Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-06-06 / 23. szám
Vt. évfolyam. 1880. 23-ik szám. Veszprém, Junius 6. *5—“ f i! és „Hív. Értesítő 1 nsgjelen minden «sáraap. II Előfizetési dij: Egész évre 6 frt kr. !: Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. ! Egyes példány ára IS lii*.-2? cD KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ES wagmmm w Mi RÉM *‘- = fO MEGYEI HIVAT ALOS HETI KÖZLÖNY. *ö===== =®* "J> Szerkesztőség és kiadé- j hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kíayrtsretkedéss Veszprémien. I HIRDETÉSEK : egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroukint 15 kr., s | külön minden beiktatásért | 30 kr. bélyeg. I Ícü= ro =em A fiatalság** A társadalmi élet egészben nagyon hasonlít az óra szerkezetéhez, melyben kell, hogy legyen oly erő, mely az egészet a lehető legnagyobb mozgásba akarja hozni és abban megtartani, viszont kell, hogy legyen oly erő is, mely az előbbenit csak mérsékli, hogy az féket ne veszítsen és az óraszerkezet a szertelen^ rohamos haladás és működés által a czélt, a mely felé az egésznek törekedni kell, meg ne hiúsítsa. Első tekintetre láthatni, hogy a társadalmi életben e mozgató erő nem más, mint a mindkét nembeli fiatalság, mely pezsgő vére által folyton folyvást a gyorsabb, a mozgékonyabb ténykedésre, a társadalmi élet literének gyorsabb lüktetésére van hivatva, mig a megülepedett higgadtabb vérű idősebbek a társadalom óraszerkezetében a súlyt képezik, hogy a fiatalság heve czélirányosan fékeztessék, illetőleg az önmagát és a társadalmat megsemmisíthető szertelenségtől meg- óvassék. Mind a kettő szép, mind a kettő nemes czél, üdvös missio, és a hol mind a kettő öntudatosan tud is, akar is működni, ott lehetetlen, hogy egészséges társas élet ne fejlődjék, ott lehetetlen, hogy a társas örömek boldogítólag ne élveztesseuek. De ez is, mint minden emberi dolog, gyarlóságnak, botlásnak, hanyatlás- vagy emelkedésnek szóval változhatóságnak van alávetve, innen van azután, hogy a fiatalság vagy megérti missióját és akkor sürög-forog, tesz-vesz, sok szépet, sok nemeset alkot, vagy nem érti meg és akkor léha petyhtidtségben tesped és tespedése által elősegíti az idősebbeknek már koruknál fogva nyugalom felé hajló természetét vagy pedig olyas valamibe helyezi feladatát, mint dőzsölés, tivornya, nyerseség sat. ami a tulajdonképi czéljának csak fattyúhajtása, melyet tehát nem ápolni, hanem inkább nyesegetni kellene. Városunk fiatalsága ellen szokásban volt úgy a közelmúltban, mint a jelenben panaszokkal fellépni. Majd azt hallottuk hangoztatni, hogy Veszprémnek nincs fiatalsága, majd hogy a fiatalság nem mozog, nem tesz semmit. Ha azonban ez a fiatalság meg- mozdúlt, valamit tervezett, nemes ösz- szejöveteleket, tánczestélyeket, bálokat rendezett, az a máskor zúgolódó közönség volt az, amely a faképnél hagyta a fiatalságot, melynek azután, nagyon természetesen, elment a kedve a társas élet emelése érdekében valamit tenni, mert bénítólag hatott rá az a tudat, hogy hisz törekvése sem méltánylásra, sem támogatásra nem számíthat. Fiatalságunk mindennek daczára nem csüggedett: törekvésekre akadunk, melyek rést akarnak a közönség közönyén ütni; sürgést forgást észlelünk, mely azt sejteti, hogy városunk fiatalai felfogták korderejét azon missiónak, amelyre ők a társasélet terén hivatva vannak. E törekvések egyik legújabb és tegfontosabb mozzanatáúl kell tekintenünk a tornaklub alakítását, melyről már múlt számunkban emlékeztünk. Tisztelt olvasóink, nem egyszer, de számtalanszor értesültek már nézetünkről, hogy egészséges lélek csak egészséges testben lehet, a beteges embernek még a gondolkozásmódja is beteges. Ebben látjuk mi a nyitját annak a tömérdek társadalmi feleségeknek, amelyek fölött a nyilt fejű és szívű ember szánólag mosolyog. A beteg test nyavalyássá teszi a gondolkozás- és érzésmódot, ettől a cselekvésmód csak egy arasznyira van és így döczög betegesen legtöbb embernek az élete — a halál felé. Satnya nemzedékeket még: satnyábbak váltanak fel; a beteges atya örül, hogy nem saját magának fia és némi vigasztalást talál abban, hogy még véznább generatio is küvetkezbetik és fog is következni, ha az emberek ideje kován észre nem térnek és nem iparkodnak testükre — józanul — több és természetesebb gondot fordítani, mint fordítottak eddig. Tisztább légáramlatra van szükség, mely az emberiség gondolkozásmódját át- meg átjárja és végre valahára embereket nemezzenek az emberek, ne pedig hol mi nyavalyababákat. A görögök és rómaiak, akik ez- redekkel előttünk éltek és működtek, mennyire helyesebben gondolkodtak, mint mi. Nem hanyagolták el azok a test fejlesztését, sőt a szellemfejlesztés bázisául, alapjául tekintették és mit értek el? azt, hogy ma is, annyi ezred után, az ő szellemöknek, az ő eszméjöknek körében mozog a világ, de mely testi egészségét illetőleg nyomukba sem léphet. Városunk fiatalsága helyesen fogta fel tehát feladatát akkor, mikor szövetkezett, hogy a tornázás által testét edzeni, szellemét aczélozni fogja. Legyenek e téren általunk üdvözölve és buzdítsa őket azon tudat, hegy feladatuk megoldására a leghelyesebb a legtermészetesebb és így a leginkább czélhozvezető útat választották, melyen ha kitartással és nem szalmatűzzel fognak haladni, a legközelebbi nemzedéken bizony nyal észrevehető fog lenni az eredmény. Legyenek arról meggyőződve, hogy a társadalom legjobbjainak rokonszenvét már is bírják és még inkább ki fogják vívni. Az edzett test lelkűket is edzeni fogja. Mi tiszta szivünkből üdvözöljük ifjúságunk e téren való mozgalmát és azon kivánsággal zárjuk sorainkat, hogy városunk derék ifjait Isten sokáig éltesse. Heti szemle. — jun. 5-én. A Konstantinápolyban uralkodó hangulatot jellemzi azon nagy tanácskozmány, melyben eldöntés végett e két fontos kérdést terjesztették az ulemák elé: 1. Ki kell-e végezni Véli Mehemedet, Kamerán orosz ezredes gyilkosát; 2. Vajon tűrhető-e, hogy beavatkozzék Európa a török ügyekbe? Az ulemák mindakét kérdésre nem-mel válaszoltak. A seik-ül- izlam vonakodott aláírni a Véli Mehemed kivégzésére szükséges rendeletet. A nagyvezér és a többi miniszterek készületeket tesznek a nagyhatalmak kívánságai ellen való küzdelemre és e czélból szorgalmasan legyezgetik a fanatikus pártot. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A veszprémmegyei helynevek. A »Veszprém* f. é. 21. számában R. E. S. ur veszprémmegyei helynevek magyarázatát közli, s felhívja azokat, kik ilyeket tudnak, hogy vele közöljék. R. E. S. ur többi között Roinánd község nevét a rom és andalgás-tói származtatja. Persze igen szép és könnyű dolog is a rom felett elandalogni, — s a szegény ro- mándiak, még mielőtt romándiak lettek volna, erre nagyon rá is érhettek. — Vagy pedig R. E. S. ur szerént onnét is vehették nevüket, hogy román annyi, mint regény, s a regényes helyen fekvő község Románnak neveztetett el. — Csak az a bökkenő, hogy a romándi telepedők ismerték-e már akkor a románt, regényt, vagy volt-e akkor egyáltalán román, ez a kérdések kérdése.*) Nem akarok ennek fejtegetésébe bocsátkozni; hanem hát ha úgy lehet helyneveket magyarázni, mint R. E. S. úr Romándot, Nyö- gért sat. magyarázta, — akkor ilyen magyarázatot én is tudok — csindlói, s itt közlöm, hogy R. E. S. ur szaporíthassa vele gyűjteményét. Midőn Árpád apánk elfoglalá ezt a szép hazát és Szvatopluk veszprémi várát elvesz*) Nem természetesebb-e az, hogy Románd— Komán * helye, Román telepe mint a hogy Istvánd annyit jelent; István helye, István telepe. T. jB. tette, a honfoglaló egy kormánybiztost küldött ki illő' kísérettel, hogy vizsgálja meg a Bakony vidékét, mire lehet azt használni V Utazott a szegény úri ember rengeteg erdőkön keresztül, már alig érte végét, midőn egyszer végre eljutott egy nyilt helyre, hol árusok sátoruk alatt különféle portékát kinál- gattak. — Megtetetszett neki egy szép öblös tájt pipa; megvette azt tiz osztrák értékű forinton, s elnevezte a helyet v ás ár hely-nek. — Innét tovább mene, s egy malomnál vára- j kozó emberekre bukkant, kik örvendezének, az ő megérkeztén, s mivel ezek őt ott várták, I rajta maradt a helyen a Várda név. — Ez , emberék tovább adták jövetelének hirét, előre | sietve, s kiáltva: jön-ő, jön-ő, — s ezen ki- ! áltásoktól nyerte a következő falu a Jenő j nevet. Innét tovább haladva látott egy várat, ! melynek fala köröskörül égett, lévén az tüské- 1 bői építve. Itt megállott, megtöltötte öblös ! pipáját, rágyújtott az égő tüskefalnál s eine ; vezte a helyet Tüskeváraik. — Ment, men- \ degélt, szíta eró'seu a pipát, de nem tudván vele még rendesen bánni, nem sokára elkez- j dett az szortyogni, szorcsögnx, s minthogy | épen egy falut talált, melynek nevét nem tudá, elnevezte azt Szörcsök-nek. E közben megéhezett, azért a legelső emberi laknál, melyet ere, bement valami harapni valót kérni, s itt adtak neki egy nagy darab és egy kis darab szalonnát. De mivel a háznál tűz nem volt, a zsidó boltja pedig sábesz végett be lévén zárva, cziud- belczlit nem kaphatott, mivel tüzet gyújtson szalonnát pirítaui: fogta a két darab szalonig Lapunk mai számához egy nát, tovább ment, s a helynek hol szalonnát kért, adá a Kért a vagy Kér la nevet. Nem menvén, épen az egyenes utón, a legelső falu végén találkozott egy jóravaló emberrel, ki midőn meglátta nála a szalonnát azt sajtnak nézve, oda szólt hozzá: ist káz, ist káz ? — s minthogy sem ö ezt megérteni, sem a német az ő kérdésére a falu nevét megmondani nem tudta: elnevezte azt Isz- káz-nak. A némettől sem tudván gyufát kérni, tovább ment, mig elért egy házhoz, melynek kéménye füstölgött; bement tehát oda, megpirította a nagyobbik darab szalonnát, még ezt jó izüen, s ennek örömére elnevezte a helyet Nagy-Tint-nek, s tovább ment. — De csak hamar kedve jött a kisebbik db. szalonnára is, a legközelebbi emberi laknál megpillantotta, s igy lett annak neve Kis-Tirit. Innét tovább menve, a Somlyóhegy-al- ján talált egy csárdát, hol vidám suhanezok kuglisztak; közibük állott, s nagy holzhacker lévén, mindjárt elsőben kilenczet dóba, a miről elnevezték azon helyet Dohának. Erre rendes szokás szerint fizetett minden jelenlevőnek egy krigli sert, azután tovább utazott, gyártani a helyneveket, hogy legyen R. E. S. urnák és nekem mit magyarázgat- nunk a Veszprémben — az olvasók épülésére. T. B. Apróságok. Elővigyázat. Ha Boileau valakihez ebédre hivatalos volt, rendesen a legelső vendégek közt jelent meg miudig. félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. — Miért teszi ön ezt? — Kérdék tőle többen. — Azért — viszonzá a költő — mert azon negyedóra alatt, a melylyel valaki később jő, rendesen hibáit szokták emlegetni, melynek említését én igy ki szoktam kerülni. Kit lehet gazembernek nevezni ? Basel- lihez, egy milánói hires jogtudóshoz és ügyvédhez, egy középosztálybeli egyén jött egykor, azon panaszszal, hogy őt valaki nyilvános helyen illetlen szavakkal sorté meg, a melyek miatt ő törvényes utón követel elégtételt. — Megvallom, hogy nem szeretem az ilyszerü pörlekedést — szóla az ügyvéd — ez nem egyéb haszontalan időtöltésnél! Ha én mindazokat pörbe akartam volna idézni, akik engem gazembernek neveztek, mást sem tehetnék, mint velük pörlekedni. — Hja, önnél az egészen más — viszonzá a védencz, — de én nem érdemeltem meg, tehát el sem tűrhetem! A fiatalságon való javítás. — Én igen igeu szeretem önt, kedves Taylor — mondá a cauterbury érsek a még nagyon fiatal, de már akkor is kitűnő egyházszónok Taylor Jeremiásnak — elismerem önnek érdemeit, hanem az ön által kért állomást meg nem ígérhetem; ön még nagyon fiatal. — Törekedni fogok ezentúl e hibámon mindennap javítani, uram — viszonzá mosolyogva Taylor. — No ha úgy lesz — kaczagott az érsek — akkor bizton számíthat ön a hivánt állomásra. Balázs S.
