Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-09-19 / 38. szám
Bársonyos községnek 1880-ik évi költségvetési előirányzata visszaküldetik, hogy a kántortanító, a plébános, a harangozó, a segédtanító részére előirányzott, tisztán hitfelekezeti kiadások, valamint az adóvégrehajtás czímen felvett összegek abból töröltessenek. Siófok községnek 1881-re szóló költség vetési előirányzata visszaküldetik, hogy az 1. számú rovat részletezhessék, továbbá, hogy a költségvetésből, vagy a róm. kath iskola részére fölvett segélyt is törölje, vagy az összes hitfelekezeti iskolákat aránylagos segélyben részesítse, a kulcs ez utóbbi esetben az egyes hitfelekezetek tagjainak községi vagy ilyennek nem létében állami adója. Borszörcsök község felhatalmaztatik, hogy 2700 frt egyenes államadójának minden egyes forintja után 11.2 kr. pőtadót vethessen ki. Az alispáni hivatal azon intézkedése, mikép Weisz Henrik az enying-szilasi országúira a földanyagot nem a beágyazási helyig, hanem csak Enyingig szállítja, honnan Enying, Dégh, Bozsok, Lajoskomárom közmunkakötelezettjei fogják a beágyazás helyére szállítani, helyesléssel tudomásul vétetett. A pápa-kisbéri országúton Gyimóth és P.-Teszér községek határában az augusztusi felhőszakadás két kőhidat tönkre tett, ezeknek újra építése iránt a költségvetési előirányzat korlátái közt az alispáni hivatal fog intézkedni. A megyei alispáni hivatal utasíttatik, hogy a mátyusházi bérlők, valamint Pápa r. t. várossal szemben, a Pápáról Mátyusháza felé vivő útra vonatkozó közmunka-tartozásuk leszolgálása ügyében a legnagyobb szigorral járjon el. Pöschl Károly elnöklete alatt Kenessey Károly, Plosszer István, Szabó Imre, Kenessey Pongrácz, Antal Gábor, Csolnoky László és Horváth Lajos m. b. tagok és Barcza Kálmán t. ügyész kiküldetnek, hogy a megye és r. t. városok összes szabályrendeleteit vizsgálják át az új büntető törvénykönyv és a belügyminiszteri intézvény értelmében. Az alispáni hivatal utasíttatik, hogy ezen szabályrendeleteket sürgősen követelje be, továbbá, hogy az átdolgozott szabályrendeletek tárgyalása végett még november folytán rendkívüli közgyűlést híjon össze. A minisztérium értesít- tetni határoztatik, mikép e szabályrendeletek hihirdetése a megye közönségének véleménye szerint csak azon esetben lesz czélravezető, ha azok a vármegye közönségének, valamint a r. t. városok és az összes községek képviselő testületi közgyűléseiben föl fognak olvastatni. Közigazgatási bizottság. 1880. szept. 13. Az alispáni hivatal ügyforgalma aug. hóban volt 1241 ügy, ezekből elintéztetett 1075, megyebizottságba helyeztetett 123, nyilvántartásba tétetett 6, elintézetlen maradt 37. — Pénzforgalma volt: közmunkaváltságba befolyt 1324 frt 60 kr. nyilvános betegápolási alapra 60 frt 32 kr. térítménykép a m. pénztárba 13 frt 74 kr. magánosok által megtérített tápdíjak 325 frt 37 kr. nyilváuos betegápolási alapból továbbítás végett 274 frt 80 kr. vadászjegyekért 1578 frt, különféle pénzforgalom 365 frt 2'/2 kr. és egy darab arauy, jegyzői nyugdíjalapra 5 frt 85 '/2 kr. és egy db arany. A közbiztouság aug. hóban nem volt kedvező. Egy szökési eset, öt hir- elen haláleset, kilencz tüzeset volt, melyből 10416 frt 5 kr. volt biztosítva. A közegészségi viszonyok szintén kedvezőtlenek voltak. A roncsoló toroklob Vilonyán járványszerü jelleget öltött. A hasznos házi állatok egészségi állapota kielégítő volt. Az adófelügyelő jelentése szerint 1880. augusztus hóban 70062 frt 20V2 krral kevesebb adó érkezett be, rniut múlt év augusztusában. Az alább nevezett községek, valamint Veszprém és Pápa rendezett tanácsú városok elöljárói ellen a felelősség az 1876. XV. tcz. 62. szakaszának alapján kimondatott és a k. adófelügyelő felhatalmaztatok, hogy ha 14 nap alatt a nevezett községek elöljárói mulasztásukat helyre nem hozzák, költségükre állami végrehajtókat alkalmazhasson. A veszprémi járásban Varöstó, ősi, Márkó, Kis-Hidegkut, Kádárta, Faész, Berhida, Kis-Kovácsi, M-Barnag, Nagy-Hidegkut, Herend, Bánd, Litér, Szent-István, Mencshely, N.-Barnag, Vilouya, Almádi, Szent-Gál, Hajmáskér, Papkeszi, Tóth-Vázsony, Vö- rösberény, Várpalota, Vámos, Szt.-kir.-Szabadja. — A pápai járásban. Derecske, Békás, Lovászpatona, Bakony-Sagh, Salamon, Jákó, Borsos-Győr, Szt.-Iván, N.-Gyimót, Felső-Görzsöny, Alsó-Gürzsöny, Gergelyi, Gecse, Fenyőfő, Szűcs, Takácsi, B.-Tamási, Mezőlak, DöbrBnte, N.-Szálúk, Tapolczafö, Pápateszér, Adász- Tevel, N.-Tevel, Ugod, Vanyola, Vaszar, Kiilsö-Vath, Béb, N.-Dém, Dáka, Csóth, Homok-Bödöge, Nyárid, Nóráp, Mihályháza, Nyögér, Pápa-Kovácsi, Kúp, Kéttornyúik. — A devecseri járásban. Kislőd, Kolontár, F.-Iszkáz, K.-lszkáz, Kerta, Noszlop, Devecser, Dóba, Nagy-AIás<my, Kis-Berzseny, Cséhkut, Dabrony, Ajka, Eőcs, Tósok-Berénd, Csögle, Adorjánháza, Vid, Vecse, S.-Vásárhely, Tüskevár, Tornapinkócz, Torna, Oroszi, Csősz, Karakó-SzBrcsSk, Bor-Szörcs8k, Gyepes, Nagy- Szőllös, Puszta-Miske, Halimba, Kisjenő, Alsó-Iszkáz, Egeralja, Ajkarendek, Pölöske, M.-N.-Polány, Nagy- Pirith, Kis-Pirith, Padrag. — A zirczl járásban. B.-N.-Szent-Király, B.-M.-Szent-Király, Snur, Zircz, Csemye, B.-Szombathely, Sikátor, Dudar, Szápár, Teleki, Nána, B.-N.-Szt.-László, Hanta, Lékut, Oszlop, B.-M.-Szent-László, Gyiróth, Csesznek, Csatka, Bársonyos, Bánk, Ácsteszér, Csetény, Jásd, Teés, Réde, Varsány, Lázi. — Az enyingi járásban. Bozsok, Csajágh, Mezö-Szent-György, Lepsény, Fokszabadi, Dégh, Balatonfö-Kajár, Enying, Kenese, Küngös, Mezö-Komárom. A megyei árvaszék 1703 ügydarabjából elintéztetett 1458, maradt hátralékban 245. — A kezelési szakmában a hátralék 903 db. A megyei tanfelügyelő úr jelentésében felemlíti azon izraelita tanügyi mozgalmat, mely lapunkban részletes megvitatást nyert, és, hogy e tekintetben teljesen tájékozva legyen, tek. Kiss László urat, mint Pápa város területére kinevezett iskolalátogatót felkérte, hogy a valódi tényállást vele közölje, csak ennek vétele után lesz azon helyzetben, hogy ezen ügyről a közigazgatási bizottságnak kimerítő jelentést tehet. Jelenti továbbá, hogy a sz. Anna-iskola felavattatott és rendeltetésének átadatott, egyszersmind Kisovics Józsefnek buzgó fáradalmaiért jegyzőkönyvi elismerést kér kifejeztetni. A kir. építészeti hivatal jelentése szerint a veszprém-győri országúton Kádártánál, a veszprém-füredin Kaszavölgyén, a veszprém- szegszárdin a hódosi pusztánál és Szilason a műtárgyak építése hefejeztetett. A Séd vizének Vilonyától egész a Nádorcsatornáig tartó eliszapodása ügyében határozottabb intézkedés igényeltetnék, mert minden tavaszszal árvízveszély fenyeget. Ipar. Tekintetes szerkesztő ur! Első levelemben azt mondtam, hogy a mészáros-ipar más iparágtól sokban különbözik. A mészáros-mester-emberek nem csoportosulhatnak egy városba vagy községbe annyian össze, mint más mesteremberek, s ez okozza azt, hogy az ipar-társulat működésének ki kell terjedni az egész megye területére. Amint mondtam, hogy a mészáros-ipar közegészségi szempontból is megbírálandó volna, — mindenki tudja, hogy a legtáplálóbb eledel a hús, de csak úgy és akkor, ha tökéletes és jó friss állapotban kaphatja azt a közönség; a túlságos huselőállítás, illetőleg versenyesítés, mely a lakosság mennyiségével nem áll arányban, a közönségnek hasznára semmiképen sem lehet, mert akkor legtöbb esetben állott hússal lesz kénytelen táplálkozni, mivel, ha sok mészáros van egy városban vagy községben, biztosan egyik sem tudja, mennyi húst kell neki készíteni, tehát rizikóra vág, úgyszólván mindegyik. Megtörténik tehát, hogy 4—5 napos húst is kell neki árulni; már pedig, ha a hús kissé szagossá válik, annál veszedelmesebb eledel nem is képzelhető az egészségre. így állunk a túlságos versenyesítés által. Lássuk továbbá a községeket nyári időszakban; van a községben 3—4 mészáros is, és épen az ilyen községben nem kaphat a publikum heteken által sem húst, mert egyik a másik miatt nem tud vágni. Nem akarom azt mondani, hogy a szabad ipart gátoljuk meg, hanem ha van elegendő tanult mesterember, akkor szükségtelen olyan egyéneknek ipart engedélyezni, akik mesterséget nem tanultak, a magyar közmondás azt tartja, a ki minek nem mestere, az annak csak gyilkosa lehet. A mesterségét megtanult iparos azon iparkodik, mennél becsületesebb portékát állíthasson elő, mint szakértő üzlettársa előtt, mintegy rösteli, ha üzletében tán az ő portékája valamivel alább való volna. Nézzük tehát a mészáros-ipart a magavalóságában; a jó vágni való marha, birka, csaknem mind Bécsnek adatik el, mi magunk, magyarok, itthon úgyszólván csak a mustraállatok húsával táplálkozunk. Mi az oka ennek? mert a mi népünk, kivált az alsó néposztály azzal nem törődik, ha sovány, ha rósz, csak olcsó legyen, megveszi; a bécsi német, a legszegényebb is, vagy jó húst eszik, vagy semmit; nálunk faluhelyeken, mikor a birkahús-vágás előjő, olyan birkák kerülnek levágásra, hogy nem embernek, hauem hogy úgy fejezzem ki magamat, még a kutyának sem volnának valók. Mit törődik a fuser-iparos azzal, ha jó, ha rósz a portéka, csak eladhassa, el — pedig eladhatja, úgyszólván senki ellenőrizője nincsen. A községi biró, tisztelet a kevés kivételnek, de nagyon kevés van, a kit az olyanféle fuser-mészáros le nem tudna kenyerezni; a véresebb szájú emberek számára lesz metszve valamivel jobb birka, hanem már a szegényebb nép, úgyszólván kész nyavalyát vesz pénzéért. A mig a czéh-rendszerünk fenállott, addig a mészárosok saját maguk ügyeltek fel üzlettársukra, határozatlan időközökben szék- vizsgáló-bizottságot küldött ki a czéhmester a legmegbízhatóbb mesteremberekből, kiknek kötelességük volt a községekben a mészárszékeket megvizsgálni, vajon a közönség meg- kapja-e a törvényesen előirt mértéket? az egészségnek megfelelő hús árultatik-e? az üzlet-helyiség tisztán tartatik-e? s ha mind ezekkel ellenkezőket tapasztaltak, akkor a mészárost megbüntették; mindezeket az uj ipar törvény megszüntette, a nélkül, hogy a czébek- nek addig fennállott jogait valami jobbal pótolta volna. Mi tehát csak azon jogokat óhajtanók társulatunknak megadatni, a melyekkel a társulat, miud a becsületes iparnak, mind pedig a közönségnek hasznos tényezővé válhatnék: Hogy semmi körülmények között, aki a mészáros-mesterséget meg nem tanulta, és magát az ipar-társulatba fel nem vétette, ipar- engedélyt ne nyerhessen. A központi ipar-társutat működése terjedne ki az egész megye területére, olyanformán, hogy alakulhatna több ipartársulat is, de azok csak mind fiók-ipar-társulatok tekintetnének, s az ilyen fiók-ipar-társulatok a kebelükből választandó, két bizottsági taggal, képviseltetnék magukat, a központi ipar-társulat évi nagygyűlésén. A közpouti ipar-társulat elnöke, az ipartársulat pecsétjével ellátott, meghatalmazó levéllel határozatlan időközökben székvizsgáló bizottságot küldhetné ki, kik az üzlet-helyiségeket a meghatalmazott levél előmutatása mellett megvizsgálnák, hogy a mészáros a közönségnek tökéletes, és az egészségnek megfelelő húst árul-e? a törvényesen előirt mértéket használja-e? az üzlet-helyiség tisztán tartatik-e? s ha alapszabályainkkal ellenkező rendetlenséget tapasztalnának, arról jegyzőkönyvet tartoznának felvenni, első esetben 5—10 forintig terjedő, a községi biró által behajtandó pénzbírságra büntettetnék; fele az ilyen pénzbirságolásnak a népiskolára, fele pedig az ipartársulat kasszájába volna adandó. A székvizsgáló bizottságnak lenne feladata előkérni az üzlet-tulajdonostól, vajon magát felvétette-e az ipartársulatba? ennek alapján nem tudná a társulat iránti kötelezettségét kijátszani. Minden mészáros köteleztetnék magát jégkamrával ellátni, a mészár-széktől a vágóhidat elkülöníteni, minden tekintetben a rend, és tisztaság kellően ellenőriztetnék. Mivel pedig a társulat, a közönség irányában ezeken garancziát vállalna, a társulatnak, ezek ellenőrizése költségeskedésekbe ozsonna várta őket szemléjük befejeztével; de nem gondoltak arra. Gyönyörű, szivetrázó dalokra gyújtottak, ügy kellett őket figyelmeztetni a testi táplálékra. Hogy azért ez is jólesett nekik, az kétséget sem szenvedhet. Még szebb, még éltetőbb lett azután az ének. Örömömben sírt bennem a lélek. Tán a természet is elérzékenyült, azért borult homályba legfényesebb szeme, a ragyogó nap, s hullatta öröm-könyeit. Igaz, hogy ezt nem kértük. Igaz, hogy a pajkos parasztgyermek bátran elfogdoshatott volna bennünket kiöntött ürgékül. De az is igaz, hogy mindezt semmibe sem vette az apróság (dicséretére legyen mondva a józan, okos nevelésnek,) annál jobban örült. Egy ur, ki Füredre jőve, tanúja volt az értünk este, elkésve megérkezett gőzhajóra hatalmas esőhullás közben történt beszállásuknak, s ki zúgolódásának és a gyermekek feletti sajnálkozásának meglehetős erős szavakban adott éles kifejezést: bizonyságom lehet, ügy történt, hogy a hajóba beszállva, a fedélzet alatt a szebbnél szebb dalokat, a legvidámabb kedélylyel, hibátlan összhanggal fujdogálta a kis hadsereg, egész hazáig. Az az ur erre nem volt elkészülve. Annyira meghatotta ez az életrevalóság, hogy a szónak legszorosabb értelmében sírva fakadt s örömének ivében eg^,1. 'jupeket azon kijelentéssel csókolt mcD: díjmentest .. „0,ameJ it illeti. ,z se rósz, ami ^ . zép rendben kivonuló kio ssapat a sétatéren egyszerre csak megáll, s arra kéri jó igazgatóját, hogy engedje meg, hogy ők, a gyermekek, személyesen köszönhessék meg aunak a jó lelkű consul urnák a szívességét- Ezt már lehetetlen volt megtagadni. El kellett őket vezetni. Az épen vacsorához készülő család lakása előtt szakadó esőben, sötét éjszakában, megrendült az angol, azután a svéd (a főconsul neje svéd grófnő) néphymnus, azután quartettben a »hipp, hipp, hipp, hurrah* háromszor. — A phlegmaticus angol kijött phlegmájából. Még ő köszönte meg a gyermekek szívességét. Bocsánatot kért a rósz időért. Mintha bizony ő lett volna az oka. Ő maga nem jött el velünk. Pedig lett volna csak ott. Majd meglátta volna, hogy az idő mit sem változtatott a mulatság jó sikerén, s még jobban meggyőződött volna arról a magyar életrevalóságról, amely iránti elősme- rését nem volt képes, a látottak folytán eltitkolni. Midőn pedig most már a szent czélu szegény intézet nevében a nemeskeblü fő- consulnak és hozzánk felejthetlen emléket hozott s szívós ragaszkodásunkat kiérdemlett kedves és bájos családjának szives áldozat- készségét őszintén megköszónuők: legalább is az övéhez hasonló lelkesedéssel kiáltjuk, nem háromszor, de számtalanszor, hogy: »hipp hipp, hipp, hurrah!*- k. \ kerülne, tehát minden mészáros-iparos, csak a saját ipartársulatunkba köteleztetnék magát felvétetni. A mészáros-mesterséget tanulni vágyó ifjak csak úgy fogadtatnának fel tanonczokul, ha kellően igazolnák, hogy Írni, olvasni, számolni tudnak, és erről iskolai bizonyítványok is rendelkeznek, s hozzá ha 15-ik életévüket betöltötték. A mesterségét megtanult ifjú, úgy ismertessék el mészáros-segédnek, ha a központi ipar-társulat pecsétjével ellátott igazolványt nyer. Szóval még igen sokat és üdvösét kellene megvitatni, a mit itten nem eléggé tudtam kifejteni. Tisztelettel maradtam a tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája, Herenden, szept. 7-én 1880. Fejes 'Dániel. A VIDÉK. Pápa, szeptember 15. Alig volt oly szerencsés választása még a megyének mint az utolsó. Megnyert az al- jegyzőségre egy fiatal modern képzettségű tehetséges erőt, mig az annyira fontos és nagy felelőséggel járó árvaszéki elnökségre oly embert kapott, hogy keresve sem lehetett volna jobbat, alkalmasabbat találni. Mi pápaiak, kik Takács Ádám ügyvéd urat jól ismerjük, szinte sajnáljuk távozását, de vigaszunk az, hogy nem vesztettük el teljesen, hogy adtunk a megyének oly embert, ki díszére fog válni a hivatalnokoknak. Takács ur fiatal, jelesen képzett, finom Ízlésű, munkaszerető, szorgalmas, igen erélyes de e mellett igazságos ember. Sokat fog dolgozni, de viszont meg fogja követelni alárendeltjeitől, hogy ők is szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozzanak. Csakis ilyen ember való az árvaügyek élére. A polgári leányiskolában a tanítás e hó 9-kén megkezdődött. A növendékek száma a múlt évhez képest, szaporodott. A tanulók száma 90. A két zsidó hitközség kiegyező bizottsága tegnapelőtt munkálatát befejezte. A kiegyezés sikerült. Nincs más hátra, mint a két hitközség elöljáróságának és képviselő testületének beleegyezése és egy legközelebb szerkesztendő nyilatkozat aláírása. A lényeges teltételek a következők. A congressusi hitközség feloszlik és beleolvad az orthodox hitközségbe; a congressusi hitközségbeliek az említett nyilatkozatot aláírják, mely szerint az összes iugó és ingatlan vagyon kizárólag az orthodox hitközség tulajdona. Ezen nyilatkozat egy jövő szakadás lehetetlenné tételét vagy legalább megnehezítését czélozza. Tényleg az orthodox anyaközség különben is tettleges birtokában volt az összes községi vagyonnak. Az orthodox hitközség viszont átveszi a congressusi hitközség összes activáit és passiváit. Az előbbiek állanak iskola és templom felszerelésből és egy pár száz forint cultus adó és iskola pénzekből eredt követelésekből; a Passiva körülbelöl négyezer nyolezszáz forint különféle czímü tartozásból áll. Az orthodox község a feloszlott község 3 tanítója közül egyet átvesz, a többi kettőnek 1500 forint kárpótlást fizet; ezeken kivül kárpótol még 3 hitközségi szolgát. Meghozhatja az orthodox hitközség az említett pénzáldozatokat, mert az egyesség által jövedelme tetemesen fog gyarapodni. Az említett kedvező praeliminarék daczára még sem bírnak még örülni előbb, mig az egyesülés bevégzett ténynyé nem válik. Ennek oka az hogy mind két község mérvadó köreiben vannak egyes makacs, nyakas sőt ro8zakaratu egyének, kik a nagy többség által aunyira óhajtott egyességet meghiúsítani akarják. Nem akarjuk ezúttal az eléggé ismert fondorkodásokat és üzelmeket leleplezni, de megígérjük, hogy megteszszük ha továbbra is a közjó ellen áskálódnak. Ilyen ember van úgy az egyik mint a másik részen körülbelöl 15—20. Ezek oly kérdéseket vetnek fel és vitatnak, melyek még csak az egyesülés után nyerhetnek valamikép megoldást, s melyekről tudják, hogy a megnemegyezés miatt az egyesülést vagy megnehezítik vagy meghiúsítják. De bízunk a nagy többség béke- szeretetében és hiszszük, hogy az egyesség sikerülni fog. A »Magyar Vidék* mely eddig hetenként kétszer jelent meg, ezentúl ,a szerkesztő nagy elfoglaltsága miatt* hetenként csak egyszer fog megjelenni, de nagyított alakban. A tüzesetek vidékünkön igen gyakoriak. A múlt héten majdnem minden este kipirosodott a láthatár valamelyik tája. Egymásután volt tűz Gyimóthou, Tüskevárott, N.-Teve- len és Nyárádon. Polgár. Sz. Fejérvár, 1880. szept. 10. T. szerkesztő úr! Hosszú hallgatás után ismét életjelt adott magáról városunk, méltót jó hírnevéhez. Ugyanis a magyar orsz. se- gélyző nő-egyesület pénztára és a helyben
