható) azt az észrevehető életjelek megszűnése után, de tetszholtan hagyta levétetui a bitófáról. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hóhér valószínűleg nem kellő erővel szorította össze a nyakat, úgy hogy a tetszhalott egyén tüdejébe a kocsin történt elszállítás okozta rázódás következtében lég szívatott be, s igy a már megszűnt légzés mintegy műlegesen pótoltatott, megérthetjük azon módot, miként a tetszholt egyén újra feléledt. Közvetlen a halálnak látszólagos bekövetkezte után annak, hogy az egyén holt, vagy tetszholt-e megállapítása lehetetlen. Ily szempontokból vélem megitélhetőnek az esetet. Nem vitatom, hogy elkerűlhetlen szüksége van-e az igazságszolgáltatásnak a halál- büntetés fentartására, mert ez a jogász közönség előtt is vita tárgya még, de határozottan kimondhatom, ha a halálbüntetés el nem törülhető volna is, kötelessége a társadalomnak azt emberiebb és észszerüebb módon végrehajtani. Ki egyszer életében tanúja volt ily bakó műveletnek, az nem tagadhatja, hogy az akasztásnál csakis az ó korban alkalmazott vadállatok általi szétmarczangoltatás borzasztóbb és undorítóbb. E tekintetben a haladás századok alatt csak ennyi volt. Hogy az akasztást elvetendőnek mondhassuk, lássuk, miként idézi az elő a halált. Szemtanúja voltam a Veszprémben Barát Hor- vát czigányon Kozarek hóhér által történt akasztásnak, s mint ilyen mondhatom, hogy Folytatás a melléklapon. feltűnő, halállal küzködő áldozat: azok a feje felett görcsösen összekulcsolt kezek nem olvasót szorítottak hanem — pisztolyt! ........ Alkonyat volt. A felkelő szél sóhajtva futott végig az összerezzenő gályák közt — borzadva vettem észre, hogy az elhagyott vidéken sehol egy élő lény nem látható, hogy a liget délutáni sétálói mind eltűntek s körös körül síri csend van, melyet csak egy távol valahol siráukozó kintorna elmosódott hangjai zavarnak meg. Rémülten ugrottam fel, éreztem, hogy setét sejtelmem, melyet kezdettől fogva hasztalan iparkodtam elnyomni, a legborzasztóbb alakban közeledik a megvalósuláshoz, éreztem, hogy egy eddig nem képzelt, gyászos jelenet szemtanúja leszek. Futni, menekülni akartam, de mint rémes álmokban történni szokott, lélekzetem elszorult, lábaim reszkettek és nem bírtam helyemből mozdulni, mert feltekintve: látnom kellet mint irányozza a szerencsétlen a pisztolyt. fejének ........ még egy másodpercz, még egy pillana t és mindennek vége lesz. Fejem szédült, borzasztó zavarban voltam, rá akartam kiálltam, odarohanni hozzá, kicsavarni kezéből a gyilkos eszközt, nyakába borulni, vigasztalni kérni, hogy ne bántsa magát, ne akarjon meghalni — de mig e gondolatok villámsebességgel kergették egymást agyamban: a dráma kegyetlenül sietett befejezéséhez. Azok a könytelt szemek még egyszer égre pillantottak, még egy hosszú kínos sóhaj.... erre egy villanás .... egy összeroskadó alak ......... s az eldördült fegyver viszhangja még le sem zajlott a város erdő távoli ligeteiben, midőn a boldogtalan fiatal ember már hanyatt fekve mozdulatlanul hevert a dombon. ........Megrémülve földhöz szegezve álltam a domb tövén; éreztem hogy elsáppadt arczomból mint futott minden vér hangosan dobogó szivembe; még láttam az összeroskadó alakot, még csengett fülemben a lövés hangja s félig öntudatlanul mintegy álmadozva merengtek szemeim majd a dombtetőn heverő fekete tömegen, melynek rémesen fehérlő arczulata hirdette, hogy a pisztoly jól talált, — majd a felszálló füstgomoly szétoszló fellegein, midőn tűnődésemből közeledő emberi hangok és léptek nesze zavartak fel. Me ssziről kivettem, hogy a rendőrség volt, nyomábau néhány kiváncsival; az alig néhány száz lépésnyire fekvő városligeti őrszobából hallva a félreeső helyről ily alkonyi órában hangzó lövést, rosszat gyanítottak és sietve iudultak a felszálló füst irányában. Megkönnyebbülten lélekzettem fel, midőn közelembe értek s tudatva velük a szomorú esetet felvezetem őket a dombra. Megrendítő látvány tárult itt elénk. Mintegy huszonhét — huszonuyolcz évesuek látszó csinos szőke fiatal ember feküdt előttünk a földön, jobb kezében pisztolyt tartva; halálsápadt arczának féloldalán végig folyt a vér, mely a puskapor füsttől barnított homlokán tátougó sebből még mindig omlott és eláztatta — körülötte a földet. Idegennek látszott a szerencsétlen; senki sem ismerte őt. A rendőrség kikutatta zsebeit, de néhány aprólékos tárgyon s csekély pénzen kivül semmit sem talált nála, a mi kilétét vagy borzasztó tettének okát kiderítette ] volna. Hanem egy mellette a véres földön talált fehéres tárgy még is engedte sejteni a tragoediát, melynek itt utolsó jelenete lefolyt, mert az a fehéres tárgy arczkép volt — egy fiatal leány arczképe. Egy gyönyörű szépségű leány arcz ragyogott arról, nagy fekete szemeivel merészen tekintve a világba az alul a lengyeles confoe- deratika alul, mely leomló szőke fürtéin kecsesen lebegett s e különben mosolyra termett gyermeteg arcznak harczias szint kölcsönözve elárulta nemzetiségét s megmagyarázta szemeinek setét tüzét s arczulatának bús vo násait. Mintha csak nem is élő lényt ábrázoló arczkép, hanem valamely fellelkesült festő lángoló képzelete által teremtett eszménykép — a bilincsekbe vert hona szabadságáért küzdő lengyel honleány eszményképe lett volna! Sokáig elmerülve néztem majd az arcz- képet, majd a vérében fetrengő fiatal embert, érteni vágytam amannak parányi ajkait, olvasni akartam emennek véres megtört arczu- latáról, és — hideg borzadály futott végig; nem bírtam a szomorú látványt tovább nézni, az elmúlt óra átélt izgalmai, a bennem támadt gondolatok és érzelmek nyomasztó súlya kimerítették fiatal erőmet és — miután a rendőrség feljegyezte nevemet — elsiettem a bor- zadályos helyről, de távoztomban tekintetem még egyszer az arczképre e3ett és úgy éreztem, mintha e női arcz szívemhez szólna, mintha vonásai mélyen emlékembe vésődtek volna. A közeli Hermina kápolna estharangja tiszta, csengő hangon zengett végig a városliget néptelen tájain, midőn haza felé siettem,
