Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-13 / 15. szám

VI. évfolyam. 1879. 15-ik szám. r Veszprém, April 13-S)ä és „Hív. Értesíti“ megjeleli minden vuárnap Előfizetési díj: Egész évre • . 6 fit - kr- Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára ir> lír. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS j#VO= VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. mro= Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyvkeroikedéie Veatprómt&n. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR I jietitsoroukint 15 kr. b küliSn minden beiyt.-rt;isért 30 kr. bélyeg.------­a Festetich családé. Erre az alispán úr a megyei bizottság elé terjesztette az ügyet, mely ismételve felirt a val­lás- és közoktatási magy. kir. minisz­tériumhoz ; ez elismerte ugyan a megyei alapítványt, de a megyének azt aján­lotta, hogy a családdal együttesen gya­korolja a kinevezés jogát, mit a megye már csak azért sem fogadott el, mert kétségbevonhatlan adatokkal és ok­mányokkal képes volt kimutatni, hogy a kinevezéshez neki kizárólagos joga van. Ezen értelemben történt a leg­utolsó felirat is a magas minisztéri­umhoz, mely elismerte a megyének ki­zárólagos jogát, miről jelzett intézeti igazgatóság átirata tanúskodik. Me­gyénk számára tellát meg van mentve egy jog, mely eredményében jótevő, amennyiben egy-egy szerencsétlent díjtalanul részesít a társadalom liumíi- nus intézkedéseinek áldásában. Ez egy eset alkalmából nem lesz fölösleges, ha úgy a magán-, mint a közlevéltárakgondnokait felhívjuk, hogy figyelműket különösen azon okiratokra fordítsák, melyek jogokat tartalmaznak, amely jogok talán még nem évültek el egészen és talán még gyümölcsöző- leg érvényesíthetők egy vagy más irányban. Nem vádolunk senkit ha­nyagság- vagy mulasztással; ha valakit vagy valamit vádolunk, vádoljuk az em­beri természet feledékenységét, mely sokszor pókhálót von oly ügyek- és dolgokra, melyeknek folyton érvényben kellene lenni. így esik meg azután, hogy az egyszer másszor talán nem is bűnösen elhanyagolt jog szép csen­desen el lesz felejtve kivált azon a ré­szen, mely a jogot csak szenvedni, de nem gyakorolni van hivatva. Társa­dalmi intézményeink folyton folyvást változnak; ma ez, holnap az az elv, rendszer, eljárás sat. lesz az uralkodó, mely a felszínről letolt rendszernek fogyatkozásaival vajmi sokszor annak erényeit, árnyoldalaival annak fény ol­dalait is elhanyagolja vagy legalább nem juttatja úgy érvényre, mint kellene. Még változandóbbak az intézménynél a személyek, mert ezekre legtöbb kö­rülmény hat; ezek azután, míg állásuk követeléseivel teljesen megismerkedtek, nem egy jogot felejtettek el érvénye­síteni, nem egy jogot felejtettek el a feledékenységtől megőrizni. Megyék, püspökségek, káptalanok, bármi néven nevezett intézetek, testületek levéltárai, sőt még a jelentékenyebb magán-le­véltárak is megérdemelnék, hogy tü­zetesebb átvizsgálás alá ejtessenek, már csak azért is, hogy felderíttessék, nem rejtenek-e magukban az illetők által érvényesíthető és igy élvezhető positiv jogokat. Megengedjük, hogy e kutatás talán szunnyadó terheket, kötele­zettségeket is hozna napvilágra, de mindegy, a küzügynek, a közjónak ez is szolgálatot tenne. A közügy érdekében van tehát a múlt poros aktáit kiveregetni és a ta­lán azokban szunnyadó jogokat lia- lottaikból feltámasztani. Egy-egy csen­des levéltár sok titkot, sok értéktelent, sok liasznavelietlent tartalmaz, de tartalmaz, mint megyénk fenti esete mutatja, sok olyast is, ami megérdemli azt a csekély fáradságot, amelyet ki­aknázására fordítunk. Ne legyen sza­vunk a pusztában elhangzó kiáltás, hanem találjon viszhangra mennél szélesebb körben. Heti szemle. — ápr. 12. A vegyes megszállást elvben minden nagyhatalom elfogadta, a kivitel felett azonban folynak az alkudozások. A leguagyobb nehéz­séget azon körülmény képezi, hogy a franczia és német kormány vonakodik résztvenui a végrehajtásban; az olasz kormány pedig csak az esetben óhajt e szerencsében részesülni, ha valamennyi nagyhatalom szolgáltat contiugeust. * Nagy port vert fel és fog még felverni az egyptomi alkirály azon ténye, melynél fogva a részben európaiakból álló minisztériu­mát elbocsátotta. Állítólag a franczia és angol kormány ultimátumot készül intézni az alki- rályhoz, melyben az új minisztérium elbocsá­tását lógja követelui. A szultánnak igen ké­nyes helyzete lesz, miután az alkirály volt az, ki őt a lefolyt orosz bábomban hatalmasan tá­mogatta. Előfizetési felhívás! Az új negyed elején tiszte­lettel felhívom előfizetőimet, szívesked­jenek továbbra is nagybecsű pártfo­gásukra méltatni. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ előfizetési dija: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Veszprém, 1879. ápr. 5. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Szunnyadó jogok. Olvasóink figyelmét bizony nyal nem kerülte el lapunk „Hivatalos Ér­tesítődének márcz. 30-iki 12-ik száma, melyben megyénk alispánja, tek. Be- zerédy Gyula úr 2816. szám alatt ezt közli: „A budapesti vakok intézete igaz­gatóságának márcz. hó 11-én kelt 54. szám alatti átirata értelmében most már hatóságilag elismerve lévén, hogy az érintett intézetben néhai Festetich Antal által alapított egy hely betöl­tésére valamely Veszprém-megyebeli születésű vak gyermek által a megye van jogosítva javaslatot tenni, — a fel­vételre megkívántaié kelléket oly fel­hívással közlöm, hogy a netán aján­landó fiu-vagy leánygyermeknél az szorosan betartandó lesz, ugyanis kí­vántatik: sat. sat.“ Szántszándékkal fektetünk súlyt azon két szóra most már, mert enuek története van. Ugyanis a megyei levél­táritok kutatás közben azt találta, hogy megyénk bir joggal a budapesti vakok intézetébe egy megyebeli vakot kine­vezni. Buzgó alispánunk nem késett nyomban kérdést tenni Pestmegye alispáni hivatalánál, mire azt a választ uysrte, hogy a nmlgu vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium keresendő meg ez ügyben. A megkeresés meg­történt, de a magas helyről azon vá­lasz érkezett, bogy a kinevezési jog Á „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Zsoldos Ignácz. Egy-egy jelesebb férfiúról akkor szokott a hírlapirodalom megemlékezni, ha az műkö­dése derekán valami nagy előléptetés- vagy egyéb kitüntetésben részesül, 'vagy ha élete pólyáját megfutotta. Azok számára akik egy hosszú ernyedetlen tevékenységű élet viharai után a kiérdemelt nyugalom révében most már zajtalanabb munkásság közt élik tisztes öreg­ségük napjait — azok számára ritkán szoktak a nyilvánosság elismerő virágai fakadni. Azok fölött napirendre tér az előretörő világ. Oly férfiúról szándékunk e sorokban megemlékezni, aki köztünk él és tapasztalatdús múltjával ma­gas kora daczára folyton éber figyelemmel kí­séri korunk rohamos fejlődését, koronkint hol itt, hol amott hallatva szavát, mely irányt je­lel ki a sokszor megfontolatlan fiatal nemze­déknek. E derék férfiú Zsoldos Ignácz nyugal­mazott hétszemélyes táblai biró úr ő méltó­sága, ki ma ünnepli házasságának ötvenedik évfordulóját. E rá nézve nevezetes életmozza­natot megragadva rövid vázlatos leírását adjuk sok évi nyilvános működésének szemeink előtt j tartva az illem parancsát, hogy szerénységét I meg ne sértsük. Zsoldos Ignácz Pápán született 1802-ben, hol atyja orvos volt. Eleinte ő is az orvosi pályára szánta magát, de csakhamar a jogira tért át. Ügyvédi diplomája megyénknek 1826. május 9-én tartott közgyűlésén hirdettetett ki és ő még ugyanazon év julius 3-iki közgyűlésen az akkori meghatározás szerint becsületbeli aljegyzőnek neveztetett ki. A szép reményekre jogosító munkás fiatal emberre nagyobb ki­tüntetések voltak fenntartva és igy 1827. nov 12. és decz. 5. folytatólag tartott megyei köz­gyűlésen ugyancsak a pápai járás helyettes tőbirójává lett. Ugyanezen év szept- 15-én tar­tott tisztújító széken Zsoldos Ignácz főjegy­zőnek, a másnap szept. 16-án tartott közgyű­lésen pedig táblabirónak neveztetett ki. A kö­vetkező 1835. márcz. 19-iki emlékeztető gyű­lésen gr. Szécheny István kiváló érdemeinek elismerését illető indítványa egész terjedelmé­ben a jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatott. A szerencsétlenek iránt melegeu érző nemes szivéről tanúskodik az 1838. év junius 18-iki emlékekeztető gyűlés jegyzőkönyve, mely sze­rint ő a Duna vize kiáradásai által megkáro­sultak részére irodalmi müve árából száz pengő forintot ajándékozott.Ez után könyvirodalmi mű­velődése által tűnik ő ki, szakavatottan irváu a közfogházakról, majd a mezei rendőrségről. Ez utóbbi műve az 1842. aug. 1. emlékez­tető gyűlés határozata következtében minden megyének megküldetett. Hogy mily alkalom­szerű és jeles volt e müve, mutatja az, hogy Zala megye ugyanazon év nov. 7-én 300 pél­dányt kért abból, Szatmár megye pedig 1843 febr. 6 a szerző érdemeit méltányolván főis­pánjának táblabírói kinevezésre ajánlotta. 1843 ápr. 24. közgyűlésen Zsoldos Ignácz ország- gyűlési követnek elválasztatott s hivataláról azon fentartással, hogy a következő tisztují- táskor szabadságában álljon főispán úr és a Karok-és Rendeknek bizodalmát kikérni, fő­jegyzői hivataláról lemondott. Még egyszer találjuk Zsoldos Ignácz nevét megyei jegyző­könyveinkben 1844. aug. 5-én, midőn Beregh megye mezei rendőrségi muukájából 200 példányt kér, azután az ország irigyelte meg Ót megyénktől és adott szép tehetségeinek, bő és alapos jogi és egyéb ismereteinek, elvszi­lárdságának és feddhetien jellemének magasabb és szélesebb munkakört a váltó-feltörvényszék- nél, a hétszemélyes táblánál és a Curiánál, mely magas munkakörökben egész 1876-ig működött, mikor is nagy kora őt a valóban kiérdemelt nyugalomra ügyelmeztette, melybe Garibaldit, ki Rómáb an betegen fekszik meglátogatta az olasz király, s nála hosszab­ban időzött. Ugyancsak Garibaldi fogadta a trieutiek és triesztiek küldöttségét is, s azt mondotta nekik, hogy a juli Alpokon túl lakó olasz testvéreiről ma kevesbbé feledkezett meg, mint valaha — Suvaloff rövid idő alatt visszatér Londonba s átnyújtja visszahívó leve­lét. Utódjául Szaburoff, az athéni orosz követ van kijelelve. — A román kormány meg pé- tervári követét, Ghika herczeget fogja vissza­hívni. — Az osztrák-magyar nagy követség s s a porta viszonya mindinkább kedvezővé ala­kul. Cbambord gróf legközelebb raanifestumot fog kibocsátani. Albán küldöttség ment Olasz­országba, mely felajánlotta Albániáuak Olasz­országhoz való csatolását. Az angol kormány és Jakub kán közt folyt alkudozások kedvező fordulatot vettek. A viddini hivatalos közegek megsértették az osztrák-magyar konsult, mi­nek folytán lépést tett kormányunk Szent-Pé- terváron, hogy megfelelő elégtételt nyerjen. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1879. ápril 9. Megyénk közigazgatási bizottsága márcz. bóra vonatkozó ülésének szomorúan nevezetes mozzanatát képezte a megyei árvaszéki elnök­nek a folyó év első negyedéről szóló jelentése és különösen ennek az árvaszék tevékenységét előtüntető része. Az el nem intézett ügyek oly rohamos szaporodása (rövid három hó alatt 206) milyennel itt találkozunk, méltó megütközést szült a közigazgatási bizottság­ban, de dicséretet aratni azonkívül sem fog; még pedig annál kevésbbé, mennél fontosabb­nak tartja minden érző polgár az elhagyatott árvák ügyét és mennél inkább meg van arról győződve, hogy mig a közszolgálatnak többi ága, a tisztviselőtől ritkán vár többet kötelessége pontos teljesítésénél; addig az árvák ügye, ha nem akarjuk, hogy az árva ügy legyen, annak nem egyszer teljes, tehát még a szo­rosan vett kötelességen felüli tevékenységét is igényli. — Nem akarjuk kicsinyelni azon körülméuy horderejét, melybe a jelentést tevő elnök úr a fentebb említett szaporodás okát helyezi, de épen azért, mivel az 1877. XX. t. ez. a régi gyakorlattól egészen éltérő el­járási módozatokat állapít meg: elvárjuk az árvaszék minden egyes tagjától, hogy a köz­ügyét saját ügyének tekintse és minden tőle kitelbetőt megtegyen arra, hogy az elintézetlen ügyek száma necsak ne szaporodjék, hanem hogy az eddigiek is mihamarabb feldolgoz­tassanak. Lapunk szűk tere nem engedi, hogy a különböző szakjelentéseket csak kivonatilag is közöljük; épen ezért mellőzve az alispáni hivatalnak a múlt év második feléről szélé a magát át is helyeztette és jelenleg nyugalom­éveit városunkban tölti. De a munkához szo­kott férfiú nem tud munka nélkül ellenni; folyton folyvást működik ő, figyelemmel kiséri a napi eseményeket, de különösen haladásunk, fejlődésünk azon mozzanatait, melyek az em­beriséget az örök igaz, szép és jó eszméi felé vezérlik, innen a classikus műveltségű Zsoldos Ignácz valóságos antik-jellem, mely az emberiséget boldogító eszmékért hévül. Naplói, melyeken szakadatlanul dolgozik, a legbec3esebb anyagot tartalmazzák mindarról, ami az ő hatalmas szellemét bármi tekintetben lekötni, érdekelni vagy egyébként befolyásozni képes. így áll ő közöttünk tiszteletet paran­csoló ezüstfürtjeivel, mint egy tisztább, neme­sebb, erkölcsösebb kornak Catója, kinek puszta megjelenése felemel és a nagy ősök erkölcseire int. Legyenek e sorok családi ünnepélye alkal­mából neki és kedves nejének, Soós Katalin úrnő ő méltóságának szentelve, melyeket úgy a magunk, mint egyéb számtalan tisztelőinek nevében azon óhajjal zárunk be: Adja az ég, hogy ő méltóságaik még sokáig éljenek! a legjobb egészségben! IHp" Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom