Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-07 / 49. szám
VI. évfolyam. 1879. J 49-ik szám. Veszprém, Decz. 7. A li és „Hív. Értesít'd“ aegjeles mindéi eaiírup. Elöüzetési díj: |j Egész évre 6 frt - kr. | Fél évre 3 frt - kr. I Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 1SÍ kr. Ci\ ■ a 2» e) KÖZGAZDASÁGI, HELYI mrcs* tfl ÉRDEKŰ, HIVELÖDÉSI ÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. 1 Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és H VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. h c. w nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSnjrrkereskedése Vessprémben, HIRDETÉSEK : egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s jl külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. 10 ==OM A kaszárnya-ügy. Az a lidércznyomás, melyet eddig a katonabeszállásolás megyénk több községének anyagi, de fokép erkölcsi jólétére gyakorolt, szűnő félben van. A megye erélyesen hozzálátott, hogy területén rövid idő múlva két kaszárnya épüljön, mely befogadhassa a katonaságnak azon részét, mely eddig éven- kint szétszórva majd ide, majd oda lett beszállásolva. Nem h^zszük, hogy létezzék valaki, aki tiszta szivéből nem óhajtaná, hogy ez az íigy mennél előbb és mennél czélirányosabban a valósulás stádiumába lépjen, miért is helyén van, sőt kötelesség, hogy kiki szóval, tanácscsal előmozdítsa azon ügyet, mely eddig annyi keserű kifa- gadásra adott okot, de mely, ha helyesen megoldatik, ezután jövedelmi forrás is lesz a megyére úgy, mint egyes vidékekre. A kaszárnya-ügy megyénknek közügye, melyet tehát semmiféle magánügynek, magánérdeknek alárendelni nem lehet, nem szabad, még akkor sem, ha a magánérdek látszólag nagy áldozatokat akar hozni. E meggyőződésünkből kifolyólag nem helyeselhetnek, ha bárhol is régi kastély, vagy más valami régi épület alakíttatnék át kaszárnyává. A tapasztalat megmutatta nem egy, de több helyen, hogy az ily eljárás nem czélszertí; nem pedig azért, mert a szükségelt faláttörések vagy egyéb elkerülhetlen átalakítások annyira meg szokták a régi épületet viselni, hogy a szakadatlan javítgatások majdnem annyi költséget emésztenek fel, mint amennyit egy alapjában új laktanya építése igényelt volna, nem is véve tekintetbe azon ízetlen kellemetlenségeket, melyeknek a bennlakó katonaság ki van téve az általj hogy kényelmesen, a maga katonai belkény el mének megfelelőleg el nem fér. A megyének ma új kaszárnyákra van szüksége és pedig olyanokra, amelyek egyszer mindenkorra levegyék a megye válláról a beszállásolás minden irányú terhét, leveszik pedig akkor, ha czélszertíen fognak építtetni és első sorban a katonaság jogos és méltányos igényeinek megfelelnek, mert kaszárnyaépítésnél min- j dig a katonaság a fő, amely előtt a többi érdek háttérbe kell, hogy szo- rúljon. A katonaság érdeke a mai háborús viszonyok miatt azt kívánja, hogy a kaszárnya oly helyen legyen, amelynek vasúti állomása vagyon. Fölösleges ezt bővebben fejtegetnünk, hisz egy mozgósítás és az azzal járó időnyerés ezt ma oly szükségessé teszi, mint a betevő falat kenyeret. Az idő mindig pénz, de különösen pénz az a mozgósítás alkalmával, midőn néha azzal is lehet győzni, ha az ellenfelet időben megelőzzük. E mellett tekintetbe kell azt is venni, hogy alkalmas térség álljon gyakorló helyiségül rendelkezésre, továbbá, amennyire lehet, intézetekkel biró helyen építessék, hogy esetleg a családos tisztek gyermekeiket neveltethessék. E tisztán katonai érdekeken kívül vaunak megyei érdekek is, melyek figyelmet érdemelnek és pedig, a két kaszárnya ne legyen igen közel egy- I máshoz, nehogy a katonaság szükségletei kizárólag egy és ugyanazon vidék termesztményeiből vagy iparából fö- döztesseuek és így az ezen úton nyíló jövedelemforrás kizárólag egy és ugyanazon vidéket gazdagítsa, hanem húzzon abból több vidék hasznot, oszoljék az meg több vidék közt. Ezen érdekeket, melyek korántsem merítették még ki sem a katonaság, sem a megye egyéb igényeit, csak nagyjából érintették, ezen érdekeket előre bocsátva mi megyénkben két helyet találunk alkalmasnak kaszárnyaépítésre és ez Pápa városa és Siófok. E két hely felel meg legjobban mind a katonaság igényeinek, mind a megye érdekeinek, Pápa városa különösen, mert itt még arra is kell gondolni, hogy, ha a honvédlovasság száma emeltetni fog, amint hogy alapos kilátás is van rá, akkor Pápa át fogja jelenlegi gyalog-honvédjeit adui Veszprémnek és kapja a lovashonvédség azon számát, mely Veszprémben el nem helyezhető. Erre mind Veszprém, mind Pápa el lehet készülve. Ha már a kaszárnya helye iránt kimondtuk nézetünket, kimondjuk azt a kaszárnya építésének költségei iránt is. Megyei közgyűlésünk behatóan tárgyalta ezen ügyet; a költségek előteremtésére pótadót, majd kormány- kölcsönt javasolt, egyről azonban megfeledkezett, ami pedig talán leglia- marább czélhoz vezet és ez a{ évi törles{tésre való építkezés. Ha a kaszárnya-ügy egész Magyarországon megoldatik és az építkezés folyamatba jő, bizonyuyal alakulnak hazánk építőmestereiből — vállalkozó társulatok, amelyek, vagy esetlek akadnak egyesek, akik évi törlesztésekre a kaszárnyák építését elfogadják. Hypotheka mindig van a kincstár által évenkint fizetendő összegben, a többit több évre elosztva pótadó útján lehet pótolni mindaddig, míg a szerződés utolsó éve le nem jár, amikor a kaszárnya tiszta jövedelemforrássá válik. Ha a mostani sanyarú pénzviszonyokat figyelembe veszszük és még a kilátásba helyezett jövő évi tetemes adóemelést hozzá, akkor csakugyan kímélettel kell lennünk az adózó közönség iránt és az általa elviselendő terhet ne egyszerre zökkentsük a vállára, hogy az alatt összeroskadjék, hanem oszszuk legalább több kisebb részre, hogy azt csakugyan képes is legyen elviselni. Heti szemle. — decz. G-án. Oroszország belsejében a vulkanikus elemek egyre forrongnak; már látunk lávafolyamokat, mint a kitörendő aknának borzasztó előhírnökeit. Ilyenhez hasonlítható azon merénylet, mely minden foganatba vett rendszabály, drákói szigor, vasfegyelem és vésztörvényszék daczára, a czár élete ellen hallatlan furfauggal és vakmerőséggel a legközelebbi napokban intéztetett. Deczember 1-éu ugyanis, midőn a czár málhavonata, melyen a szolgaszemélyzet is el volt helyezve, Moszkva Rögös városrészébe érkezett, a föld alatt vezetett futÓ3áncz segítségével aláaknázott vasúton robbanás történt, melynek következtében a második kocsi a levegőbe repült, A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A kéregetönö.*)- Nóprománcz. Vígan pattog a tűz a gazda konyháján, Kék füst száll a légbe a ház kéményéből; Rendén van az udvar, az istálló gőzöl, Telel a jószág, s benn mulatnak egyvégből. Nagy itten a jómód, nagy itten a vigság, Nincs szeri, se száma a vendéglátásnak, És ez igy megy régtől, sok esztendő óta, A hogy Márton gazda lett ura a háznak. Dolgát az Úristen egyszerre fölvitte — Dehogy az Úristen! ez csak olyan mondás, Mert bár ettől kezdve ő lett első telkes, Boldogabb volt nála az utolsó kondás. Boldogabb bizony, hejh! mert szemet vetett rá A megholt bírónak híres felesége, A ki eszét vette jó Márton gazdának, Minek lakodalom lett aztán a vége. S bár e lakodalom soha sem ért véget, Nem irigyli senki szegény Márton gazdát: Minden ember tudja, hogy az új menyecskét Szivéhez csak amngy lógóként akaszták. Állva marad, mígnem kilép Márton gazda, Egyet lép előre, azután megdermed, S nézi, nézi ezt a rég nem látott képet, S azt hiszi, hogy mindjárt a szive reped meg. „Egy kis alamizsnát!* — eseng az szelíden — Márton gazda hallja s összeszorul ajka, Morzsolja markával két ingujja végét... Morzsolja, mig kitör egy kiuos sóhajba. S félre néz, bár ott áll... lép egyet, de hátra... Majd ismét reá néz, oly szívesen, szépen, Aztán oda rohan, ráborul s zokogja: „Én édes, egyetlen, első feleségem !* közönségétől f. é. júniushó 9-én 468/879. m. biz. sz. a. nyert megbízatása értelmében jún. hó 15-én Székes-Fehérváron az országos kiállítás tanulmányozása czéljából megjelenvén, az arra fordíthatott idő rövidsége által korlátolt eljárásainak eredményét, e következő jelentésben terjeszti elő a tekintetes megye közönségének: Fejér megye közönségének a hazai törvényhatóságok és kereskedelmi és ipar kamarákhoz intézett, — a kiállítás tanulmányozását s általa jelenlegi ipar-viszonyaink ismertetését ezélzó felszólítása élénk viszbaugra talált az ország minden részeiben sőt még a Királyhágón túl is ugyannyira, hogy Júuius 15-én 44 megyei, városi és kereskedelmi és iparkamarai, együtt 180 tagból állott küldöttségek találkoztak a kiállítás bíráló bizottságának termében, hogy kölcsönös eszmecsere alapján megállapítsák az eljárást, mely szerint megbízatásuknak sikeresen megfelelhessenek. Az értekezlet megalakulván, elnökévé a kiállítás elnöke gróf Zichy Jenő választatott meg. A megjelent tekintélyes számú küldöttségek által nyilvánult országos érdekeltség s a kiállításban anuak már első áttekintésénél nyert kedvező benyomások mindenkiben a legélénkebb buzgalmat ébresztették arra nézve, miként kelljen és mikéut lehetne a kiállítás bizonyítása szerint fejlődésnek indult hazai iparunkat elősegíteni; nem csuda tehát, hogy egyesek buzgalmukban indítványaikkal a meghívás és a megyék utasítása által a küldöttségek tevékenységének megvont határokat túl Í3 lépték, és az értekezlet alkalmával már egy országos mozgalmat akartak jnegiadítaui csatolva. A szomszédok pedig, a kik mindezt látják, Nagyokat sóbajtnak, suttogva beszélnek, S ami ebből eljut jó Márton gazdáig, Ő azt is nagy hegykén ereszti a szélnek. Tudja egész világ, tudja egész helység, Miként jutott ahhoz deli Márton gazda: Szegény ember volt ő, csak tarisznyás zsellér, S kenyerét úgy adta másoknak a haszna. Dolgozott s igy élt meg élete párjával, A kit egy szép napon elűzött magától; Kevés idő telt el, mikor csakhamarján Egy tele, bő ház lett a szűk tarisznyából. Hejh! az a sok telek, fehér ház és jószág, Az vette el eszét, nem is az az asszony; Ezek jóvoltából foly a vigság most is, De nincs öröm, mit a sors meg ne. akaszszon. S főkép ily örömet!... lm a pitvar-ajtón Éhezőn, didergve, megtört nő jelen meg, S emlegeti halkan az Isten irgalmát, Mi ha van Istennek, nincs az embereknek. Egy jóllakott cseléd rival rá belülről: ,Takarodjék, — úgymond — nem érünk rá mostan!* Hanem a szegény nő, szemeit lesütve, Csak kér, csak esedez s állva marad ottan. S veszi a tarisznyát, veszi azt a régit, — A kamrán üresen szögre volt akasztva, — S megfogva kezét a kéregetőnőnek, Búcsútlan vele megy, megy-megy Márton gazda. BENEDEK ALADÁR. Jelentése*) a Veszprém vármegye közönsége által, a Fejér megye részéről hozzá intézett felhívás következtében a székes-fehérvári országos kiállításhoz választott küldöttségnek. Alulírott küldöttség Veszprém vármegye *) E nagyérdekü jelentést, mely hivatva van megyénk ipara fejlesztésében korszakot alkotni, tek. Véghely Dezső megyei főjegyző úr indítványára egész terjedelmében közöljük. Szerk. van *) Mutatványul a „Képes Családi Lapok“ no- nber 15-iki számából. Szerk. Lapunk mai számához „Részletes árjegyzék naptárakról 1880-ra“ és félív „Hiv. Ért.“
