Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-05-30 / 22. szám
VI. évfolyam. 1880. 22-ik szám. Veszprém, Május 30. és „Hív. Értesítő ‘ asgifiUü milden vasírnaj'. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példdnj' ára Ifi Uv. 2* KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS Siií.= <o =3* VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. «/&===========£f'A J> Szerkesztőség és kiadó- s hivatal: Vár, 1. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is? elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN köayykeresiedége Veszprémben. ____ HI RDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. ; NVILTTÉR j! petitsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. ic)— óm Az adómentes pálinkafőzés. Magyarországnak a többek között van egy kiváltságos nagy csapása is. Ez a paragraphusok rövidéletli tiszavirág-sokasága. Es azon tényezők között, melyek Magyarországot a bukás felé siettetik, nem kis szerepet játszik a paragraphus. — A „Pessima res- publica, ubi plurimae leges“ példabeszédben rejlő igazságot Magyarország megdöbbentő mérvben igyekezik gyakorlatilag illusztrálni. És pedig olykép, ! hogy, ha elismerjük e mondat igazságát, kénytelenek vagyunk magunkra nézve kiegészíteni még azzal: leges- legrosszabb rendszer pedig az, hol azokat a sok törvényeket nem az adott viszonyok teremtették, hanem a hozott törvények szültek társadalmi kóros viszonyokat. Nálunk pedig igy van. — Nálunk a legtöbb törvény és szabály- rendelet valamely felületes szobaelmélet Prokrusztesz ágya, mely nem mértékre készül, hanem az áldozat illesztetik erőszakkal bele. — Elméletben csak megél, hisz ez az eleme, mint a halnak a viz; de ha a szárazra, a gyakorlati életbe hozzák: — életbe léptetni egyáltalában lehetetlen hacsak a Prokrusztesz-ágy kényszerét nem alkalmazzák reá. — Ilyenek a legtöbb törvényeink. De ezen paragraphusok között, melyeknek égető karikájában vergődik a honpolgári érdek, talán egy sincs, melynek védszárnyai alatt annyi méltánytalanságot kénytelenít- tetnék szenvedni a közönség, mint a bélyeg- és jogilleték- s az ezzel mintegy rokon természeti! szeszadó-törvények és szabályrendeletek. Ez alkalommal, mint a czím is mutatja, ez utóbbival, illetőleg ennek csak egy §-ával kívánunk foglalkozni t. i. az „adómentes pálinkafőzés" iránt hozott törvény és ennek életbe léptetése végett kibocsátott miniszteri szabályrendelettel. Az 1878Jévi XXIV. t. ez. 2 §-ában szorul szóra ez áll: „Azoknak, kik a szeszes folyadékokkal sem kicsinyben sem nagyban nem kereskednek, — megengedtetik, hogy öntermesztette anyagokból önmaguk és velük egy kenyéren levő háznépük vagy cselédeik részére évenként legfeljebb 50 fokú pálinkát 1 hektolitert meg nem haladó mennyiségben adómentesen főzhessenek.“ Ez az idézett törvény §-a szőlő anyagokból készült adómentes pálinkatermelésre vonatkozólag szórul szóra. És ennyiből áll a törvény intézkedése az adómentes pálinkafőzésre nézve. Sem e 2. § előtt, sem pedig e 2. §. után az egész törvényben más intézkedés erre nézve nincsen. S ezen paragra- phusban pedig, az elősorolt feltételek mellett, a nélkül, hogy más feltételre csak gondolna is, — az adómentes pálinkafőzés megengedve van, mint természetesen az ezelőtti időkben is megengedve és gyakorlatilaff élvezve volt. Eddig a törvény. Es ez jól is ' van igy. Csakhogy, ha már megvolt a törvényhozásban a jó akarat az előző szeszadó törvények eme kedvezményét 1 a szőlőbirtokosokra nézve továbbra is kiterjeszteni, akkor kár volt a 113. §-ba oda iktatni: Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Mert hát végre is hajtotta ő, de tisztelettel legyen mondva, nincs köszönet benne. Végrehajtotta úgy, hogy j végére járt neki.Életbe léptette úgy,hogy hatályon kivül kényszerítette és pedig oly zseniállítással, hogy a törvény eme i kedvezménye papiroson mind a mellett fent áll. — A törvényben kikötött feltételeket egyszerűen megtoldotta még egy feltétellel, természetesen olyannal, melynek 100 adózó közül 99 bizonyosan nem tud megfelelni. Ezen törvény végrehajtására vonatkozó szabályrendeletében ugyanis ezen pontra nézve úgy intézkedik, hogy a törvény értelmében igenis adómentesen főzhet pálinkát mindenki, de csak úgy, La „saját kazánja“ van. — Ez más szóval annyi: mindenki elmehet a holdvilágba vásárra, de csak úgy, ha saját léghajójával rendelkezik, t. i. kétszeresen képtelenség. Csupán azért, hogy valaki a saját családjára engedélyezett pálinka-meny- nyiséget évenként díjmentesen kifőzhesse, 60—70 írtért kazánt szerezni s épületében költséggel járó helyiség vál- ! toztatást eszközölni bizonyosan nem I fog. Legtöbb esetben pedig, ha akarna, sem volna képes. És mert nem képes, meghajlik az ösztön előtt s 1878 óta daczára a törvény el nem törölt kedvezményének, a szőlőbirtokosoknak 99/10# része igyekszik a bárczára szükséges váltságdíjat megtakarítani. Természetesen az adójával ugyanannyiban hátralékban marad. Mig ellenben, kik tehetősek és saját kazánnal rendelkeznek, díjmentesen főznek. Igazán furcsa, érthetetlen dolog. A ki gazdagabb és kazánt szerez, az edómentesen főzhet, a kinek pedig még egy literes bádogra valója sincsen, annak a törvény kedvezménye „tilos“. A balaton-innenső vidéken van körülbelül 5000 szőlőbirtokos; de ezek közül, legtöbb ba 150 birtokosnak van saját kazánja. Tehát már ezen vidéken négyezernyolezszáz birtokos kedvezményében nem részesülhet, csak azért mert saját kajánja nincs. Ezt megérteni közönséges polgári elmével csakugyan lehetetlen dolog. — Ha csak valamely kazángyáros nem készítette e szabályrendeletet! Igazán nagyon sérti a jogérzetet. A szabály- rendelet tehát a törvény fölé kerekedik és útjába áll neki. Pedig a törvény életbe léptetésére hivatott szabályrendeletnek tiszte, nem megnehezíteni a törvény alkalmazását, hanem inkább elősegíteni. De hát a szabályrendelet nálunk a törvénytől még lényegében is különbözhetik s a törvény keretében újabb törvényeket gyárthat?! A nagyméltóságu pénzügyminisztérium ezen magas intézménye egy nagy tévedés szüleménye lehet. Más egyébből kimagyarázni lehetlen. — Nem lehet például feltenni, hogy a termelők ilyetén megszorítását az állam-kassza jövedelméből tette, mert hiszen akkor a díjmentes főzést a saját főző üstökkel biróknak sem lett volna szabad megengedni. Valószínű tehát, hogy a minisztériumot ezen pont megalakításában a pénzügyőri ellenőrizhetés vezérelte. De hát ez az, melyet nagy tévedés szüleményének lehet állítani. Eddigelé az adómentes pálinkafőzés a községekben levő közös kazánon történt. S ráfogták alaptalanul, hogy bajos az ellenőrzés s létre jött a jelen panaszunk tárgyát képező megszorítás. — Ha ez ideig (t. i. 1877-ig) egy-egy községben bizonyos meghatározott engedélyezési idő alatt történt egy kijelölt közös kazánon és állandó helyen a pálinkafőzés, és mégis bajosnak állítatott (tévesen) az ellenőrzés; — kérdem, mi történnék akkor, ha egy községben pl. hol 700—800 szőlőbirtokos van, s a szabályrendelet értelmében mindegyik szerezne főző üstöt, — s elkezdenének egyidőben, vagy egymásutánban 700 — 800 különböző s egymástól persze tetemesebb távolságra eső helyeken főzni, — könnyebb lenne-e akkor az ellenőrzés?! — Persze azt jól tudták, bogy senki sem tud venni, tehát senki nem főzhet s így „könnyű csakugyan az ellenőrzés.“ A törvény megmondja a mennyiséget, melynél többet adómentesen főzni nem szabad. — Az ez előtti gyakorlatban a birtokosok egy lajstromában ös8zeirattak, mindegyik neve után az anyag mennyisége, melyet díjmentesen kifőzhetett és az engedélyezett szesz-mennyiség kitüntetve s végül summázva lett. Tehát mindegyik községben termelhető adómentes pálinka- anyag mennyisége tudva volt, s a kazán űrtartalma pedig ellenőrizve van. Ha tehát tudjuk a fiizőüst űrtartalmát tudnunk kell, a mint tudjuk is, menynyit képes az. egy 24 óra alatt elvégezni. — Es ha mindezeket már tud- I juk, könnyű kiszámítani, hogy bizonyos mennyiséget mennyi idő alatt képes elfogyasztani. Ha még ezt sem lehetne kiszámítani, akkor mire való volt a budapesti egyetemi százados ünnep?! így állván a dolog, ha az engedélyezendő szeszanyag mennyisége és a füzőüst űrtartalma szerint a szükséges termelési idő éjjel és nappalra egyaráut engedélyeztetik, — az ellenőrzés oly szerfelett könnyű, hogy a fináncznak csak ajtónyitásra és ajtócsukásra kell egyszerűen megjelenni s még sem történhetnék semmi visszaélés. Tehát sok szempont tiltja és egyetlen védők nem védelmezi ezen paragraphus fentartását. — S miután ezeu megszorítás nem a törvényben, hanem a miniszteri szabályrendeletben foglaltatik, czélszerü volna talán, ha az országgyűlés helyett, közvetlenül a mostani pénzügyminiszter ur, kéretnék fel a szőlövidékek részéről ezen pont megváltoztatása végett. — Aug. 1-ig idő elég van még. A szőlőbirtokost fenyegető sokféle teher és veszély immár annyira ismeretes, hogy maga a kormány igyekLapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. szik a borászat érdekeit előmozdítani! De ilyen megszorítások közepett, kérdem, milyen bizalommal viseltessünk a magas kormány kezdeményezése i iránt, — mikor cognac-gyártással kecsegtet bennünket akkor, mikor a szesz- j termelés kedvezménye lehetleníttetik. 1 — S elvégre is a kormánynak a borászat érdeke előmozdítására irányzott törekvése, hogy fog-e eredményt felmutathatni, — még messzeidők bizonyítására vár 8 kérdés, akkor is a szegényebb, teháta túlnyomó szőllőmívesek baján tud-e csak némileg is segíteni. De ezen kérelem teljesítésével, illetőleg csak az ide vonatkozó törvény helyes alkalmazásával tényleg már némileg segíthetne. Ellenkezőleg a magas kormány ; jelen intézkedésére nézve a szőlőmí- velés iránt nem mondhatnánk mást, mint „látjuk uram az igyekezetét, de i ezen igyekezetben nem látjuk a jó akaratot.“ Hetessy Dániel, körjegyző. Heti szemle. — máj. 29-én. A konstantinápolyi angol követ, Goschen, és a bécsi intéző férfiak közt folytatott eszmecseréből — a német lapok szerint — az tűnt ki, hogy bizonyos tekintetben elvi külömbség van közös kormányunk és az angol kormány nézete között. A mi kormányunk fönn akarja tartani a jelen területi viszonyokat a Balkáu-félszigeten, a jelen angol kormány ellenben nem tekinti fontosnak ezen viszony fentartását. A jelen balkánfél- szigeti állapotok, ha a tudósításoknak hitelt lehet adni, rettentően elszomorítók. A török basák által azon tartományokban, melyeket Görögország kíván, hajmeresztő visszaélésekről veszünk hirt, Thesszáliában és Epirusban a legszemérmetlenebb módon űzik az emberkereskedést. Az említett határtartományok keresztény lakosai közt napról-napra féktelenebb elkeseredés kap lábra. Valaminek már a közeljövőben okvetlenül kell történni a görögtörök határkérdés végleges elintézése érdekében. Francziaországban a vasárnapi kommunista zavargások tartják még mindig izgatottságban a kedélyeket. Németországban pedig a Vatikán visszautasító magatartása miatt boszaukoduak a kormánykörök; szörnyen sérti Bismarckot és barátait, hogy a pápa nem elégszik meg a porosz kormány engedményeivel. Olaszországban a képviselőház megnyílt. Ismét a régi irredentista hajlamú Cairoli-ka- binet áll az olasz politika élén. Humbert király tróubeszéde, melyben egyebek közt a pártok egyetértésének szükségességét hangsúlyozta, és a népek boldogságát mondja főérdeklődése tárgyának, a képviselők által zajos evvivákkal fogadtatott. A külpolitikát illetőleg magas hangon beszélnek az olasz államférfiak önérzetükről és azon tiszteletreméltó poziczióról, mit Olaszország az európai kon- czertben elfoglal. A pétervári katonai tekintélyek Tod- leben tábornok elnöklete alatt haditerv fölött tanácskoztak az orosz-khinai háború esetére. Az albán liga elhatározta, hogy erőhatalommal is meggátolja a törők csapatok által kiürített poziczióknak újbóli megszállását. Az albán parancsnokok már megkapták az erre vonatkozó parancsokat. A magyar képviselőházhoz Szapáry Gyula í gróf, pénzügyminiszter, három törvényjavaslatot terjeszt be, még pedig a budapest-zi- monyi vasút vonalába eső hidak és műtárgyak kiépítése, továbbá a doberlin-sziszeki s végre
