Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-08-29 / 35. szám
bér és egyéb feltételek mellett a kellő biztonságot nyújtó szakipartársulatoknak kiadni. Már előzetesen is a következő városok lábbelikészítő-ipartársulatai jelentkeztek az orsz. iparegyesületnél: Szolnok, Jászberény, Félegybáza, Jólsva, Gyöngyös, Losoncz, Tata, Szepes-Béla, Nyitra, Szentes, Komárom, B- Gyarmath, Pankota, M.-Sziget, Kolozsvár, Érsekújvár, N,-Károly, Tab, Sz.-Fehérvár, Sza- kolcza, Győr, Kassa, Vácz, Békés, Szatmár, Szombathely, N.-Kőrös, N.-Atád, Andócs, N.- Várad, Makó, M.-Vásárhely és Esztergom. — E névsorban ‘Pápa és Veszprém hiányozván, nem mulasztottam el az illető ipartársulatokat figyelmeztetni, hogy valamely megfelelő rész szállítás elnyerése érdekében még idejekorán tegyék magukat érintkezésbe az iparegyesület igazgatóságával. (A t. társulati elöljáróságok mindeddig, úgy látszik nem igen vettek tudomást a »Magyar Ipar“ czímű orsz. iparegyesületi közlönynek idevágó ismételt közleményeiről.) Az említett 1 frt és illetőleg 1 frt 35 kr. munkabér, valamint a többi feltételek is már a múlt évi próbaszállítások alkalmával lettek közös megegyezéssel megállapítva, és azokhoz a fővállalkozó annál inkább ragaszkodik, mivel e feltételek mellett is — miut a fennti előzetes jegyzék is mutatja — sokkal nagyobb számban vállalkoznak az ipartársulatok a munka elvállalására, mint a mennyi ajánlat mindjárt az első évben tekintetbe vehető lesz. Méltányos figyelembevételt érdemel azon körülmény is, hogy az elkészítésnek elválasztását az anyagszállítástól és a szállításnak ily módoni decentralizatióját oly terhes feltételnek tekintik még a legversenyképesebb hazai bor-nagyiparosaink is, hogy az elsőrangú czé- gek közül (Schmitt, Machlup, Gillming, Jordán, Markó, Kiess stb) egyetlenegy sem volt hajlandó máskép ajánlatot tenni, mintha a lábbeli- és bőrszerelvények teljes elkészítési módja is a vállalkozó tetszésére hagyatik, más szóval a confectionálás a külső kézimunka kizárásával gyárilag történhetik. Magától érhető dolognak mutatkozik ily körülmények közt, hogy az orsz iparegyesü- letnek nem áll módjában egyes ipartársulat részére a miniszteri jóváhagyással megállapított általános feltételektől eltérő kivételes kedvezményeket kieszközölni. Legalább nem lehet erről szó az első évben, midőn, mint láttuk, vaunak vállalkozó vidéki ipartársulatok quantum satis. Vegyék tehát a veszprémi és pápai t. ipartársulatok a dolgot még egyszer fontolóra. Hisz itt leginkább a szegényebb társulati tagoknak foglalkoztatásáról és támogatásáról van szó, és ha harmincz más szaktársulat a szállítási költségekben akadályt nem látott, eléggé fontos és sürgős az ügy, hogy az irónt még egyszer kezükbe vegyék és még egyszer kalkuláljanak. A honvédelmi kormányzatunk — ezt el kell ismernünk — a lehető legszélesebb alapokon iparkodott eleget tenni a hazai iparosság rég hangoztatott jogos óhajainak. Kötelességét teljesítette, sem többet, sem kevesebbet. De az érdekelt szakkörök is teljesítsék azon kötelességüket, melynél fogva minden hasznos munkatért el kell foglalni, hogy — erősödve — idővel mind többet lehessen kivívni. Kunágota, aug. 25-én 1880. Ráih Károly, országos képviselő. Felhívás. a ves\prém-balatonjüred.-tapolc\ai vasút ügyében Balaton-Füreden 1880. szeptember 12-én tartandó értekezletre. Századunk egyre szaporítja és tökéletesíti közlekedési eszközeit. A legtávulabb eső vidékeket beszövi vasúthálózatával, hogy azokat az ipar, a kereskedelem, a társadalmi érintkezés pezsgőbb életének megnyissa s ez által az általános haladást, a humanismus terjedését, az auyagi és szellemi jólét könnyebb és szabadabb megteremthetését eszközölje. Ily lázas tevékenységgel szemben senkinek sem szabad tétlenül maradni, annál ke- vésbbé ezzel ellentétes álláspontot elfoglalni, j Amit korunk nyújt, amivel és ami által az I bámulatos vívmányait létre hozta, azt nekünk sem lehet kicsinyelnünk,sőt ellenkezőleg ugyanazon eszközöket kell nekünk is megragadnunk és amennyire ez lehető, kizsákmányolnunk. A Balaton vidékének veszprém-zalai része közlekedés tekintetében mostohán áll, pedig e vidék az, melynek szőlőtermelése mennyiségre és minőségre nézve az első, vagy legalább egyike a legelsőknek Magyarországon és talán egész Európában. Borkereskedésünk pang: a szőlőkivitel e vidékről, mondhatni, semmi; a fa- és kőipar, melyből pedig szépen lehetne pénzelni, szuunyad. Csoda-e tehát, ha e vidék napról napra szegényebb, szegényebb Jesz? Balaton-Füred, hazánk e kitűnő fürdője, nincs-e ép a közlekedés nehézsége miatt a külföld előtt mintegy elzárva? Vagy gyógy- ereje, egyéb kincse ki van-e eléggé zsákmányolva? Fel van-e kellőkép használva? Van-e környékének, mint az egy elsőrendű fürdőt megilletné, oly virágmüvelése, amely jövedelemforrást tudna nyitni? De sok volna mindazt felsorolnunk, aminek jelenleg vidékünk hiával van és amit ha bírna, mennyivel gazdagabb és emelkedetebb lehetne. Ezek és ezekhez hasonló nagyon érzékeny hiányok keltették újra fel Veszprém városának lelkesebb polgáraiban egy vasútnak eszméjét, amely, Veszprémből kirándulva, a Balaton partján haladva. Balaton-Füredet érintve egész Tapolczáig, sőt még azon túl is terjedne, és vidékünket gyors összeköttetésbe hozná a nagy világgal. E lelkes polgárok f. évi márczius 14-én értekezletetet tartottak; ezen értekezlet több tagból álló bizottságot küldött ki, mely azóta minden feltűnés nélkül bár, de szakadatlanul működött és az ügyet annyira fejtette, hogy jelenleg már czólszerü- nek látszott a tervbe vett vonal mentében levő községeket és kiválólag érdekelt férfiakat egy nagyobb értekezletre meghíni, hogy ott az ügy tüzetesebben és behatóbban megvitattassék. Ezen értekezlet helyéül Balaton-Füred tűzetett ki, napjául pedig 1880. szept. 12-ike délelőtt 10 órakor, melyre a veszprémvárosi érdekeltség tisztelettel meghívja a vonal mentében levő községek elöljáróságait, valamint a vasút iránt érdeklődő minden lelkes férfiút. Veszprém, 1880. augusztus hóban. Hazafiui üdvözlettel A veszprémvárosi bizottság nevében: Késmdrky József, Lévay Imre, bizottsági elnök. bizottsági titkár. Heti szemle. — aug. 28-án. A tőrök-montenegrói határ rendezésére a porta halasztást kapott a nagyhatalmaktól, hogy láthassák, tesz-e valamit a porta Dul- cigno átadása érdekében. Riza pasa Skutari- ban időzik és átvette a csapatok főparancsnokságát. A császári meghatalmazott meg fog ma jelenni a liga gyűlésében, felolvassa a szultán rendeletét, és szépszerével iparkodik rábeszélni az albáuokat Dulcigno átengedésére. Riza pasa működésének sikere még most nem bizonyos; mert az albánok bizalmatlansággal viseltetnek iránta, és a közhangulat most is arra vall, hogy fegyverrel is ellenezni fogják bármely albán terület átadását. A görög-török határrendezés ügyét illetőleg, — amint a hatalmak második együttes jegyzékéből kivehető, — időközben enyhébb hangulat nyert tért, amennyiben ezen második együttes jegyzékben határidőről nincs említés téve, mely körülmény elveszi e jegyzék ultimátumszerű jellegét. A hatalmak ragaszkodnak ugyan még most is a coufereutia álláspontjához, de időt akarnak engedni a portának, hogy a görög kérdés felett elmélkedjék. Konstantiuápolyi hírek szerint a mohamedánok kivétel nélkül kárhoztatják a görögtörök határrendezést, s e miatt az elkeseredés és izgatottság oly nagy és annyira általános, hogy a hatalmak erőszakos fellépése esetére három világrészt lángba borító vallás- háború törhet ki. Az Írországban napirenden lévő hajmeresztő események nehéz aggodalmakat okoznak Angliának. Elégedetlenekből alakult titkos társulatok kezdik az agitátiót. Jelszavaik: »Gyilkosság, tűz, megsemmisítés!* A titkos társulatok közt politikai tekintetben legjelentékenyebb a fenieké. A feniektől a kormány nem sokat tart, Másként áll a dolog a többi rablógyilkos társulatokkal, minő a ,Molly Maguire“ is. E társulat halált esküdött a földbirtokosok fejére s boszujok az orosz nihilistákéhoz hasonló vérlázító tettekben nyilatkozik. Hadügyminiszterünk a gyalog tartalék- ezredek mintájára a vadász-csapatok és a lovasság részére is tartalék-testeket, illetőleg kereteket akar szervezni A 40 tartalék-századból tudniillik 10 tartalék-vadászzászlóaljat akar alakítani, a lovas-tartalékszázadokból pedig tartalék-divisiókat. Az utóbiakkal már kísérletet is tettek, de az egész ügy még most csak a tárgyalás és experimentálás stádiumában van. A bakancs szállítások tárgyában. (Levél a szerkesztőbe*.) T. szerkesztő ur! A »Veszprém* f. hó 32-ik számában a veszprémi csizmadia-ipar- társulat elnökségének egy nyilatkozatát olvastam, mely szerint a társulat a honvédelmi ministerium részéről 30.000 pár bakancs és 5000 pár lovassági csizmára kiirt szállításban a fővállalkozó Bernfeld Mór utján azért nem szándékozik részt venni, mivel az elkészítendő lábbelieknek oda- és visszaszállítási költségeit a társulatnak kellene fedezni. Hasonló értelemben nyilatkozott hozzám intézett levelében a pápai csizmadia-ipartár- sulat elöljárósága is, a »Veszprém* t. szerA „VESZPRÉM" TÁRWAJA^ Márványhölgy. — Be3zély. — Irta: V. SÁRFFY 1GNÁCZ. (Vége.) II. »Két év múlva Károly egyike Ion Európa leghirnevesebb énekeseinek. Éu büszke voltam arra, hogy ezt az aranyat éu emeltem ki a porból. Talán viszonzásául annak, hogy ő meg az én aranyaimat a vízbe szórta. Beutaztuk Spanyol,- Bajor- és Olaszországot, s mikorra két év után hazakerülénk, a nagyító hir Károlyt itt mint bevégzett művészt fogadá! — A világ szerelmeseknek tartott bennünket. Pedig dehogy voltunk azok Én bámultam a művészt, de szivem nem dobbant fel érte soha. Ő meg, kiről azt hivém, hogy lebilincseltem magamhoz, soha sem szólt szerelemről. Tartózkodott attól, hogy ezt mutasson s lassankint hittem, hogy első találkozásunk forró pillantásai, melyeket rám lövelt, kihamvadtak. Vagy talán rejtély akar maradni előttem ez a férfi? Károly művész lett s előtte művészete több volt, mint szerelme. S ez jobb is volt igy. Csak azt nem tudtam felfogni, hogy e férfi, ki alamizsnaként odadobott aranyaimat a vízbe hajigálta akkor, mikor még szegény volt, most egyszerre pénzsovár kezd lenni s isteni művészetét pénzsovár lelkének eszközévé teszi. 8phynx lett előttem e férfi, akit kezdettem nem érteni. A világ elnevezte solid, takarékos embernek s becsülte érte, én pedig, ki láttam aljas kapzsiságát, utálni kezdettem. Pedig pedig nem lett volna rá okom.... kesztősége pedig a fenti közleményt avval I toldja meg, hogy majdnem az a színe van a dolognak »mintha csak pro forma kináltat- nának meg a honi mesteremberek, de az el- fogadhatlau feltételek miatt mégis csak a külföldiek ölébe hulljon a készítési összeg.* Lényeges félreértések vannak a dologban, melyek annál inkább arra indítanak, hogy e sorok által az ügy állása iránt kellőleg tájékozhassam az érdekelt köröket, mivel az ez j évben életbeléptetett szállítási rendszer sok { évi szorgalmazásainknak eredményét képezi, j — oly vivmánynyal állunk tehát szemben, a minőt az iparérdekek körül kormányunk részéről, fájdalom, vajmi ritkán constatálhatunk. Két dologról van szó: a honvéd felszerelési szükségletek mily mérvben fedeztetnek a hazai ipar által ? s másfelöl, mily szállítási rendszer nyer alkalmazást, különösen a kisiparnak lehető bevonása érdekében ? Az elsőre nézve constatálom (ellenzéki i képviselő létemre kétszeres őrömmel ragadom ! j meg a ritka alkalmat annak constatálására!) j hogy az összes honvéd felszerelési szükség- ! ! letek minden kivétel nélkül ma már a hazai j ipar által állíttatnak elő. Mig azonban az | j egyik főczikk, a posztóra nézve, a honvédelmi j | minisztérium már több év előtt szerződésre j lépett a pozsonyi előbb Harapat-, most Re- í genbart-féle consortiális gyárral, addig a legutolsó időig az orsz. m. iparegyesület semmiféle kérvényeinek, emlékiratainak és küldöttségének, s hosszú évek óta ismételt semmiféle országgyűlési és hírlapi felszólalásaimnak sem sikerült a cseh- és morvaországi bakancsok felett győzedelmeskednünk, Igaz ugyan, hogy a legolcsóbb belföldi ajánlat is mindannyiszor mintegy 15— 20%-nyi árkülönbözetet tüntetett fel, de hasztalanul utaltunk arra, hogy ez árkülönbözet csak névleges, mely fölösen kiegyenlíttetik a hazai ! készítmény jobb minősége által, mig végre 1877. deczember havában Cserhalmay Fe- rencz honv. vezérhadbiztos ur elnöklete alatt tartott enquete-tanáeskozmány magáévá tette az általam az iparegyesület képviseletében javaslatba hozott szállítási rendszert, és azt általánosságban a honv. miniszter úr is jóváhagyta. Ezen rendszer lényege abból áll, hogy fentartalván a katonai administrate a harcz- képesség szempontjából mellőzhetlennek mondott központosítása a szállítási fővállalkozásnál — a bőrszükségletek (bakancsok, csizmák, szíjjazatok) szállítása csak oly feltétel mellett adatik ki, s pedig több évre, a leg- jutányosabb ajánlatot tevő magyar vállalkozónak, hogy az tartozik a fővárosban egy központi ipartelepet felállítani, melyben a nyersanyag kiszabatik (és a honvédségi közegek által raegbélyegeztettetik) kisiparosok által solidáris szövetkezés utján leendő elkészítés végett. Ezen rendszerrel 1879-ben az orsz. iparegyesület közvetítése mellett jó sikerrel kísérlet tétetvén, az végleg alkalmazást nyer ez évben az öt évre történt verseny kiírás következtében. A szállítást, mint fővállalkozó, ! Bernfeld Mór nyerte el, ki a legjutányosabb ajánlatot tette, s ki már a múlt évi kísérlet alkalmával is mintegy 10 vidéki ipartársulatot foglalkoztatott. Ezen fővállalkozó kötelezve van az orsz. m. iparegyesület közvetítése és ellenőrzése mellett az ez évre szükségelt 30000 pár bakancsot és 5000 pár lovassági csizmát a központi telepből kiszabva elkészítés végett az előzőleg megállapított munkaEz az ember, kiről azt hivém, hogy csak aranyainak él, engem őrülten szeretett ___ Eg y napon igy szólt hozzám: — Julia! (megengedtem neki, hogy igy szólítson) két éve elmúlt, hogy ismerjük egymást. Egy éve, hogy a világ emlegeti nevemet. Ezt önnek köszönöm. On volt, ki az egyszerű halászlegényt kihívta sajkájából s fölemelte oda, ahol most áll. Az ön szemeinek bűvös fénye volt az én útmutatóm, mely után indultam. Ez alatt a két év alatt nem szóltam önnek szívről, szerelemről. Hideg, számító voltam, pénzsovár, amiért ön hihetőleg el is idegenedett egy kissé tőlem, de szivem azért nem változott. Ön volt előttem szüntelen. Emlékszik még arra, hogy első találkozásunkkor nem bírtam elfojtani őrült szerelmemet ön iránt! Ez roszul volt akkor, ügy gondolkoztam: »Őrült! te nyomorult koldus vagy, ő gazdag; te tudatlan, faragatlan tömeg, ő müveit és szép; neked szolgai szereped van a világban, ő előkelő; s még rá mered vetni szemedet. Légy azzá, ami ó*___így gondolko dtam. 8 iparkodtam azzá lenni. Elére raktam művészetem keresményét s gazdag levék. Törekedtem fel és állást vevék. Oly állást, melyért sokan sóvárgnának, hisz fejedelmek szorítanak velem kezet s hívnak meg asztalukhoz; nyolez rendjel ékíti mellemet. Tanultam, sokat, s műveltségem, merem hinni, nem utolsó azok mellett, kik körülvesznek. Ezt mind önnek köszönöm Julia! Sohasem felejtettem el, hogy ez mind az öné. Vegye ön most ezeket vissza mind s ráadásul fogadja el szivemet. Imádom önt Julia! Őrült szerelmem, melynek első lángját akkor láthatta ön, midőn a guszlicza hangja mellett először tekintettünk egymás szemébe, most sem változott. ... Szeretlek Julia!... Imádlak!... És az erős lelkű ember, ki két éven át elbírta fojtani érzelmét, most mint egy gyermek esett térdre előttem s könnyezve szorítá kezemet ajkához. Azt mondják márványhölgy vagyok. Meglehet, de e jelenetre, melyben a férfinak óriási nagyságát tudtam bámulni magam fölött, aligha vissza nem tért szivembe a vér. Remegtem. Én jobban remegtem, mint a férfi ki, várja üdvözítő vagy lesújtó válaszomat. El voltam ragadtatva e bámulatos nagyságtól s saját térpeségem mélyebbre zúzott, hogysem fel- emelkedhetném!... És mégis volt annyi leikierőm, hogy visszautasítsam a nagy művész ajánlatát. Mért tettem ezt??... Nem tudtam szeretni őt? ... Bámultam benne a jeles művészt, de mint emberért nem dobbant fel szivem. Tör- peségem mellett sem voltam annyira gyenge, hogy feláldozzam ez ellágyulás hatása alatt szivemet, boldogságomat. Oh mint fájt látnom most e férfit lábaimnál s látni tengernagyságu szerelmét. Mert most láttam igazán, hogy szerelme nagy volt. Maradt volna inkább a régi, csak szerelmemet ne kérné soha. Hisz én nem tudom szeretni; Senkit sem tudok szeretui. Hisz én s\ivtelen vagyok!... ... (A holdsugár azt jelentette le a magasból, hogy ez a nő most könnyezik. Hanem azért nem néztem rá.) Pedig meg kell lenni. Ki kell mondanom a lesújtó választ. — Elfogadja ön ajánlatomat Júlia? — Nem fogadom el kedves Károly — szólék reszketve szivemben. — Nem? — kérdé nyugodtan fölemelkedve a művész. E szerint nem szeret ön engem ? — Óhajtanám azt tenni Károly, de nem tudom. Odaadó hajlamom ön iránt sohasem volt szerelem, az csupán rajongás volt az ön művészétéért, rajongás volt önért magáért, de nem szerelem. Bámulni tudtam önt, imádtam önt, büszke voltam önre, de nem szerettem soha. Nem akarom önt boldogtalanná tenni az által, hogy hazug szerelmet adjak. Ne legyen ön az euyim, legyen a világé, a hire, az az ön mátkája. A szerelem fölemeli és csökkenti a művész nevét; az enyim csökkentené, mert mihelyt megtudná ön, hogy boldogtalan, elveszne önre nézve a világ. így édes Károly. Megbocsáthat ön nekem, hogy igy kimondtam válaszomat. Károly hosszasan nézett szemembe. Hosszasan és nyugodtan. Egy izma sem változott arczán. Márvány volt, élő márvány az egész beszéd alatt. — Megbocsájtok, csak az Isten is bocsásson meg önuek Julia! Az Isten! Hát vétkeztem én, hogy az Isten bocsánatára van szükségem! Aztán eltávozott. Nyugodtan távozott, még csak kezemet sem szorítá meg. Aztán, sohasem láttam többé!... Néhány napra hire járt, hogy a nagy művész a Balatonba ölte magát. Itt fogták ki ruháit s ő maga soha sem került elő többé. A világ engem okolt haláláért, mert tudták, hogy visszautasítám a felajánlott szivet. Elátkoztak, hogy megfosztám a hazát a nagy művésztől és én semmit sem feleltem átkaikra. Azóta a nevem szívtelen, márványhölgy s azóta kerül engem minden ember, mint valami mérges viperát. Pedig a nagy művész még élHiába
