Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-04 / 1. szám
VI. évfolyam. I860. I-sö szám. Veszprém. Január 4. **■ es „Hív. Értesíti ‘ tip.r. »Isire mir.« Előfizetési dij: Égési éne 6 írt - kr. Tél érre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára — Zf. KÖZGAZDASÁGI, HELTI ERDEKÜ, MIVELODESI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HEH KÖZLÖNY. " Sierkeistétég él kiiié- v' hiraUl: >rAr, -A. HZ. HírJrtmkM. r.luusl b»)Tb*U * fl. ilirti^H I. .If^vl 4. j KRAUSZ ARMIN TiüjHlu. HIRDETÉSEK: egyksiábes petltisr 6 kr. NYILTTÉR pctitaorookiut Ifi kr., i külOu miudeu l>,-i«Uti»ért 30 kr. bélyeg.----- ft) ■■ -<v I: Munkakört a nőknek! Társadalmunk forr; alig múlik el nap, liogy újabb meg újabb kérdést, újabb meg újabb problémát nem vetne felszínre és nem késztetné a gondolkodókat, bogy a jelenségeket vizsgálják, tanulmányoznák, az eredményekről nyilatkozzanak és így segítsenek, amennyire lebet, a társadalmi tuiud inkább égetőbben, égetőbben felszínre tolúló bajokon. A pauperismus, az általános nyomor és az ebből származó kétségbeesés párosúlva az erkölcsi siilyedéssel gyilkot ragadtat, hogy az egyes kormányformák megszemélyesítőit kivégezze, azt vélvén, bogy a személy megsemmisítésével magát a kormányformát íb megsemmisítheti. És a pau- perismus ellen gyengéknek mutatkoznak a hatalmasok jól szervezett hadseregei ; az ágyúk golyói nem találják meg ezen ellenséget, nem találván meg, nem is semmisíthetik meg. Egyeseknek kivégzése csak sárkányfogaknak hintése, melyekből újak, veszélyesebbek keletkeznek, mint amilyenek az előbbiek voltak. E szomorú jelenség előtt nem szabad senkinek szemet hunyni; sok rothad társadalmunkban, sokon kell javítani, változtatni, még mielőtt kitörne azon társadalmi contiagratió, melynek Uszke már harnú alatt lnp- pang, de egyes felcsillámló lángkitörése már itt-ott látható. Egyik főoka az erkölcsi siilye- désnek az, hogy a nőnem azon része, mely nem volt képes férjhez menve, családi kötelékbe lépni, munka nélkül teng, vagy erkölcsiségét árúba bocsátva aggasztó mérvben növeli azok számát, akik vagy megbélyegeztetésök vagy kétségbeejtő nyomoruk miatt esküdt ellenségei minden fenálló társadalmi rendnek és kormányformáuak. Ep alkalom8zerííleg vettük az „Országos uőipar-egylet“ felhívását, melyet egész terjedelemben közlünk, mert ez azt mutatja, hogy vannak hazánkban elfogulatlanul gondolkodó férfiak és nők, akik felfogva korunk intő szavát e fontos kérdés megoldása előtt egyengetik az útat az által, hogy a nő tehetségeit kifejlesztik és munkakört iparkodnak szerezni a társadalom ezen valóban mostoha lényei számára. Lapunk olvasói előtt ismeretesek nézeteink a nő-Ugyben és így nem tehetjük, hogy az említett felhívást ne ajánljuk. Valóban ideje, hogy a nők , munkaköre érdekében tegyünk, ameny- i nyit tehetünk; mert csak ez által szüntetjük meg részben azon erkölcsi sil- lyedést, mely a társadalom alsó rétegeiben oly aggasztó mérvben mutatkozik. Felhívás j a\ országos nőipar-egylet érdekében Magyar- ország lelkes fiai és hölgyeihez ! A7.oa állam, melynek nines kifejlett ipara s nem is törekszik azt létesíteni: nem számíttathatik Europa azon államai közé, melyek önmagukban bírják a jövő garantiáját. Az ipar fejlesztése uem egyedül állam- kormányi föladat; e téren a kezdeményezés s a tovafejlesztés iránti érdeklődés fentartása 1 főleg a társadalmat terhelő kötelezettség. Azon társadalom, melynek kívülről jövő erőre vau szüksége, bogy mozgalmat mutasson, hasonló a gyermekhez, kt dajkája uélkül önmagával is tehetetlen semmi. Hazánkban az utóbbi időben fölösmer- tetett a moudottak igazsága s a társadalom megkezdve a mozgalmat az iparfejlesztés térén, néhány év alatt oly haladást képes fölmutatni, mely alapos reményt nyújt arra, miszerint Magyarország bizonyos idő múltával ipar tekiutetében sem lesz Európa uemzet- családai közölt a legutolsó helyen, ha a kezdet erélyéhez méltó kitartással halad a kitűzött czél felé. Az iparfejlesztés nagy horderejű mozgalma folyamatban vau; hauem sajátságos tüneménynek tartjuk, hogy a mozgalom vezetői leginkább csak azon iparágak fejlesztésén foglalkoznak, melyek fértierőt, térti kezet, férti ellátást igényelnek. Nem akarjuk tagadni, hogy uemzetgaz- dászati tekintetből ez a legjelentékenyebb; de midőn ezt megengedjük, figyelmeztetnünk kell egyszersmind az iparos mozgalom zászlóvivőit és barátait, bogy no feledkezzenek meg az általános mozgalom közepette azon iparágakról sem, melyek női ízlést, uői tapintatot, uői ellátást tesznek szükségessé. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a társadalom egyik felét, — talán a munkaerőre a férfiaknál alantabb fokon állé, de a társadalom jövőjére mindenesetre óriási befolyással bíró felét — nők képezik. Áz ipar általában, mint ipar fontos nemzetgazdasági tényező; e tekintetből véve a dolgot az iparágak között alig vau kfilömb- ség; mert tény ugyan, hogy az egyes iparág — tekintettel a helyi viszouyok, a nemzet jelleme és szokásaira, — jövedelmezőbb, köny- nyebben felvirágoztatható lehet, mint a másik; — de az általános ipar csak az egyes iparágak egyenletes cultiválása által fejlődhetik ki igazán. Vannak azonban más tekintetek, melyek bizonyos iparágaknak nagyobb gondozását, szeretettelje8ebb ápolását teszik szükségessé. Ilyen tekintetek a társadalmi tisztesség; az emberbaráti szeretet; a családi erkölcs. A nő úgy a társadalmi, mint a családi élet kovásza. A mely társadalomban nincs biztosítva az, hogy saját szorgalma után tisztességes utón, esetleg a szülei és férji támogatás nélkül is megélhessen; hol a nő rajta kívül álló egyének szorgalmának gyümölcseire | van utalva, ott a társadalom ezen fele el van veszve. Ott a nő a társadalommal szemben csak tétlen bámuló, nem productiv elem; a családban pedig gyámoltalan, mások kegyétől függő lény, mely vagy zérussá válik, mely sokszoroz de nem számít; vagy elvetemül. Ha azou vagytok, hogy kenyérkeresethez segítsétek az egyik ezeret, mely a társadalomban az erősebb fél; — nem volna-e észszerű s az emberbaráti kötelességnek megfelelő a másik ezeret — mely a gyöngébb fél — szintén kenyérkeresethez segíteni ? Ha önállóvá akarjátok tenni támogatásaitok által az erősebb felet; mért nem támogatjátok még inkább a gyöngébbet, hogy az is önállóvá váljék? Ha módot uy tg ttok a férfinak, hogy a társadalom tisztes tagja lehessen; uem érdemelné-e meg a fáradságot: tízszeres gondot lorditni arra, hogy a nő is ilyenné válhassék, akkor, midőn tudjátok, hogy a társadalmi élet irányadója. Ha jólétre segítitek a férfit, hogy családot alkothasson, nem volna-e szükséges a nőt is képessé tenni a jólét megszerzésére, mikor tudjátok, hogy a nő szolgasága, a nő gyámoltalansága, a nő nélkülözése: a család sülye- dése, a család elerkölcstelenedóse ? Ezelőtt körülbelül 8 évvel egy számra nézve kicsi, de a nemes és haszuos iránt őszintén lelkesülni képes társaság alakított egy egyletet, melynek „Országos nőipar-egy- let* ezuuet adott. Az egyletnek czélja — alapszabályainak második szakasza szerint: •Szóbeli előadások és a sajtó útján eloszlatni azou előítéleteket s elhárítani azon akadályokat, melyek a női keresetképesség kifejtésének útjában állatiakba előmozdítani a nők elméleti tovább-képezését; valamint a nőneműek munkaképességét külön ipar- és kereskedelmi szaktanítói által gyakorlatilag kifejteui úgy, bogy a nők magukat önerejükből tisztességesen fentartbassak.* A czél megvalósítása végett az egylet iskolát és női ipar műtermet állított föl, melyben a növendékok azon iparágakkal, melyek nők által elláthatók, nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is alaposan megösmerked- tek s Képesekké tétettek ösmereteiknek a társadalomban a családban nemcsak hasznát veuoi, hauem azokat tanítás által másokkal is közölni. Nagy czélok nagymérvű kivitelére nagy A „VESZPRÉM" TÁRCZAJA. Mert búsuljak? Mért búsuljak a jövendőn? Él még az én jó teremtőm! Jó volt eddig mindig hozzám, Jóságában mért ne bíznám? Elhagy talán minden földi, Rám fulánkját sok száz ölti; Sok tövis lesz, mely megtépdez, Sok lesz, a mi meg is vérez. Kinek útja csupa rózsa? Kire nincsen baj kiróva? Engem is még sok baj érhet, De a bajtól még nem félek. Az az ember hivatása. Hogy a bút, bajt sokszor lássa, De a legszebb kötelesség. Hogy kétségbe sose essék! ERŐ Dl DÁNIEL.---------f— Vetxprémmegye kötöm ge által a székesfehérvári kiállítás tanaimé ayozasara kiküldött bizottság (Vé**) így például a nagyszerű Bossányi bőr-» gyár ma már képes szíjgyártóinkat mindenféle szíj bőrrel, úgy gyárainkat gépbőrökkel ellátni, holott eddig e czikkek csak külföldről voltak hozatliatók. Most csak a legfinomabb fényezett és díszbőr árúkért szorulnak iparosaink még Récsre. Szíjgyártók és nyergesek kitűnő készítményeikkel szintén magukra vonták az általános figyelmet. Csonttárgyak nem nevezetesen voltak képviselve; azonban kautsuk ponyva gyáraink, melyeket elég jelentékenyeknek ismerünk, itt is feltűntek. XI. CSOPORT. Tervek, rajzok, zenészeti műszerek, órák, esz- tergályozott és faragott munkák stb. Végig menve ezen csoport osztályain a hatalmas gőz alkotmányai által látjuk igénybe vév* leginkább figyelmünket A műszaki tervek, minták, rajzok többnyire mind vasúti és gépészeti tárgyak és vasúti hidak előállítása körül forognál, és mint ilyenek a közmunka és köziek, m. kir. minisztérium, úgy a magyar királyi államvasutak együttes kiállításában külön pavillonban nagyszerűen lettek bemutatva. — Feladatunk, de hivatásunk sem lévén ezeknek beható vizsgálata, csak azt re- gistráljuk, miszerint ezen csoport a kiállításnak egyik fénypontját képezte és bármely világtárlatban méltán helyet foglalhatott volna. A zenészeti műszerek határozottan roszul voltak representálva. Két magyar zongorakészítő jelent csak meg, és az egész zongora- csoport nagyonis szerény volt elannyira, hogy a szemlélő ezek után ítélve nem a legkedvezőbb fogalmakkal fogott távozni a magyar zongorákról. Hol maradt Beregszászi? kinek zongorái már rég diadalmasan versenyeznek a külföldiekkel! Az óraművesek között különösen kitűnt Klenner Ferencz Budapestről saját készít- ményü zsebóráival. Esztergályozott és faragott vésnöki munka igen szép számmal volt kiállítva. Megyénket leginkább érdekelte az általános elismerés, melyet Lipták veszprémi műfaragénk vívott ki magának ritka művészettel készített faragványával, Veszprém látképével; nemkülönben egy környékbeli esztergályos mester művészileg készített pipereasztala ; ki azonban miután nem versenyzett, elvonta magát bírálatunk alul is. Jelentésünk elején constatáltuk azt, miszerint a sz.-fejérvári kiállítás minden tekintetben a legnagyobbszerű eddigi magyar kiállítás volt. Ezen nagyszerűség tekintetében tagad- hatlanul a legfőbb tényező volt a: XIII. és XIV. Csoport, és pedig mind terjedelmére mind tárgyaira nézve. Ezen két szám alatt csoportosítanak ugyanis: gépek, gazdasági eszközök, kézi gépek, iparos szerszámok, kocsik és hintók. Ha eddig meg nem említettük, hogy a mezőgazdászatunknál észlelt haladást, a gépek szaporodásának és ezek befolyásának véljük tulajdoníthatni: meg kell említenünk ezt itt azon hozzátéteüel, miszerint ezen haladás viszont a gépipar nagyszerű fejlődését idézte elő visszahatólag. Lapuuk ma« B^eíív „Hiv. Ért.“ vau csatolva. vcMötr'v » a A ~-W Igen örvendetes tény az ugyanis, hogy a kiállítás ezen részétiek, csak világkiállításokon tapasztalt megható nagyszerűségét nem a jelenvolt tagadhatlanul legtekintélyesebb augol gépek kölcsönözték egyedül: hanem emelték egyszersmind magyar gépgyárak is; és örömmel constatálhatjuk, hogy gyáriparunk daczára azon erős concurrentiának, melynek védtelenül kitéve volt, már is örvendetes mérvben fejlődik. Most már van önálló gépiparunk, vannak nemcsak a fővárosban, hanem kisebb városainkban is önálló gépgyáraink, és már las- saukint ezek válnak concúrrenseivé az angol gépgyáraknak. Utánozzák az importált minta gépeket és — éppen ezen kiállításnál lehetett tapasztalni, hogy azon gépek és készületek talállak a legtöbb vevőre, melyeknél a mi gyárosaink, megtartva a kipróbált systemit önálló, a mi körülményeinknek inkább megfelelő s a nehézkes angol gyártmánytól eltérő alakítást tudtak létre hozni. így a gépipar a szegedi kiállítás óta igen nevezetes előmenetelt tett. Eltekintve a magyar állami vasút gépgyárától, a melynek kitűnő gépei a párizsi kiállításon éppen úgy mint a tejérvárin tün- ; dököltek, és melynek ez iparág emelésénél igen nevezetes érdemeit ki kell emelnünk: e kiállításon már igen szép számmal találunk magyar gépgyárosokat. — Különös megnyug- tatásuukxa szolgált, pedig miként az ezen csoportokban megszámlált 137 kiállító között, a hatalmas Marshal Schuttlevorth, Garrett és j Nicholson-ok átelleaében 25 nagyobb és te-
