Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-23 / 8. szám
jelvényekkel. A czigányok Devecserbó'l voltak. A táucz csak reggeli 9 órakor ért véget s a vendégek mindnyájan egy kedvesen töltött mulatság édes emlékével távoztak. «Boszniába magyar! Egymást érik az alispáni hivatalnál a Boszniába menetelre szükséges útlevél iránti kérvények. A tegnapi pástéval csak Pápa városából egyszerre 3 ily kérvény érkezett. 'Kimutatás a lajoskomáromi községi magtárról 1878. decz. 31-ről. •— A kölcsönkép kiadott gabonából visszatéríttetott: 12 mm. 39 ki. búza, 2 mm. 80 ki. rozs, 2 mm. 11 ki. árpa és 10 ki. zab. — Kamat fejében beszedetett: 2 ram. 53 ki. búza, 56 ki. rozs, 435 ki. árpa, 3-2 ki. zab. — Önkánytes adakozásokból befolyt: 4 mm. 32 ki. búza, 72 ki. rozs, 2 mm. 22 ki. árpa, 4 ram. 39 ki. kukoricza. — Volt a takarékmagtárban decz. 31-én: 19 ram. 25 ki. búza, 4 mm. 8 ki. rozs, 4 ram. 76-5 árpa, 19-2 ki. zab, 4 mm. 30 ki. kukoricza; összesen 32 mm. 67 7 gabona. «Furcsa iparlovagok kezdik városunkban újra űzni pár évig abbahagyott nemes sportjukat; értjük azon elrongyolt suhanczok- ból és gyermekekből álló bandát, mely estén- kint azou utczákon üti fel tanyáját, melyeken előreláthatólag többen fognak megfordulni és egyikük azt színlelve, mintha pénzét, melyért valamit vásárolni kellett, elvesztette volna, lehajolva keresgél; egy idő múlva éktelenül bőg; a többiek pedig részvevő komolysággal veszik körül és segítik a keresésben, így tart ez, míguem valaki megkönyörül és az állítólag szenvedett kárt kipótolja. — Talán három év előtt szólalt már fel valaki ugyanilyen visszaélés ellen e lapok hasábjain, és a rendőrség erélyes intézkedése gátot vetett a szánalommal való rút visszaélésnek. Nem fog ártani egy kissé újra rájuk reccsenteni, kik eddig megelégedtek egy-két gyufa szerény világával, de ma, mint egymásután több este tapasztaltuk, már lámpát is visznek magukkal. «A városi közkórházról szóló érdekes kimutatást, valamint a veszprémi ref. egyház- községnek f. hó 16-án tartott közgyűléseiről szóló tudósítást lapunk legközelebbi száma hozza úgy szintén az iparos ifjúság közgyűléséről is. *Új lap. — A Magyar ipar és kereskedelmi-lap első száma megjeleut a városunkban nagy népszerűségnek örvendő Gelléry Mér szerkesztése alatt. Mielőtt bővebben hozzászólnánk megemlítjük, hogy heteukiut kétszer jelenik meg és előfizetési ára egész évre C írt félévre 3 írt, évnegyedre 1 írt 50 kr. «Megjelent a Légrády testvérek kiadásában és szerkesztőségünkhöz beküldetett. A közelmúlt titkaiból czimü politikai dolgozat 2. füzete. Ára 40 kr. *Uj zenemüvek. Táborszky és Parseh zeuemííkereskedésében megjelentek: Szentir- may Elemértől 6 eredeti dal zongorára külön vagy énekre zongorakisérettel. — 1. Mit tehet a kis lány róla V — 2. Kinyílott a napraforgó. — 3. Betyár-dal. — 4. Este van a faluban. 4. Hadd szidjon az irigy világ. 6. Három rózsa egy sorjábau mind piros. Ára 80 kr. Fleurs d’üranges (Orangenblüthen Valzer) szerzé itj. Fahrbach Fülöp ára 80 kr. «Oltási ügy. — Az 1878. évben Veszprém megyében 6391 gyermek lett beoltva, iparkodott magát távol tartani; teste égni kezdett. Már elhagyta a gyöngypadokat, régi ismerőseit, s alatta tátongott a feneketlen mélység. Egyszerre nagy rántást érzett derekán, s azután ott függött a kötélen, mig a mázsás kő könyörtelenül vonta lefelé ........ A kötél nem volt elég hosszú........ Itt sietni kell! az ember perczei a viz alatt nagyon meg vaunak számlálva. — Más ember elvágta volna lábáról a kötelet s azután vissza lökte volna magát a íúlszinre, örülni az életnek. De Jochum nem volt az az ember! Kagyló nélkül visszatérni, egy volna a gyalázattal. Csak egy pillanatra döbbent meg, a másik perczben lehajolt, s megtalálta, amit keresett; megragadta azt a másik kötelet, ami a tenger vizében két — háromszáz méternyire úszik, egymással összekötve — összefonódva vékony zöld szálakból úgy, hogy sekélyes helyeken megállítja az úszó hajót. Mikor azt megragadta, jobb kezével elmetszette az egyetlen köteléket, a mi még a földhöz fűzte s azzal megindult lefelé, lelkében egy néma diadalkiáltással. A túlfeszített kötél sivítva vágódott vissza a vízben, — Jochumot pedig őrült gyorsasággal ragadta a súly feleié, homlokán kiduzzadtak az erek, melle szorulni kezdett, érzé, mint zsibbadnak tagjai, hogy kimerül....... Sz iklára jutott. Valóságos erdőben látta magát. Itt már nem félhetett, hogy fölveti a viz, itt megszűnik a folyás. Egyik karjával körülölelte a korall törzsét, másikkal elmetszette lábairól a súlyt s körültekintett. Ah, a gyöngypad ott állt előtte, a kagylók kinyitva; minden szem úgy villog, úgy vakít....... Mik ez ekhez képest azok a hitvány borsó-nagyságú szemek, amik ott föleb b teremnek. Ez az igazi kincs, Sanghib király kincse! Jochum térdén kúszott egyik ágtól a másikig, akkor egyszerre mintha minden ér meg akarna pattani benne........Görcsösen megaz állampénztár részéről az oltó orvosoknak fizetendő díj 671 frt 5% krt tesz. «Házasságra léptek Beke István Sehwarez Máriával; Németh Autal Spránszky Irénnel; j Tóth Lajos Tamás Terézzel; Nagy József Nagy Erzsébettel; Heizer M. Véber Máriával. «Közegészség. Az egészségi állapot a hét lefolytán kedvezőbb volt a megelőző hetinél. Dyphteriticus jellegű torokbántalom nem merült fel. Dr. Fischer ‘Béla. Halálozás. Vaczkó József, 1 hetes, veleszületett gyengeség; HarákJuli, 1 napos, veleszületett gyengeség; Főczény György 4 hetes veleszületett gyengeség; Özvegy Schön Fáni, 68 éves tüdő- légdag, Kun János 59 éves, tüdősorvadás ; Pap János, Horváth Rozália 36 éves, tüdőgümökor; Özv. Mesztinger Anna, 7 6 éves, végelgyengülés, Szelmajer Vilmos, 1 nap, veleszületett gyengeség. — Született 5 fin 3 leány. Időjárásunk febr. 15 — febr. 22. Febr. 15. Sz. r.— dél. — este borús -f- 1°R. Febr. 16. V. r. ködesős -j- 1° R. dél. ködesős -j- 3° R. este ködesős -f 3° R. Febr. 17. H. r. nagyköd 2° R. dél. esős -f- 4° R. este borult -j- 3U R. Febr. 18. K. r. borult -f 1" R. dél. borult -j- 2° R. este borús -f- 3° R. Febr. 19 Sz. r. tiszta szeles -f 2® R. dél. derült -f 8° ß. este tiszta -J- 2° R. Febr. 20. Cs. r. tiszta + lu R. dél. derült -f 8° R. este borús -|- 4° R. Febr. 21. P. r. esős -f- 3° R. dél. borús -f- 5° R. este tiszta -j- 2U R. Febr. 22. Sz. r. nagyköd — lu R. dél. tiszta -j- 6° R. Színház. Szombaton, febr. 15-én és vasárnap 16 án adatott Csepreghynek uj 3 felvonásos népszínműve: „A piros bugyelláris,“ első esetben tömött, másodszor csak félig telt ház előtt. — Csepreghy Ferencz kétségkívül egyik legtehetségesebb tagja az újabb népszinmtíiróknak, azonban van egy hibája s ez az, hogy darabjaival sohasem tudja kielégíteni teljesen a szemlélőt Színmüveit megnézzük szívesen, jól mulatunk rajtok, rámondjuk egyes jeleneteire, hogy igen jó volt, meghallgatjuk s gyönyörködünk a csinos népdalokban s mégis ha a végére értünk a dolognak, kielégittetleuül hagyjuk oda a színházat. Mindenesetre tetemes hiba, melyet ha Csepreghy idővel legyőz, határozottan jó népszínműíró válhatik belőle. Meg volt ez a hiba a »Sárga csikónál“ s meg van, habár talán kisebb mértében a »Piros bugyellárisnál“ is. A darabnak meséje van elég s talán épen az a baj, hogy nagyon is tágkörü, melyet szerzője nem bírván egyszerre felölelni s egy estére való mondókába feldolgozni, zavart, kuszáit marad s olyan, melyhez a nézőnek kell odagondolni a hiányzókat. A darab meséje sokkal jobban beillik novellának, mint népszínmű tárgynak; abban a sok körülményt könnyű felölelni s megértetni, ebben látnunk kell azt s nem gondolni. Hiányzik a tömöttség, egység, melyekben boldogult Tóth Edénk oly utolérhetleuné tette magát. Az alakok összehozása s jelenítésében nincs az a kellő ügyesség, melynek lennie kell egy köny- nyen folyó színműben. Az tény, hogy képesség nélkül dolgozva nincs s egyes jelenetei igen jók. Nyelve kitünően magyaros, látszik, hogy kapaszkodott a szirtfenéken, s ajkait a szivacsra tapasztá, úgy merített új erőt a vakmerő vállalathoz. — Felugrott, neki rohant a gyöngypadnak, késével vágott magának utat a vizi növények szövedékei között, melyek nem akarák odább ereszteni. — Oda ért a győngy- padhoz, leborult eléje s kését neki feszitette a legszebb kagylónak. — Jochum! még nincs késő! hallatszék a vizen keresztül, s Jochum a kagyló királyt látta maga előtt, amiut kezét óvólag terjeszti kincse fölé. De Jochum igenis érezte, hogy mindjárt későn lesz. Még most van annyi ereje, hogy visszatérjen. A kés egyet peudüit, a kagyló levált helyéről, Jochum megragadta, azután egy lökést adott testének és — És abban a perczbeu a tenger elkezdett forrni, mint a katlan; tajtékos hullámok viadalra keltek egymással, felriadt állatok menekültek mindenfelé, tönt elkezdett kavarogni az örvény s a viztölcsér mind mélyebbre fúródott, le egész fenékig; — Jochum belekerült az örvénybe, az sodorta lefelé, de legalább levegőt szívhatott .......Amint leért a fenékre, összezá rult az örvény, a viz kicsapott a szegény gyöngyhalászok völgyébe, Jochum pedig úgy érezte, mintha valami irtózatos csapás három mérttöldnyire sodorná be a tengerbe; olyan csapás, aminő a hajót is féloldalt torditja....... Ám ikor magáüoz tért, úgy vévé észre, hogy a kilőtt nyíl gyorsaságával ragadja valami fölfelé, ki a hullámból, föl, hegymagasuyira, Most egyszerre megáll a vizoszlop, helyette nyomban czikázó villám után megnyílik a felhő s egy másik vizoszlop onnan zuhan alá. A kettő rémületes zugás közt vág vissza a tengerbe s hullámhegyeket támaszt körőskörül... • Jochum ott maradt függve ég és föld között, — akkor megragadta az orkán s vitte magával vágtatva, ki a nagy oczeánba ....... Fe je fölött az ég villáma czikázott, s utána az a ropogás, csattanás, dördülés, mikor a | szerző ügyesen eltanulta a nép szójárását, mondásait s szokásaikat. Aki a darabot először ! látja, annak élvezhető estét szerez, de már j másodszor nincs valami nagy kedvünk megnézni. Az első és harmadik felvonás jobb mint a második, ahol egyetlen jelenet — a pénz elrablása — miatt végtelen hosszú és unalmas semmiségek vannak összehordva, minő pl: az a zsákba kötött jelenés, mely csupán a karzati publicumnak tetszhetik rettentően. A népdalok zenéje csinos s avatott ajkakról hallani valóban gyönyörködtető. — Ami az előadást illeti, arról elmondhatjuk, hogy igyekezettel telt volt s kisebb, kevésbbé észrevehető hibákat leszámítva sikerült is. Legyen ez dicséretül felhozva buzgó szinészeiuknek. Szabó (Török) igen jól adta a bírót. Kiss Mariska (Zsófi) takaros kis menyecske volt; játéka kielégített és tetszett, éneke azonban részint torokbaja, részint e téren való járatlansága miatt nem volt olyan, minőnek lenni kellene; előadásában jól vitte végig a becsületes asszonyi jellemet. Kiss (Csillag) határozottan tetszett játéka és énekére nézve. Utóbbit a közönség nem ismervén még, egész meg volt lepetve szép férfias csengő hangja által, s többször ujráztatták dalait. Igen jó volt még Balogh Alajos, (Peták) ki a zsörtölődő vén huszárkáplár alakjában eredeti s jó humora volt a darabnak. Palotay (Hájas), Galló (Penuás), Palotayné (Menczi), Nyiry (Kósza) s a többiek jól játszottak. Kedd, febr. 18. — Sardou szellemes vig- játéka ,A csapodár“ vétetett elő. — Balogh Árpád (Champignacj sikerült könnyedséggel adta az alkalom által csapodárrá qualificált férjet. Baloghnén (Camilla) látszott, hogy felfogta szerepét s iparkodott magát beleélni. Palotayné (Constance) rokonszenves alakot állított élénk, de Riverol (Kiss) costumje mintha nem felelt volna meg a jellemnek, mely csak egy zuáv tiszté lehetett? — Raiz (Fridolin) játéka gyakorlást igényel. Iparkodjék elevenségre, mozgékonyságra, a szavak tiszta kiejtésére szert tenni, mert ezek lényeges tényezői a sikernek. Szerdán, febr. 19-én Lendvay Márton régi jó vigjátéka: »Szinész és táblabiró“ adatott kevés közönség, jobbadán csak a bérlők előtt. A vígjáték régi iránydarab abból a korból, midőn a magyar színészet kezdett bölcsőkorából kifejlődni, s mely az akkori kor viszonyát a színészethez, az elaggott színészek nyugdíjaztatását, az előítéletek leküzdését, a művészet hatalmát stb. hozza színpadra. Cselek- véuye e körül forog s szűk, azonban ügyes szövése s kitűnő humora miatt élvezetes estét szerez. Az előadás jó kedvvel s jól ment. Palotay (táblabiró) nem volt egészen az, aminek lennie kellett volna. Nem ilyenek voltak azok a mi régi jó táblabiráink, mint aminőt ő alakított. Balogh Árpád (Peterdy) kitünően játszott s alakoskodó szerepe mindegyikét művészi tapintattal adta. Baloghné (táblabíróné) pompásan alakította a nyelves, íolyton pörlő, de jószivü magyar gazdaasszonyt, Palotayné naiv szerepébe jól betalálta magát. Balogh Alajos (ügyvéd) volt a darab humora s oly egészséges, jóizü komicum volt játékában, hogy később is akaratlanul elmosolyodtunk megjelenésén. Galló (Peti) túlzott kissé, de ezt leszámítva meg voltunk vele elégedve. menykő lecsap a tengerbe s az ijedten felsző- kellő hullámok közel járnak hozzá — — Rettentő azt elbeszélni is, hát még végig élni! Reggelre ott lelte magát a harmatos fü- vön fekve, a nap mosolyogva hinté szét ragyogó sugárait, a pagony hűsébö'l madárszó köszönté a hajnalt; méhikék szálltak döngi- csélve virágról virágra, s a patak partján oltotta szomját a dámvad, okos szemeit bátran jártatva körül. Jochum feje nehéz volt, mintha kalapácsosai ütöttek volna rá. Az illatos szellő magához térité, beléharapott a gránát almába, — szomját eloltotta a patakvizből — s neki indult, kunyhóját fölkeresni. Kunyhóját? — itt? ... . száz mért- fóldnyire Ceylontól, egy ismeretlen, ember nem lakta szigeten............... .............Sok-sok esztendőt töltött azon a szigeten, mig egy hajónak a figyelmét magára tudta vonna. Az is egy mértfölduyire a sziget előtt vetett horgonyt, úgy küldött érte egy dereglyét — a zátonyok miatt. — Hogy csókolta azoknak a ruháját Jochum, hogy imádkozott értök, hogy a nagy Buddha ter- jeszsze ki reájok áldást 1 Beszélni nem tudott velők, azok el is vitték Afrikának a déli csúcsára, ott bevásároltak sok mindenfélét, onnan pedig neki vágtak egyenesen Amerikának, ahol azután Jochumot a kapitány partra tette; többet nem is tehetett a jó ember. Amerikában is csak meg lehet élni. Jochum nem zúgolódott, — csak mikor meghúzta magát kis kamrájában s eszébe jutott hazája, szép fiatal felesége, akkor sóhajtott, és köuy szökött a szemébe. . . . — — Sok évi bolyongás után megjelent Ceylou partjain, megtörte a nékülőzés, a nyomorúság — öreg ember volt. — A tengerparton nem talált semmit, a halászkunyhók, a lauruserdők elpusztultak; halált lehellő mocsár lepte el a vidéket . . . Jochum futott onnan, föl a hegyek közé, ahol a hajdani Vidéki lapszemle. A ,,Pápai Lapok“ egy földmives levelét közli, melyben gazdasági egyesület kezdeményezésére kéri a földbirtokosokat; ezután a rósz utak ellen kel ki s követel a megyétől jő és észszerűen készített utakat. Az „Esztergom“ a négy város egyesítésének gyors fölkarolására buzdítja a polgárokat annyival is inkább, mert az 1878. évről szóló polgármesteri jelentésben ki van mondva a jelszó : „egyesüljünk.“ A „Vasmegyei Közlöny“ azt a kérdést teszi föl: hogyan áíí borászatunk ? a felelet rá : sehogy ; mert a bőrgyártás a termelő roppant kárára lenyomja a piaczi árt. A bőrgyártás törvény utján való megszüntetését sürgeti és pedig mielőbb. A „Székesfehérvár és Vidéke“ 19. sz. a népnevelőiről hoz czikket, melyben fölkéri a megye orsz. képviselőit: hívják fel a költségvetés tárgyalása alkalmával a megyére a közokt miniszter ur figyelmét s kérjék, bogy a népnevelés ügyét ne hagyja kínlódni. A 20. sz. gazdasági tudósítást közöl Alcsutk vidékéről. A 21. sz. a kuruzsolás különféle nemeit s azok veszélyes következményeit ismerteti. A „Zalai Közlöny“ 14. sz. a nő hivatása és neveltetése ez. alatt I. ezikkét hozza. A 15. sz. hazai iparosaink érdekében emel szót Dr. Fárnek I.ászló. A „Vasmegyei Lapok“ 14. sz írja: a hagyatékok naponkénti fogyása; a csődök hallatlan szaporodása, a földbirtok kevesbülése; az ipar és üzletviszonyokban beállott folytonos pangás, az általános pénz- és hitelhiány; a rendkívüli uzsora, az adók sokasága és magassága; a uép erkölcsi sülyedtsége stb. társadalmunk mindmegannyi kórjelei napról napra sűrűbben jelentkeznek. A 15. sz. egy kis commentárt hoz a körmendi járás tanítói kör 1878. okt. 31-iki gyűlése j. könyvének 10. pontjához Kerecsényi János lelkész s az őrségi egyházmegye tanügyi bizottságának elnökétől. A „Sopron“ 13. sz. a városban történt ismeretes bukás következtében az ottaui zsibbasztó hangulatról ir. A 14. sz. felhívja a városi képviselő testületet, hogy a temetőt a város közepéről mihamarább távolítsa el. A „Somogy“ a megyének a kisbirtokosok országos földhitel szövetkezete ügyében az országgyűlés és kormányhoz beterjesztett föíiratát ismételve ajánlja az országgyűlés és kormány figyelmébe. A „Székesfehérvár“ 14. sz. Káth Károly nyílt levelét az ipartársulatokhoz az ez évben megtartandó országos gyűlés tárgyában hozza. A 15. sz. az iparos kör alakuló közgyűléséről czikkez. A „Keszthely“ Tarányi Ferencz nyílt levelét közli Lőb Xgnácz tauárhoz, kinek Deék Ferencz-féle emlékét, miut annak saját keze faragványát — ajándékozta a nagy férfi halálának harmadik évfordulójára Írott czikkeért. Közgazdaság. 0A\ eleségnek folyó ára a hetivásáron. 1879. február 21-én. Legjobbnemü búza 78 klgrámm 9 frt — kr. Középszerű 74 klgramm 8 frt 50 kr. Legalábbvaló 76 klgramm 7 frt 60 kr. Legjobbnemü rozs 72 klgramm 5 frt 60 kr. Középszerű 71 klgramm 5 frt 40 kr. Legálábbvaló 70 klgramm 5 frt — kr. Legjobbnemü árpa 65 klgramm 6 frt — kr. Középszerű 64 klgramm 5 frt 20 kr. Legalábbvaló 62 klgramm 5 frt — kr. Legjobbnemü zab 40 klgramm 5 frt 20 kr. Középszerű 39 klgramm 5 frt 10 kr. Legalábbvaló 38 klgramm 5 frt — kr. Legjobbnemü kukoricza 74 klgramm 4 frt 60 kr. Középszerű 73 klgramm 4 frt 40 kr. Legalábbvaló 72 klgramm 4 frt 10 kr. Felelős szerkesztő és kiadó : LÉVAY IMRE. Laptulajdonos: KRAUSZ ARMIN gyöngyhalászok kegyelemkenyeret esznek a waddák kezéből. . . . — Sanghib megmondta — úgy van! — dörmögi az öreg koldus és siet előre. — Ott a hegy alján nyomorult viskó áll a többi között. A küszöbön öreg asszony ül ........Szép ga lamfehér haja két oldalt simítva, ajkai mintha mozognának, — imádkozik. Jochum botjára támaszkodva nézi az öreg asszonyt, lábai inogni kezdenek alatta. — »Amely napon visszatérsz házadba, galambfehérnek fogod találni a te fiatal feleségedet,“ — zokogja az öreg koldus, arczát eltakarva........Egy egész életet töltöttél el a kiucskeresésben, s most — »mikor visszatérsz, látod, hogy szegényebb vagy, mint mikor elindultál“ — Oh Sanghib ! — Sanghib! Az utolsó szavakat fájdalommal kiáltá Jochum, aztán odarogyott az öreg asszony lábához......... Amikor újra felnyitotta szemét, tekintete az ablakra esett, s ime a tenger ott terült el most is, mint régen........ Valaki homlokon cs ókolta — az ő szép fiatal felesége........ Jo chum először a szeméhez kapott, azután homlokához, megnézte magát a tükörben — ő az, a széles vállú Jochum. — Tehát álom volt? — kérdé önmagától, azután nagyot sóhajtott s lecsüggesztó fejét. Léptek hangzottak az ablak alatt......... — Hova mennek az emberek ? kérdé Jochum feleségétől, aki körülfouta nyakát karjaival. — A wiharába, imádkozni te érted, hogy az Isten fordítsa el rossz szándékodat! Jochum hosszan nézett a felesége szeme közé, azutáu megfogta kezét: — Menjünk el mi is a wiharába l
