Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-02 / 5. szám
VI. évfolyam. 1879. 5-ik szám. Veszprém, Február 2. WOes „Hív. Értesítő" megjelen minden TMfcrnap. Előfizetési díj : Egész évre ■ ■ 6 frt — kr- Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI w3-■«* ÉRDEKŰ, MIVELODESI ÉS Egj'es példány ára 155 lír. mvfí=VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztéség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugta* KRAUSZ ÁRMIN kOn?vksreikeiéie Veszprémben. HIRDETÉSEK egyliasábos petitsor 6 kr. NYILTTKR petitsoioukint 15 kr. a külön minden beigtatáaért 30 kr. bélyeg. SJ* A pestis. A porosz-franczia háborúban a francziákról, az orosz-török háborúban az oroszokról tették azon szomorú tapasztalatot, hogy sebestíltjeik közöl sokkal többen haltak el sebeikben és sokkal kevesebben és azok is lassabban gyógyúltak fel, mint akár a poroszok, akár a törökök sebesültjei. Az okot igen helyesen abban keresték és találták, hogy a porosz és török katonáknak tisztább és egészségesebb volt a vére, mint a francziák- és oroszoké, az egészségesebb vér pedig nagyobb ellenhatást képes kifejteni a betegségek ellen, vagy, ha már a betegség megvan, sokkal könnyebben elősegíti a természetet a gyógyúlási processus- ban, mint teszi és teheti ezt az in- ficiált, a megromlott vér. Európát borzasztó veszély fenyegeti; a pestis, melyet az oroszok fekete asszonynak neveznek, már a határszéleken szedi áldozatait és rémülettel tölti el a kormányokat és alattvalókat egyaránt. Van is okunk félni, van is okunk rettegni; rothadt társadalmi viszonyainknál csak vérünk romlottabb, innen van, hogy egyes járványok, melyeket őseink még nevükről sem ismertek, ma nap oly mindennapi vendégeink, mint őszszel a nátha. Isten legyen irgalmas kegyelmes mindnyájunknak, ha az a fekete asszony át találja lépni a határt és méregleheletét felénk fúja, halomra halunk, mert senyvedt vérünk nemcsak nem lesz képes ellenhatást kifejteni, de még alkalmas kórfészket nyújt a járvány továbbterjedésének. Egy a teendőnk, a veszélyt sem kicsinyelnünk, sem nagyolnunk nem szabad. Nem szabad kicsinyelnünk, nehogy elbizakodottságunkban megfeledkezzünk minden óvintézkedésről, melyet ily körülmények közt a min- magunk iránti kötelesség parancsol és nehogy a veszély teljesen készületlenül lepjen meg és akkor, mint történni szokott, fejünket veszítsük. Nem szabad a veszélyt nagyolnunk, nehogy rémületet keltsünk és ez által a gyengébb idegzetüeket ép fogékonyakká tegyük a járvány iránt; mert az is bebizonyított tény, hogy épen azok esnek legkönnyebben áldozatúl, akik félnek. Az Oroszországgal szomszédos államok e hó 24-én és rá következő napokon Bécsben Auersperg lierczeg miniszterelnök pi’aesidiuma alatt ta- nácskozmányt tartottak, melyben a magyar állam részéről Balajthy Imre min. tanácsos, dr. Fodor József budapesti orvosegyetemi tanár s Catinelli Hector a fiumei tengerészeti hatóság megbízottja vettek részt. A tanács- kozmány eredménye a következőkben vonható össze: a következő tárgyaknak Oroszországból való behozatala megtiltandó: szennyes fehérnemű és ágynemű; viselt ruhák és rongyok; prémáruk, nyers- és feldolgozott bőrök, különösen kecske- és báránybőr; hólyagok, belek, szőr, sörte, toll, kaviár, halak. Gryapju, valamint levelek és papirpénzküldemények fertőzetleníten- dők. A hajók és azon levő személyek a szabályszerű további intézkedések épségben tartása mellett egészségügyi vizsgálatnak vetendők alá. A körülményekhez képest a bizottság által felállított elvek az aldunai tartományokból érkező árukra is alkalmazandók volnának. A román kormány értesítendő a hozott határozatokról és felkérendő közvetlen együttműködésre. A jan. 25-iki értekezetről a következő tudósítás érkezett még. Finkelburg porosz kiküldött kinyilatkoztatja, hogy neki határozott utasítása van az egészségügyi érdekeknek minden mást alárendelni. A bizottság pénzügyi tekintetekből a katonai zárvonal ellen nyilatkozott, ezt csak mintegy utokó eszközt határozta alkalmazásba venni; ellenben a vesztegzár a határszéli álla- másokou mindjárt a betegség terjedése után fel fog állíttatui. Magyarország képviselője a Duua-vonal elzárásának szükségességét hangsúlyozta ; mert ez Galaccal, Odesszával egyenes összeköttetésben van. Ezen nagyobbszabású felsőbb intézkedések korántsem elégségesek a baj elhárítására, itt a törvényhatóságokra, az orvosokra, a lelkészekre, magára a népre és minden egyes emberre kötelesség vár, mely alól magát senki ki nem vonhatja, a nélkül, hogy az egésznek kiszámíthatlan kárt nem okozna. A törvényhatóságok a kebelükben levő, de valami nagy tevékenységről nem épen nevezetes egészségügyi bizottságokat utasítsák mindarra, amit a közegészség ügye máskor is, de különösen most megkíván. Az utczák tisztántartása, a lakásoknak, kivált ahol többen vannak együtt, gyakori szellőztetése, az árnyhelyeknek fertőztelení- tése, egészségtelen vagy sületlen táplálékok eltávolítása stb. stb. mind oly dolgok, melyek első sorban érdemelnek figyelmet. A kicsinyes takarékoskodás most félreteendő; meg kell fontolni, hogy most a krajczárokbau való fukarkodás millió forintokban boszúlhatja meg magát. Két baj közöl mindig a kisebbet kell választani, ezt parancsolja a józan ész. Hazánk derék orvosait nem szükség kötelességük teljesítésére figyelmeztetnünk; a magyar orvos többször volt inkább vakmerő, mint félénk és hasonlíthatlanul többször rohant a biztos halálba, mint a veszély elől kitért volna. Csak bizalommal kell irántuk lennünk. Lelkészeinkre is szép, de terhes feladat vár; egy jó vigasztaló szó a maga helyén és idején ejtve sokszor hathatósabb minden gyógyszernél. De legnagyobb kötelesség vár minden emberre magára ; aki önmagára nem tud, vagy nem akar vigyázni, annál a foganatba vett óvintézkedések sem segítenek semmit. Kiki önmagához van legközelebb és tudhatja, mi miként árt vagy használ neki leginkább, a szerint kell élnie. Ha igy kiki megtesz a maga körében minden lehetőt, valószínű, hogy a veszély elhárítására is megtette azt, amit tőle jogosan várhatni. Megyénk kedvező fekvése a Bakony közelében igen vigasztalóig hathat ránk, mert sok évi tapasztalat azt bizonyítja, hogy az a friss és üde léghuzam, mely megyénk fölött a Bakonyból keresztül-kasul jár, a leghathatósabb praeservativum minden még oly veszélyes járvány ellen is, de azért — el ne bizzuk magunkat. A honvédelmi miniszter a közös hadsereg és hondvédség legénységének s altisztjeinek folyó év végéig, átvonulás alkalmával nyerendő eltartása iránt körrendeletét bocsátott ki. Minden egyes legény részére kijár 28 dekagramm vagyis 280 gramm marhahús, amelyért a katonai kincstár fizet a szállásadónak a dunántúli kerületben a megyékben 19 krt, — Esztergom, Győr, Kismarton, Kőszeg, Pécs, Rüszt, Sopron és Székesfehérvár városokban 22 krt. Heti szemle. — febr. 1. A hát Íőe3eménye Mac-Mahon tábornagy lemondása; a katonai főparancsnokokra vonatkozó rendeletet nem irta alá, inkább leA „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. Játék a szívvel. — Szomorú történet a régi rósz világból. (Folytatás.) Elhatározta és megtette. Néhány nappal később már Sporza várában látjuk a lovagot, illő fogadtatásban részesítve. Sporza rendkívül megőrült a látogatásnak; legalább lesz kivel elmulatja az időt s nem lesz Zülimuek undort gerjesztő társaságára szorítva. Gyönyörű bársony kereveten ült egymás mellett egy Ízben a két lovag, lábaikat keresztbe rakva a mozlimek szokásaként s sakkoztak. Abigardó szenvedélyesen szerette a sakkot játszani, Sporza hasonlóképen. Ez különben a keletieknek közös szenvedélye. Az igazhivő nem szeret sokat beszélni, de annál többet gondolkodik. Már pedig a sakk oly já- játék, melynél napokig el lehet üldögélni a nélkül, hogy beszélni kellene. — Koszul húztál Sporza lovag; elvesztetted a játékot. — Igaz, — felelt az kurtán s komoran szívta tovább pipáját. — Tegyünk föl most mást; például agyaras elefántodat. — Áll. — Én lovamat teszem a koczkára, — felelt Abigardó és a játék újból kezdődött. Sporza vesztett következetesen. Először elvesztette elefántját, azután szép paripáit, utoljára pénzét is mind, ami csak nála volt. — Ma borzasztóan vesztek lovag. Szerencsétlen napom van. — Veszem észre; — válaszoló Abigardó, — elvesztenéd ma koronádat is, ha feltennéd. Hagyjuk abba az egészet, nőd vár ránk az ebéddel. — Nőm? Hah igaz. S ekkor egy borzasztó eszme fogamzott meg a lovag agyában. — Egy kérdést még Don Abigardó. — Kérdezz. — Nős vagy ? — Nem, miért? — Láttad az én nőmet? — Láttam. — Minőnek találod? Abigardó áhítattal fordító szemeit a nap felé. — Ha Allah oly nőt adna osztályrészül a paradicsomban, azonnal át döfném szivemet, hogy hamarabb oda jussak. — Tudnád őt szeretni? — Ha nem volna nőd, átvernélek érette bandsárommal. — Akarod őt birni ? Abigardó meredt szemmel nézett barátjára és nem érté a kérdést. — Nos? kérdé Sporza. — Zülim a tied, — viszonzá egyszerűen amaz. — Neked adom Abigardó. Éa meguntam őt. Abigardó erre a szóra összecsapta a két kezét. Megunni e nőt, kinél csak az istenek angyalai lehetnek szebbek a boldogok paradicsomában ! — Mit adjak érte? Kívánod fejedelmi pálczámat? íme lábaidhoz teszem s én koldusként fogok küzdeni a nyomorral érette. Kívánod életemet? Vedd el, csak egy napig hagyd őt ölelnem. — Ennél sokkal kevesebb az, amit kívánok. Nyerd el tőlem.... Félóra múlva Sporza királya a sakktáblán mattot kapott, ami azt jelenté, hogy elve- szíté nejét. Egész megkönyebbülten kelt föl a játéktól. Most már csak az a kérdés, vajon mit szól majd erre Zülim? Mert ha azt mondja: „nem,“ akkor minden veszve van; nincs hatalom, mely őt az elválásra kényszerítse. Reszketve várta az Ítéletet mondó szavakat neje ajkairól, midőn azt magához hivatta. — Zülim, — szólt hozzá nyájasan, — tudod, hogy én meguntalak, gyűlöllek, undorodom tőled. Meg akarlak szabadítani magamtól s oly férfi karjai közé adlak, aki szeret, megbecsülj karjain hordoz. Akarsz-e Abigardóé lenni ? Zülim arcza tej-fehérré változott egy pillanat alatt. Csendesen szivére nyomta kezét s egy tört sóhaj szállt föl kebléből; oly sóhaj, minő a haldokló hattyúé szokott lenni utolsó órájában. — Te akarod azt férjem? kérdé csendesen. — Én akarom , Zülim Én nem tudlak téged boldogítani. Ő szeretni fog. Akarsz-e övé lenni? Zülim lassan-lassan főlemelé fejét és az ég felé tekintett. Aztán végbucsukónt férje felé fordító tekintetét. [ — ügy akartad uram........övé leszek. | S ezzel oda ált Abigardó mellé, ki megcsókolta homlokát. El voltak ezzel jegyezve egymásnak. A pap mindjárt a helyszínén elválasztó férjétől Zülimet s összeadta ÁDigardóval. ! Sporza megkönnyebbülten lélegzett föl s sohasem volt olyan jó kedve, mint az este. Abigardó pedig azt gondolta magában, hogy Allah még e földön menyországba juttatta őt. Vigan voltak mind, csak egyedül Zülim arcza volt hideg és fehér;........ fehérebb mintáz alabastrom hava, ....... fehérebb mint a ruha, mely te stét fedé........fehérebb mint a Pyrenék meszsz e csillámló hópelybei. Mikor este aztán elaludtak, s midőn az óra reszketve kongatta el éies hangjával a tizenegyet, csupán két lény volt ébren a roppant palotában. Az egyik Zülim, a másik a vén jós. Zülim ott bevert ágyán s sóhajtva ölelte magához a takarót. A vén jós pedig halvány mécsvilág mellett forgatta könyvét s magában morogta: — A „Martadiua* azt jósolja nekem, hogy meg fogja még bánni Don Sporza lovag azt, amit ma nejével cselekedett. De már akkor késő lesz, nagyon késő. Allah irgalmazzon minden igaz hívőnek! * Azt tartották a mórok a „Martadináról,* hogy az nem hazudik soha. Amit az mond, az bekövetkezik mind az utolsó betűig. Meg- jövendelte harczaikat, küzdelmeiket, melyeket a spanyolok ellen vivtak; megjövendeite a győzelmeket és veszteségeket ........ s végre Lap unk mai számához „Freund A., magár j egy zékes< van mellékelve.
