Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-07-11 / 28. szám

;Ü VI. évfolyam. 1880. 28-ik szám. Veszprém, Julius II. =2* ét „Hív. Értesítő“ B.gjtl.n bindes raiirsn;. Előfizetési dij: Egész évre S írt kr. Fél évre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 lír. ci\ KÖZGAZDASÁGI, HELYI 3/ ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS ív-om VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadd' hivatal: j| 'V'ö.r, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN Ui;étrgi:iiíu Vejtprémbe«. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., g külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. dfl Íc)= hogy kemény téli időszakban meddig terjed a ! fagylaló hideg a tőidbe, ez az oka annak, hogy a csatorna vize többnyire minden télen befagy.) Tekintsük már most azt, hogy ha a herendi, bándi és menyekei völgyben vagy a Csatárhegy éjszaki és éjszakkeleti oldalaiban felhó'szakadások vannak, az ezen hegy oldalá- j ban folyó Séd mindannyiszor hirtelen meg- i árad, az útjában eső malmokat elönti, az azok udvarain vagy oldalában levő trágya nagy részét másféle ürülékekkel együtt ma­gával ragadja, s ezen vizár által azon kút is elöntetik, amely az egész várbeli lakosság­nak, papnöveldének a vizet szolgáltatja s a mely kút az ily viz beiszapolásától, ha kel­lőleg kitisztogattatik is, kétségtelen, hogy több napokon át zavaros marad, s ha ily ál­lapotban élveztetik, maga is az egészség te­temes megzavarását hozhatja létre. Hogy félre ne értessem, meg kell még jegyeznem, miszerint távolról sincs szándé­komban azon hagymáz-betegedéseket, melyek ápril hóban a helybeli papnöveldében s más házakban előfordultak, ezen ivó viz tartalmá­nak tulajdonítani, de nem is lehet, miután hogy az ivó viz ártalmas, tulajdonsága által járványos betegségeknél miként működik közre, a tudományos búváratoknak kideríteni még eddig nem sikerült; nem zárható ki mégis azon körütméuy lehetősége, hogy kis mérv­ben a már fentebb elősorolt kóroktani viszo­nyok sorozatában ez is mint egyik tényező szerepelt. Ezen körülményt csak azért hoztam fel, hogy bemutassam és az illető gondozók figyel­mét oda fordítsam: hogy mennyire fontos és szükséges minden vizáradások után közegész­ségi tekintetből ezen kút tisztaságára kiváló figyelmet fordítani, amely különben bő for­rással bir, és a város területén levő kutvizek legenyhébb, legjobb és legegészségesebbjei közé tartozik; ugyan ily vizáradási viszonyok­nak van kitéve a László-kut is. Sintérkut, dombi kút helyett óhajtandó volna a közel fekvő László-templom után László-kutnak nevezni, amelynek vize szintén igen kitűnő. Minthogy a kutak és viz-minőségük egészségügyi fontosságának leírásainál vagyok, meg kell röviden említenem még a követ­kezőket. A jó ivó víz az általáuos egészség egyik kiváló feltételét képezi, Veszprém város lakossága nem szenved hiányt jó ivó viz tekintetében, nincsenek ugyan számos kútjai, oka ennek, mint már említém, a város hegyes-völgyes helyi viszonyaiban és sziklás mészköves talajában fekszik, de a meglevő kutak elég bő forrásokkal bírnak, jó kellemes és tiszta ivóvizet szolgáltatnak, s a cserháti úgynevezett Kerekeskutat kivéve, a többiek mind rohamos eső víz lefolyások tövében áll­nak ennek beömlései ellen azonban lehetőleg védve vannak körkörös töltések által; csak egy kutat nem találok elegendő köröstöltéssel védve, a hegyről lerohanó eső vizáramok és ez a Napvendóglő melletti úgynevezett Koma­kút, ezt nem volna felesleges magasabb és szilárdabb körtöltéssel védeni, a hegyről le­rohanó vizömlések ellen, mert vize ennek is igen jó és épen ezért kár, hogy oly gyak­ran megzavarodik, amidőn vize pár napokon át kellemetlenné válik; az iszap leüllepedóse után azonban szükséges volna azt inindany- nyiszor kimeríteni azon oknál fogva, hogy növényi és állati hulladékok fertőzményeitől ment, egészséges üdítő vizét élvezhesse a kö­zönség, a mely közegészségi szempontból igen fontos körülmény, de a költséges kimerítések gyakori szüksége czélszerü körtöltések léte­sítése által önként megszűnik. Épen igy volna biztosítandó a különben kitűnő forrás-vizzel bővelkedő völgyi kút is, mert oldalain a lerohanó esőviz könnyen bele szivároghat, a mely eshetőség ellen kör­töltés és körcsatorna készítéssel könnyen meg­védhető. A hosszú utczai kút vize is igen jó le­hetne, ha nem volua egy nagy utczai csa­torna közelében; ez oka annak, hogy vala­Közegószségügyi észleletek. n. A kutviz is mint igen fontos tényező szerepel sokszor a hagymáz gerjesztő okai között; minthogy pedig ezúttal csupán a Veszprém városában a felmerült hagymáz esetek tárgyában szándékoztam a fentebbi észleleteimet röviden ismertetni, czélom a kutvizekre nézve sem más jelenleg, mint csu­pán a város kutjait, és víztartalmuk időnként változó minőségének okait megvilágítani. A város területén létező kutak több­nyire elegendő mennyiségű és igen jó minő­ségű vizet adnak, ismeretes azonban az, hogy egyesek jó minősége esőszakadások vagy kora tavaszi hó olvadások alkalmával ideiglenesen megromlik, mert egyes kutjaink a természet­adta kedvezőtlen helyi viszonyoknál fogva oly helyen állnak, hogy a fentebb jelzett ese­mények alkalmával vizáradások, vagy hegy­ről szakadó vízfolyások behatásainak többé kevesbbé kitéve vannak, sőt egyes kutak az ár által teljesen el is öntetnek s beiszapoltat- nak, amidőn izök több napokon át élvez- hetlenné válik. Vegyük már most egyenként azon ku­takat, amelyek nagyobb vizáradások idejében mindannyiszor elöntetnek. Itt első sorban megemlítendő az úgy­nevezett úrkút, a mely közvetlen a két oldal­ról tolyó Séd folyam közt fekszik. Ezen különösen jó forrás-vizzel bővelkedő kútra nézve kár, hogy a nyugoti oldalán levő falazat alapját vizáradások már nagy részben aláásták úgy, hogy ledfiléshez közel áll; több­nyire minden nagyobb vizáradások alkalmá­val teljesen elöntetik s beiszapoltatik; ezen kút gépezete hajtja fel egy felvezető csator­nában a várba, s onnan tovább vizvezető csö­veken a város piaczára az ivó vizet. (Nagy kár, hogy ezen vizvezető csatorna elhelyezésekor nem tartották eléggé szem előtt a föld és viz hőfokának arányát; de azt sem vették azon időben kellőleg figyelembe, A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA.-Á-lona. Álom, álom, édes álom, Mondd, mi vagy te égi lény ? Tünde szárnyon mért repülsz el A halandó reggelén? Meghozod, kit szivem kíván, Meg szerelmes kedvesem. Oh, űe pillanat csak, a mit Véle engedsz töltenem! Mondd, irigy vagy 1 Bája sért tán? Szép szemét nem állhavid? Vagy talán boldog szerelmünk önt szivedbe bánatot? Nem; — az égiek szelídek, Ott irigység nem zavar. Himes ujjal tündérvárad Mért rontod szét oly hamar? Ob, tudom, szerelmes voltál. Hajnal, az volt kedvesed. Hüteten lett, napsuggáral Él szerelmes életet. Elrepülsz, közéig a hűtlen; Bánatos szived nagyon. Oh, de a halandók üdve Ott űl himes szárnyadon! ________ Ál om, álom, édes álom, Most tudom, te égi lény, Tünde szárnyon mért repülsz el A halandó reggelén. FODOR J. Készültünk a matúrára. — Rajz. — írta: Mangold Béla, Budapest. .......Díszes lakodalmi nép, felmáslizott höl gyecskék, elegáns öltözetek, melyeknek bosszú uszályai alól olykor olykor iczi-piczi lábacskák kacsingatnak elő, tornyos baj-ékek, csillogó ékszerek, sima kacsócskák, csipkés legyezők, illatos tánczterem, édes zene........ oh de jól és kellemesen emlékszem mégreátok. Meleg júniusi nap után beállt a kelle­mes este. A főváros utczáin csak úgy zsibon­gott a nép, mindenki élvezni akarta az üdítő esti szellőt, mely a meleg nap után oly kelle­mes volt. Mindenki örült, de kivált nagy őröm volt az ablakommal szemközt lévő házban, hol egy gyönyörű szép leánykát mondhatott magáénak a boldog vőlegény. Az egész nap magoltunk, — Antal ba­rátom, és én. A földrajz, fizika és vegytan csak úgy tánczoltak szemeink előtt, fejünk szédült, testünk és lelkünk fáradt volt. Mit tegyünk ? Holnap lesz a matúra és ha e dol­gokat még ma éjjel be nem vágjuk, tudja Isten, mi lesz a következménye.-------így ta nakodtunk egymással, midőn egyszerre kocsi­zaj riasztott fel bennünket gondolatainkból, az első kocsit még egy követte, és sorba talán mág vagy tíz. Lakodalom volt.általellenben, most jöttek haza az esküvőről. Orőmzaj hang­zott fel mihozzánkés mindaketten felsóhajtánk: „ott lakodalom, itt pedig — unalom!“ — Végtére elhangzott a lárma, és csak néha néha üté meg még fülünket egy egy-kocsi- robaja, mely elkésett vendégeket hozott. El­csendesült az utczánk is, és résztvevőén pillan­tott be nyitott ablakunkon a tele hold, mintegy sajnálva kemény sorsunkat. Elkészült a fekete­kávé, mely minket ébren tartson, kézhez raktuk a csibukkokat, és komottá tévén magunkat belekezdtönk a munkába. Kezdetben rendkívüli szép eredmónynyel folyt a tanulás, a földrajz jó nagy részét már elrabolbatlau kincsesé változtattuk, és épen a történelemhez akartunk fogni, midőn bájos magyar zene üté meg fülünket. „Mi a manó!* kiélték, az ablakhoz sza­ladva, „táncz is lesz odaát!?“ És valóban nem csalódtam, — kitekintve ablakomból, igen kedves kép tárult szemeim elé. Az ablakok általellenbeu nyitva voltak, és a fényesen ki­világított terem sima parquettjain kedves tündén alakok járták a csöndest. „Jer csak ide Tóni, pihenjünk egy kissé, ésj gyönyörködjünk addig e szép képen“ — szólék barátomhoz. Félretoltuk a könyveket és kihajoltunk az ablakon. A csendes nyári éj és a vig mulatság különös benyomást tett reánk és nem bírtuk eléggé kirántani egyik a másik kezéből a látcsövet, melylyel közelről bámulhattuk azt a sok szép leányt, kik mind azért gyűltek ma itt össze, hogy kedves ba­rátnőjük ünnepét, — melylyel kilép leányi körükből, — minél fényesebbé tegyék. mivel több amoniakot és légenyt tartalmaz, egyébként még eddig nem tapasztaltatott, hogy vize az egészségre káros befolyással lett volna. Végül midőn a fentebbi sorokban bátor voltam észrevételeimet és megjegyzéseimet némi javaslataim kíséretében közegészségügyi szempontból kiindulva közrebocsátani, s mi­dőn megjegyzéseim alapjául mint már emlí­tém, fokép a tavasz folytán előfordult gyako­ribb hagymáz-esetek szolgáltak, tekintettel különösen a már majdnem járványszerü mér­vet vett azon betegedési esetekre, melyek a helybeli papnövelde épületében levő növendé­kek közt felmerültek, nem hagyhatom meg­jegyzés nélkül még a növelde épületében be­rendezett beteg-szoba helyiségét illető ki- válólag fontos s jövő eshetőségek tekintetében nagy horderővel biré régi intézkedést. Egy nagyobb kórházi épület elkülönített részében lakhatnak orvosok, ápolók, házi gond­nok s a legszükségesebb szolgaszemélyzet, de betegek számára berendezett szoba (infirma- rium) ha még oly kisszerű is, meg nem en­gedhető, kogy növendékekkel egy födél alatt, egy házban, egy folyosón legyen, mert bete­gedjék meg egy a növendékek közül esetleg bármiféle fertőző betegségben, könnyen járvá­nyossá válik a betegség, amely esetleg oly veszélyes jellegű lehet, hogy rövid idő alatt nem csak az egész növendék-testületet, de a tanári kart is az épület minden többi sze­mélyzetével együtt maga után ragadhatja; és számos áldozatot vehet, az ilyet eshetősé­geknek mindazon papnövendék s más nevelő- intézetek tagjai, ahol a betegek szobája az épületben van berendezve s ahol az abban elhelyezett betegeknél társaik naponta láto­gatásokat tesznek, sőt egymást sokszor ápol­ják is, ki vannak téve. Hogy tehát egy ily in­tézet közegészsége veszélyes járványok eshe­tőségeitől kellőleg megóva és biztosítva legyen, elodázhatlan egészségügyi követelmény az, hogy a koroda vagy beteg-szoba az intézet­ben ne legyen berendezve, hanem egy külön álló épületben, vagy ha már a viszonyok kü­Talán egy félóráig veszekedhettünk a látcsőért, midőn egy férfi lépett ki a kapun. ,Add ide már azt a gukkert* mondám, „had nézem meg, hogy ki ez!“ Barátom nagy tétovázás után végre kiadta körmei közöl ezt a nagy kincset, és én ez alakban még felis- merhetém Sándor barátomat, mielőtt a lenut várakozó bérkocsiba beszállhatott volna. — „Hé Sándor!“ kiálték le hozzá „hát te mit keressz itt?“ — „Ab szerbusz Bélái1 szólt ő meg­lepetve „épen egypár tánezosért akarok menni, annyi a lány, hogy az a pár szál fiatalember alig bírja ki a nagy strapáczokat, — jer át majd bemutatlak!“ — „Oh kedves barátom, az lehetetlen, neküuk tanulni kell, igen szorgalmasan ta­nulni, — ugy-e Tóni?* — „És pedig még hogyan“ bizonyít- gatá a megszólított. — „Ne komédiázz sokat* kiálta fel Sándor, „vedd magadra a frakkodat, fogd karon barátodat és — jertek át!“ — „Átmenjünk??“ kérdem barátomat, oly hangon, melyre csakis „igennel* lehet felelni, és egy perez múlva el voltunk határozva. „Mindjárt lent leszünk* szólók, és be* tettem ablakaimat. Mint egy varázsütésre átváltozott a ta­nulószoba garderobbá. Keféltük a frakkokat, kötöztük a nyakravalókat, oly gyorsan, mintha az orosz iuvásio volt volna hátunk mögött. De el is készültünk ám. Öt perez múlva tetőtől talpig szalonképesek voltunk. — „Te Tóni,* szólék barátomhoz,midőn 90^ Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. *^8

Next

/
Oldalképek
Tartalom