Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

*

késes munkák között Schubert Ferencz kiállítása (Fejérvárj versenyképes. Borotvái igen ajánlatosak. Jól vannak képviselve Tanczer, Cziller, Vacke Ede. Kivner József soknemü és igen gazdag fegyverkiállítása kiválóan érdekes. Berger és Dittrich puskamíívei szintén jelesek.

Az órások között Lechner József budapesti órásé az elsőség. A használati, valamint a luius órák nagy száma változatos gyűjteményt képez. Läufer András egyszerű de jó faliórákat állított ki. Borovitz Manó (Kaposvárról) kiállított mérleg- órája fölötte érdekes. Jeles készítményekkel vannak még képviselve Eisenbarth és Menczer Gyula.

A zongora készítők közül Friska Ferencz (Kolozsvárról,), Szalay Gyula (Fejérvár) kitűnő szerkezetű zongorákat, Lédeczy Sándor zongorát és pianinót, Nagy József ^Brassóból) har- moniumot mutattak be. Hegedűket, tilinkókat trombita- és fuvolákat, a jónevü Schunda (Budapestről) állított ki. Legjelesebbek mindenesetre pedállal ellátott cziuibalmai. Jeles Hegedűket mutattak be Flikker Mór és Barabás, mig Stovasser Jánosnak kürtjei kitűnők. Az apatini ipar-egyletet több jeles szervezetű hangszer képviseli. Ocanuákat mindenféle nagyságban Fischer Henrik küldött Bécs- bői. E hangszer úgy látszik, nem bir nagy hódításokat tenni.

A papirgyárosok közül a hermanóczi papírgyár, Mihályi papírgyára, Spigler és Veisz Gaiitzstein papírgyárai derekasan vannak képviselve. A könyvkötők közül Érczhegy Ferencz, Hirhager Károly, Geller József munkái a legmagasabb igényeknek is megfelelhetnek. Dodinál Bélának egy misemondó könyve különösen kiemelendő. Végh Istváu. (B.-Csabáról) Petőfy díszkiadásait küldötte be. Dombormű ékítményekkel. Kubik Lőrincz (Fejérvár) elefántcsonttal díszített imakönyvei, Halesius (Nyitra) kördiszítésü munkái elismerésre méltók. A könyvkereskedők közül Tettey Nándor Aigner Lajos, Höckner Péter gazdagon vannak képviselve. A pesti könyvnyomda-részvénytársaság, Veiszman testvérek ízléses nyomtatványokat küldtek. Herz János (Budapestről), Im- reh Sándor (Marosvásárhelyről) munkái tet- szetősek. Buzarovits Gusztáv gazdagon díszített munkái jelesek. Posner Károly Lajos (nem versenyez) vonalzó és díszmunkagyáros gazdag kiállításai az e nemüeket messze felülmúlják. Ziegler Ede (Budapestről) üzleti könyvei, rajzszerei, s más papír árui jók és ízlésesek. Gyürky Sándor (DebreczenbŐl) tárgyai versenyképesek.

Az esztergályos munkák kiállításában elsőhelyen említendő a zay-ugróczi botgyár remek készítményeiért. Sausz pipaálványt és rokkát, Weisz egy gonddal faragott keretet, Vauischek János egy kis Ízléses szekrényt küldöttek. Figyelmet keltenek még Goldschmid Ede, Kets- kés Gabor, és Lipták Lajos ízléssel és gonddal készült faragványaik.

A fényképészek közül számosán vettek részt a kiállításban. A budapestiek közül El- linger és társa Koller Károly tanár, Kozmata Ferencz, Klösz Gyuia ismert nevű fényképészek említendők első sorban, Stern Miksa (Treucsén) táj és népviseleti képeket, Recknit- zer (Újvidékről) olaj-üveg fényképeket, Galter Oszkár románnő jelmezes alakokat mutattak

7 irtot. Mi az? Csak ötöt vesz? Hát a két kicsike nem megy ? Dehogy nem; én karomra veszem mindakettőt s barman foguuk egy személyt képezni s csak egy árt fizetünk. No ? Ugy-e pompás'? Lássa, mar mosolyog is ön. Tudtam én azt joi.Hanem kis Andorka vigyázzon szépen, nyissa ki a kezét, itt van egy biiét, csak azért adom, hogy játszék vele. Szorítsa jól a markába. Itt van magának is Enmiacska. Nem kerül az semmibe... maguknak. Majd a papa ki fogja fizetni. Csak 2 frt. Rongyos hitvány 2 frt. Bagatell! Nem érdemes említeni sem. Köszönöm, no lássa nagy- sád készen vagyunk, mehetünk. Emácska csak kapaszkodjék jói a nyakamba. Andorka kérem ne czibálja úgy a fülemet. Maga kis kujon. No lássa milyen jó bácsika vagyok én? Karját kedves nevelőnő, tisztes loknii megérdemlik. Nemde Bella kisasszony? De nini! hisz mi már találkoztunk egyszer! Az ám; a múlt héten együtt voltunk Tihanyban. Mehetünk.

A színház bejárata előtt X. veszekedett néhány mamával. (Vele csak a mamák mernek találkozni, mert a »férjem uram“-okat nem igen sokáig szokta kérni, liánéul mond nekik olyan válogatott gorombaságot, mitől azok aztan beleesnek hanyatthomiok egyenest valamelyik páholyba)

— Van szerencsém! Hát a házigazda hol van, mi? Tálán jegyet venni ment? Mit? Sétál? ilyenkor sétái? Hol? Hadd szidom össze mindjárt, itt meri hagyai Kegyeteket, pedig látom mar beasaruak menni. Nem vett jegyet? mondjak önök. Üssön Dele az istennyila a dolgába. Csak talalKozzam vele, leszedem róla a bőrt. Pedig ma nagyon jó szelíd, jellemes darabot adnak, nőknek valót. Joob is ha nem jött a lajanaó, nem neki való, nincs rá szüksége, hogy szép legyen, bisz úgyis oly au rút mint az ördög, ne tessek haragudni érte. Mert kérem (ezt csak úgy súgva mondom) ma olyan darabot adnak,

be, Knebel Ferencz pedig tájképeket. Előnyösen vaunák még képviselve, Pribék és Bülcb, Skoff Majkát és Schmidt. A festészek közül Székely Bertalan „Széchi Máriája, Orlay Soma III. Endre leánya, Margit, a zárdába lép“ igen sikerült képek. Benczúr Gyula „Két-Szerzetes* -e kitűnő tanulmány. Megfelelő fogalmat nyújtanak a hazai festészet magas fokáról Molnár József „ Várakozásba és „Fürdőuő-“je Weber »Nehézfeladat“- és »Megzavart imá“-ja, Agg- házy Gyula »Dagasztó menyecské“-je, Gregus Gyula „Kártyázó parasztok“ czímű képe eredeti felfogásra mutatnák. A tájképfestők közöl természetesen Mészölyé az elsőség. Fényes tehetségének egész sorát mutatja be. »Balatoni táj‘, „Hálókötők“ „Erdei csendélet“ megannyi hatásos festmények Mészöly hűen és élénken fest s ez által lebilincsel Than Mór és Vastagh György egy egy tanulmány fej érdekes. Végül Tölgyessy Arhur „Falu vége“ és „Temető“ czimő festménye gondos és erőteljes színezetűek.

Nevelj az igazságra!

Tanulmány Engel Mórtól.

Igen régi és sokat hallott mondat: „Nem az iskolának, hanem az életnek kell nevelni.“ És bizony, e mondat, ha helyesen megértetik, jogosultságra számíthat. Élet és iskola ellentétbe hozatnak, nem mintha egyik a másikat kizárná, hanem vele csak az legyen mondva, hogy az iskola helyes és alkalmas módon növendékeit az életre előkészítse. És ki akarná a fenti mondattól ezen értelemben tetszését megvonni? Csak ne lenne oly nehéz meghatározni, hogy mit kíván az élet, mit követel az iskolától; csak ne divergálnának úgy e fölött a nézetek, hogy megegyezés igen nehezen s helyesen talán sohasem lesz elérhető.

A legújabb időben e régi mondatot két különböző iskolával különböző értelemben hozták viszonyba, melyeket már szokásból is ellentetteknek, de ellenségeknek tekintik. Értem a reáliskolákat és gymnasiumokat, Mig az elsőket dicsérik, mondván, hogy azok az élet követeléseivel számolnak, hogy a friss és teljes élet forrásából merítenek, hogy végre a kor magaslatán állanak — addig a gymnasiumokat avval vádolják, hogy az élettől elidegenedtek, ennek hátat fordítottak, növendékeiket oly tárgyakkal foglalkoztatják, melyek jő- vőikre haszon és fontosság nélkül volnának. Ily támadások talán (?) jogosultak voltak volna akkor, amidőn a reáliskolákat alapítani kezdették ; amidőn ezeket arra szánták, hogy bennök a növendékek azon ismereteket és ké pességeket sajátítsák el, melyeket későbbi életpályájukon közvetlenül használhattak és a leendő építészt, erdészt, gazdászt és kereskedőt csak arra akarták tanítani, amire éppen mint építész-, erdész-, gazdász- és kereskedőnek szüksége van. Ma azonban egy szakértő sem kételkedik azon, hogy reáliskolák általános nevelőiutézetek, melyek ugyanazon czélt, melyet a gymna3Íumok, felsőbb tudományos mi- veltséget, csak más utón és más eszközökkel kívánják elérni.

Mig a reáliskolák, mint uevök is mutatja, az élet reális oldala felé tartanak és a természettudományokat és modern nyelveket

melyből meglehet tudni, hogyan maradhat sokáig szép, fiatal az ember. .. .

Uczczu! ezek ugyan be vannak ugratva.

— Ugyan hol mászkálhat az az ember — sopánkodnak az asszouyságok — pedig nincs pénz nálam.

— Nem baj! — Te fattyú. — Szólt X egy ott ácsorgó diákféle emberuek, - szaladj hívd gyorsan ide Z. urat. Ismered-e? Igen. No jól vau. Olyan hosszú kampós orra van. Ott ferblizuek valósziniileg az Eszterházy alatt. Ugorj. Ne ez a hátbavágás előre. Mi az? Nem mégysz? Miért? Igen? Hogy ereszszelek be a színházba. Meglesz. Páholyba fogsz menni, adjak gukkert is, mi? No siess.

Ilyenformán aztán be vaunak fonva az emberséges papák, akik aztán nem is mulasztják el válogatott szavakban összekáromkodni ezt a »Scorpiót,“ ahogy ők maguk között nevezik X urat. Hanemhát nincs mit tenni ellene.

A színház szépecskén megtelik, a publicum jól mulat. Persze hogy nincs abban a darabban se görögtüz se cseppürágás, se ifjan tartó titkok elmesélése, lévén az éppen esetleg egy csöndes természetű frauezia nézőjáték, hanem azért mindnyájan meg vannak elégedve.

Másnap aztán újra kezdődik a dolog más variatiókban, hanem ezt már semmi kedvem sincs tovább folytatni.

(Jegyzés: Nehogy pediglen valaki magára vegye ezt az irka-firkát s nehogy személyeskedésnek tűnjék fel a dolog, az iró egész tisztelettel értesíti a P. T. pubacumot, hogy mindez csupa mese, meg nem történt, de megtörténhető események rövid lemásolása. Sok mindenfelét összeír az ember ebben az izzasztó barmiuczkét fokú melegben.)

V. SARFFY IGNÁCZ.

teszik az oktatásnak főtárgyaivá — addig a gymnasiumok lényegben azon tudományoknál maradnak, melyek századok óta bennök mi- veltettek.

A gymnasiumok mindenesetre nem haj- hásznak külső kézzel fogható hasznot, mely a tantárgyak által nyujtatnék a növendékeknek és éppen ebben fekszik biiszkeségök. Nem törekednek arra, hogy növendékei tanuljanak, miszerint ebből majdan anyagi hasznot húzzanak, nem szolgáltatják a növendékeknek a tudományt mint tejelő marhát, mely őket vajjal elássa — nem; a gymnasiumok bevezetik őket az ideálok birodalmába és arra szoktatják, hogy a tudományt önmagáért, magasztos volta és nagyságáért, nem az abból remélt haszonért, miveljék; bevezetik őket a szépnek és művészetnek birodalmába, megismertetik velők az őskor felülmulhatlan műveit, hogy szellemi erejök gyakoroltassák, érzelműk nemesítessék, hogy bensőjök tisztuljon — És evvel eltekintve a közvetlen haszontól, melyet mindenesetre a gymnasiumi tanulmányok nevezetesen az ó-classikus nyelvek mindenkinek nyújtanak, ki a tudomány által a hazának, és iskolának szolgálni akar — evvel mondom gondolnak a gymnasiumok inkább szolgálni az életnek és neki egy bensőbb ihletet szerezni, mintha azon tudományokat vennék föl főtárgyaknak, melyek közvetlen a gyakorlati életre hatnak, de melyeknek kiváltságokat adnunk nem lehet, hacsak rövid idő alatt oda nem akarunk jutni, hogy az eszmék teljesen erőtlenekké legyenek, hogy minden fensőbb élet, minden szellemi emelkedettség elveszszen és a legkirívóbb önzésnek tág tér nyíljék; hogy csak a pénz, a vagyon, a nyereség nyújtsanak tekintélyt és fontosságot, hogy minden más kicsinyíttessék, megvettessék, hogy egyszóval minden magasabb, igazi szellemi miveltség oda legyen és a szellemi barbarismusnak hely adassák.

Ezért ismerjük el a gymnasiumokat a fensobb szellemi művelődés bástyáinak és az szerencsétlen időszak volna nemzetünk cultu- rális életében, melyben a gymnasiumok a régi helyes alkotmánytól megfosztatnának. És mivelhogy a nép-, polgári-, reáliskolák és gym- naziumok nem egyesegyedül ismeretterjesztők, hanem nevelőiutézetek is, abban egymáshoz elvitázhatlauul hasonlítanak, hogy növendékeiknek nem specialis szakismeretet, hanem általánosat nyújtanak. Hiszen már mai nap egészen egyetértünk abban, hogy az oktatás a neveléstől el nem különíthető, hogy a tanításnak ethikai alappal kell bírnia.

És mi ezen nevelésnek főfeladata ?

Minden iskola, különösen minden gymnasium főfeladatáúl tekinti az igazságra nevelni.

Miképen éri ezt el az iskola?

(Folyt, kör.)

'Veszprém városának minapi közgyűlése által elfogadott

tűzrendészet! szabályrendelet.

I. Általános határozatok.

1. §. A tűzrendészetet Veszprém városában a városi hatóság gyakorolja.

A tűzrendészet költségeit a városi közönség viseli.

2. §■ A tűzrendészet kezelése a v. rendőrkapitányt illeti, annak hatásköre alól a tűz- rendőrség kezelése nem csak ki nem vehető, de sőt meg sem szorítható.

3. §. a büntető törvény ide vonatkozó szabályai, valamint azon rendeletek, melyek által bizonyos tűzveszélyes cselekvények és mulasztások tiltatnak vagy könnyengyuló auya- gok kezelésére, és raktározására óvó intézkedések tétetnek, a szabályrendelet által nem érintetnek.

II. Óvó intézkedések a tűzvész ellen.

4. §. A v. rendőrkapitánynak kötelessége intézkedni az iránt, hogy mind az, a mi a tűzvész kitörésének okául szolgálna, mellőztes- sék és eltávolíttassák.

Tűzs\emle.

5. §. Évenkiut legalább kétszer, tavasz- szal és öszszel az épületek szemle alá veeu- dők, ezen szemlét a v. kapitány szakértők közbejötté, és a veszprémi önkéntes tűzoltóegylet parancsnokságának egy kiküldött tagja közbejöttével teljesíti. Czélja a tűzveszélyes állapotokat felfedezni, a háztulajdonosok, és lakók által tartatni kellő oltó szerek, s vízkészletek jelenlétét és jó karban tartását con- statálni, a kémények tisztán tartását ellenőrizni.

6. §. A kémények tisztán tartásáért az illető kéményseprő felelős, az esetben, ha netán a kellő sepréseket a háztulajdonos avagy lakó gátolná, tartozik a kéményseprő a v. kapitánynál jelentest tenni.

7. §. A kemények legalább is */4 évenkiut, a takaróktűzüelyek és a rendes tüzelésnél alkalmazott kemények havonkiut egyszer sót uagyobö tüzelő helyeken, és műhelyekben, a logiaikozashoz képest többször is rnegsep- reudok, a felügyeletet a v. kapitány teljesíti,

kötelességében álland a mulasztókat a mulasztás avagy vétség fokozatához képest 10—50. frt erejéig terjedhető birsággal fenyíteni, s ezen bírságot rendőri utón behajtani.

8 §. Fa, és faszerszámok raktára a

város beépített területén nem türetik, a város területén kivül is csak rendőri engedélylyel állíthatók fel.

9. §. Szalma, nagyobb menyiségü széna s egyéb könnyen gyuló anyagoknak az udvarokban elhelyezése meg nem engedtetik, ta- karodási és elhelyezési helyeket a városon kivül a v. tanács fog kijelelni, az ellenőrzés a V. kapitányt illeti.

10. §. A város területén tüzelő helyet kémény nélkül felállítani, nád és szalmával uj épületet fedni, sőt nagyobb mértékben kijavítani sem szabad, minden építkezés és nagyobb javítás-szemle és megbirálás végett a v. kapitányságnál bejelentendő, az újból építkezés csakis szabályszerű tervrajz bemutatása mellett szakértői vizsgálat alapján fog engedélyeztetni.

III. Tűzoltási intézkedések.

11. §. A tűzoltást alapszabályaik értelmében a városi önkéntes tűzoltók, és a város által fizetéssel ellátott tűzoltók gyakorolják, — azonban a felügyeleti jog a rendőrséget illeti.

12. §. A kéményseprő mesterek segédeikkel a tűzvésznél megjelenni és segédkezni

Ir/Ublocolr

13. §. Az 1871. XVIII. t. ez. 122. §-a értelmében a rendőrségnek kötehssége intézkedni, hogy a szivattyúk, más oltó és mentő szerek, továbbá kellő mennyiségű viz a tűzvész helyére szállítassék, a bérkocsisok kötelesek az árszabályzati dijért fogataikat, és a szükséghez képest lajtos kocsikat, vagy lovaikat tűzvész alkalmával a rendőrség rendelkezése alá bocsátani.

A fogatok megjelenésének beosztását és ellenőrzését a v. kapitány teljesíti, köte- leztetik e tekintetben a fogatok tulajdonosait a közreműködésre buzdítani, és szükség esetében jutalom kitűzése mellett is intézkedni, hogy a tűvész elfojtása mielébb lehetővé tétessék.

Tűzriadó.

14. §- A városi őrtoronyban a város által fizetett tűzoltók folytonosan őrködést gyakorolnak.

15. §. Tűzesetek, sőt gyanús füst esetében is a torony és tűzoltói laktanya összeköttetéséül felállított csengetyüvel első sorban az őrt álló tűzoltók riasztatnak fel, mely után a torony őre kongatni kezd, a tűz irányában nappal veres zászlót, éjszaka pedig veres lámpát tűz ki. A kongatást az összes felekezetek átvenni, és a vész megszűntéig kongatni fognak, és pedig akként, hogy a tűz netáni nagyobb mérvben kiütése, és tovább terjedése alkalmával a kongatás többszöröztessék, csillapultával kevesbíttessék.

(Vége köv.)

HÍREINK.

Szíves tudomásul!

Van szerencsém t. olvasóimmal tudatni, hogy nehány hétre eltávozom a városból. Távullétem alatt a szerkesztést Szabó Ferencz tanár úr fogja vinni. Ugyanez alkalommal kérem mindazokat, kik a „Veszprém“ számára czikket vagy egyéb hírt beküldeni szívesek lesznek, hogy leveleiket pusztán így czímezzék: a „Veszprém“ szerkesztőségének, mert a nevemmel ellátott levelek vagy utánam küldetnek, vagy felbontatlanul visszatértemig félretétetnek. Nehogy tehát egyikmásik közlemény e miatt késést szenvedjen, kérem ezt figyelembe venui.

LÉVAY IMRE,

szerkesztő és kiadó.

‘7533. sz. a. Fötisztelendö Lévay Imre

mint a Veszprém czímű hetilap szerkesztőjének Veszprémben. Örvendetes kötelességet teljesítek, midőn a szegedi árvízkárosultak részére becses lapja utján gyűjtött adományokért, a nagyméltóságu belügyminisztériumnak íőtisztelendőségedhez intézett, s kézbesítés végett hivatalomhoz megküldött köszönő iratát tótisztelendő szerkesztő úrnak •/. alatt kézbesítem. Veszprém, 1879. évi julius hó 23-án. Az alispán távollétében Véghely Dezső, m. főjegyző.

Magyar királyi belügyminister 11481. számhoz. Igen tisztelt szerkesztő úr. A segélyre hívás, mely a Szeged városát és vidékét sújtó csapás, a hazánk legtermőbb vidékeit eioorító árvíz nyomában felhangzott, sehol lelkesebb visszhangra nem talált, mint a hazai sajtóban. A buzgalom, melylyel a hazai