Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-03-14 / 11. szám

■

......—

“-------------------------VI

. évfolyam. 1880.

Il-ik szám.

Veszprém, Márczius 14.

=3*

és „Hív. Értesítő1

megjeleli mindet vasdrnap.

Előfizetési dij:

Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. ij

Egyes példány ára

ír» lei*.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

mrc

9J

ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS

«/10--OJ9

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

3S0

19

Szerkesztőség és kiadó- hivatal :

Vúr, 4r. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

kStpTkereikedése Vssiprímten.

HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR jietitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.---- ro

==

=========■0«

SaA ina,gyár nemzet

ezredéves ünnepe.

.Rövid néhány év múlva, ha a magyarok Istene is úgy akarja, a magyar nemzete hazában való létének ezredik évfordulóját fogja ünnepelni.

Sok minden történt ezen idő alatt széles e világon. Császári, királyi; fejedelmi trónok roskadtak össze és romjaik alá temették a népek jólétét, a népek boldogságát. Nemzetek, népek enyésztek el a íöld színéről úgy, hogy még emléküket is alig bírta a történelem a végenyészettől megmenteni. Államok züllöttek szét, államok merültek a semmiségből. És ezen ezredéves kaleidoszkópban egy maroknyi nemzet, a magyar az, mely önmagához jó és rossz tulajdonaiban hííeu, következetesen, daczolt a századok tomboló viharaival, daczolt úgy, hogy ezer év után is itt áll megfogyva bár, de törve nem.

Ne kutassuk most, mik voltak az okok, melyek fennmaradásunkat minden körülmény közt biztosították. Arról az egyről meg lehetünk győződve, hogy kellett bennünk életrevalóságnak lenni, mert ha az nem volt volna, rég napirendre tért volna felettünk a világtörténelem és ma még azt sem tudták volna a világ népei, hogy magyar valaha létezett.

Ezt tudva, ezt átérezve, lehetetlen hogy a nemzet ezt az ünnepet oly fénynyel, oly lelkesültséggel meg ne ülje, amilyen csak a magyarnak múltjához méltó lehet. Távúiról se aggasz- szon bennünket az a körülmény, hogy még addig sok miudeu történhetik velünk, mire az ünnepet meg kellene ülnünk. Igaz, a politikai láthatár be van borulva; sötét, táblás felhők húzódtak láthatárunk fölé, a veszély nyomunkban van. De nincs-e ott, ahonnan a veszélytől tartunk, még nagyobb baj, még nagyobb veszély, mint nálunk? Rózsapárnákon nyugszik-e az általános béke Európában? Nincs-e a leghatalmasabb államoknak elég bajuk a saját keblükön csüggő viperákkal? Valóban, ba összehasonlítást teszünk, első tekintetre észreveszsziik, hogy nálunk kevesebb a baj és a veszély, mint másutt és a magyar a legkritikusabb pillanatokban szokott a legjózanabbúl gondolkodni, érezni és cselekedni.

Félre tehát minden aggodalommal! Félre minden félelemmel!

Első, hogy a tartandó nemzeti iiunep évét, idejét, meghatározzuk és ezen czikkünknek tulajdonkép az a czélja. Már ez a hiúsági viszketegség meg szokott lenni a tudósokban, hogy az általános közvélemény által elfogadott valaminek, legyen az nézet, vélemény, ítélet, évszám vagy egyéb bármi, szeretnek fontoskodva ellentmondani. így történt ez most is. A közvélemény által elfogadott évét az- ezredes évfordulónak már megtámadta egy historikus; kilátás van, hogy minél közelebb jutunk a fontos időhöz, annál többen lesznek, akik majd ezt majd azt az évet fogják az ünnepre kijelölni és mindegyikük fog tudni né1

zete mellett érvelni, mert hisz ennél könnyebb sincs a világon. Ez a kedélyeket bizonytalanságba dönti; ennek elejét kell venni ily nevezetes nemzeti mozzanatról nem szabad senkit bizonytalanságban hagyni.

Mi tehát azon indítványt teszszük, hogy a magyar ors\ággyülés határosa meg törvénycikkben a\ ezredéves iin- ■, nép évét, hónapját és napját. Ha ez meglesz, mindjárt nyugodtabban és higgadtabban lehet az ünnepély módozatairól is gondoskodni, melyekről eddig alig akadt, aki komolyan gondolkozott volna ép azért nem, mert határozottan nem tudja senki, mikor lesz tulajdonkép az az ezredéves ünnepe a magyarnak.

A nemzeti ügy érdekében kérjük tisztelt laptársainkat, szíveskedjenek indítványunkat, ha az meggyőződésükkel találkozik, szintén felemlíteni, hogy így egyesült erővel működhessünk arra, hogy a magyar nemzetnek ezen világraszóló szép ünnepe méltó fényben tartathassák meg.

Ismét néhány szó:

I Veszprém város és megye

jövőjéről.

II.

Harmadik, a mit szintén kerülnünk kell,

! az, hogy holmi palotaszeríi építkezéstől, s átalában fényüzési költekezéstől, irtózva: illyest, j mint »ördög a tömjént“ még csak szaga után is kerüljünk. — Elannyira pedig, hogy ha ! eleinte mindjárt gőzerővel nem tudnánk is működni és repülni: érjük be olyannal is, mint ! i ez a Pozsony-Nagyszombati vasútnál jótékony- j nak mutatkozott, mondom kezdetben adjunk j hálát Istennek, ha lóvonatu vasutaink lenné- j j nek — is körülöttünk. Azért — úgy hiszem j legalább — a teherszállító kocsikat úgy lehetne, a káios és költséges átrakodás elke- I rülése végett berendezni, hogy tovaszállítás [ j tekintetéből azok kölcsönösen összeilleszthe- j tők, sőt tán egymástól át is vehetők leimének. Negyedszer, ne folyamodjunk miudjárt első sorbeli óhajtásunkkal bármiféle külföldi társulathoz, hogy az állítsa fel számunkra. Ha | máskép nem lehet ez is jó lenne kisegítőül. De a jónál, van itt jobb is. Az t. i. hogy ezt belföldi, vagyis hazai erővel, sőt ha telnék, önmagunk erejéből törekedjünk létrehozni.

Angliát államadósságainak roppantsága, mely már évtizedek előtt is akkora volt, hogy vele, ezüst kétforintosokban számítva, az egész földgömböt, hol legkiterjedtebb, az egyenlítőnél is körül lehetett volna rakni, azért nem rontotta meg, mint ez igen sok más államot — köztük minket is, — évenkint pusztít és szegényebbé, mivelhogy Angolország maga magának tartozik, a mennyiben saját honpolgárainak adósa. Az állam által fizetett adóssági kamatok hát benn maradnak az országban. Holott, ha nálunk, például, a számtalan millió uyibiztosítási kamat évenkint mind kivándorol, e mellett pedig — mi ismét egyik nagy bajunk — a vasúti forgalom egész bevétele szintén kimegy a külföldi társulatok zsebjébe, tehát a külföldre: csoda-e ha ez aztán maga, ha más nem volna is, képes az országot minden évben mégannyival juttatni közelebb a tönkrejutáshoz ?

De megkeverve is lehetnek kül- és belföldi vállalkozók, kik aztán egyesült erővel sikeresebben is működhetnek. És mármost a puszta „negatiók“ teréről lépjünk át a »positiv“ teendőkre, s próbáljuk azokat, igénytelen házi esziíak felfogása szerint szemügyre venni; előre is megengedvén, hogy nézeteinknél sokkal jobbak és czélirányosabbak is, kétségkívül .lehetnek, sőt vannak is hihetőleg. De jobb akaratuak, hogy lehetnének: azon, legyen szabad kételkednünk.

Tényleg teendőink legelsője — úgy vélem az, — hogy a tétlen tespedés ,éji homályában többé nem késve": már »egyszer tegyünk is hát valamit!“ és a kezdethez minél előbb hozzákezdjünk.

Hogy a jelen időszak, és constellatio alkalmas e mostani vasut-építésre? az más kérdés.

De hogy, ha nálunk nem alkalmas, máshol sem az; és hogy a kilátás nálunk sem kedvezőtlenebb, mint sok másoknál: az tán mégis megnyugtató lehet reánk nézve. Ellenben az meg már semmi kétséget nem szenved, miszerint a világ senkire nem várakozva, mint maga az idő is, folyvást előbbre haladván: a ki nem halad, elmarad. Minél korábban kap valaki meggondolva, s nem amúgy »hűbele Balázs“ módra neki — és belerohan valamibe, hanem higgadtan megfontolva, s azután gyorsan cselekedve valami munkába: igen természetes, hogy annál előbb el — bevégezheti.

Gondolkodjanak és tanácskozzanak hát minél többen, s minél előbb, megyénk és városunk ezen — mondhatnék — életkérdéséről mindazok, kiknek a köz-ügy hazafias szivükön fekszik; és kik a tetterő s munkás képesség hőségét, férfiasán, férfias ereikben érezhetni boldogok és szerencsések. S minél nehezebbnek lássák a magában üdvárasztónak mutatkozó feladat, a »tu contra audacior ito“ szerint aunál nagyobb elhatározottsággal fogjanak — bátran szemébe nézvén az akadályoknak — hozzá, a nehéz, de hát annál dicsőbb munkához. Ha erre nézve az első lendület — hogy hát legyen kinek és hol kezdenie ? — törvény- katóságilag adatik — meg: az csak helyeselhető. De hogy azután ezen „hasznossági“ vállalatnak, minden bénító hatósági befolyástól szabad, puszta magán vállalatnak kell maradnia: az — ugyhiszem semmi kétséget nem szenvedhet. — Ennek folytán, és

azon esetre, ha a tanácskozmány eredménye megyénk és ennek nevét kölcsönzött városa Veszprém jövőjének biztosítása, de meg az alakulandó — még pedig, nehogy a részbeni paralellség miatt is az engedély kinyerésében még több baj legyen, kamatbiztosítás kérelmezése nólküi alakulandó — részvény-társulatnak is, ba nem is valami nagyszerű haszonra való kilátása — de hát uem is előrelátható nyilvános kára tekintetéből, egy valódi veszprémi vasút építtetésének szükségét, továbbá e terv életrevalóságát, és végre — a mi fődolog — kivihetőségét constatálná ;

ugyhiszem — az egymásután .teendők sorozatát illetőleg Bnkint adná magát feladásul az, hogy:

mindenekelőtt szenvedett sérelmeink orvoslására kellene fő gondot fordítni; s csak azután térni át a »hasznosabbítás* kérdésére. Sőt még sérelmeink között is — mert súlyosabb, s lealázóbb — mit legutóbb szenvedtünk, u. m. az indóházuak Jutásra tétele, de meg a vasút által városunk teljes mellőzte- tése; ez az, mi előleges orvoslást igényel.

És ba e tekintet helyes: már akkor ugyhiszem

nyombau teendőnk az, hogy a Fehérvár - Grátzi vasúttal Veszprém városát összeköttetésbe hozzuk. Vagyis hogy Jutásról be Veszprémbe, s ennek itt felállítandó állomási indó- házához — ha, mint fölebb érintém — csak lóvonatut is, de hát vasutat, tán ép a mostani szekér-közlekedési vonalban, minél előbb létrehozzunk.

Ezt követné nyomban, az első sérelemnek orvoslása; t. i. Veszprémnek a mezőföld- del volt végi áldásossan virágzott összeköttetésének, ez által pedig a veszprémi piacznak, mint emporiumnak, lehetőségig rehabilitálása, vagyis visszaállítása az által, hogy Veszprémből Lepsényig egy összekötő vasút építtetnék. Mondám, hp, szinte lóvonatu lenne — is az elejéuten. És

azután jőne, az építést illetőleg harmadik sorban a Veszprém-Füred-Tapolczai vasút létrehozása; hol, ha ugyan a Pápa-Keszthelyi vasút elkészülne — mihez csak Isten

Lapunk mai számához félív „Hiv. Ért. “ van csatolva.

áldását kiváuhatjuk — a balatonmelléki bor s egyéb termékek megnyerésén fölül, már a Keszthely-Sz.-György-Kanizsai világ-forgalmú vasutba — melyhez ugyan a fentebbiek szerint Lepsénynél is eljutnánk, másod Ízben is — bele érvén, összeköttetésünk, mégpedig közvetlen, s lehető legrövidebb utón Trieszttel — és így,a tengerrel azonnal megnyílnék.

És mos tisztelt olvasó! türelmedet fenékig kimerítvén, Horatius ama szavaivaival veszek búcsút — engedelem kérés mellett — hogy :

„ — — — Ha ezeknél tudsz helyesebbet,

Azt őszinte közöld. Ha, nem; úgy élj vélem ezekkel.“

*

Heti szemle.

— márcz. 13-án.

Az orosz dictator, Lorisz-Melikov szabadelvű programmal akarja lecsendesíteni a még mindegyre forrongó nihilistákat. Azt mondják ugyanis, hogy föl fogja szabadítani az egész oroszországi sajtót; a tartományi és városi tanácsoknak is részt ad a pacificálásban ; a rendőrség hatalmát korlátolni, a tartományi tanácsok jogait ellenben szaporítani fogja, sőt mindenkinek megengedi, hogy véleményét nyilvánítsa. A dictator annak szükségességét is belátta állítólag, hogy revideálják, részben megsemmisítsék a sommás és közigazgatási utón a legutóbbi időben hozott ítéleteket. A trónörökös — hir szerint — döntő befolyást gyakorol most. az állam ügyeire. E körülmény hihetővé teszi, hogy valami változás küszöbén áll Oroszország. Ez az egész dolog komoly reformálási törekvés-e, vagy az irányadó körök

tehetetlenségét eláruló lázas kapkodás ?!----Ez

t fejtegetik a lapok A való a jövő titka. Aunyi tény, hogy a nihilisták még mindig működnek. A napokban is egy proklamácziót találtak, mely igy végződik-. ,Az orosz nép csak vérkeresztség árán szabadulhat föl! Halált a zsarnokokra, kicsinyre, nagyra egyaránt! A végzetes nap közel Rettenetes lesz a nép bo3zúja!“ — Az orosz hadsereg is lázongni kezd.

*

Francziaország Hartmannt nem adta ki Oroszországnak, hanem elküldötte Londonba, honnét valószínűleg Amerikába fog menni. Ezen eljárásáról a franczia nemzetnek Bismarck is helyeslőleg nyilatkozott, mig az oroszok ezt rossz szemmel nézik. Felemlítjük itt, hogy az orosz kormány azt az iudítványt akarja az európai hatalmak elé terjeszteni, hogy lépjenek egymás között megegyezésre az iránt, miszerint azon menekülteket, kik az uralkodó élete ellen követnek el merényletet,

kivétel nélkül ki fogják egymásnak szolgáltatni.

*

Corti gróf, olasz nagykövet, tudatta a portával, hogy Montenegró az ajánlott terület- cserét visszautasítja, egyszersmind átnyújtotta Montenegró ujabbi és utolsó javaslatát, mi- bamarábbi választ kérvén, mivel ellenkező esetben Monteuegró egy másik csereajánlatot nem fog elfogadni. Az albánok is nagyban fegyverkeznek.

Angliában a liberális párt nagy erőfeszítést fejt ki a kormány megbuktatására. A liberálisok többek közt követelik a népképviselet reformját, a helyi kormányzatok s törvényhozás javítását.

Megyei közgyűlés.

— márcz. 1-én.

A m. k. belügyminisztérium 1880. febr. 11 én 6631. sz. a. kelt intéz vény ét, melylyel a megye által kért dijuoki állás rendszeresítéséhez — az elkerülhetlen szükség tartamára — hozzájárul a díjnok 300 fortnyi évi javadalmazását azonban a költségvetés keretén belül megtaka-íttatni rendeli, a megye tudomásul vette és további intézkedés végett a m. alispánját értesítette.

Szeged szab. kir város közönségének a magyar képviselőházhoz intézett feliratát a harmadik egyetemnek Szegeden leendő fel-