Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-03-28 / 13. szám
VI. évfolyam. 1880. 13-ik szám. Veszprém, Márczius 28. és „Hív. Értesítő“ mtg'alaE miniín rastmp. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt — kr. Pél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 1£» kr. v\ ■ ---------a KÖ ZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. 3* 0/ Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli j előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN ünj-rlíresiedése Veiipréntss. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s ; külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. S —— (O ........... "GM Elöfi ze ésipelhivás! Tisztek 1 felk em előfizetőimet, ajándékozzanak meg a közelgő új évnegyedben is szives rokonszenvtikkel és támogassák anyagi segélyökkel is a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ költséges kiállítását, melyre előfizethetni : egész évre 6 frt — kr. félévre 3 frt — kr. negyedévre 1 írt 50 krral. Veszprém, 1880. márcz. 20-án. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Yalami a budíipesti közép ipariskoláról. Hazánk népessége eddigelé főleg a mezei gazdasággal foglalkozott, mely egyoldalú foglalkozással azonban csak azon régelmult boldog időben lehetett boldogulni, midőn közteher alig nyomta a magyar ember vállait, s gazdasági viszonyairól még azt lehetett mondani, hogy zsírjában fullad meg a magyar. Mai napság' már a közgazdasági, társadalmi valamint a financiális állapotok változtával, nemcsak, bogy a zsirba- fulladás veszélye nem fenyeget bennünket, sőt csakis értelmi erőnk és szorgalmunk teljes kifejtésével élhetünk meg. Mit tegyünk tehát, hogy sorsunkat jobbra fordítsuk? Mindenekelőtt szakítsunk azon elavult, a kor és annak eszméi által már rég túlszárnyalt nézettel, hogy a magyar ifjúság az I ősöktől öröklött birtokon való gazdálkodás- vagyis inkább uraskodásra és az u. n. tudós proíessiók gyakorlására van csak hivatva, hisz a tapasztalás eléggé bizon}’ítja, hogy a tudományos pálya a vagyon és talentum nélküli ifjakra nézve ép oly háladatlan, mint az abban való túltömöttség a társadalomra nézve káros és veszélyes. Lássuk be valahára, hogy a tisztes megélhetésre ma már alig mutatkozik biztosabb ut és mód, mint ha ifjúságunk nevezetes részét az ipari pályára utaljuk s ez irányban őket elméletileg és gyakorlatilag kiműveljük s legyünk meggyőződve, hogy ilyképen ez a pálya ép oly hasznos és tisztességes lesz, mint akármelyik más pálya. Azután vegyük fontolóra azon alapelv fontosságát, melyet más nemzetek már rég beismertek s követtek is, mely szerint csak azon ország számíthat szerencsés közgazdasági állapotokra, mely a mezei gazdaságot, ipart és kereskedelmet, mint a közgazdaság főtényezőit egyaránt fejleszti. Ha tehát meg akarjuk alapítani hazánk jólétét, biztosítani jövőjét, feltétlenül szükséges, hogy kellő gondot fordítsunk mezei gazdászatunk helyes irányban fejlesztése mellett, az ipar és kereskedés művelésére, fejlesztésére, de különösen a tudományra támaszkodó ipari ismeretek s gyakorlatok terjesztésére. Az ipar emelésének és kifejlesztésének mai időben egyik leghatalmasabb emeltyűje az iparszakoktatás. S ez ma már nem is oly nagy dolog, miután az iparszakoktatás előmozdítására Budaj Pesten a múlt év őszén egy középipartanoda állíttatott, melyben az elméleti és gyakorlati iparoktatás oly módon vezettetik, hogy az ottani tanfo- lyamot végzett ifjú kiléptével alkalmas művezetővé váljék hivatásához képest az ipar egyik vagy másik ágában. Ezen közép ipartanodának tanfolyama 3 évre szabatott a 3. főszakcsoport után, melyek egyikében építészet, másikában gépészet, harmadikéban vagy illetőleg gyármtíiparral foglalkozó művezetők képeztetnek, úgy azonban, hogy mindenik szakcsoport tanulói az általános tudnivalókra együtt oktattatnak. Ezen intézetbe felvétetnek mindazon ifjak, kik a középtanodák vagy polgári iskolák négy alsóbb osztályát jó sikerrel végezték avagy magánúton a szükséges előismereteket megszerezték. Ezen intézet létezéséről és czéljáról kívántam a nagy közönséget értesíteni s azon meggyőződésben vagyok, hogy hazámnak jó szolgálatot teszek, midőn a szülőket egyúttal arra bivom fel, hogy gyermekeiket, kik az ipar valamely ágára hivatást, hajlamot éreznek magukban, küldjék a középipartanodába, kik ott tanult és ügyes iparosokká művelteinek ki; nevezetesen vagy építészekké, vagy gépészekké vagy illetőleg gyármüiparo- sokká.Különben a czél biztosabb és sikeresebb elérhetésére sokat lendíthetnének egyfelől a köztörvényhatóságok, ha közköltségen küldenének oda s neveltetnének erre alkalmas ifjakat más felől az egyházi főhatóságok, ha a rendelkezésükre álló eszközökkel erre szintén hatályosan közreműködnének. Ismételve csak a legmelegebben ajánlhatom ezen nagy- fontosságú ügyet a közönségnek kiváló figyelmébe. Veszprém, 1880. márcz. 22-én. Stáhly György, kir. tanfelügyelü. Heti szemle. — márcz. 27-én. Az orosz kormány, hir szerint, bizottságot nevezett ki, mely informátiókat szerez az egyes országokban érvényes kiszoltatási törvényekről. A pétervári cabinet ugyanis nemzetközi codexet akar kidolgozni, és utasította a külföldi képviselőket, hogy tapogatódzanak vájjon hajlandó-e az illető kormány az eddig érvényes kiszolgáltatási törvények kiegészítésére nevezetesen a politikai bűnösök kiszolgáltatására. * Afganisztánból kedvező hirek érkeztek. Roberts tábornoknak sikerűit a törzsfönőkök kibékítése. A tábornok levelet kapott, melyet a gyermek Movsa kán irt és a melyet a főnökök is aláírtak. E levélben kijelentik, hogy meggyőződtek Anglia jószándékaíról, meljmket Afganisztán iránt táplál, és azért elhatározták, hogy meghódolnak Anglia előtt és mindnyájan Maidauban (Kabultól 25 mértföldre) gyűlnek össze, hogy alkudozásba bocsátkozzanak Roberts tábornokkal. * A smyrnai zavargásban körülbelül tiz ezer ember vett részt. A zavargók a kormányzó palotája előtt csoportosultak össze és tüntettek a porta azon rendelete ellen, mely- lyel devalválta az ezüst pénz értékét. A jelszót leginkább az képezte, hogy a kormány hamis pénzt bocsátott ki. A smyrnai kikötőbe egy angol és egy franczia ágyúnaszád érkezett. * Boszniában Dahlen altábornagy a banja- lukai és a szomszédos biháczi kerületekben fenyegetőleg garázdálkodó rablóbandák ellen rögtönitélő bíróságot hirdetett ki, mivel a lakosok is támogatták a garázdálkodók felforgató törekvéseit. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA Az én szivem. Rozzant csárda az én szivem Partjánál az élet útnak. Nem marad meg benn a vendég, Egymásután mind el futnak. Óh! pedig az ital benne Olyan nemes torol terem ... Tiszta, fényes, tele lánggal! Ez az ital a szerelem. Úri utas itt az öröm, Ha betér is, csak kapóra. Egy vén drótos a csalódás Tivornyázgat az ivóba, Majd pajtások jőaek hozzá, Yíg deákok, a remények... Üres zsebbel, czifra szóval Megpihennek, s útra kélnek. Van még egy pár régi vendég, Ezek a szilaj betyárok, Törnek, zúznak, amit érnek: A fájdalom és a bánat. ... Óh te szegény czigány gyerek Beh kijutott itt a részed! Te tartod a lelket benne Dalaiddal, óh! költészet. SOÓS LAJOS. Balatonmelléki freskó. Siófok, 1880. márczius hó 18-án. Madi János, Guát János és Hamar Gábor alsó-örsi lakos szegényebb sorsú halászok 1880. évi márczius hó 18-áu d. e. 8 órakor Hamar Gábor kormánytartása mellett Alsóörsnél azon reménynyel, hogy előző nap estéjén a Balatonba helyezett tőrbálójuk fogásának netáni eredményét ladikjukba szedjék, a nyu- godtnak látszó Balatonra beeveztek: s midőn már jól behatolva munkához akarnak kezdeni1 a hegyek ormán át mutatkozik, hogy vihar van készülőben. A balatonmelléki halász ember bár egy könnyen nem ijed meg a vihartól: de a viharok minőségét is már előjelekből sejteni tudja, ők is látván, hogy rendkívüli vihar van támadóban, munkájukat abba hagyva, kifelé iparkodtak még pedig megfeszített erővel; azonban: „ember tervez, Isten végez* mert midőn már csaknem partra szál- landók voltak, meglepte őket a vihar, sűrű havas zivatar és óriási szél rohammal, — s a kis naszádot mint hópelyhet a három ember terhével hullámár között ragadván magával a bőszült Balatonba befelé, a vihar elleni evezésről, bár az egész erővel megkisér- tetett, szó sem lehet, — most már csak az volt föladatuk, hogy a folyton növekedő óriási hullámok között kis vízi jármüvük a hullámok elboríttatásától mentessék meg; — és Isten csodája! reggeli 8 órától délelőtti 11 óráig a viharos babhullámokon ügye3 kormányzás folytán életveszélylyel, viharral küzdve e három férfiú naszádjukkal Siófoknál a mólótól mintegy 100 méter távolságnyira befelé feltűnik. Lapunk mai számához féli Eddig tart a kép azon része, melyet levelező csak egyes szavak után a helyzethez mérten képzeletből ecsetel, következik most ! azon része, melyben mint szemtanú szerepelt. A feunevezett szerencsétlenek jajveszék- lését és kétségbeesett kiáltozásaikat a vihar egyes szavakban Hecbt Mór halászbérlő füleihez viszi, kinek ezen hangok nemcsak füleit, de szivét is érintették, és azonnal jelt ád a halász legényeknek, Karlberger Gyula vendéglősnek, úgy a helybeli pályái főmérnök Mayer urnák, igy gyorsan az egész falu népe pár óra alatt tudomásul veszi a szerencsétlenek sorsát. A vihar zúg, hózuzmara hull, és igen hideg van, s most a vihar ujult erővel kitör, a szerencsétleneket a mólótól elveri kelet felé, egészen a falun kivüli irányba, ekkor már lehetett d. u. 3 éra, a partot négy ötszáz méternyire be, háborgó jégzajlás fedi, hozzájok férni ez ideig minden felé több alakú megkísérlés daczára is lehetetlennek mutatkozik, — és pedig ha a szerencsétlenek éjre kint maradnak s a vihar, — melyhez remény nincs, meg nem szűnik, menthetlen a hullámokba lelik sírjaikat, vagy pedig a hideg zord időben kimerültségük, agyonfázásuk következtében meg fognak fagyni, és amint a vihar őket igy veri, úgy a kiváncsi nép, mint a segítni kész emberbarátok őket a parton követi, folytonosan arról tanakodván, miként lehetne mégis rajtuk, segíteni, és bár hajókat hoztak kocsin, mivel a vizen a jégtorlaszok miatt szállítani nem lehetett, s bár hamarosan talpakat vertek Össze, s mindkettővel meg- kisérlék a hozzájuk juthatást, de végre mindig csak a lehetlenség állóit elő, daczára a „Hiv. Ért.“ van csatolva. semmit nem kimélő kész tevékenységnek. A vihar nőttön nőtt; a jégtorlasz áthathatlan — szóval bár dicsérettel említhető a készség, melyet T. Mayer főmérnök úr minden rendelkezésére álló szerek és egyének átadásával tanúsított, úgy Hecht Mór és Karlberger Gyula urak részéről is tétetett, — a megmentésre semmi kilátás, — pedig mégis meg kellene őket menteni! három ember élet csak izgatja a kedélyeket:-------— és min ember nem segíthet ,megjelen az Isteni gondviselés; a vihar más irányt vesz, kezdi őket visszavetni a móló felé — és ez volt szerencséjük, mert ha a vihar elhajtja őket a falun kívül a lakatlan és néptelen partok alá, akkor ma már el vannak veszve — a vihar fordultával minden kebelben éled a remény s miként a csónak a vizen küzdve jő befelé, oly lassan követi őket a megmenteni kész és nézni összesereg- lett népcsoport, tűrve a vihar által felkorbácsolt homok arczcsapásait és hideget. Végre lassau lassan a szerencsétlenek eiküzdötték magukat ismét a mólóig, de itt is csak jaj- veszékiés és a behatolhatási lehetetlenség ált elő, Palocsay Gyula községtanácsbeli igér 50 frtot aunak, ki utat módot lel s ajánl a szerencsétlenek kimentésére, Ígérete elhangzik _ mindenki tesz, vesz valamit, de eredmény semmi, kísérletek történnek, Kálmán György derék polgár övig szakad a jég és hidegvíz közé, csak a véletlennek köszönhető, hogy ,ő is a zajló jég által össze nem vagdaltatok; most már a vihar hajtja őket tovább a mólótól nyugotra, a somogyi részre, s midőn már azon félelem kezd erőt venni, hogy menthetlen elvesznek, ki válik a tömeg közül egy ifjú
