Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-24 / 34. szám

Valami természetellenesség vonul e tanterven keresztül, mely idővel keservesen megboszúlja magát. De ha már végzete a magyarnak a Danaidák feneketlen hordáját az örökös próbálgatás rostájával töltögetni, áni töltögessük, ám tegyünk e tantervvel is kísérletet, hisz nem ez az első és, hiszszük, nem is az utolsó, melynek generatiókat kell áldozatát hoznunk.

Nem vagyunk próféták, de ennek a szakadatlan próbálgatásnak és kisérlettételuek mi azt a végét látjuk, hogy majd jő egy idő, mely megso- kalva a sok egymást megsemmisítő intézkedést a tanügyből tabuk rasát csinál és talán szerencsésebb tapintattal inaugurál természetesebb és nagyobb sikert biztosító tantervet, mely miatt nem kell majd a külföld és min- magunk előtt szégyenkeznünk.

Heti szemle.

— aug. 23.

A letűnt hetet gr. Andrássy Gyulának visszalépése a külügye« vezetésétől uralja. A nemes gróf elhatározását testi egészségének az óriási tevékenység miatti megrendülése okozta. ; Természetes valami, hogy ily magas állású di plomatának minden mozdulata máskép-máskép magyaráztatik, amint egyik vagy másik politikai párt a maga szemüvegén tekinti a dolgot. Mi hónapokkal ezelőtt értesültünk és pedig gr. Andrássy Gyulának közvetlen bécsi környezetétől, hogy a szakadatlan megfeszített szellemi munka annyira megtámadta idegeit, hogy egész hosszú sorát tölté az éjjeleknek álmatlanul, úgy hogy családi körben nem egyszer nyilatkozott, hogy rövid idő múlva kénytelen lesz állásátél megválni, mert különben életével játszik. Itt is bebizonyodott a magyar természet, mely a szélsőségeket szereti. Vaunak nagy fértiaink, akik épen semmit sem szeretnek dolgozni, vaunak ismét, akik közé tartozik gr. Andrássy Gyula is, akik meg mértéket, határt épen nem tudnak tartani, ha valamire vállalkoznak, ezeket saját hevök, saját buzgóságuk teszi tönkre, emészti lel. E hév képezi a magyar természetnek büszkeségét, de egyszersmind végzetes átkát is. Gr. Andrássy visszalépése ebben leli leghüvebbmagyará- zatátés legvalóbb okát. Ez azoubau nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ő Felsége határtalan bizalmának gr. Andrássy Gyula nem log ellenállhatni és így önmagát áldozatéi hozva, újra megmarad a külügyek élén, ha tovább nem is, de addig bizonyosan, míg akad férfiú, aki helyét pótolhatja a mostani zavaros és terhes körülmények közt.

Európa szeme sz. István napján hazáuk felé volt fordítva, különösen Budapestre, hol a hála érzete a derék tranczia nemzet iránt hozta dobogásba a kebleket, az „Arrogante“ ünnepet értjük, mely ország-világ előtt belek, folytatá. Zöldszakái mindenkit ősmer! — Nekem nagyon jó rendőrségem vau: a halak, melyek ott úsznak a hajó körül. Azok sokszor láttak téged, amint üldögéltél a hajó oldalán, s ábrándos szemeidből észrevétlenül peregtek könyeid a tengerbe. Azok mondták, hogy jó szivü ticzkó vagy és igazuk volt. Most pedig jegyezd meg, hogy az én nevem Zöldszakái — s ha a tengeren kérsz vagy parancsolsz valamit Zöldszakái nevében, midőn veszélyben forogsz, úgy történik, amint te akarod. Isten veled! —

Egy szökés — és Zöldszakái eltűnt a habok között, Beppo pedig nézett utána s még most is ott vesztegelne, hanem a hajósnép ép ekkor érkezett haza jó kedvvel, azok közt Beppo is elkeveredett, megtenni az utolsó készületeket. —

Másnap hajnalban friss szellővel, duzzadó

vitorlákkal indult a hajó Amerika felé

__

A lugasban ott ül az öreg asszony, s az ifjú leány fejét nagyanyja ölébe hajtva, cseveg boldogan valakiről, aki pedig azóta ott hallgatózik a hátok mögött, azután lábujjhegyen előrekerül, megáll a lugas bejáratánál, a vadszőlő levelei koszorúként övezik homlokát; majd meg odasiet, átöleli a nagymamát, aki csak sirni tud örömében, — utána hosz- szan, forrón a menyasszonyt, aki egyik szemével sir, a másikkal nevet, a nagy boldogságtól—

Megvolt nemsokára az esküvő... A hajó két hét múlva terhelten indult vissza azon az úton, melyet idáig megtett miuden baj nélkül... Födélzetéu az ifjú pár volt legboldogabb. Beppo a szolgálat alól föl volt mentve.

(Folyi. kör.)

P. Tóth Kálmán.

bizonyította, hogy a magyar lovagias, hálada- tos nemzet.

*

Szófiából jelentik, hogy a bolgár fejedelem jövő hóban Nisbe megy Milán fejedelem meglátogatására. A szerb fejedelem szept. 14-én fogja viszonozni a látogatást.

*

Konstántinápolyból jelentik, hogy valamennyi nagyhatalom Fraucziaországgal együtt arra ösztönzi az athéni kabinetet, hogy mondjon le Janináról.

*

A csehek mindinkább világosabban adják elő követeléseiket, sőt annyira mennek, hogy még azt követelik, hogy Morvaországban is állíttassák fel cseh egyetem tiszta cseh tanárokkal.

Népesedési mozgalom Veszprém megyében 1878-ban.

Statistikailag megvilágítja Dr. Lövy László, gyakorló orvos, Pápán.

(Folytatás.)

E kimutatásokból kitűnik, hogy megyénk azon szerencsés helyzetben van, hogy sokkal több fi születik mint leány. Még nagyobb megyénk szerencséje azon tekintetben, hogy szaporasága oly nagy, hogy ritkítja párját. Tíz ezer emberre esik megyénkben 440 szülés és ezen arány már hosszabb idő óta állandó, holott Magyarországon átlag esik tiz ezer emberre 433 szülés, Austriában 364; Porosz- országban 404, Augolországban 349, Franczia- országban 269.

Megyénkben legnagyobb volt a szapo- raság a zirczi járásban, középszámu volt a veszprémi, pápai és devecseri járásokban, legkisebb volt az enyingi járásban, Veszprém és Pápa városokban.

Ha a szaporaságot felekezetek szerint vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy legszaporábbak voltak az evangélikusok, hol ezer emberre már több mint 51 szülés esik, azután következnek a katholikusok, ezek után a zsidók; legkisebb a szaporaság a protestánsoknál, hol ezer ember után csak 33 szülött esik. Megjegyzem itt hogy a zsidók szaporaságát csaknem mindig nagyobbnak találtam mint 37 per miile ; vájjon a járásban minden zsidó szülött bejegyeztetik-e az anyakönyvbe, nem tudom, de az említett arány a mellett szól, hogy ez nem történik meg mindig, mert sok esetben az illető zsidó anyakönyv-vezető igen távol lakik.

Egybekelések. Veszprémi járásban házasodott 316 pár; tehát egy házasság 113 ember után. Pápai járásban házasodott 356 pár; tehát egy házasság 114 ember után. Devecseri járásban házasodott 332 pár; tehát egy házasság 117 ember után. Zirczi járásban házasodott 320 pár; tehát egy házasság 126 ember után. Enyingi járásban házasodott 234 pár; tehát egy házasság 117 ember után. Veszprém városában házasodott 90 pár ; tehát egy házasság 139 ember után. Pápa városában házasodott 133 pár; tehát egy házasság 114 ember után.

Egybekelések hitfeleke\etek szerint. — Katholikus házasodott 1094; tehát egy házasság 110 ember után. Evangélikus házasodott 209; tehát egy házasság 109 ember után. Protestáns házasodott 372 ; tehát egy házasság 128 ember után. Zsidó házasodott 116; tehát egy házasság 103 ember után.

Legtöbb házasság lordult elő a veszprémi és pápai járásban és Pápa városában, legkevesebb Veszprém városában és a zirczi járásban. A hitt'elekezetek szerint legtöbb házassági hajlam volt a zsidóknál, legkevesebb a helvét hitvallásuaknál.

1877- ben házasodott katholikus 1156, egy házasság esett 109 emberre. Evang. 181, egy házasság esett 125 emberre. Protestáns 457, egy házasság esett 103 emberre. Zsidó 90, egy házasság esett 131 emberre.

1878- ban egy házasság jut átlag 117 emberre; 1877-beu minden 110 emberre.

Halálozás. Veszprémi járásban meghalt 1472, az az meghalt minden 24-ik; ezer közül több mint 41. Pápai járásban meghalt 1558, az az meghalt majd minden 26-ik; ezer közül 38 50. Devecseri járásban meghalt 1258, az az meghalt minden 30-ik; ezer közül 32,50. Zirczi járásban meghalt 1632, az az meghalt minden 25-ik; ezer közül 40-12. Enyingi járásban meghalt 1036, az az meghalt minden 26-ik; ezer közül 38‘00. Veszprém városában meghalt 426, az az meghalt minden 29-ik; ezer közül 3413. Pápa városában meghalt, 646, az az meghalt minden 23-ik; ezer közül 43 64. Összesen meghalt 8047 ember, tehát meghalt miuden 26-ik ember vagy ezer közül 38'4J. 1877-beu meghalt 8018 ember, tehát meghalt minden 26-ik ember, vagy ezer közül 3814

Ha a fentebbi számokat összeadjuk akkor az összeg csak 8028 és nem mint vettük 8047. A különbség onnan ered, hogy Pápa városa halálozási számát nem vettük annyiba, mint az alispáni jelentésben kimutatva van, mert ebben oly halottak is szerepelnek, kiket Pápa városa róvására nem lehet felhozni; az

alispáni jelentésbe pedig szükségkép fel kellet őket venni, mert anyakönyvük Pápán ve- I zettetik. A külömbözot tehát tulajdonkép a pápai járás rovására esik és annak halálozási arányát kedvezőtlenebbé teszi.

Halálozás felekezetek szerint. Meghalt kath. 5111, az az meghalt minden 25-ik ezer közül 40-02. Meghalt evang. 1137, az az meghalt minden 20-ik ezer közül 50-00. Meghalt protestáns 1553, az az meghalt minden 30-ik ezer közül 32 93. Meghalt zsidó 245, az az meghalt miuden 48-ik ezer közül 2052. Összesen 8046.

Ehhez hozzáadandó még egy meghalt nazarenus, úgy hogy a fő összeg 8047.

Legnagyobb volt a halálozás Pápa városában, hol minden ezer ember után majdnem 44 halt meg. De tekintetbe veendő, hogy ez évben Pápán kanyaró és hökhurutban 102 gyermek halt meg; ezért ezen évet nem lehet rendesnek tekinteni. A múlt évben meghalt 530, tehát ezer után 35 80; legnagyobb volt továbbá a halandóság a veszprémi és zirczi járásokban, azután következnek a pápai, enyingi járások, Veszprém városa, legkisebb volt a halálozás a devecseri járásban, hol ezer ember után 32-50 halt meg.

Igen tanulságos a halálozás vizsgálása felekezetek szerint. Ijesztő a sok haláleset az evangélikusoknál, meghalt közülök minden huszadik vagy minden ezer után 50 mig 1877-ben alig 44. A katholikusok közül meghalt minden huszonötödik; ezer közül több mint 40; 1877-ben szinte több mint 40. A protestánsoknál meghalt minden harmincza- dik ; ezer közül majdnem 33 ; 1877-ben több mint 34. A zsidók közül meghalt minden 48-ik; ezer közül nem egész 21; 1877-ben nem egész 19.

Miután ezen arány igen állandó és évről évre ismétlődik, igen fontos tanulságot lehet abból következtetni. A keresztény lakosság közül évenként két annyi vagy még több mint két annyi ember halt meg, mint a zsidók közül; mi ennek az oka ? talán a zsidók erősebbek ? mindenki tudja, hogy nem; hát honnan magyarázható ezen feltűnő jelenség? Nézetem szerint csak onnan, hogy a zsidó jobban megbecsüli saját és családja egészségét miut a keresztény; ha valamely családtag, beteg orvosi segélyért folyamodik; a zsidó nem szokta bevárni azon időpontot, mikor a betegség már oly pusztításokat vitt végbe, hogy segíteni többé nem lehet; a zsidó j igen szereti gyermekeit, feláldoz azok egészségéért mindent; csak látni kell, mily kétségbeesett a zsidó szülő, ha gyermeke meghalt, jóllehet hogy még sok gyermeke marad és hogy a mellett szegény ember. Nem igy a keresztény. Természetes, hogy itt a nagy tömegről főkép a íöldmives osztályról beszélek. Ha annak gyermeke hal meg, fel sem veszi, sokszor örül, hogy megszabadult a galibától. Parasztaink a gyermekeket nem tekintik áldásnak. Mily sokszor van az orvosnak alkalma erről meggyőződni. Ezen kívül vannak még számos más okok; mindenütt hol zsidók nagyobb számban laknak, minden zsidó községben van egylet, melynek feladata a szegény zsidó betegeket segélyezni; a zsidó átlag műveltebb, nem vét annyit a kőzegész- ségi törvények ellen, mint a keresztény, az iszákosság a zsidók között csak ritkán található. Mindezen elősorolt és még több más kevósbbé fontos okok eredményezik a zsidók közötti kedvező halálozást. Az előadottakból kitűnik egyszersmind hogy miért oly nagy a halálozás Veszprém megyében s egy általáoan Magyarországon; mert mig Poroszországban minden tízezer lakos közül meghalt évenként 290, Angolországban 220, Francziaországban 256, Belgiumban 222, Ausztriában 330, addig Magyarországon ugyanannyi lakos közül meghal évenként majdnem 400.

A történelem előadása és az új tanterv.

Várpalota 1879. aug. 13.

De valóban nem nyújtana a történet gyakorlati hasznot, valóban nem volna más czéija az előadásnak, mint az események elő- sorolása?

Nagyon jól tudjuk, hogy nem igy áll a dolog Épen a történet van hivatva azon fontos ethikui s politikai tanulságokat nyújtani, melyek az életben vezércsillagokul szolgálnának, épen neki jutott osztályrészül azon kiváló szerep, hogy a „magistra vitae* legyen. Vannak történeti alapigazságok, melyek a történet folyamában oly gyakran ismétlődnek de a tanuló szellemében azért nem verhettek gyökeret, mert nem tanulta ismerni azon vallási, politikai vagy társadalmi tényezőket, melyek bizonyos események nemzőokai, létrehozói; vaunak határozott históriai törvények, de melyek azért nem jegeczesedhettek meg elméjében, mert nem tanították meg gondolkodni az események okai fölött (?) s atéuyek összefüggése szeme előtt ködként lebeg, melyen nem képes áthatolni.

Első sorban az ethikai tanulságok azok, melyeket a tanuló szivébe kell vésnünk. De elérhetjük-e ezt az eddigi előadási mód mellett? Határozottan nemmel felelek, mert az

emberiség történetének minő képét kapja, nem i lát mást, a történetben mint láuczolatos egymásutánját a harcz s ui-alomvágynak, folytonos vetélykedést, melyben az erős elnyomja a gyengét, a hatalmas az alattvalót, s minő eszközökkel: csel, erőszak, kegyetlenség stb. a rendes eszközök. Fájdalom alig létezik néhány tankönyvünk, melyekben ne találnók számtalanszor a „csaló“ „alattomos“ .ravasz“ stb. kifejezéseket egyes kiváló történeti személyek jelzőiként.

Ha tehát mégis tanul az ifjú valamit a történetből, úgy bizonyára azon meggyőződés — melynek ezek után benne érlelődni kell — fogja mérgezett nyílként szivét s elméjét korán áthatni, hogy a hatalom erőszakkal jár, az emberek önzők s nem őszinték, de ezekből erkölcsi tanulságot nyerni nem fog, ha talán az ellenkezőjét nem is állíthatnók.

Mily máskép áll a dolog, ha a történet oly számos megható momentumait felhasználjuk, melyek az erkölcs győzelmét s az ellenkezőnek bukását bizonyítják, ha a hazaszeretet oly nagyszerű példáit, melyeket a történet felmutatni képes, mintegy benső ihlettel tárgyaljuk. Kétségtelen, hogy az erkölcsi érzés az ifjúban gyökeret verne, megtanulná, hogy a haza s szabadságszeretet ama nagy s hatalmas erő, mely a nemzeteket százados háuya- tásokon keresztül is íentartja, hogy ez ama oltalmazó genius, mely a népeknek megadja az erkölcsi erőt íüggetleuségöfc s nemzetiségűk megőrzésére.

De legitt megjegyzem nehogy félreértésre okot szolgáltassak — épen nem azt akarom érteni, hogy a történeti hűséget az ethikai tanulságok levonása érdekében feláldozzuk, hogy az erkölcstelen s jellemtelen tényeket mellőzzük s csak a fiú ielküietére üdvösen hatókat tárgyaljuk, hanem igen is értem azt, hogy óvakodjunk egyes események indító okául egyes személyek önösségét nevezni, a helyett hogy azon kor felfogását s egyéb körülményeset tárgyalnék, melyek azon esemény létrejöttére befolyással voltak, szóval óvakodjunk a történetben s gyakorlati életben oly annyira elterjedt gyanusítási politikától. Igen, emeljük a rosszat s erkölcstelent is, de csak azért, hogy bebizonyítsuk, miszerint ilyenek nem állhatnak fenn, hanem bukniok kell. Állításomat egy históriai példával akarom illustrálni.

Vegyük Kómában a respublica elején a patriciusi s plebejusi rend egymás elleni har- czát. Kézikönyveink legnagyobb része s ezek után legtöbb tanáraink, a patríciusokat önös- séggel, zsarnokoskodással vádolják, kik embertársaikat elnyomják s vonakodnak őket a polgári jogokban részesíteni. Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy a patriciusi rend volt az, mely Kómát semmiből oly magasságra emelte, hogy ők voltak, kik azt a külellenség ellen annyiszor védték, mig a plebejusi rend egy kényszerítve odatelepített népcsoportból állott, mely már ennél fogva sem viseltethetett ragaszkodással Kóma iránt s eddig a honvédelem súlyos kötelezettsége alól fel volt mentve; továbbá ha meggondoljuk, hogy az ókori társadalom egyenjogúságot nem ismert s hogy Athénben s öpartaban szintén meg volt ezen külömbség: úgy bizonyára jogosítva látja a tanuló is a patríciusok eljárását, midőn a politikai államhatalmat magok között megosztották s nem fogja ezt bitorlásnak, ravaszságnak tekinteni.

A viszony megváltozik, midőn a gallok betörése alkalmával a plebejusok szintúgy ontották véröket a haza védelmében mint a patríciusok, midőn meguiutták, hogy ők ép ily hű fiai a hazának mint a pátricziusok. Ha a respublica elején jogosult volt a patresek eljárása úgy most ep oly jogtalan lett volna, ha politikai felsőbbségöket továbbra is meg akarták volna tartani. Csakugyan látjuk a változást, egymásután elbuknak a korlátok a két rend között, mig végre Kóma egyenjogú polgárokkal bir, kik vetélykednek a hazaszeretetben, minek fényes következményét a pun háborúk igazolják.

Ha ebből most az ethikai tanulságot levonui akarjuk, egyrészt látjuk fényes példáját a hazaszeretet fiatalmáuak s viszont hogy a jogtalanságnak buknia kell. Ha a történet előadója ezen czélt szem előtt tartja s az előadást ily módon vezeti, úgy a történet a tanuló előtt nem leend az erőszakoskodások lánczolatai.

Ha fontos az ethikai czél, melyet a történet tauítása által akarunk elérni, úgy sokkal loutosabb s a gyakorlati életre nézve elodáz- Liatian szükség a politikai s társadalmi tanulságok levonása. Ezek azok, melyekre minden emoernek tóbbé-kevésbbé szüksége vau, s melyek már igen gyakran megboszulták magukat, mert kellő figyelmen kívül hagyattak. De a történet eddigi rendes előadása, mely az események puszta elbeszélésében áll, nem nyújthatja ezeket, mert a tanuló a történetben iukaüb a véletlen működését látja s hogyan legyen képes a múltból a jövőre tanulságot levouni vagy nagy költőukkel szólva hogy „a múlt csak példa legyen,“ midőn az események íétrejövéséuek okait nem ismeri. Tudja pl. hogy a perzsa-görög védcsatákban az utóbbiak győztek, hallja az iskolában, hogy az