Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-16 / 11. szám
VI. évfolyam. 1879. 11-ik szám. Veszprém, Márczius 16. ,Y) es „Hív. Értesít#“ a»|jíle« mind« fiairo.p Előfizetési díj : £gész ám ■ ■ 5 írt — kr Félévre . . . 3 frt kr. Negyedévre • 1 frt 50 kr. Egy es példány' ára 1*> br. KÖZGAZDASÁGI, HELYI Jjj* ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS SZPREM avc=J MEGYEI HIVATALOS HE i l KÖZLÖNY. ? Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáé KRAUSZ ARMIN , köayvVereiSadéie Veszprémien. I HIRDETÉSEK egynasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroiikint 15 kr. s j külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg-.------ iÖ ' g>a Fölhívás Veszprém vármegye közönségéhez! Szeged városa, — szeretett honunk alföldi szép rónájának dísze, — több virágzó községgel egyetemben a pusztító vizáradás által nagy részben romba döntve a véginség és pusztulás veszélye alatt nyög. Sok ezerre menő család csakis a puszta élettel menekülhetett, — lakhelye, — összes vagyona, — csak volt. Az inség és éhhalál könyörtelenül ragadja naponta újabb áldozatait. Veszprém vármegye lakossága, távol a vész színhelyétől, nem adhat hajlékot a menekültnek, — de megoszthatja falatját az éhezővel s fillérjeivel segíthet a végpusztulásban sinlő honfitársain. A könyöradományt, melynek megadásában Veszprém vármegye érdemes lakossága még egy esetben sem maradt hátra, — sürgetőbb és szentebb czélra sóba nem kérelmeztem. Hajléktalan honfitársaink, özvegyek, árvák könyörületre felhívó jajkiáltása előtt volna-e, ki szivét az adományozástól elzárni képes lenne? Minden legcsekélyebb, de gyorsan adott fillér által talán egy nemesen érző honfiú, vagy család lesz az éh- halál- és ínségtől megmenthető. S ily körülmények közt beszélni nem szabad, de tenni a legszebb honfiúi erény, a legszentebb polgári kötelesség. Tegyen tehát mindenki erejéhez mérten, gyűjtsön és adjon mindent, mit nélkülözhet, hisz véreink megmentése forog kérdésben ; s lehet-e ily fontos Ügyben csak egy pillanatra is haboznunk ? Tisztelettel felkérem tehát a megye összes felekezeti főtisztelendő lelkészeit, a városok, községek elöljáróit, a minden izép és jóra hathatósan közreműködő honleányokat, egyleteket és egyes polgárokat, — hogy, ha valaha, ezúttal keressék fel a paloták úgy, mint a kunyhók lakóit, ne maradjon szív, mely velünk együttesen nem érez, ne maradjon kéz, mely ne adakoznék, — gytíjtsünk, adakozzunk, de mielőbb, hisz minden nap életkérdés a mindenből megfosztott honfitársainkra nézve. Az egyes adományok azonnal a a kifejezett óhajhoz képest fognak rendeltetésök helyére elküldetni s a „Veszprém“ hivatalos lapban nyugtáztatni. A könyörülő Isten nevében kérem fel újra Veszprém vármegye érdemdús lakosságát, hogy ezen szent ügyben velem együttesen közremunkálva, honfitársaink megmentésében minél buzgóbban részt venni szíveskedjenek. Veszprémben, 1879. márcz. 13-án. Bezerédy Gyula, s. k. Veszprém vármegye alispánja. Az alföldi katasztrófa. Remegve nyúlunk a tollhoz, mert érezzük, hogy erőnk csekély azon rémület és borzalom leírására, mely hazánk egyik legnépesebb és legmagya- rabb városának, Szegednek, elpusztulása által ezreknek meg ezreknek keblében felütötte gyászos tanyáját. Egy város, mely csak imént is úgy állott előttünk, mint a méhkas, melynek szorgalmas lakói napestig fáradnak és serényen munkálkodnak; egy város, mely az emberi nemes törekvések terén csak nagyon kevés más város által hagyta magát megelőztetni; egy város, mely a tiszta magyarságnak szívósan büszke megőrzője, fenntartója és terjesztője volt oly annyira, hogy ott bármi más fajnak és elemnek vagy pusztúlni vagy magyarosodul kellett; ez a város ma — romhalmaz. A kétségbeesés- és erőszakadtig védett töltéseket és gátakat az árvíz nem volt máskép képes szétrombolni, mint, hogy segélyül hívta a szélvihart, mely felkorbácsolta a már-már megtört hullámok utolsó csepp erejét és az ember, meghódolt a két borzasztó elemnek — Szeged elesett. Aki nem látott még árvizet, annak nincs, de nem is lehet fogalma azon pusztításról, amelyet az rövid nehány perez alatt véghez visz. Csak egy helyen szakítsa át a töltést csak egy pár méternyi szélességben, a másik perezben már el van söpörve annak legnagyobb része és a bősz elem fel- tartóztathatlanul sodor maga előtt mindent pokoli örvényébe, melybői épen semmi tárgynak, élve semmi lénynek nincs többé menekvése. A határ tengerré, a város terei tavakká, az útezák folyókká lesznek, melyek hol ezerféle bútordarabot, hol emberi és állati hullákat ragadnak magukkal. A házak első pillanatra úgy tűnnek fel, mint kisebb nagyobb fekete pontok a fénylő viz tükrén, melyek egymás után tűnnek el, amint tudniillik a borzasztó ár a faiakat kimosva bedönti, melyekre azután a tetők, egy pár perczig tartó porfüstöt kavarva a levegőben, elhaló recsegéssel omlanak — a házat mindenestül elnyeli az ár, még a helyét sem lehetne többé megjelelni, hogy hol volt. A jajveszéklés a bennrekedt betegek, gyermekek, leányok, nők részéről szívrepesztő, mit növel a folyton növő vizár, mely ismert emberek, rokonok, talán a szerettek sokszor eltorzított hulláit höm- pölygeti a szereucsétlenek szemei előtt. Borzasztó képet nyújt egy-egy magasabb ponton álló középület, templom, iskola, kaszárnya telve menekültekkel, midőn összedől és maga alá temeti azokat, kik végső kétségbeesésükben ide menekültek. E borzasztó állapot érte Szegedet, melynek rémületét fokozta még az is, hogy a katasztrófa éjjel állott be és ijgy a zavart, a fejetlenséget óriássá növelte. A részvevő ember lélekzete elakad; a fájdalom eltompúl és egy hangot szorít ki a remegő ajkakon és ez a hang: Segítség ! Segítség ! Segítség ! Minden oldalról megindúlt már a gyűjtés a szegedi árvízkárosultak részéve, mi se maradjunk el. Kiki amit tehet, amennyi tőle telik, annyival járuljon a szerencsétlenek kétségbeejtő helyzetének enyhítéséhez. Szerkesztőségünk megindítja a gyűjtést és a befolyt összegeket, szükség esetén ruha- neinüeket is elfogadja és közvetíti az adakozók névsorának és segélyösszegének vagy tárgyainak hétről hétre való kimutatásával. Tegyünk most félre minden melléktekintetet, minden reeriminatiót; most emberekről, szerencsétlen emberekről van szó, kik ön- liibájok, önmulasztásuk nélkül jutottak á koldúsbotra. Segélyzésünket vezérelje azon nagy óvó igazság: ma nekem, holnap neked ! A szegedi árvízkárosultak részére adott: Lévay Imre Való Mihály Beck Alajos Weigang József Szabó Ferencz Pintér Kálmán V. Sárffy Iguácz P. Tóth Kálmán Hévizy János Pápay Viktor Szeiberling Mátyás Dr. Jánosi Sándor Kopáchy Ipolyr Krau8Z Armin Lakat Mihály (Rátóth) Dr. Pillitz Benő Pillitz Dávid egy aranyat. 5 frt. egy aranyat. 1 frt. 2 „ két tallért. 1 frt. egy aranyat. 5 frt. 1 . 1 * 3 ezüst frt. 5 fr. 5 ezüst frt. 10 „ 10 „ 5 „ Heti szemle. Veszprém, 1879. márcz. 15. A képviselőház a budget részletes tárgyalását tovább folytatta. A budget tárgyalása a szegedi katasztrófa óta, mely 12-én éjjel egy óra 40 perczkor következett be, egészen háttérbe szorult s helyét azon intézkedések foglalták el, melyeket a kormány a vész enyhítésére tett s tenni Ígért. — A roppant szélvész által rohamra kergetett hullámok az utolsó védvonalat a vasúti mdóliáz töltését 20 ölnyi szélességben törték be s ezzel véget ért a titáui önvédelmi harcz. A közös hadseregből s a honvédségbe'! mintegy 35-en vesztek el az árban, a lakosság közül szintén többen vesztek el, sokan vagyonukkal együtt akartak eltemetkezui a hullámsirba. Töob ezer ház összeomlott vagy összeomlani fog. A pusztulás és romlás iszonyú. Szegedet majdnem újból kell megalapítani. Még szomorúbb dolog, hogy Szentest és Hódmező-Vásárhelyt Szeged sorsa fenyegeti. Talán Isten elfordítja ez új- jabb csapást. A külföldi sajtó rokonszenvesen ír Szeged esete felül. Több lap megkezdte a gyűjtést. * A magyar delegatio tegnap tartott országos ülést, melyen tárgyalás alá vette az albizottságok jelentéseit. — A porta újabb utaLapuuk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ vau csatolva. sításokat küldött megbizottainak, a melyekben nagyobb területi engedményt ad Görögországnak. — Az orosz főhadiszállás Szlivnóba tétetett át, az orosz seregek hazavonulása folyamatban van. A porta és az osztrák-magyar nagykövet közt levő tárgyalások újból megszakadtak. — Burgaszi jelentések szerint az oroszok és bolgárok ismét megkezdték a kegyetlenségeket a muzulmánok ellen. A nagy- vezir erélyes jegyzéket intézet az ügyben La- banoff nagykövethez. Thesszáliában a felkelők megverettek és szétszórattak. — A közoktatási miniszter beterjesztette a törvényjavaslatot a magyar nyelv kötelező oktatásáról a népiskolákban. A veszprémi izr. Krajczáregylet. (Vége.) Kitetszik ebből, hogy az egylet nem arra fektetett súlyt, hogy szép hangzású és számos §§-kal ellátott alapszabályai legyenek; hanem az ezek értelmében elnöknőnek mindeddig megválasztott Hochmuth Anna urhölgy, valamint a melléje időről időre megválasztott válasz.tmányi tagok úgy iparkodtak, hogy az egylet áldásos működésével bizonyítsa be életre valóságát és általánosan érdeklődést ébreszszen. Hogy mily mértékben sikerült ez, bizonyítják azon tények, hogy évről évre több gyermek részesült az egylet jótéteményében oly annyira, hogy az 1878. évi ruhakiosztás alkalmával már ötven körül volt azon szegény tanulók száma, kik teljesen elláttattak téli ruhákkal, és az egylet 14 évi fönnállása óta összesen már 450 gyermeket ruházott föl. A ruhák pedig nem olyanok, hogy akár az anyagon vagy a szabáson észrevehető volna, miszerint krajczárokból takarittattak meg és szegények számára készíttettek. Sőt öröm látni, hogy némelyik gyermek tetőtől talpig — gyakran még a keztyü sem hiányzik — úgy lölruháztatik, miszerint a jobbmódu tanulótársától ezen tekintetben nem marad hátra. Nem csoda tehát, hogy ilyen működés mellett az egylet egyeseknél szintúgy, mint az érdemes közönségnél általános érdeklődést és rokonszeuvet keltett és másrészt a tanuló ifjúságra oly nemesítő hatással volt, hogy nemcsak az iskolába járó tanulók, hanem az iskolából már évek óta kilépett növendékek is bizonyos szeretetet őriztek meg irányában lelkes pártolásukba fogadván az egyletet. így például nem tekintve egyeseknek kisebbszerü adományait, melyeket a templomban és azon kívül az egyletnek évenkint szentelni szoknak és melyek — mint a múlt évről szóló kimutatásból látható lesz — szép összegre rúgnak, a „veszprémi izr. Krajczáregylet* olyan nemesszivü adakozókat is számíthat jóltevői sorába, kik az egylet javára hagyományoztak és már nevezetesebb alapítványokat is tettek le, és ilyformán mint éppen annyi fényes csillagok ragyognak az egylet egén. A legelső hagyományozó boldogult Mar- galit János úr volt, ki 1872-ben az egyletről 26 írttal megemlékezett; 1874-ben boldogult Hartmann Báni urhölgy szintén 25 irtot és 1875-ben boldogult Margaiit Babetta urhölgy 50 irtot hagyományoztak az egylet javára, A helybeli takarékpénztár is az egylet jótevőjévé vált, ameunyioen 1874 ik évtől kezdve bárom egymásután következő évben 20—20 irtot tehát összesen 60 irtot irt az egylet javára. De a legszebb alapítványokat az egylet részére letették 1874-ben boldogult Tuszkau Mayer úr 100 irtot löldtehermentesítési kötvényben és 1876-ban boldogult Altstädter Karolina urhölgy szintén 100 frtnyi alapítványban, melyeknek kamatjait az egylet évenként élvezi. Utóbbi két alapítváuynyal az egyletnek életrevalósága úgyszólván nyilvánosan el lett ismerve. De az egyletnek nevelő hatásáról — ide nem számítva az 50 irtot, mely 1870-ben egy tánezíiizérke jövedelméből az egyletnek átadatott — a keltett érdeklődésnél még szebben tanúskodnak azon körülmények, hogy 1873- ban maga a tanuló ifjúság a Krajczáregylet javára egy színdarabot játszott, mely 14460 kit jövedelmezett és bogy 1876-ban az isko-
