Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-07-04 / 27. szám

ennek a Skutari tó és a Bojana folyó torko­lata közt fekvő területét engedje át Monte­negrónak. & Az albánok nem akarnak beleegyezni abba, bogy Montenegro Dulcignoval kárpótol- tassék. Junius 26-án a dulcignoi Hadsi Me- bemed és a scutarii Isufaga Sokoli bégek vezérlete alatt 4000 főre menő albán csapat szállotta meg a Murura, Gorane és Kruta melletti magaslatokat. A liga további 6000 embert szólít fegyverbe a határok védelmére. Gusinyében Ali bej az albánokat támadásra biztatja és a felkelőknek segélyt igér. Prenk, Bib, Doda és Hado bej Tusit 5000 emberrel védi. Antivari és Scutari közt az összekötte­tés meg van szakítva. A dulcignoi bazárt be­zárták. * Hassán pasa, ki a novibazári kereszté­nyek tömeges legyilkolását meg akarta aka­dályozni, az albán liga által megöletett. * A magyar büntető törvénykönyv, mint az életbeléptetési törvény rendeli, a folyó év szeptember 1-én lépvén életbe, az igazság- ügyminiszterium kebelében már folyamatban vannak azon tetemes előmunkálatok, melyeket, hogy a codex alkalmazása zavartalanul tör­ténhessék, még az életbeléptetés előtt el kell végezni. Főleg vonatkoznak ezek a börtönök berendezésére, a járásbíróságok ügykörének beosztására s a szolgabirói és egyéb elsőfokú közigazgatási hatóságok eijárási és ügyköré­nek szabályozására, ez utóbbiaknál a belügy­minisztériummal egyetértésben. Az ezekre vo­natkozó s a bíróságokhoz s a törvényhatósá­gokhoz intézendő miniszteri rendeletek a jövő hó közepén már meg fognak jelenni. T A N Ü G Y. Leányfalu, 1880. jun. 24-én. Tekintetes szerkesztő úr! Szeretnék a Zala-evang.-egyházmegye néptanító-egylet mű­ködéséről bővebb ismertetést közölni; de mi­vel valamely új és érdekes mozzanatot nem igen irhatuék róla, a valóságot pedig felszínre hozni már csak azon példabeszédnél fogva sem volna tanácsos, hogy »szólj igazat, betö­rik a fejed.“ Ugyan azért csak azon gyűlésről akarok egyet-mást elmondani, melyet az egy­let f. évi junius 17-én Leányfaluban tartott, s mely talán az eddigiek közül a legsikerül­tebb vala. Tehát az említett napon és helyen a tanító urak összeseregelvén Isó Dániel alelnök rövid és buzdító beszédében a gyűlést meg- nyitottnak nyilvánította. Erre az elnök- és jegyző-választás következett. Elnöknek köz­felkiáltással tiszt. Horváth Sándor kővágó-eörsi lelkész ur, jegyzőnek pedig Szalay Géza sze- pezdi tanító választatott meg. A megválasz­tott elnök úr jelen nem lévén, egy 3 tagú bizottság neveztetett ki, hogy az illetőnek megválasztatását tudomására hozni, s őt az elnökség elfogadására felhívni iparkodjék. Azután a múlt évi jegyzőkönyv olvastatott fel, melynek folytán a jövő évi iskolai tan­tárgyak mi- és mennyisége határoztatott meg. — Hogy pedig a számtan-tanításra nézve is egyöntetűség legyen iskoláinkban, felhívás foly­tán Magyar S. tanító vállalkozott egy oly írásbeli dolgozat készítésére a jövő évi gyű­A „VESZPRÉM" TARCZAJA. A szegény emíierekmeg a gazdag emberek. — Rajz. — I. A külszén-utcza egyik legnyomorultabb pinczeszobájában lojtó gőzben hentereg három soványarczu gyermek meg egy beteges fiatal asszony a rongyos párnában. Éhesek mindnyájan. Vézna ajkaik só­várognak egy darab kenyér után. Hanem azért nem szólnak semmit. Tudják, hogy nem sokára megjön az édes apa s hoz magával jó vacsorát. Ha egyebet nem hát száraz kenye­ret. Az is nagyon jó. Az »édes apa* egy szegény toldó-foldó asztalos mester, ki tört széklábakat, lehám- lott asztalokat, roskadozó ágyakat aggat-rag- gat össze egy pár nyomorult garasért. Hah! Hallga csak! Az ajtó nyikorog! Az édes apa jön. A halvány arczu s nyomort látott ember belép. Örömsugárzó arczczal csókolja meg a gyermekeket először, azután a feleségét. Ez szegény aggódva viszonozza férje csókját. — Hoztál-e valamit férjem — kérdi susogva, — a gyermekek éhesek. — Ne aggódjál galambom, hoztam. No gyermekek, ma fényes vacsorátok lesz. Hát tudod galambom, az Agárdy bankár szakácsá­nál dolgoztam ma néhány összezúzott bútor­darabon, abban a szép házbau ott a piaczon. Ez aztán — az Isten áldja meg! — amellett lésre, melyben a számvetést módszertanilag | fogja tárgyalni az 1. osztálytól a 6-ik osztályig. Most a péuztárnok jelentése olvastatott fel melyből kitűnt, hogy az egyletnek pénztári tőkéje mintegy 53 frt, mely kamatozás végett kiadatni rendeltetett. Az idei tagsági díjakból a »Népnevelők Lapja“ és a „Család és Iskola“ czímű szaklapok 2 — 2 példányban megrendel­teim határoztatott, a többi pénzösszeg pedig a könyvek bekötésére fordíttatik. A könyvtár­nok jelentéséből kitűnt, hogy az egyletnek van jelenleg 106 kötetre menő könyve többnyire szakbavágók, Szallár István következő czímű munkát olvasott fel: »Hogyan alkalmazza a tanító az iskolai büntetéseket, hogy jól fe­gyelmezett növendékeket neveljen?“ E mun- • kára alulírott készített s olvasott fel bírálatot, melyben kimondotta, hogy a mű általában véve jó, mert czimének megfelel; kidolgozása helyes, mert egymásból folyik, irálya egyszerű, mert könnyen érthető s rajta a mesterkélésnek semmi nyoma észre nem vehető; úgy, hogy, ha e dolgozmány a szerző saját elmeszüle­ménye, megérdemli, miszerint valami paeda- gógiai lapban kinyomattassék, Magyar S. azon indítványa, hogy ama nagyszerű mozgalomban, melyben Magyarhon néptanítói épen ez idő szerint vannak, a mi egyletünk is részt vegyen, gyengén ugyan, de mégis pártolhatott, oly tor­mán, hogy az „Országos Tanító-Egyletek szövetségét“ elvben elfogadta, s az egyetemes tanítógytílés végrehajtó bizottságához benyúj­tott 3 indítvány közűi 2 magáévá tette; de a szent István napjára tervezett központi gyű­lésre képviselőt vagy pedig fővárosi megbí­zottat választani — felejtett! Ezzel a gyűlés befejeztetett. Magyar Soma. Közegészség. A gyümölcs mint tápszer. Az emberiség ős korától kezdve úgy talál­juk, hogy a gyümölcs az ember táplálásában i egyik igen nagy szerepet vivő tápszer gya­nánt van felemlítve; az orvosok már rég figyel­meztetik az emberiséget, hogy vigyázzanak a gyümölcsevésnél, tehát egyrészt, mint hasz­nos tápszerről, más részről, mint betegséget előidéző tárgyról fogok szives engedelmével t. szerkesztő úrnak, néhány szót felemlíteni. A gyümölcs, mint tudjuk, általánosan kedvelt tápszer, örege apraja szereti, s igen hasznos is az egészségre, az emésztést elő­segíti, a létező szorulásokat eltávolítja. Mindez azonban csak akkor történik, | ha rendes időben és mértékletesseu élvezzük. Tapasztaljuk, hogy van sok egyén, kinek gyümölcsöt enni nem szabad, mert az neki ártalmára van, kivéve a szőllot. A gyermek- világ az, mely minden időben mohón eszi, s meg is betegszik utána rendesen, vagy has­menés, vérhas, vagy váltó-láz lép fel, és miért? mert a növényi savak túlmeunyiségben vitetnek a gyomor és belekbe, nagyobb nyál­elválasztást fejlesztvén, a bélmozgást gyorsít­ják, és lobos állapotot hoznak létre, vagy a gyümölcs hűvös voltánál fogva a gyomor és bél nyákhártyáját igen erősen lehűtik. Például egyet említek; a falusi gyermek apjával együtt felmász reggel egy darab kenyérrel a cseresnye- vagy meggyfára, s addig esznek, mig csak az állkapcsuk bele nem fárad. Az apának ritkábban árt, mert már bepálinkázott, a fiú 2— 3 nap múlva megbetegszik. Láthat­juk, hogy különösen a gyermek-világot keli őrizni, a gyümölcstől elfogni egészen nem le­het, kell nekik adni, de vigyázva. A gyümölcsre általában fő elv legyen, hogy az üres gyomorba ne jöjjön, mindig I vagy reggeli után, vagy ebéd és uzsonua után adassék; ez által legtöbbször elkerüljük a megbetegedést, s a gyermek is élvezi. Ez álljon zsinór-mértékül a felnőtteknél is, a szőllőt kivéve, ezt lehet üres gyomorra is enni, de nem hidegen, mert akkor ez is ártal­mas, hanem át kell melegedni hagyni a szobás | levegőn. Nes^mélyi Antal, körorvos. A V I D É K. Pápa 1880. julius 2-án. A polgári leányiskola zárvizsgái a múlt | héten tartattak. Örömmel constatáljuk, hogy az előző évekhez képest a növendékek jelen­tékeny javulást tanúsítottak úgy az ismeretek terén mint a szükséges iskolai fegyelem te­kintetében, úgy hogy ez utóbbi teljesen ki­fogástalan. A haladás minden tantárgyban feltüuö volt, csak a franczia nyelvtanbóli vizsga nem volt kielégítő. De hiszszük, hogy ezen elégtelen eredmény az illető tanár urat a jövő iskolaévben arra fogja buzdítani, hogy ő is hasonló sikert bírjon felmutatni mint többi collegái. Junius 27 én volt a zárvizsga zene- és énekből. Oly díszes hölgykoszorut még vizsga Pápán soha sem látott. A kis terem nem volt képes azokat befogadni, kik , eljöttek a vizsgát meghallgatni. Igen soknak I távozni kellett, mivel a terembe bejutni lebe i tetlen volt, A férfi-közönség a folyosókba j szorult és ezek is zsófolásig megteltek. Mi a közönség ezen eddig még nem tapasztalt részvétét jó jelentőségűnek tartjuk a polgári iskolára nézve. A sok ízben viharos tapsok, melyeket még a kis leányok is, játékuk vé­geztével arattak, biztos tanujelei annak, hogy a művészi zenetehetségről ismert Tóth Dáni- elné urhölgy egyszersmind kitüuő zenetanító. A vizsga befejezése után Szilágyi József isko­laszéki elnök ur hosszabb tartalmas beszédben megemlékezett a polgári leányiskola rövid múltjáról, a lefolyt vizsga jeles eredményéről, köszönetét mondott Stábly György tanfel­ügyelő urnák azon jóakarat- és pártfogásért, melyben az intézetet részesítette, megköszönte a tanári testület buzgó fáradni mazását és a közönség részvétét. A kiadott értesítőből kö­zöljük a következő adatokat. Az összes tanon- czok száma volt a múlt évben 56; jelenleg 86. Ezek közül pápai születésű 60; vidéki 26 ezek közül 4 austnai. Vallásra nézve: kath. 20; Protest. 3. evang. 4. zsidó 59. Osztály­zatra nézve kitűnő 16, jeles 18, jó 10, első rendű 26, másodrendű 14, ezek közül pót­vizsgára eresztetik 8. Rendkívüli tanuló volt 2, ezek vizsgát nem tevén osztályzatot nem kaptak. Az igazgatóság a jelenleg 4 osztály­ból álló iskolát 6 osztályúvá szándékozik ki­bővíteni; egyelőre a jövő iskolaév kezdetével egy magánjellegű 5-ik osztály log meguyittatui, ha arra elegendő tanuló jelentkezik. Mi ezen a leány-nevelés terén felmerült ujabbi hala­dást örömmel üdvözöljük és kívánjuk, hogy minél jobban sikerüljön. A nőegylet által rendezett kóstoló ki- tünően sikerült, a legfinomabb és legizletesebb ételek egész halmazát és a legjobb borok hogy becsületesen megfizetett, megtömte a ta­risznyámat holmi alamizsnával is. Fejedelmi vacsora, grófi vacsora! Egyetek gyermekek! Az apa, anya olyan örömmel nézték, amint a kedves kicsik fökonkint csillapíták le éhüket a gazdag asztal lehullott morzsaié- kaival. Most pedig adjatok hálát gyermekek az Istenkének a jó vacsoráért! S a kis vézna gyermekek boldogan tet­ték össze kezecskéiket s hálát mondtak az Istennek. A jó vacsoráért! Pedig az a vacsora csak a gazdag asz­tal lehullott morzsalékainak alja volt, hisz a jámbor szakács bizonyára gondoskodott arról, hogy a java ne jusson „ilyeneknek“. Aztán lefeküdtek, elaludtak. Aludtak csen­desen, nyugodtan mintha Isten maga virrasz- tott volna álmok felett. Reggel felé aztán újra összeszedte kipitt- kopott szerszámjait a szegény ember; meg­csókolta a feleségét először, azután a gyer­mekeket. Föl sem ébredtek rá. — Estére újra látlak benneteket — su­sogja boldogan s megy.... És ezek boldogok! II. ... Agárdy bankárékuál pedig ezalatt más világ vagyon. Lakodalom, dinom-dánom. Agárdy bankár nem lakott a küiszén- utczábau, hanem a főtér legdíszesebb, legele­gánsabb palotájában. Volt módja hozzá. Két milliója volt elhelyezve bankokban, birtokban. Meg aztán pár százezer forintja készpénzben a Wertheim-szekrényben. Tiz-tizenkét dorbézoló pajtás közt mulat a fiatal bankár. Vagy legalább iparkodik mu­latni, jó arczot mutatni. Mert az a mosoly ajkán hamis, az a bók, mit viszonoz az őt üdvözlőnek, úgy esik neki, mintha meg kel­lene köszönni a veszett ebnek, hogy megha­rapta. Ma délután hozta meg neki a táviró, hogy párisi bankárja megbukott. Odarítt utána az egyik milliója ........Nagy csapás, hanem hi szen van még egy másik földjeiben, rétjei­ben. Olyan nagy reménysége van az idén a jó termésre... Hogy aztán ez se legyen, kap egy levelet, melyben tudatja vele a jószág- igazgatója, hogy izzé-porrá verte mindenét a jég­Persze, hogy ezzel meg odalett a másik milliója. Van még készpénze, gondolja, valahogy majd kiheveri. Nem tudatja nején kívül a rémhírt senkivel. Minek? A névnapra össze­gyűlt czimborák rajta ne szánakozzanak. Ne szánakozzék rajta senki!... Hanem mulatni nem tud. Vigsága alatt ott üit arczáu az el- titkolhatlan nyughatatlanság szüntelen. Utol­jára is főfájást színlelve visszavonul. Milyen rémséges ez a magány !... Mintha ezer meg ezer szörnyeteg jelen­nék meg előtte mindenféle torzalakban, s mintha mindenik őt csúfolná gúnyos vigyor­gással. Mintha minden ablakra, ajtóra, füg­gönyre oda volnának írva a milliók, melyeket elvesztett. Elviselhetien ez a magány 1 — Péter! (Eza komornyik). — Parancsoljon nagyságos uram. — Hívd ide nőmet. Péter elment elhívni a bankár úr nejét, hanem csakhamar zavart arczczal jött vissza. — Nos? — A nagyságos asszony nincs itthon ? — Hova ment? — Bécsbe. egész árját lehetett látni. A közönség oly nagy számmal volt, hogy alig tért meg a tágas udvari helyiségben. A tiszta jövedelem 318 forint 96 kraczár és 3 arany. Polgár. Mezőlak, 1880. jun. hó. Tekintetes szerkesztő úr! Tapasztaltam, hogy sok magát műveltnek tartó egyéniség azt komolyan hiszi, hogy a terhes kézimunkával foglalkozó ember általában nem képes arra, hogy gondolkozásában a mindennapi életben előforduló egyszerű dolgokról magasabb esz­mék, tervek, czélokért bővüljön. És mig sok buzgó honfi a nevelés és nép­művelés magasztos munkáján fáradozik, addig mások alattomban és nyilvánosan is szükség­telennek, sőt sok esetben károsnak is merik nevezni a nép felvilágosítását bizonyítgatván, hogy a munkás népnek fölösleges az eddiginél több műveltség. Nem czélom ugyan hosszasan szólni ezen állítás helytelenségéről tudva, hogy a jobb érzelmüek nem igy gondolkoznak; de mégis az olvasgatásról mint a művelődés fő eszközéről valamit óhajtok szólni. Úgy em­lékezem, már vagy öt éve, mióta a »Veszprém* lapot ismerem s olvasom, igazán megvallva a község házánál és szomorúan kelle most a na­pokban egy közgyűlésünk alkalmával hallanom, hogy nevezett lapra már 3 év óta uincs elő­fizetve s most a tekintetes pápai szolgabiróság utján kéretik a lap díja. Lett erre némelyek részéről mit hallani, erősen nyilvánítván a hirlapolvasás haszontalauságát, — már pedig, hogy nem igaz ezen állítás, bátran merem mondani, sőt hogy mily szükséges a hivatalos lap a községi bírónak elöljáróságnak, bizonyít­ható azzal is, hogy a »Hivatalos Értesítő* hány körözvény aláirását, továbbítását menti meg a bírónak hétköznapokon; mig most vasárnap, minden póstán megkapható lévén délután könnyen átnézhető. Hát még a megye- gyűlések érdekes és minden községre nézve fontos tárgyait is pontosan hozva, menynyire szükséges erről is tudni. Már e nevezett két ok is elegendő volna, hogy a hivatalos lap min­den községben meg legyeu. És még azok a valódi jó sziv-sugalta vezérczikkek egyéb mu­lattató hasznos tudnivalók, megyei események stb mily bizonyságok arra, hogy a lap fennál­lása anyagilag biztosítassék, szükségesnek ta­lálom, hogy minden községre rendeletileg illő lenne reá parancsolni illető helyről, hogy a lap diját újévkor rendesen fizesse be és nem úgy, mint jelenleg, hogy más lapok módjára tisztelet­tel kéri a t. szerkesztő ur; s legyen a lap jára­tása kötelező minden községre, az pedig, a melyik olvasni és fizetui érte nem akar, úgy sem érdemli meg a község nevet. De aztán a lap is egy kissé népszerűbb lehet tartalmára ; ne mondja a falusi ember, ha olvasni akar, hogy biz kár a szemet rontani, mert nem értem úgyse. Tekintetes szerkesztő úr tudni fogja, mit kell majd kihagyni. Még valamit házi ügyünkről is. — Műit hó 25-én temettük el az isteni gondviselés által kitűnő szellemi tehetséggel de nyomorult test­tel megáldott kör-jegyzőnket, Garay János urat, ki is hagyott maga után közel kétszázra menő elvállalt, kifizetett, de be nem végzett örökösödési és egyéb más ügyeket községeiben, oly általános becsülésre, bizalomra tevén szert, hogy benne kétkedni is alig mert valaki. És most hányán vannak megcsalatva, kik nyugta és tanuk nélkül adták át ügyöket s pénzűket előre a majd teljesítendő munkáért, s most nem — Bécsbe ? Ilyenkor ? Megbolondult ? Hanem hát csak menjen. Péter! Péter ismét ott állott, mint egy gépen mozgó automat. — Eredj a pénztárnokomhoz. Verd föl. Hozzon magával 106000 forintot azonnal. Szükségem vau rá. Szaladj! Péter el is szaladt, vissza is szaladt, de nem hozta a pénztárnokot magával. — A pénz ... izé ... a pénzt magával vitte e nagyságos asszony. — Haha! Volt hozzá kulcsa. Magam adtam neki. Megbíztam benne. Jól tette. Péter! Péter ott állt újra. — Hívd ide a pénztárnokot. Nos ? Eredj! — Nagyságos uram!... — Mi a bajod? — A pénztárnok ur sincs itthon. — Hát hol? — Elment a nagyságos asszonynyal.,. — Ha! Haha! Hahaha? Elment? Vagyis elszöktek. Genialis ember vagy te Péter. Hahaha! Még csak épen az hiányzott. Hahaha! Jól tettek! Meg ne próbálja üldözni őket valaki. Hahaha! Hat az ékszeres ládát itt hagyták? Nem? Ugye? Jól tették! Hahaha! Te Péter, uincs szükséged egy szamárra?Itt vagyok én, fogj be, igen jó leszek vizhordó csacsinak! Hahaha! Te Péter! Nesze itt az íróasztalom kulcsa; találsz benne egypár aranyat1 Szökjél el te is valakivel az Isten áldjon meg. Eredj no. Mit őriztek itt engem... Hahaha! Hahaha!... Azzal hátracsapta magát a bankár úr az ágyban s odakoppantotta fejét a hideg fal­hoz, hogy csak úgy csattant. Aztán nem szólt többet semmit. Elaludt. Milyen álmai lehettek!!!... V. SÁRFFY IGNÁC2-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom