Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

j«|»<ajekksl A rzigiuyok l>^v#r»«rböl voltait. i tá»>i r*ak reggeli ,J árakor ért véget h a ttsdégsk luiuJujájan egy kedvesei! töltött BulaUlg éilea emlékével tivoltak ■ boltul* be magyar' Egy mait érik ai alapiét hivatalnál a Boszniába menetelre sr.dk lége« Útlevél iránti kérvények. A tegnapi pos­tával e**k l'ápa váróiéból egyszerre 3 ily kér- té«j értetett 'Kimutat** a lajoekoinaroral korsúg 1 Metánéi 1M7H. daca. 3l-röl- — A kolesflnkep kiadott gabonából vi m/atérílteUlt ■ 12 mm. vi ki buta. J mm M<i ki ro/s, 2 mm 11 ki áipa é* Iti ki. iab. — Kamat tőjében heti ed eteti | mm. 53 ki. buta, 56 ki. rots, 43ft kl. árpa, 3 2 kl. tab — Oukénytes ada­kutáwikbúl betoljt 4 ..... kl. bura, 72 kl . rma, 2 tum 2 1 kl árpa. 1 mm. 39 kl. kukonm — Volt a takarék magtárban deci. 3t-4o: I» mm. 26 ki buta, 4 mm. 8 ki. ma. 4 mm. 76 5 árpa, IH ki. rab, 4 mm. 30 ki kukortria; <>**teseu 32 mm. (17 7 ga- boaa 'Furoua Ipar lovagok kosaik varosunk ban ajra mm pér évig abbahagyott nemes »portjukst; értjük MM elrmigyolt xuhanezok- kél 4« gyermekekből álló bandát, mely estén­kül a* ‘U ntrUkou Öli lel tanyáját, melye­ken slérsLÜialólag többen fognak megtör- dalai ée egyikük ait »/inlelvo, mintha pénrét, melyért valamit táairolni kellett, elvesztette lolaa, lehajolva keresgél; egy idő múlva ókte- lenOI bőg; a többiek pedig réaxvevő komoly- Sággal viszik körút é* segítik a keresésben, így tart tt, mígnem valaki inegkAiiyőrQl és sí álhlólsg sienvedett kárt kipélóya. — Ta­lán károm év előtt siölnlt már fel valaki ugyaaüyen vtaaiadléo ellen e lapuk hasáhjaiu, és i readőrvg erélyes íutéikedéae gátol vetett l náaelomttui való rut u»i*aé|é»uek. Nem leg ártani egy kissé újra rájuk reccsentem, kik eddig megelégedtek egy-kél gyufa ste- réey világával, de ma, mint egymásután több sít* lapantaltuk. már lámpát is vinnék ma­gukkal •A varos! koskor hasról ssolo érdeke» ki­mutatási, valamint a veszprémi ref. egyház- kéiaégnek f. bő 16-án tartott közgyűléseiről uélő tudóit tért lapunk legközelebbi »láma boiza ágy Minié« ar Ipvoa ifjúság kótgyQléaéről is. *0) lap. A Magyar Ipar es kereske- delml-lap »l»o njtur megjelent a városunkban aagy népsűrűségnek örvendő Uelléry Mór szer- kewléee alatt. Mielőtt bővebben bozzásióla- náak megemlítjük, hogy beteukmt kétszer je­lenik meg és előttié tv *i ára egész évre 6 Irt (élétre 3 Irt, évnegyedre I Irt 30 kr. 'Megjelent n Legrady testverek kladá akku és SMVkMilőségUukböt bekdldetett. A kórelmult titkaiból ctimfl politikai dolgozat 2. Hute Ara 40 kr. ♦Uj seneinuvek. Taboraaky es Parseh teoetnOknrsskedéaében megjelentek: Szentir- may Klemévtől r> eredeti dal zongorára külön vagy énskre tongurakisérettel. — 1. Mit tehet a ku lány rőla t — 2. Kinyílott a napraforgó. — 3. iletyér-dal. — 4. Kite van a faluban. 4 Undd szidjon na irigy világ. G. Három rózsa így sorjában mind piros. Ara 80 kr. Fleurs d linages (urmgenbinUieo Valter) szerző ilj. Fabrbacb Kalap ára HO kr. 'OlUai úgy. Aa 1878. évben Vess prém megyében 6391 gyermek lett beoltva, az állampénztár részéről az oltó orvosoknak fizetendő díj 671 írt 5% krt tesz. 'Házasságra léptek BekeIstvánSchwarcz Máriával; Németh Autal Spránszky Irénnel; Tóth Lajos Tamás Terézzel; Nagy Józsel Nagy Erzsébettel; Heizer M. Véber Máriával. 'Közegészség. Az egészségi állapot a hét lefolytén kedvezőbb volt a megelőző hetinél. Dyphteriticus jellegű torokbántalom nem merült fel. Dr. Fischer ‘Béla. Halálozás. Vaczkó József, 1 hetes, veleszületett gyen­geség; Harák Juli, 1 napos, veleszületett gyen­geség; Főczépy György 4 hetes veleszületett gyengeség; özvegy Schon Fáni, G8 éves tüdő- legdag, Kun János 59 éves, tüdősorvadás; Pap János, Horváth Rozália 3G éves, tüdőgümökor; Özv. Mesztinger Anna, 76 éves, végelgyengü­lés, Szelmajer Vilmos, 1 nap, veleszületett gyengeség. — Született 5 fin 3 leány. Időjárásunk febr. 15 — iebr. 22. Febr. 16, Sz. r. — dél. — este borús -j- 1°R. Febr. IC. V. r. ködesős + lu It. dél. ködesős 4 3" K. este ködesős 4- 3° R. Febr. 17. H. r. nagy köd 2° R. dél. esős 4-d“ R. este borult 4- 3“ U. Febr. 18. K. r. borult 4- 1“ R. dél. bo­rult 4- 2" R. este borús 4- 3" It. Febr. 19 Sz. r. tiszta szeles -f 2* R. dél. derült 4- 8° R. este tiszta 4- 2° R. Febr. 20. Cs. r. tiszta 4-1° ■ K. dél. derült 4- 8“ B. este borús 4- 4° R. Febr. 21. P. r. esős -f 3° R. dél. borús 4- R este tiszta 4- 2“ lt. Febr. 22. 8z. r. nagyköd — 1° K. dél. tiszta 4- G° R. Színház. Szombaton, febr. 15-én és vasárnap 16 án adatott Csepreghynek uj 3 felvonásos nép­színműve: „A piros bugyolláris,“ első esetben tömött, másodszor csak félig telt ház előtt. — Csepregby Ferencz kétségkívül egyik legtehet­ségesebb tagja az újabb népszínműíróknak, azonban vau egy hibája s ez az, hogy darab­jaival sohasem tudja kielégíteni teljesen a szemlélőt Színmüveit megnézzük szívesen, jól mulatunk rajtok, rámondjuk egyes jeleneteire, hogy igen jó volt, meghallgatjuk s gyönyör­ködünk a csinos népdalokban s mégis ha a végére értünk a dolognak, kielégittetlenül hagyjuk oda a sziuházat. Mindenesetre tete­mes hiba, melyet ha Csepreghy idővel legyőz, határozottan jó népszínműíró válhatik belőle. Meg volt ez a hiba a .Sárga csikónál“ s meg van, habár talán kisebb mértében a .Piros bugyellárisnál“ is. A darabnak meséje vau elég s talán épen az a baj, hogy nagyon is tágkörü, melyet szerzője nem bírván egyszerre felölelni s egy estére való mondókába feldol­gozni, zavart, kuszáit marad s olyan, melyhez a nézőnek kell odagondolui a hiányzókat. A darab meséje sokkal jobban beillik novellának, mint népszinmütárgynak; abban a sok körül­ményt könnyű felölelni s megértetni, ebben látnunk kell azt s nem gondolni. Hiányzik a tömöttség, egység, melyekben boldogult Tóth Edénk oly utolérhetlenné telte magát. Az ala­kok összehozása s jelentésében nincs az a kellő ügyesség, melynek lennie kell egy köny- uyen folyó színműben. Az tény, hogy képesség nélkül dolgozva nincs s egyes jelenetei igen jók. Nyelve kitünően magyaros, látszik, hogy szerző ügyesen eltanulta a nép szójárását, mondásait s szokásaikat. Aki a darabot először látja, annak élvezhető estét szerez, de már másodszor nincs valami nagy kedvünk meg­nézni. Az első és harmadik felvonás jobb mint a második, ahol egyetlen jelenet — a pénz elrablása — miatt végtelen hosszú és unalmas semmiségek vannak összehordva, miuő pl: az a zsákba kötött jelenés, mely csupán a karzati publicumnak tetszhetik rettentően. A népdalok zenéje csinos s avatott ajkakról hallani valóban gyönyörködtető. — Ami az előadást illeti, arról elmondhatjuk, hogy igyekezettel telt volt s kisebb, kevésbbé észrevehető hibákat leszá­mítva sikerült is. Legyen ez dicséretül felhozva buzgó színészeinknek. Szabó (Török) igen jól adta a bírót. Kiss Mariska (Zsófi) takaros kis menyecske volt; játéka kielégített és tetszett, éneke azonban részint torokbaja, részint e téren való járatlansága miatt nem volt olyan, minőnek lenni kellene; előadásában jól vitte végig a becsületes asszonyi jellemet. Kiss (Csillag) határozottan tetszett játéka és énekére nézve. Utóbbit a közönség nem ismervén még, egész meg volt lepetve szép férfias csengő hangja által, s többször ujráztatták dalait. Igen jó volt még Balogh Alajos, (Peták) ki a zsörtölődő vén huszárkáplár alakjában eredeti s jó humora volt a darabnak. Palotay (Hájas), Gallé (Pennás), Palotayné (Menczi), Nyiry (Kósza) s a többiek jól játszottak. Kedd, febr. 18. — Sardou szellemes vig- játéka „A csapodár“ vétetett elő. — Balogh Árpád (Champignac) sikerült könnyedséggel adta az alkalom által csapodárrá qualificált férjet. Baloghnén (Camilla) látszott, hogy fel­fogta szerepét s iparkodott magát beleélni. Palotayné (Constance) rokonszenves alakot állított élénk, de Riverol (Kiss) costumje mintha nem felelt volna meg a jellemnek, mely csak egy zuáv tiszté lehetett? — Raiz (Fridolin) játéka gyakorlást igényel. Ipar­kodjék elevenségre, mozgékonyságra, a szavak tiszta kiejtésére szert tenni, mert ezek lénye­ges tényezői a sikernek. Szerdán, febr. 19-én Lendvay Márton régi jó vigjátéka: .Színész és táblabiré* adatott kevés közönség, jobbadán csak a bér­lők előtt. A vígjáték régi iránydarab abbéi a korból, midőn a magyar színészet kezdett bölcsőkorából kifejlődni, s mely az akkori kor viszonyát a színészethez, az elaggott színészek nyugdíjaztatását, az előítéletek leküzdését, a művészet hatalmát stb. hozza színpadra. Cselek- vénye e körül forog s szűk, azonban ügyes szövése s kitűnő humora miatt élvezetes estét szerez. Az előadás jó kedvvel s jól ment. Palotay (táblabiró) nem volt egészen az, aminek lennie kellett volna. Nem ilyenek voltak azok a mi régi jó táblabiráink, mint aminőt ő alakított. Balogh Árpád (Peterdy) kitünően játszott s alakoskodó szerepe mindegyikét művészi tapin­tattal adta. Baloghné (táblabíróné) pompásan alakította a nyelves, folyton pörlő, de jószivü magyar gazdaasszonyt, Palotayné naiv szere­pébe jól betalálta magát. Balogh Alajos (ügyvéd) volt a darab humora s oly egészséges, jóizü komicum volt játékában, hogy később is aka­ratlanul elmosolyodtunk megjelenésén. Galló (Peti) túlzott kissé, de ezt leszámítva meg voltunk vele elégedve. Vidéki lapszemle. A „Pápai Liptk“ «fT fiU»«« !rr*U< kte_ meljbeo gxxju.>á(i «fjrinJel kitánéiy■<■«>« a ftMbirtokoaokat. ezatia a ruaa atak alias bal ki a követ«! a meg/évil jé M éiiaMrtca kátaltan «tokai. A« „Esztergsa" a oéfjr »*/«• gyón felkarolására biuJitja a polgárokat sutiról m iukább, mert aa 1878. évről stáló polgára ■«•«, )v leütésben ki van mondva a jeDzó: .erjrtaúlja«* * A ..Vsseegyei KizliijTaaiakWiel sasai Mt hogyan áll boráualuuk V a ftlelcí rá : «*i; mert a borgyártáa a tarai alt roppant kárára lnaynaa)a a piacai árt. A bergyirtás Urveny atyán vaió angnaAn tetősét «ürgét, és pedig mielőbb. A „Szekeifrhrrvar es Vlteir" Ír »a t.p nevelésről box csikkel, melyben fölkéri a megy» <wu képviselőit: hívják fel a költaégvetén tárgyaia*a al kaimával n megyére a kOzokL miantler ar ágyéi inét s kérjék, hogy anépnerelés ügyét ne hagyj* k. a lódni. A V). a>. gasdasági tadéeiláat k&iAl Aknai* vidékéről. A IL «a. a karoaaaiáa kállaiéi« naaietl i azok veszélyes k.'retkezméuyrit nmertet­A „Zalai Kizlíiy' 14. aa. a né kiválása ás neveltetése cs. alatt 1. csikkét kosza A Iá sí. kasai iparosaink énlekében emel szét Dr. Karaek l.m. a ,,Vasmegyei Ltpsk“ M. m Mai a kagya tékok naponkénti fogyása; a csődök hallatlan >aa porodé**, a földbirtok kevesbüléea ; aa ipar és «sie« viszonyokban beállott folytonos pangás, aa áltaiaa.-i pénz- és hitelhiány; a rendkívüli aszóra, aa a*.* so­kasága és magasság* ; a uép erkölcsi «alycdtsege ■<. társadalmunk mindmsgannyi kérje lei uapröl napra stirübben jelentkesnck. A 15. as. egy kis comaseoUrt hoz a körmendi járás Unitéi kör 187«. oki. ölik! gyűlése j. könyvének 10. poutjáhos Kerecaényi Jan « lelkész s az őrségi cgyliástncgye tanügyi bii '.Uaga nak elnökétől. A „Sopron' 13. ts. a városban történt iiat- retes bukás követkoitébeu az ottani saibbasaló kan gulatról ir. A 14. ss. felhívja a váméi képviselő lse tületet, hogy a temetőt a város közepéről mihamarabb távolítsa el. A „Somogy“ a megyének a kisbirtokosok Or­szágos földhitel szövetkezete ügyében aa omággyslé* és kormányhoz beterjesztett föíiralál ismételve ajánlj* az országgyűlés és kormány figyelmébe. A „SzékOlfehérvár“ 14. u. Káth Károly nyílt levelét az ipartársulatokhoz at es évben megtartsadö országos gyűlés tárgyában botsa. A 15. ss. az ipar-i kör alakuló közgyűléséről czikkea A „Keszthely'1 Tarányi Keren.* uyilt levelét közli Lőb Ignác* tanárhoz, kinek De*k Keren, t lelt emlékét, mint auuak saját kexe faragvanyál — ajáu dékosta a nagy férfi halálának harmadik évfordulójára Írott czikkeért. Közgazdaság. c4\ eleségnek folyó ára a hetivásáron. 1879. február 21-én. LegjobbueinO búza 78 klgráraui ‘J Irt — kr K 74 klgrai 8 írt 50 kr. Legalábbvalú 7G klgraimu 7 irt 60 kr. Legjobbnemű rozs 72 klgramm 5 frt 60 kr. Középszerű 71 klgramm 5 frt 40 kr. Legálábbvaló 70 klgramm 5 írt — kr. Leg­jobbnemű árpa 65 klgramm 6 frt — kr. KMf» szerű 64 klgramm o írt 20 kr. Legalibbralú 62 klgramm 5 frt — kr. Legjobbuemfl zab 40 klgramm 5 frt 20 kr. Közéjuzerti 39 klgramm 5 frt 10 kr. Legalábbraló 38 klgramm 3 frt — kr. Legjobbnemű kukoricza 74 klgranni 4 frt 60 kr. Középszerű 73 klgramm 4 Irt 40 kr. Legalábbraló 72 klgramm I frt 10 kr. Felelős szerkesztő és kiadó : LÉVAY IMRE. Laptulajdooos: KRAUSZ ARMIN iparkodott magát Urol tartani; teste égni ker­ted Mér elhagyta a gydog/padokat, régi isme- rooeil, • alatta tátongott a leueketlen mélység. Kgyuterouagy ráoUat érzett derekán, s azután •U ÍQggAtt a kötélen, mig • mázsás kő kö- áyórteiraOI iont* lefelé ....... A kőtél nem volt elég hosszú....... It t neun kelll az ember perczei a viz alatt nagyon meg Tannak számlálva. — Más ember elvágta volna lábáról a kötelet s az­után v(m<* lökte volna magát a lólszinre, trúlai ti éleloek. l»e Jocbum nem volt az az (■Mr! Kagyló nélkül visszatérni, egy volna I gv alá lattal Csak egy pillanattá döbbent meg, a má­nk pereiben ieb^oll, * megtalálta, amit ke­reteit, megragadt* azt a másik kötelet, ami a tenger vizében két — báromnál méternyire uruk, egymással összekötve — összefonódva tékoay zöld «Alakból úgy, hogy sekélyei he­lyeken megállítja az úszó hajót. Mikor azt megragadta, Jobb kesével olmeUzetU az egy öt­let köteleket, a mi még a földhöz fűzte s tztal megvadult lefelé, lelkében egy néma diadal- k jártással­A túlfeszített kötél aivítva vágódott vissza a vízben, — Joebumol pedig Őrült gyorsa­sággal ragadta a ealy lelrlé, homlokán kiJuz- ladiak az erek, melle szorulni kezdett, érzé, mint zsibbadnak tagjai, bogy kimerül ...... Ht iklára jutott. Valóságot erdőben látta magát. Itt már nem félhetett, bogy fölveti a fiz, iu magasaink a folyás. Egyik karjával kiválóiért« a korall törzsét, inkáikkal elmet- etaite lábairól a súlyt a körültekintett. Ab, a nlafjpad ott állt oifttte, a kagylók kinyitva; minden M*m úgy villog, úgy vakít....... Mik etet«« képest azok a hitvány borsó-uagyságu Mernek, amit olt fölebb teremnek. Kz az igazi kUKt, .Hengbib király kiucee! Jechum térdén kúszott egyik ágtól a másikig, ekkor egyszerre mintha miudeu ér meg akarna patUoi benne.......Üörcsöeeu meg­kapaszkodott a szirtfenéken, s ajkait a szi­vacsra tapasztó, úgy merített új erőt a vak­merő vállalathoz. — Felugrott, neki rohant a gyöngypadnak, késével vágott magának utat a vízi növények szövedékei között, melyek nem akarók odább ereszteni. — Oda ért a gyöngy- pádhoz, leborult eléje s kését neki feszítette a legszebb kagylónak. — Jochum! még nincs késő! hallatszék a vizen keresztül, s Jochum a kagylókirályt látta maga előtt, amint kezét óvólag terjeszti kincse fölé. De Jochum igenis érezte, hogy mindjárt későn lesz. Még most van annyi ereje, hogy visszatérjen. A kés egyet peudüit, a kagyló levált helyéről, Jochum megragadta, azután egy lökést adott testéuek és — És abban a perezbeu a tenger elkezdett forrni, minta katlau; tajtékos hullámok viadalra keltek egymással, felriadt állatok menekültek mindenfelé, tönt elkezdett kavarogni az örvény s a viztölcsér miad mélyebbre íuródott, le egész lenekig; — Jochum belekerült az ör­vénybe, az sodorta lefelé, de legalább levegőt szívhatott.......Amint leért a fenékre, össze­zárult az örvény, a viz kicsapott a szegéuy gyöngyhalászok völgyébe, Jochum pedig úgy erezte, mintha valami irtózatos csapás három uiórttőlduyire sodorná be a tengerbe; olyan csapás, ainiuő a hajét is téloldalt torditja...... Át nikor magáüoz tért, úgy vévé észre, hogy a kilőtt nyíl gyorsaságával ragadja valami tölteté, ki a hullámból, föl, hegymagasuyira, Most egyszerre megáll a vizoszlop, helyette nyomban czikázó villám után megnyílik a felhő s egy másik vizoszlop ouuau zuhan alá. A kettő rémületes zugás közt vág vissza a ten­gerbe s hullámhegyeket támaszt áöröskörül... • Jochum ott maradt függve ég és föld között, — akkor megragadta az orkán s vitte magával vágtatva, ki a nagy oczeánba...... Feje fölött az ég villáma czikázott, s utána az a ropogás, csattanás, dördülés, mikor a menykő lecsap a tengerbe s az ijedten felszö- kellő hullámok közel járnak hozzá — — Rettentő azt elbeszélni is, hát még végig élni I Reggelre ott lelte magát a harmatos fü- vön fekve, a nap mosolyogva hinté szét ra­gyogó sugárait, a pagony hőséből madárszó köszönté a hajnalt; méhikék szálltak döngi- csélve virágról virágra, s a patak partján ol­totta szomját a dámvad, okos szemeit bátran jártatva körül. Jochum feje nehéz volt, mintha kala­pácscsal ütöttek volna rá. Az illatos szellő magához térité, beleharapott a gránát almába, — szomját eloltotta a patakvizből — s neki indult, kunyhóját fölkeresni. Kunyhóját? — itt? ... . száz mért- fóldnyire Ceylontól, egy ismeretlen, ember uem lakta szigeten ............. ............Sok-sok esztendőt töltött azon a szigeten, mig egy hajónak a figyelmét ma­gára tudta vouna. Az is egy mértíőlduyire a sziget előtt vetett horgonyt, úgy küldött érte egy dereglyét — a zátonyok miatt. — Hogy csókolta azoknak a ruháját Jochum, hogy imádkozott értők, hogy a nagy Buddha ter- jeszsze ki reájok áldást! Beszélni nem tudott velők, azok el is vitték Afrikának a déli csú­csára, ott bevásároltak sok mindenfélét, onnan pedig neki vágtak egyenesen Amerikának, ahol azután Jochutnot a kapitány partra tette; töb­bet uem is tehetett a jó ember. Amerikában is csak meg lehet élni. Jo­chum nem zúgolódott, — csak mikor meg­húzta magát kis kamrájában s eszébe jutott hazája, szép fiatal felesége, akkor sóhajtott, és kőny szökött a szemébe. . . .-------Sok évi bolyongás utáu megjelent Ce ylon partjain, megtörte a nékülözés, a nyomorúság — öreg ember volt. — A tenger­parton nem talált semmit, a halászkunyhók, a iauruserdők elpusztultak; halált lehellő mo­csár lepte el a vidéket . . . Jochum futott onnan, föl a hegyek közé, ahol a hajdani gyöngyhalászok kegyelemkenyeret esznek a waddák kezéből . . , — Sanghib megmondta — úgy van! <— dörmögi az öreg koldus és siet előre. — ült a hegy alján nyomorult viskó áll a többi kö­zött. A küszöbön öreg asszony úl.......Szép ga lamfebér haja két oldalt simítva, ajkai mintha mozoguának, — imádkozik. Jochum botjára támaszkodva nézi az öreg asszonyt, lábai iuogui kezdeuek alatt*. — ,Amely napon visszatérsz házadba, galambfehérnek fogod találni a te fiatal feleségedet,* — zokogja az öreg koldus, ar­czát eltakarva...... Egy egész életet töltöttél el a kincskeresésben, s most — .mikor vissza térsz, látod, hogy szegényebb vagy, mint mikor elindultál* — Ob äangbib 1 — Sanghib! Az utolsó szavakat fájdalommal kiálU Jochum, aztán odarogyott az öreg asszony lábához....... Amikor újra felnyitotta szemét, tekintete az ablakra esett, s ime a tenger ott terült el most is, mint régen...... Valaki homlokon cs ókolta — az ő szép fiatal felesége....... Jo chum először a szeméhez kapott, az­után homlokához, megnézte magát a tükörben — ő az, a széles váUú Jschnm. — Tehát álom volt? — kérdő önma­gától, azután nagyot sóhajtott s lecsüggeszté fejét. Léptek hangzottak az ablak alatt....... — H ova mennek az emberek ? kérdő Jochum feleségétől, aki körfllfoata nyakát karjaival. — A wihárába, imádkozni te érted, hogy az Isten fordítsa el rossz szándékodat! Jochum hosszan nézett a felesége szem« közé, azután megfogta kezét: — Menjünk el mi is a wihárába!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom