Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-23 / 8. szám
VI. évfolyam. 1879. 8-ik szám. Veszprém, Február 23,-Gia .USSE^M' ét „Hív. Értesítő“ mjjj.len minden Tniámap. Előfizetési dij : Egész évre • ■ 6 frt — kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1frt 50 kr. E&'es példáuj- ára 1 É> III*. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉS1 ÉS *8g5f VESZPRÉM i®=*-í MEGYEI HIVATALOS HE TI KÖZLÖNY. nre== —% Szerkesztőség és kiadóhivatal ; Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN künyiketeiiedéie Veinprémben. HIRDETÉSEK egytiasábospetltsor 6kr. NVILTTÉR ] petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtiitásért 30 kr. bélyeg. —— fö gia^ - —sia Városunk szegényügye. (.Ph.) A szegénység egykorú az emberiséggel és mind rémesebb alakjával meg is marad mindaddig, mig ember lesz. A különféle törvényhozások intézkedéseiben hiány nem volt; igy Angliában Erzsébet uralkodása alatt nem kevesebb mint 11 bili tétetett le a szegények gyámolitása ügyében az alsó ház asztalára; de mindezen intézkedések a dolgon mit sem változtattak, legalább jobbra nem. Általában az állam tehetetlensége egy kérdésben sem tűnt annyira ki, mint ebben; intézkedései eredménytelenek maradtak és legke- vésbbé sem voltak képesek megakadályozni azt, bogy az egyszerű szegényügy a pauperismus mindent fel- lorgatással fenyegető szörnyévé át ne változzék. A múltból vonva következtetést a jövőre nyíltan kimondhatjuk, hogy, ha a communismusnak emberek között egész terjedelmében megváló- sítbatlan elvei, valaha rövid időre érvényesülnének is, az uj társadalom Achilles-sarka a szegények ügye, azaz azok ügye lenne, kik életök fentartá- sában mások munkássága- és könyörü- letére utalvák. A mi szegényeink nem követelők ; a külföld importalt népboldogító apostolait süket fülek, elveiket terméketlen talaj fogadja és így még nagyon távol vagyunk attól, hogy mint egyik írónk mondja: a szélvészhajú proletár pörölyével döngetné a gazdagok vasajtatát azt üvöltve: kenyeret vagy halált: de aki a zordonabb téli napokban rászánta magát, hogy fölkeresse a szegénységét, hogy úgy mondjuk, saját fészkében, vagy komolyabb figyelemre méltatta a koldusgyermekeknek utczáinkon tévelygő vagy ajtaink előtt ácsorgó félmeztelen kiéhezett csapa- it, szerezhetett magának fogalmat a nyomorról, ha még nem birt. És ez évről-évre csakhogy mindig fokozottabb mérvben ismétlődik; méltó tehát, hogy komoly figyelemre méltassuk, különösen most, midőn a természet szelidebb képet, kezd ölteni és a megélhetés módja egy időre újra könnyebb lesz, nehogy a jövő tél újra a régiben találjon. Városunk évek előtt behozta a szegényadót; a „gazdagok“ önkényt megadóztatták magukat, hogy segítsenek embertársukon. Az anyagi eredmény fényesnek mondható, mert az évenkint kiosztani szokott összeg megközelíti az ötezer forintot. A káptalan, jótékony és izr. nőegylet és krajczár- egylet évente szintén tekintélyes összeget osztanak ki. Mihez, lia hozzáadjuk azon adományokat, melyet a jobb kéz úgy nyújt a házi szegényeknek, hogy még a bal sem tudja: oly tekintélyes összeggel állunk szemben, hogy valóban csodálkoznunk kell a fölött, hogy a házonkinti koldulás, mely az emberi méltóságról táplált modern elvekkel épen nincs összhangzásban, még sem szűnt meg, sőt a mindennapi tapasztalatból ítélve virágzik talán jobban mint valaha. Igaz, szaporodott a szegények száma és az erő, mely előbb elégséges volt, a felszaporodott terheket viselni nem képes, nem legalább oly j mérvben amint azt mindnyájan óhajtanok. Mert, hogy csak egy példát vegyünk fel, a város által adni szokott heti 76, 50 és 38 krról még azt sem mondhatjuk, hogy megélni belőle kevés, meghalni sok. Távol van tőlünk a szegények számának szaporodásánál a szomorú viszonyokat figyelmen kívül hagyni, de erős meggyőződésünk az is, hogy a mód, melylyel mi szegényeinket segélyezzük, teremti azokat és ezen módról is csaknem elmondhatjuk, mit Brougham a szegénytaksáról, hogy t. i. ez a demoralisatio legfőbb oka, ez sokasitja a bűnöket. A következőkben időnkint elmondjuk reformnézeteinket, gondolkozzanak majd fölöttük, kikhez az tartozni fog. Ő cs. és apostoli királyi Felsége 1878. évi november 2-áról kelt legfelsébb elhatározásával legkegyelmesebben elrendelni méltóz- tatott, hogy az összes hadcsapatok tartalékos katonáinak időszaki fegyvergyakorlatai az 1879. év folyama alatt nem fognak megtartatni. Heti szemle. — febr. 22. A képviselőház hétfőn kezdte meg az 1879. évi államköltségvetés általános tárgyalását. Csütörtökön gr. Nemes Nándor beszéde után elnök bejelentette Zsedényi Ede, szepes- szombati képviselőnek halálát. A ház az elnök indítványára jegyzőkönyvileg fejezte ki mély sajnálatát a nagy veszteség felett, s az elhunyt iránti kegyeletből az ülést félbeszakította. * Az orosz-román viszály egyelőre be van fejezve. A román kormány Arab-tábiát kiürítette s ezen ügy megvitatása a konstantinápolyi nagykövetek elé kerül; ezeknek többsége valésziniileg támogatni fogja Románia jogos igényét. A czár 20-án ratifikálta az orosz-török külön békeszerződést. A ratifikált példányok kicserélése legközelebb várható. A czár ezen alkalomból manifestumot bocsátott ki, mely a legjobb hatást idézte elő. Mindenki örvend, hogy vége vau a véres háborúnak, amely oly nagy áldozatokat rótt Oroszországra. * 20-án kezdte meg a franczia képviselőház az amnestia-törvény tárgyalását. A vita igen heves, azonban a kormány javaslata részére biztos a többség. A feltétlen amne- stiának alig lesz száznál több hive, mig a kormány javaslatát körülbelül 820 szavazat fogja szentesíteni. * A bolgár fejedelem megválasztása állítólag csak az oroszoknak Bulgáriából való kitakarodása után fog megtörténni. A bolgár gyűlés mintegy 40 napig fog tartani. — Gor- csakofl és Risztics közt sűrű sürgönyváltás foly; Katargin, a fejedelem hadsegéde, Milán sajátkezű levelét vitte Pétervárra a czárhoz. — A görög határrendezés ügye egy hét alatt egyetlen lépéssel sem haladt előre. — Zichy gróf és Karatheodori pasa közt folynak az alkudozások Novi-Bazár megszállását illetőleg. Ezen alkudozásokhoz a porta legújabban Mu- nif eífendit nevezte ki második meghatalmazottnak. Egy életre való gondolat. (th.) Sok mindenféle gyógyszer lett csak a legközelebbi múltban iparosainknak ajánlva mint a mely egyedül képes nemcsak pangó, de a végpusztulás felé sebes léptekkel haladó iparunkat végzetes útjában feutartóztatni és lassankint előbbi állására visszavezetni. Meg kell azonban vallanunk, hogy a sok terv papíron megjárta ugyan, de mikor arra került volna a sor, hogy a gyakorlati életben való- sittassék meg, kitűnt, kogy a tervező jó szándéka és iparos osztályunk iránti meleg rokon- szenve nem engedett a tényleges viszonyokba való tiszta belepillantást. Ennek tulajdonítható, hogy mindezen szép terv meghalt, mielőtt megszületett volna. Most ismét egy újjal állunk szemben, mely tekintve keletkezését, különbözik elődeitől, és igy némi garantiát nyújt arra, hogy talán kimenetele is örvendetesebb lesz; értjük a városunkban képviselt különböző iparágak árú csarnokát, mely a legközelebbi Szt.-GyörgyA „VESZPRÉM“ TÁROZÁJA. Téli regék. J rta: P. TÓTH KÁLMÁN. IV. qA gjröngyhalás Légy üdvöz, kelet gyöngytermő szigetje, Ceylon! Légy üdvöz hatalmas oczeán korall erdeiddel, hajóroncsaiddal! Légy üdvöz leáldozó nap, ki mégy, hogy világot gyújts a vén Európának! — legyetek mindnyájan üdvözölve! Ott sötétlik a terjedelmes sziget a hindii tenger habjai közt. Az arabok Sevau-Dibnak mondták, a bíínbánat erdejének. Nagy bérezés erdőségek vágják körösztül, amiknek egyik pontja a csillagokat csókolja: a Ham-al-el; aki annak a csúcsára fel tudna jutni, bepillanthatna a menyországba, de mikor a sas is alig bir feléig főiemelkedni! A völgyet ezüst csevegésü habok szel- delik minden irányban, melyeken a dereglye is könnyedén siklik tova nyári éjszakákon. A lég oly szelíd, mintha nem is volna a tropikus égalj közvetlen ''■"".elében. A tenger, mely hol haragosan, hói .. yelegve verdesi a sziget oldalát, ellensúlyozza a nap hevét, csak a növényzet bujasága figyelmeztet reá, hogy itt gazdagabb a természet, forróbb a napsugár. Erdeiben óriási majmok borzasztó csatákat vívnak a kókuszdiók ezreivel, amik ott úgy teremnek, mint nálunk a kökény. A ta- marindák, a pálmák különféle fajai, a palmyrafák hüs ligeteket képeznek, a hol a talipó-fa egy levelének árnyában tizenöt ember elheverészhet az övig érő fűben. Földjeiken vadon tenyészik a kávé, dohány, ezukornád és a rizs. Azután a Laurus Cinnamonum rengeteg erdői a tengerpart mentében, amik huszonhat ezer embert táplálnak évenkint. Roppant gazdagság az, ami ott van a föld fölött, hát még, ami ott van — a viz alatt! Patakjainak fövenye aranyszemekkel telve; dal között mossa azt a singaléz leányka, s nyugodt lelkét nem báutják kincssovár gondolatok. Jámbor, jóravaló nép a singaléz íaj, nem mint a waddák, ezek a barczias, lakhelyhöz nem kötött vadak, a kik bebarangolják az erdőket, üldözik agyaraikért a falkában járó elephántokat, mérges nyilakkal szemen lövik a leopárdot, hogy csíkos bőrét fejökre húzhassák, ellenséget rémíteni. — A singalézek művelik a főidet, termesztik a gyapotot, s ünnepenként elmenuek a wihára-ba, szépen; külön a nők, külön a férfiak,, ahogy az illik. Ok halászszák a gyöngyöket is, Andromeda bánatos könyeit, amiket Apolló sugárai tettek szilárdakká; azokat a gyöngyöket, amiknek fehérségéért őrjöng a hiú asszony nyugaton, s amiknek sárga szemeiért saját szép szemeit sírja ki a hiú asszony keleten; azokat a gyöngyöket, amiknek egyikét Cleopatra fölolvasztotta borszeszben, s úgy itta ki Antouius egészségére. — Az a toast megért egy félmillió tallért, hanem azt nem érte meg, hogy egy szegény ördög, kinek puszta életén kivül nincs semmije, azt tizenkét ölnyi mélységben koczkáztassa azért a gyöngyért. A gyöngykagylók ott teremnek a tenger mélyében, hozzánőve zöldes szirtekliez, amiket gyöngypadnak hívnak. Az a gyöngypad mindene a halásznak! úgy ösmeri a járást odalenn, midőn ruhátlanul, villámsebességgel jelenik megtiz — tizenkét öl mélyen a gyöngypad mellett, mint valami tündér. Hatalmas széles melle perczekig tartja a viz alatt, akkor hirtelen hozzákap a balkarjára kötött, olajba mártott szivacshoz és azon körösztül szívja a levegőt. A kés pengéje oly sajátságos hangot ád odalenn, a búvár zacskója megtelik; akkor hirtelen elvágja a lábaira akasztott súlynak kötelét s egy lökéssel a viz színén terem. Veszedelmes játék ez nagyon! sokszor ott leskelődnek a czápák, mintha bosznt akarnának állni azokon, alak a tenger kincseit megrabolják. — A parton néha megjelenik egy féllábu öreg, az gyöngyhalász volt bizonyosan, s nem tudta elég gyorsan elvágni a kötelet. Az is megesik, hogy a vigyázatlan búvár ezomb- ját vagy karját két hatalmas kapocs szorítja össze s nem engedi szabadulni; az óriási kagyló az -— vagy öt mázsányi sulylyal s olyau erővel, hogy a hajó kormányát ketté tudja metszeni. Hanem a ceyloni gyöngyhalászok nyugodtan ereszkednek a mélységbe. Ott is van, aki vigyáz felették, aki nem engedi őket prédául esni a vizi szörnyeknek, s akit Buddha után legjobban tisztelnek, a kagylókirály. Palotája ott lenn vau a tenger fenekén, korall erdőben, kláris oszlopokon, födele kagylókból rakva, abban lakik Sanghib, a kagylókirály. lázép, öles ember; bosszú zöld szakállát kétszer dereka körül csavarva viseli, jobb kezében a háromágú szigony; termetén átlátszó DB§P Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. zöld palást gördül alá, vékony szálakból mint a pókháló. Nagy kerek szemei mintha üvegből volnának, oly merőeu néznek előre s meglátják a közeledő szörnyet mértföldnyi távolságról : s akkor a tenger nyugodt tükre elkezd zavarogni, a csoluakok tánczolnak a habokon, a benlevők sietve rángatják fel társaikat s aztán el onnan, amint csak lehet! S mit kíván e jó szolgálatért a kagylókirály ? semmit, majdnem semmit. — Ő szereti a gyöngyhalászokat, hiszen azok jó emberek; néha esténként énekelnek a tengerparton, s ő oly szívesen elhallgatja dalaikat. Hadd szedjék a gyöngyöt, ha örömük telik benne, csak azt a gyöugypadot ne bántsák, ami ott van mélyen, de nagyon mélyen. Ha onnan csak egy kagyló vész is el, jaj akkor SanghiD királynak, de jaj a gyöngyhalászoknak is! Ami gyöngy azon az egy pádon van, három világrészt meg lehetne rajta vásárolni. Darius, Rampsenit kincsbalmaza eltörpül a mellett a roppaut érték mellett, ami ott van alig tiz ölnyi mélységben a gyöngyhalászok alatt, s a szegény ördögök még csak nem is gondolnak rá. ügy is elcserélik, eladják gyöngyeiket egy tükördarabért, egy üveg rhumért, egy fényes gombért, — minek volna nekik Sanghib király kincse, úgy sem ők vennék hasznát! Századok vonultak el a ceyloni halászok fölött; apáról-fiura szállt a rege a kagylókirályról, Sanghib mesés gyöngypadáról, s annyi időn át a jó singalózeket nem lepte meg a kincsszomj, a gyöngypadot nem kereste senki. Egyszer aztán egy tüzes vérü singaléz íiczkó odaütött a mellére, hogy ő bizony nem hisz abból a meséből semmit, őt ne tegyék
