Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-06-20 / 25. szám
1 VI. évfolyam. 1880. 25-ik szám. Veszprém, Junius 20. =2» s¥38S3KFJ8;5SÍM‘ és „Hív. Értesítő“ megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész érre 6 írt — kr. Fél érre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 Ur. WC----------- -flft KÖZGAZDÁSÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS SZPREM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. •V ====űia Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vín', 4- sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kflnyviereskeáéss Veszprémben. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beiktatásért 50 kr. bélyeg. — fó A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítődre előfizethetni: egész évre 6 frt — kr. félévre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 krral. A kiadóhviatal. Állítsunk községi takarékmagtárakat. Elvetjük a magot, ápoljuk a ve- teményt, hogy idővel élvezhessük a bőven nyert áldást, a termést. De mint látjuk, semmi sem hoz azonnal gyümölcsöt sem a természet, sem a szellem országában, csak lassankint kell annak megérnie, s pedig minél neraesb a gyümölcs, annál tovább kell annak érésére várakoznunk. A társadalmi téren is hány szép életrevaló eszme vettetik el, 8 nemde évtizedek kellenek ahoz, mig az eszme keresztlilvive megtestesülést nyer. Hány a nép anyagi gyarapodását, értelmi fejlődését, szellemi emelkedését czélzó üdvös gondolat fogamzik meg egyesek agyában, mely sokszor mint a hnlygó tény egy kevés ideig — a közjóra — világol, aztán, hogy a csalódás még keserűbb legyen, örökre eltűnik szemeink elől. Sokszor a közjóért a fel-felujuló eszmének mint újságnak az ingere látszik bennünket lelkesíteni, s csak később veszszük észre, hogy lágymelegek vagyunk, a szentügy melletti buzgolko- dásunk csak csekély szalmatüz volt. A takarékmagtárak eszméje sem új, több évtized óta hintegetik» már az eszmét, mégis csak kevés helyütt talált termő talajra, a hol megfogamzott is, többnyire tengéletet él, virágzásra nem fejlődik, annál kevésbbé hoz gyümölcsöt. Kire dobjuk azért a kárhoztatás j kövét. Senkire se! Magunkban kell a j hibát keresnünk. Lássuk egy két szó- ban, mely külső körülmények gátolják ennek hova tovább, s minél gyorsabb fejlődését. Pirulás nélkül be kell ismernünk, a magyar emberben a társulási szellem hiányzik. Minden iránt a mi ellőtte új, szokatlan, bármily nagyszerű, boldogító intézmény legyen is az — bizalmatlan. És én ezt érdeműi számítom be; a látszat után nem indul, ez által sok később bekövetkezhető kellemetlenségtől megraenekszik Az már baj, hogy ez egyszerű mondás igazságát: közös erővel, összetett vállakkal csodával határos dolgokat lehet mivelni — nem érti át, következőleg akarat ereje tettekben sem nyilvánul. De csoda- e, ha az az egyszerű, józau gondolkozása földmivelő a mai üzérkedő világban a legszentebb ügy, a legszebb intézmények iránt is közönyös marad, sőt bizonyos mértékig ellenszenvet tanúsít vele szemben. Ne ítéljük el ezért. Csak tekintsünk vissza a múltba — emlékező tehetségünket nem is kell nagyon felesi ff áznunk ~y- ,« M-;:!*-,"' ramutatüatunk a baj torrasara; latjuk, az általános corruptio mint egy mély seb tátong a társodalom testén. A jelenben itt is ott is látjuk feltűnni a liydra fejét. Látjuk most barátságos képű ember alakban, ki az egyes egyén óoldogítását — látszólag szivén hor- lozza; majd mint szörnyeteget, ki ölelő polyp-karokka), szorítja áldozatát. Meglehet, sötét szemüvegen nézem a világot, de tagadhatlan, vannak, kik igy gondolkoznak: Eh! mit, ide lelkiismeret, oda lelkiismeret: mai időben csak élelmes ember élhet meg, úgy bizony, az árus amerikaiasan nagy hangon reclamot csinál portékájának; a raftiuirozott eszű az úrtól nyert talentumát uzsora-kamatra forgatja. Mindezeknek mintegy kifolyásául tekinthetők erre, a fülnek édesen hangzó nagy szavak: „Népbank“ „Nyújtsunk kezet a szerencsének“ „ki ternót akar csinálni, csak siessen.“ Tömeges végeladásoknál: „potomárért, majdnem ingyen“ „csak 2—3 frt.“ „Tessék egy részvényt venni!“ „lm itt egy sorsjegy, a főnyeremény százezer forint“ stb. Nem sorolom tovább, ennyiből is láthatjuk, hogy az ilyen s ezekhez hasonló olcsó ígéret nem más mint humbug, melylyel a tapasztalatlant könnyen lépre csalják. Semmi sem könnyebb, mint a nép bizalmát, jóhiszeműségét felhasználva áldozatkészségét kizsákmányolni. Pénzintézetek vétkes bukása hány embert tönkre tett már. S ezek rendesen, fájdalom a munkás osztályból a szegény sorsú emberek közül szedik áldozataikat, kiknek még annyi- jok sem maradt, hogy keserves keresményüktől legalább ezen bölcshöz illő keresztényi megnyugvással válhatnának meg: „az úr adta, az úr elvette, áldott legyen az ő neve érette“, mig az a sem adhat nyugtot; és ez is elrabol- tatott tőlük. Méltán kérdheti a szives olvasó; de mi köze van ennek a hosszas beszédnek a fölvett tételhez, micsoda ösz- szefüggésben van a takarékmagtárral? Csak türelem! Éppen ebből fejthető meg, miért nem tud a takarékmagtárak eszméje minden életrevalósága mellett is nagyobb téren hódítani. Az okozat ez okból miut lánczszem egymásból szakadatlan folyik. Kötelesség rámutatni a bajra, a betegséget orvosolni. A jó ügy élére álljanak kipróbált hüségü, a nép által tisztelt egyének, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem fogják megvetni a jó tanácsot, mint vezért a közkatonák, követik a tett terére. Ekkor a fönebb előszámlált famosus események elleuére is a jó iigy diadalra fog jutni. Én a takarékmagtárakat, mint egyik a népanyagi helyzete javulására szolgáló intézményt a legmelegebben ajánlom. Erre vonatkozólag már a múlt évben szándékoztam egy felszólítást közölni, de az akkori szűk termés után nem találtam ezt időszerűnek. Teszem most. Ha valami váratlan elemi csapás vérmes reményeinket meg nem semmisíti, jó aratásunk lesz, most itt az idő, a jó alkalom, mikor a takarékmagtárt, ha van bennünk a jóra egy kevés igyekezet, felállíthatjuk. Életkérdés ez ránk nézve, mert kérem alásau, csa- pásos években, rósz termés után a földmivelő ha a magtárból fedezheti évi szükségletét, evvel már sokat nyer, a fiatal kezdő gazda, ha egypár hold földet bérel, azt munkálja, — földjébe a vető magot szintén a magtárból kölcsönzi ki. Nagy előny ez a gazdakü- ségre, még nagyobb a kezdő kj^iuíüzEÁkéKflLjAftitiníZtífeerélköícsönért uzsoráshoz nem kénytelen szorulni, nem kell tartania az elbukástól; mert ki adósággal kezdi meg gazdasága berendezését, lehető, hogy elébb utóbb a dobos csinálja ott a zárszámadást. Hisz, ha szorosan vesszük, a kölcsön vett magot is mint adósságot vehetjük, a mit bizon a legközelebbi termésből vissza kell fizetni. Csakhogy ez nem üti a földhöz, értem ez nem teszi tönkre az adóst. Másrészről meg ha a tőkét egy kissé tán magas kamattal is emeli, részben magának tesz hasznot, mert a jutalékból mint részvényes osztozni fog. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A SZÍV HARCRA. Az ábránd inti: Nézd, a bold mint szövi, fonja A lombok közt sugarát, S lenn a tónak mély vizében Mint ringatja el magát. Illat sóbajt a mezőkön, És a csillag földre száll, lm mi szépen egyesülnek Égi fény és földi báj. És te ezt a bűvös éjét Hagynád tűnni nyomtalan? S nem jönnél el énvelem, hol Hő szerelmed üdve van ?! A kétség óvja: A fogyó hold eltűnendő, És a fának lombja hull; Majd a tónak rengő keblét Jég borítja zordonul. A mezőkön vad vihar búg, Csillagatlan lesz az éj. Oh mi hamar elmúlandó, A mi szépség, ami kéj! S a kietlen éjszakában Merre visznek szárnyaid, Hogy zokogni ott ne halljad Csalódásod, bánátid?! A múlt kéri : És ki annyi szép reménynyel Koszoruztam utadat, Én, a jó múlt, elfeledve Volnék immár általad ?! Völgyeimre, bérczeimre, Melyek erdős árnyokán Fájdalmaidra édes enyhet Én adtam csak egymagán. Én felém e bűvös éjen Nem tudnál már nézni sem, És nem lelnél otthonodra A rég ismert téreken ?! A szerelem tiltakozik: A borongó érzemények Szánjanak mind vissza bár; Hisz derűs a múlt, ha nincsen A jelenben egy sugár. Hajh, de énrám a jövendő Rózsafénye vet sugárt. Üdvre még a hervadó múlt Égő szívét sose várt. Nem! nem a múlt, ám mosolygó Csókkal int a szép jövő; A jövőben lesz enyém a Téged üdvezíthető. A lombok suttognak: Oh mily igaz a szerelem Szívhez szóló szózata! A múlt vallomása: Szép s igaz mint a reménység, Melyet én adtam vala. A csillagoké: A jövendő fénye mellett A mi fényünk elhaló. A kétség elismerése: A szerelem üdvezíthet, Hogyha szív szerint való! A szív liatárzata: Oh lelkem, hát öltsd magadra Az ábrándnak fencsapongó Szárnyait, S vidd a tündérszép jövőbe Hő szerelmem lánggal égő Vágyait! ERŐDI DÁNIEL. Zircz, 1880. junius 10-én. Tisztelt szerkesztő úr! Mint a budapesti Tavasz-ünnepélyen szerepelt árusnők és pinczéruőkaz „Egyetértésbe* apró tudósításokat írtak, úgy óhajtanám én ilyen módon is viszonozni a veszprémiek azon figyel- , mét, hogy a mi kis erdei mulatságunkra eljöttek ha t. szerkesztő ur szivesen veszi. Bár szerettem mindenütt lenni, mégis csak onnét kezdem tudósításomat, a hol a kijelelt helyem volt, a czukrászsátornál. Ott kezdem, hogy minden fagylaltunk, süteményünk nagylelkű ajándék volt; főtiszt. Kainiss Gyula ur, Esz- lingerné úrnő Semmelveisz kisasszonyok és Würthné úrnő szívességéből, ki holipuit sütött néhány százat, pedig ez a minő áldozat nyáron, azt csak nő tudja megítélni és elismerni. Igen könnyű volt a számítás, mi tiszta nyereségre dolgoztunk. Süteményeinknél legjobb vevőinkhez tartoztak a gyermekek, — különben mindenünk elismerést talált, és a mi kedves, bájos kis pinezérnőink eladták az utolsó morzsát is a legrövidebb idő alatt, hála az ő szép szemeik, és a holmik jóságának 1 Olyan is volt köztük, az egyik rózsaszín ruhás, ki a sátorba való beléphetésén is kapott vámot, és később szép virágcsokrából, melylyel ő diszesíté a sátort, egyes szálakat megvásároltak tőle; ezért a „mérsékelt és szabott ártól“ való eltérésért, és holmi eszményi értékek megváltásért feleljen a találékony szép kis leány és és azok a bőkezű urak 1 A „kékruhás“ rémítő sok fagylaltot széthordott, — magam is gyönyörködve néztem sugár, lengeteg alakját; és azokat már eléggé megdicsérni se tudom, kik eljöttek Veszprémből, hogy nekünk fáradjanak, és szépségük és derültségükkel nem kissé emelték sátorunk vonzerejét, meg az a szelíd szőke leány, ki oly szivesen munkált közre, és a másik, ki nemcsak eladta de megissütötte azokat a jó süteményeket. Nemde kedves szerkesztő úr! az ilyen kezek igazi „tündérújjak*?! az valódi eszmény mai realistikus irányú századunkban, hol nem lehet csupa holdsugárból és eszményiségből megélni. Mindenki, ki fagylaltot és süteményt evett, mosolyt, nyájas szót, ragyogó pillantásokat hagyott bőven ráadásul és — iugyért jó friss fórrásvizet. Azt hiszem, drágaságot nem vethet senki szemünkre? Kell-e olcsóbb, mint egy adag fagylalt a mennyiség szerint 10, 20,30kr. és egy db sütemény vagy holipni 2, 3 kr. És annak örültem legjobban, hogy ilyen mérsékelt áruk mellett is czukrászdáak oly szép eredményt hozott; közel 20 irtot. Időnk gyönyörű volt 1 az első igazáu napfényes, meleg nap hosszas esőzések után és
