Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

a szétmáló társulatok jobb tagjait föl­veszik a megmaradó társulatok s ezek helyett elbocsáttatnak azok, akik csak szégyenére válnak a színészetnek. Mi­vel mindenik kerületben csak egy szín­társulat működhetik, biztosítva lesz a becsületes megélhetés, viszont az igaz­gatók igyekezni fognak jó tagok szer­ződtetése, a kor igényeinek megfelelő darabok szinrehozása által minél na­gyobb műélvezetet nyújtani a közön­ségnek, mert különben elveszítik kerü­letük bizalmát s ez az igazgatói enge­dély visszavonását eredményezendi. Azonban a hazai sziniigy orszá­gos szervezésére irányuló mindezen tö­rekvések teljes sikert csak akkor ered- ményezeudnek, ha a müveit közönség is elősegíti azok üdvös szándékát, a kik a színészetet magas föladatának betöltésére alkalmassá tenni igyekez­nek. E tekintetben igen nagy, de egy­szersmind igen nemes és hálás föladat vár a közművelődés minden igaz barát­jára. Ezeknek föladatuk lehetővé tenni azt, hogy a szervezés ne szenvedjen hajótörést a közönség közönyösségé­nek jég-szirtjén, hanem hogy a salak­jaitól megtisztított, nemes hivatásának betöltésére alkalmassá lett színészet édes otthonra találhasson, tovább fej­lődhessék szerte e hazában mindenütt, hol az édes magyar nyelvet beszélik. A vándor-szinészetet vadregényes mi­voltából kivetkőztette, czivilizálta, úgy szólván térhez kötötte s ekként meg- telepitette a fentebb röviden vázolt szervezet, most már a müveit közön- gen van a sor, hogy a színész megél­hessen, hogy mindenik kerületben jóra- való társulatok működhessenek s hogy a színészet ne sülyedjen vissza oda, honnét csak hatalmas küzdelemmel le­hetett kiemelni. Első föladata lenne igénytelen né­zetem szerint a müveit közönségnek állandó színi-bizottságok szervezése minden oly városban, mely igényt tart arra, hogy az azon kerületben mű­ködő színtársulat koronkint megláto­gassa. Ezen szini-bizottság, egyetér­tésben a színi-kerület székhelyén fön- álló közp. bizottsággal — egyfelől gyámolító, másfelől ellenőrző eljárást gyakorolna. Gyámolítaná a kerületben működő színtársulatot, ahol lehetséges, állandó színház létesítése, vagy leg­alább czélszerii ideiglenes helyiség elő­állítása, a közönség érdeklődésének ébresztgetése, kivált kezdetben némi subventió, vagy legalább bizonyos szá­mú bérlet összehozása által; ellenben ellenőrizné a színtársulatot a szín-idény meghatározása s a repertoir megálla­áttört fehér selyem öltözet simul végig, a váll fölött gyémántos kapocscsal egybefogva; födet- len válla és karjai mintha márványból volnának faragva, oly teltek, oly szabályosak; az éjsötét fürtök gazdagon omlanak alá, s azok árnyából még inkább kivillan nyakának vakító fehérsége. Lábainál vén rabszolganő ül, a Zulejka kegyencze, kire minden titkát rábizhatja; a gyeppad mögött pedig Achmet áll, az óriási, széles vállu eunüch, aki minden titkát tudja. Az odaliszk megfordítja fejét s az óriásra tekint, azután megszólal ezüst csengésű hangon: — Megtaláita-e a sólyommadár a gerli- czének párját? Az eunuch megértette a képletes be­szédet, ahogy a keletiek azt szokták, odatér­delt a gyeppadhoz, és suttogva felelt: — A sólyom lecsapott Kairóban; meg­találta, amit keresett. A Zulejka ajkai körül kéjes mosoly ját­szott ........ — Szép? — Adonis szobra leszált talapzatáról, válaszolá a rabszolga. — A sólyom még soha­sem csapott le olyan ügyesen. — Az odaliszk szemei fölczikáztak. Oh, ha Ali Bey látta volna azt a szemet! — nem a menyország fénye, a pokol lángja világított ki abból; egy daemon mosolygása volt az, aki megragadta zsákmányát! Csakhogy Ali Bey tudott olvasni a csilla­gokban, amik ott fenn ragyognak az égen, de nem azokban, amik itt lenn intézik a férfiak sorsát a földön. Ezüst harang szólalt meg a bejárat fe­lől. A basa szőnyegekkel földiszített dereglyéje most állt meg a Nílus partján, s látni lehetett, mint siet a szerelmes oroszlán a kert felé, egyedül, kísérőit visszahagyva. pításában. Ily gyámolítás mellet az illető színtársulat sem merítené ki a közönség pártolási készségét, de a szín­társulat sem merülne ki a pártolásra való várakozásban; soha nem lenne bizonytalan s lehetővé tétetnék az, hogy kielégíthesse a közönség mű-igényeit. Ily módon közreható kölcsönös törekvés emelné a magyar nemzeti szinügyet a közművelődés s a közer- kölcsÍ8ég hatalmas tényezőjévé, ekkor lehetne annak ferde kinövéseit lasan- kint lenyirbálni, igy találna édes ott­honra a vándor-szinész s igy lenne ő a közügynek egyik hasznos napszá­mosa ! Palotay S%. A. i Új postautalvány-lapok. — A belföldi postaforgalomban most használatban levő levél- j egy gyei ellátott postautalrányi űrlapok el- ! fogytával újalakú postautalványi űrlapok fognak J kiadatni, melyek ievéljegygyel ellátva nincse­nek. Ezen új postautalványi űrlapok a kir. postahivataloknál '/2 krért kaphatók. — Az utalványozott összegért járó postadíj levél­jegyekben ragasztandó az új utalványi űrlap megjelölt helyére, A legfőbb itélőszék pár nappal ezelőtt kimondotta, hogy az izraeliták házasságát szabályozó 1862-iki cancellári rendelet bár­mely pontjának megsértésével létrejött házas­ság érvénytelen, még azon esetben is, ha a kérdéses házasság az izraelita vallás szertar­tásai szerint érvényesnek tekintetik is. Heti szemle. 1879. febr. 15. Tegnapelőtt nevezte ki ő Felsége az osztrák kormányt. Stremayr elnök és közok­tatási miniszter, Taaffe gróf belügyminiszter, Pretis pénzügyminiszter, Glaser igazságügy­miniszter, Chlumeczky kereskedelmi, Manns- feld gróf földmivelési, Horst báró honvédelmi s Zemialkovsky galicziai miniszter. A kineve­zést ma tették közzé. * A diadalmas angol fegyvereken mély csorbát ütött egy szerecsen király. A zuluk elleni expeditió tönkre ment Húszezer zulu roppant túlsúlyával összetörte a gyenge expe ditionális csapatot. Az angolok vesztesége halottakban és hiányzókban egy ezredes, két őrnagy, nyolcz százados és 38 alantas tiszt, egy törzskari orvos és 573 közlegény A cabi- nettanács e nagy veszteségre elhatározta, hogy a kővetkező csapatokat küldi Caplandra: 6 zászlóalj gyalogságot, 2 ezred lovasságot, 2 üteget, 1 genie századot, 3 század traint, és egy egészségügyi századot. * A múlt hét végén csakugyan aláíratott az orosz-törők békeszerződés, melyet az összes európai sajtó Európa tekintélyének érvényre emelkedése s Anglia és Ausztria-Magyarország politikájának sikere gyanánt üdvözölte E békeszerződés 12 pontból áll, melynek 4 pontja az átengedett terület értékének levonása után 802,500,000 frankban állapítja meg a hadi­kárpótlást. Az 5. pont intézkedik a tőrökor­Ali Bey alkonyaikor tért paradicsomába, hogy élete boldogságát, menyországát keblére ölelje. Ali Bey őrülósig szerette a szép oda­liszkot; — jaj neki, ba megcsalja! — a sze­relmes oroszlán rémítő boszút tudna állani. A harang szavára az odaliszkok a Zulejka köré gyűltek, ki pamlagáról könnyedén fől- ugorva sietett a basa elé. Amikor odaért, nyaka körül fonta alabástrom karjait........ — Csakhogy itt vagy 1 — csakhogy meg­jöttél én uram! — Oly nehezen vártalak! — Ali Bey ég a vágytól, hogy mielőbb keblére ölelhesse a szép odaliszkot. Karját karcsú dereka köré fonva, siet vele a lépcsőzet felé, s amint a Zulejka termébe érnek, kezével távozást int az odaliszkoknak; mehetnek, a merre tetszik, Ali Beyuek nincs számokra pillantása. Mikor aztán egyedül maradtak, keblére ölelte hölgyét, mint valami húsz éves ifjú, végig csókolta ajkát, arczát, homlokát, szemeit, — hófehér vállait, s suttogta mámorosán.­— Oh én boldogságom, — én édes mindenem! Az odaliszk körülfonta karjaival, mint az ihszalag, levonta maga mellé a duzzadó ke- revetre. Ölébe vette fejét, lehajolt föléje, hom­lokon csókolta. — Ali Bey azt hitte, hogy a hetedik égben van. A rabszolgák ezüst asztalt hoztak a ke- revet elé, ízletes étkekkel, kristály metszetű poharakkal, mikből kétszerte édesebb volt a czyprusi nedv. Ali Bey nem sokat törődött a koránnal, ha a szép odaliszk nyújtotta neki a gyöngyöző poharat. A basa olyan volt, mint a gyermek; a Zulejka metszette le neki a legizletesebb fa­latokat s tolta ajkai közé; ő pedig nem áU­szági orosz alattvalók kárpótlásáról, melynek fő összege nem lehet több 26,750,000 franknál. * Vilmos császár 12-én d. u. 2 y2 érakor nyitotta meg a birodalmi gyűlést a királyi kastély fehér termében. A trónbeszéd a kül- ügyeket csak futólag s a szokott conventiona- lis szólamokban érintette; de annál részlete­sebben foglalkozott a belügyi kérdésekkel. A socialismus elleni harcz folyni fog tovább is, legalább a császár további rendszabályokat helyezett kilátásba. A szájkosár-törvényt a birodalmi gyűlés elé terjeszti. A közgazdasági viszonyok züllöttségén pedig a védvámos poli­tika által akar segíteni. A berlini szerződést úgy említi fel a császár, mint a török biro­dalom nyugalmának s az európai békének biztosítékát. A trónbeszéd különösen kiemeli Németországnak monarchiánkkal való barát­ságos viszonyát, melyet szorosabbra fűzött azon egyezmény, mely a prágai béke 5. pont­jának Schleswig északi kerületeire vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte. Országos régészeti és embertani tár­sulat. Magyar Nemzeti Museum ‘Budapest. A »Veszprém“ t. szerkesztőségének. Azon örvendetes mozgalom, mely az utolsó évtize­dekben, különösen pedig az 1876-ban hazánk fővárosában összegyűlt nemzetközi ősrégészeti és embertani congressus alkalmából ország­szerte a régészet terén keletkezett, létesítette az országos régészeti és embertani társulatot is. Ez egyesület van hivatva összekötni mindazon testületeket és társulatokat, melyek hazánkban a régészeti és embertani szakot mivelik; ez van hivatva mintegy gyupontban összefoglalni azon számos szakerőt és műked­velőt, kik máris mindenfelé szakunk felvirá­goztatásán fáradoznak, végre első sorban ez az egylet lesz hivatva a még hazánk földjében rejlő régészeti kincseket tudományosan föl­kutatni és népünk minden rétegeiben a szakot népszerűsíteni. A társulat magas hivatását azonban csak úgy töltheti be, ha mindenütt pártfogókat talál és ha sorainkba beáll mindenki, ki honi közmiveltségünk ügyéért lelkesül. Azért kérjük t. ez uraságodat, szíves­kedjék hozzánk csatlakozni és saját körében társulatunk érdekében buzgólkodui. A társulat működéséről tagjait havi fo­lyóirat utján folyton tudósítani fogja és gondja lesz, hogy minden tagja tagdíja fejében meg­kapja a társulati szakközlönyt, az „Archeoló­giái Értesítőt“. Továbbá lehetőség szerint minden évben egy „Évkönyv“ kiadása által az egész hazában történt régészeti mozgalomról számot fog adni. Vidéki kirándulásai alkalmával a társulat egyes, régészetileg fontosabb pontokat fog föl­kutatni és népszerű előadásokban egyes szak­kérdéseket közérthető módon fog a nagy kö­zönség elé hozni. Midőn tagjainknak mindezeket ígérjük, bizton reméljük, hogy t. ez. uraságod hathatós közreműködésére számíthatunk. Kérelmünk kapcsán idezárunk egy gyűjtő ivet és a társulati alapszabályokat és kérjük, hogy az ivet legfölebb egy hó lefolyása után társulatunk titkári hivatalához (Nemz. Muzeum) beküldeni szíveskedjék. háttá meg, hogy azt a fehér kezet mindany- nyiszor meg ne csókolja. Azalatt könnyű bajadérek lejtették csá­bos tánczaikat; aki nézi, annak a szeme káp- rázik ennyi báj láttára, csak Ali Bey marad érzéketlen ; neki mindene a szép odaliszk. A rabszolgák elviszik az asztalt, és il­latos rózsavízzel telt arany edényt tartanak a basa és hölgye elé, hogy megmoshassák ke­zeiket. Azután jön a sorbeth s a nargileh. — A rabszolgák főidig meghajtják magukat s távoznak, csak az óriás Achmetnek szabad megállni az ajtó mögött, a selyem függöny által eltakarva. — Ali Bey végre magára maradt kedvesé­vel, keblére öleié s aztán órákon át beszél­getett vele halkan, suttogva ........ — Meg tudnál-e engem csalni, Zulejka? — kérdé újra a basa, a hölgyet keblére vonva; az odaliszk rá mosolygott azokkal a mély tüzű szemekkel, kőrülfonta nyakát karjaival, s hosszú forró csókot nyomott a basa ajkaira. Aztán elővett egy drága kövekkel kirakott tőrt, azt végig húzta ujjai között. — Látod ezt uram ? — — Látom. — Már most én mondom teneked, ha te engem valaha megcsalnál, vagy megszüunél szeretni, hát én ezt a tőrt döfném a szivedbe, hogy az én ölelésem legyen rád nézve az utolsó ! Ali Bey nagyot kaczagott a fenyegetésre, kivette a tőrt kedvese kezéből s eldobta, a szép nőt pedig odavonta az ölébe, megcsó­kolta korállajkait, amikkel bevallotta, hogy meg tudná ölni........ Eg y idő múlva ismét megszólalt Ali Bey: — Holnap nem fogok eljönni — — S miért akarod rabszolganődet arezod Társulatunk ügyét ismételten hazafias pártfogásába ajánlva maradtunk Budapesten 1878. november 26-án Hampel József Puls\ky Ferenci társulati titkár. társulati elu8k. cA társulat tisztviselői és válas{tmánya. Tiszteletbeli elnökök: Gr. Erdődy Sán­dor, Ipolyi Arnold. Elnök Pulszky Ferencz, másodelnök B. Nyáry Jenő, titkár Hampel József, péuztárnok Czanyuga József, ügyész dr. Kaan Ágost. 1. Az ősrégészeti és ember­tani szakosztály elnökei Dr. Römer F. Ferencz, Dr. Lenhossék József. Előadó Cs. Jelenik Elek. 2. Az antik emlékek és éremtani szakosztály elnöke Pulszky Ferencz. Előadó Boynichich Iván. 3. A magyar emlék-, érem-, czimer-, pecsóttani és fegyvertani szakosztály elnöke b. Nyári Albert. Előadó Dr. Thallóczy Lajos. 4. Az egyházi régészeti szakosztály elnöke dr. Henszlmann Imre. Előadó dr. Ballagi Aladár. CA választmány tagjai. Bubics Zsigmond, Deák Farkas, Do- bóczky Ignácz, Dr. Hegedűs Candid Lajos, Hunfalvy Pál, Dr. Czobor Béla, Dr. Fraknói Vilmos, György Aladár, Havas Sándor, gróf Hunyady László, Nagy Imre, Német Imre, br. Nyáry Albert, Dr. Lenhossék József, Péchy Jenő, Majláth Béla, Nagy Gyula, hg. Odes- calchi Arthur, Ormós Zsigmond, br. Radván- szky Béla, Ráth György, dr. Römer F. Fe­rencz, Salamon Ferencz, Dr. Szabó József, tíchulek Frigyes, gr. Zichy Jenő, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Dr. Vincze Gábor, Zsigmondy Gusztáv, Zsilinszky Mihály. Névsora a Veszprémmé gyei legtöbb államadót fizető bizottsági tagoknak 1879-ik évre< Br. Airoldi Jeromos Oszlop, Oppenheim Manó Csatka, Tarczy Lajos Pápa, Spiczer Jakab Csernye, Boda Imre Sió-Maros, Dienes József Pölöske, Csapó József Dégh, Koréin József Pápa, Halasi Vilmos Veszprém, Halász Károly Szilas, Pőschl Károly Sz-K.-Szabadja, Fromm Miklós Győr, Sörös István Kádárta, Szakonyi István Szalók. Devics József Veszprém, Mat- kovics Tivadar M.-Szt.-György, Mustos János Veszprém, Kőrössy Lajos M.-Szt.-György, Ányos László Kardosrét, Mórocza Zsigmond Veszprém, Pfuhl Kristóf Palota, Bibó Dénes L.-Komárom, Spiczer Ignácz Mezőlak, Sarlay Károly K.-Vath, Zarka Dénes Pápa, Kenessey Móricz Veszprém, Mihályi Sándor N.-Dém, Barcza Bálint N.-Alásony, Szűcs János Enying, Ruttner Sándor Veszprém, Kolossváry Ferencz Vaszar, Cseresnyés Nándor Veszprém, Spiczer Salamon Pápa, Noszlopy Tamás Noszlop, Fischer Sándor Marczaltő, Stinuer József Szápár, Neszmélyi Antal Veszprém, Nay Mór Veszprém, Vertheim Sámuel Enying, Schnei­der Lipót Pápa, Ányos István Győr, Ferenczy Károly Veszprém, Berger Izrael Hajmáskér, Herman János Derecske, Karácson János, Veszprém, Grünfeld Herman Enying, Grünfeld Ignácz Enying, Békefy Károly Csernye, Troszt- ler Miksa Enying, Bezerédy Imre Berhida, Czompó Gábor Enying, Hoffner Albert Pápa, Ányos Sándor Kardosrét, Vitman Ignácz Mihályháza, Kopácsy István Veszprém, Vá- rady Lipót Jásd, Bermüller József Pápa, Blum Herman Dudar, Stern Armin Dudar, Molnár István Bánk. (Folyt, köv.) látásától megfosztani, uram? — kérdé a Zu­lejka egyszerre elkomorult arczczal. — — Dolgaim vannak. — Vigyázz jő uram! — szólt az oda­liszk, a basa két kezét megragadva; te magad ülteted a gyanút szivembe 1 Mi dolgod van neked éjjel, ha engem szeretsz? — Nos ? — oly hamar kezdjük a félté­kenységet? — kérdé Ali Bey nevetve. — Nyu­godjál meg, bohó! — majd megtudod hol­napután, miért maradtam el egy este ....... Ha nem a vigasztalás nem ért semmit; az odaliszk kezébe rejtő arczát s elkezdett halkan zokogni. Azalatt ujjai között egy pil­lantást lövelt a selyemfüggőny felé, melynek nyílásában az eunuch szemei villogtak. Megér­tették egymást s a rabszolga feje gyorsan tűnt el a függönyök mögé. Ali Bey pedig meg nem tudta magának bocsátani, hogy az odaliszkot könyekre fa­kasztotta. Erővel elvonta kezeit arczárói, s fejét maga felé forditá. Az odaliszk kényein keresztül mosolygott reá; milyen mosolygás volt az 1 — elcsábítaná magát az Eréuyt, hogy lábaihoz boruljon. Ali Bey pilláira leszált lassankint az álom, fejét a Zulejka ölébe hajtá. Látta még, amint föiéje hajol, rámosolyog; érezte amint forró ajkai csókot lehellnek homlokára s bár­sonypuha ujjaival fürtjei közt játszadozik. Elaludt ........ Pe dig most kellett volna látnia az oda­liszkot ; most látni, mikép lesz a kőnyes szemű angyalból ördög, aki kéjtől égő szemekkel gondol a közelgő üdv perczeire, s mig az ő fürtjeivel játszik, mig — mint hiszi — az ő álmai fölött virraszt, addig képzeletében egy ifjút varázsol maga elé, kit vad lángtól hevülŐ keblére szorítva, magával ragad a hetedik ég

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom