Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-04 / 18. szám
VI. évfolyam. 1879. 18-ik szám. Veszprém, Május 4. rs.ro 'VSSJK&SIBH' es „Hív. Ertesitg11 megjelen minden vuirnip. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 írt - kr. Félévre . - - 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egj'es példány ára lí> lír. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS = o/Hi VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztéség ás kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN t{>;TkniikiUli Vi»)itit». HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroukint 15 kr. > külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. ~ —A A magyar nyelv. Megvalljuk, nem örömest foglalkozunk a magyar nyelv kötelező tanításának kérdésével, mert magát azt már szégyenletesnek tartjuk, hogy Magyarországban felmerülhet ez a kérdés. Valamint egyes ember embertársa iránt esak bizonyos fokig mehet az engedékenységben, különben önmaga ellen követ el tagadást és saját egyéni értékét semmisíti meg: úgy egy nemzet sem tehet nagyobb engedményeket, mint csak amennyit nemzeti önérzete, nemzeti létérdeke megenged. A magyar sokszor vétett ez ellen és ez az oka, hogy a nemzet saját kebelén vajmi sok kígyót melengetett, amelyek azután hálájokat mérges csipésekben rótták le, nemcsak, hanem még a tisztán magyar elemet is annyira ferde irányba terelték, hogy az vajmi sokszor puszta negélyzésből, affektálásból vette magyar ajkára az idegen szót társaságon kívül és belül. Hogy nálunk magyaroknál a nyelv kérdése mindig kényes volt és az is lesz, azt kiki könnyen beláthatja, ha megszámlálja, hány nemzetiség lakja e szép hazát a Kárpátoktól az Adriáig. De ha még oly kényes is ez a kérdés, ha még annyi nemzetiség állna is velünk szemben, azt szem elől téveszteni sohasem szabad, hogy az mind magyar és mamagyarnak kell is lennie. Itt rejlik a magyar nyelv kötelező tanításának fő- és kizárólagos oka, melyet sem elhanyagolni soha nem volt volna szabad, sem nem szabad most, midőn az felvettetett és mint törvényjavaslat az országgyűlés elé került. Minden emberi intézmény, nevezzük azt társadalomnak, nemzetnek, nemzetiségnek vagy bármi másnak, csak úgy és addig tarthat igényt az állandóságra, ha és ameddig önmagán az egység eszméjét meg tudja valósítani; amint erre képtelen lesz, létjogát vesztette és csak idő kérdése, mikor málik szét. Misem lehet egy nemzetnél erősebb megteremtője, fentartója, kapcsa az egységnek, mint a nyelv, hisz a nemzet saját nyelvében él, saját nyelvében hal. Hogy a magyar innen-on- nan ezer év óta fenn tudta magát ennyi ellenséges elem közt tartani, annak egyik főoka az volt, hogy keleti szívóssággal meg tudta őrizni nyelvét és nyelvében önmagát. Ma tudatára ébredtünk ennek, illő tehát, hogy a magyar nyelv ügyét nagyobb és behatóbb figyelemre méltassuk, mint eddig; illő, hogy ne csak a tisztán magyar elem közt legyen annak kelete, hanem az idegenajkuak közt is úgy, hogy a ki magyar kenyeret eszik, az magyar nyelven is beszéljen. Megyénk e téren már régóta elismerésre méltó buzgalmat és tevékenységet fejtett ki, midőn alapot teremtett, melynek kamataiból évenkint megjutalmazza azon néptanítókat, kik az idegenajkuak közt a magyar nyelv tanításában különös érdemeket szereztek maguknak és fogja is jutalmazni, hogy igy e nagy horderejű kérdés gyakorlati és mennél szélesebb megoldása előtt egyengesse az utat. De e bingóságának, de e szép szándékának csak úgy lesz maradandó sikere, ha a városok és községek egyházi és világi elülj árói, továbbá a néptanítók és mesterek, valamint mindazok, kik a népre hatni képesek, maguk is át lesznek hatva az ügy szentsége által és hivatalos és magán-ténykedéseikben gyakorlati érvényt is szereznek a magyar nyelv terjesztési eszméjének. A kormány se elégelje meg pusztán a törvényt a törvénykönyvben, hanem azon kívül is hasson oda minden tőle kitelhető módon, hogy a törvénynek elég is tétessék a valóságban, a gyakorlatban és főkép, hogy a törvény intentiója teljesüljön. Teljesülni fog pedig az az intentió, ha különös ösztöndijakat teremt azon szegényebb sorsú néptanítók számára, akik az idegenajkuak közt nemzeti missiót teljesítve egyaránt képviselik a nevelés, a tanítás és a magyar nyelv terjesztési ügyét és gondoskodik arról, hogy a magyar ügynek ezen apostolai évek múltával jobb, az ország szivéhez közelebb eső, állomásokra előlép- tettessenek és újabb,pezsgőbb erők által pótoltassanak. Áldozatot követelhetünk bárkitől, de azt nem épen tanácsos senkitől sem követelni, a rendkívüli eseteket kivéve, hogy önmagát és családját áldozatul hozza, a túlkövetelés; rendesen azt eredményezi, amit a sem- mitsemkövetelés, tudni illik, semmit. Hasonlólag hatalmas tényező, ami eddig, fájdalom, nagyon is figyelmen kívül maradt, az, hogy ép azon vidékek közelében legyenek tanitóképez- dék, amelyekben idegenajkuak találtatnak túlszámmai. Ma három négy megyét bejárhatunk, alig akaduuk egy tanitóképezdére és igy valami nagyon természetes dolog, hogy sok szegény fiúnak nincs alkalma magát tanítóvá kiképezhetni és sok szegény iskolának nincs alkalma jóravaló és értelmes tanítót nyerhetni. Ez a magyar nyelv ügyének egyik főemeltyííje, ezt kell megragadni és a siker bizonyosabb, mint a törvények és reudeletek egész légiója. ________ Ez üst-árkelet. A vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőségnek értesítése szerint, ezüst árkelet-pótlék f. évi május hónapra nem szá- míttatik. A magyar gabonakivitel az utóbbi időkben ismét tetemesen csökkent, ellenben az orosz gabona, melynek szállítására az érdekelt vasuttársulatok rendkívül kedvező tarifákat állapítottak meg, mindinkább tömegesebben jelen meg az osztrák és délnémet piaczokon. A magyar gabona-szállításnál érdekelt vasutak most végre belátták, hogy mérsékeltebb tarifák életbeléptetése által maguknak is használnak s első sorban az osztrák államvaspálya léptet — május 1-től fogva — életbe uj tarifát, mely szerint a magyar gabona tonnájának viteldija a következő összegekkel mérsékelte- tik: Budapest-Prága közt 2 frt 63 krral, Te- mesvár-Prága közt 2 frt 81 krral, Győr-Prága közt 1 frt 13 krral, Budapest-Brünn közt 1 írt 27 krral, Budapest-Bécs közt 90 krral, Temesvár-Bécs közt 1 frt 11 krral. Heti szemle. — máj. 3. A képviselőház a lefolyt héten elintézte a Spizza bekebelezéséről s a Lujza-út megváltásáról szóló törvényjavaslatokat. Jelenleg a magyar nyelvnek a községi elemi népiskolákban való tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása van szőnyegen. Sajátságos, hogy a nemzetiségek jó része a törvényjavaslat ellen szól magyar képviselőházban, természetesen még sajátságosabb, hogy ily törvényjavaslat benyújtásának szüksége forog fenn. * Bulgária fejedelmévé Battenberg berczeg első Sándor név alatt apr. 29-én egyhangúlag megválasztatott. A 22 éves fejedelem hadnagy a porosz badseregbeu, s közel rokonságban A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A selyemember. (Egy nagymama meséje.) Odakünn zivataros, vad téli est, odabenn a házban nyájas meleg szoba. Odakünn dühöngő szél, csikorgó fagy és hulló bópelybek közt jól beburkolva halad az utczákou egy-két eltévedt járókelő, benn a szobában a kandalló vidám tüze mellett unokái körében cseveg a nyolezvan éves nagymama. Egy egész sereg gyermek veszi körül a tisztes aggot. A legidősebb szép sugár növésű, szőke, tizenhat éves leányka, a legifjabb öt éves ra- konczátlau fiú, ki nagyanyja közelébe húzódva incselkedik a házőrzésben tisztelettel megvén- hedt komondorral.... — Azt mondjátok gyermekek, hogy meséljek valamit. Jól van. Ha szép csendben lesztek, s különösen te kis pajkos jószág békét hagysz az öreg Bodrinak, mesélek nektek valamit. Üljetek le körben ide mellém. Juliska te arra a székre, te piczinység pedig ide az ölembe, ügy. Most hallgassatok szépen. Beszélek nektek egy emberről, aki igen derék, müveit, finom ember volt annak idejében s mégis olyan szomorú vége lett a boldogtalannak. Csak úgy hívta őt mindenki hogy ,,selyemember“. Elmondom nektek ennek a selyemembernek történetét. I. ... A nagyvilágban az olyan emberre, aki ügyesen tud forgolódni a társaságokban, aki finom tapintattal tud megbarátkozni a | helyzetekkel s bele találni magát minden körülménybe, aki ügyes bebizelgéssel tudja magát befészkelni a lányos mamák szivébe, aki megjelenésével, nyájas modorával, finom beszédével lelke, s mindenütt szivesen látott tagja a társaságoknak, szóval aki bir mindennel, mi által magát szeretetteljessé tudja tenni, — az olyan férfira, mondom, azt szokták mondani, hogy finom ember, selyemember .. . Ilyen selyemembert én is ismertem egyet. S{irmay Bélának hívták. Az eladó lányokkal megáldott mamák titkos sóhajtással vágyakoztak őt leányuk férjéül látni. A nagyobb leányok még titkosabb, de azért még nagyobb sóhajjal bolondultak utánna. A serdülő csemeték pedig, kiknek szivecskéje nem volt már egészen ment attól a boldogító érzelemtől, amit szerelemnek nevezünk, irigy szemmel nézték a bálbajáró nagyobbakat s óhajtottak volna már ők is egész nagyok lenni, hogy szintén eljárhassanak a bálba s ők is tánczolbassanak egyet azzal a gyönyörű emberrel. Szirmay Béla gyönyörűen tudott beszélni a nők nyelvén. Hanem volt neki egy nagy hibája. Az, hogy mig ő sokaknak szivét mozgatta meg azok alatt a szép, dombom hókeblek alatt, a magáé szilárd maradt és kemény. A legnagyobb szépségek adták volna I oda szivesen szerelmüket, ha kérte volna tő- í lük. de az 5 szive nem indult meg a sok szépségen, s nem kérte szerelmét egyiknek I sem. Pedig igen jó parthiekat kaphatott volna, j amint szokás ezt mondani, de ő nem kapott m sem. Önállóan, függetlenül, szabadon akart élni. Hanem aztán egyszer őt is elérte végzete .... A farsang utolsó napjaiban Hatbalom város fiatalsága bált rendezett. Ez a bál volt Béla végzetének kezdete. A hölgyek nagy csoportja közt egy ki- válóau gyönyörű teremtés foglalt helyet. Szép volt mint az erény, és fiatal mint a tavasz i maga. A meglepetés moraja húzódott át a fiatalság közt, midőn ez ismeretlen s még eddig nem látott leánykát megpillantották. Egy régi ismerősük, Tátrai Gusztáv vezette be őket anyjával a világ elé. A fiatalság rohant Gusztávra. Tőle aztáu megtudták, hogy a szép gyermeket Vándor Ilonának hívják. Leánya volt egy köztiszteletben álló anyának, boldogult Vándor Elek földbirtokos özvegyének. Eddig falun laktak, de amint az öreg elhalt s a gyászév letelt, ide költözködtek Hathalomba, mely mulattatóbb, szórakoztatóbb, mint az a messze kifekvő rideg falusi elhagyatottság. Vándorné ismerte a várost jól, hisz születéshelye volt. Ide vágyott vissza egész Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. életében, hol ifjúsága legszebb, legvirágzóbb idejét élte át, s hova lelkét annyi édes emlék csatolja. Mindaddig, mig szeretett férje kegyeletének eleget nem tett, visszavonultan élt, alig néhány meghittebb barát és barátnét fogadva csak el körében. Hanem mikor látta, hogy neki leánya miatt is — ki már fejlett virággá nőtte ki magát — kötelessége magát bemutatni a világ előtt, Gusztáv unszolására elvitte leányát az utolsó mulatságba. Egy óra múlva be lett mutatva nekik a város összes fiatalsága. Csak Béla vonakodott magát megismertetni. Amint a lányt megpillantotta s annak mély fekete szemeibe tekintett, érezte, hogy a nő forduló pontot fog alkotni életében. Kemény szivében bizonyos enyhe, olvasztó meleget kezdett érezni Sejté, hogy szeretni kezd s megdöbbent, ha erre gondolt. 0, a független ember, kinek szive zárva volt minden komolyabb érzelemtől, megijedt önmagától. Labyrintba jutott s most ingadozó lépteit nem tudta merre és hogyan irányozza. Félrevonult a táucztól és gondolkodott. — Bolondság — gondolta aztán magában, — ő is csak nő, mint a többi. Talán szebb, mint a többi s ez okozta pillanatnyi telhevülésemet. Bolondság, mondom. Most már csak azért is tánczolok vele. Bemutattatta magát s felkérte egy ke- ringőre Ilonát. Ilona ismerte már Szirmayt, s amint a sokaktól bálványozott fiatal ember előtte meg.
