Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-06 / 27. szám
TI. évfolyam. 1879. 27-ik szám. Veszprém, Julius 6 ==G\* és „Hív. Értesítő“ Blad» niiruj Előfizetési díj : Egész évre • . 6 írt — Jer. Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 Vr. j| Egyes példán}- ára ir» 1ír. i KÖZGAZDASÁGI, HELYI M.AGADEMIi ÍVTARA. ÉRDEKIT1ÍIVEEÖDÉSI ÉS S-=6« tor VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. | SierkesztSség és kiadó- hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetőieket, ralim int helybeli előfizetéseket ii, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN UirTimihUii VjsipréBtes. HIRDETÉSEK egyhasábos petltsorSkr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. gis f Néhány sző „TanügyUnk a Bakonyban“ czimü közleményhez/ Midőn a „Veszprém“ utóbbi számában a Bakonyi név alatt megjelent czikk első sorait olvastam, azon aggasztó hiedelemben voltam, bogy czikk- iró, az 1878. évi népiskolai állapotokról közzétett jelentésemet veszi szigorú bírálat alá, mily kellemes volt meglepetésem tehát, midőn a további olva-. sás folytán meggyőződtem arról, miszerint tulajdonképen csak annak egyik, és pedig legkönnyebben megvédhető, pontja ellen tétetik kifogás, és az is, amint látszik, inkább csak azért, hogy a Bakony tanügyi állapotát annál jobban eldicsérhesse. Ezen állításom mellett szól az, hogy mig Bakonyi úr czikkének elején szóról szóra ezt mondja: „de azon statistikai lehozást, hogy Veszprém megye hazánk 72 taukerülete közt sikerben a ‘2-ik helyet érdemelné ki, alig bir a valószínűség jellegével“ később, hogy, hogy sem az az ő titka, még is megengedi, hogy az lehetséges, de akkor ezt a kézműves osztálynak tulajdonítja, a milyen a megye főhelyein kívül a Bakonyban találtatiklegnagyobb számmal, a czikk vége télé pedig egyenesen kimondja, hogy a Bakony kiállja a versenyt, a tanügy sikerére nézve az ország bármely vidékével is. Hogy Bakonyi úr, mint testestül lelkestül bakonyihoz illik, oly megható szeretetet s ragaszkodást tanúsít azü- kebb hazája a Bakony iránt, a mi különben hegyi lakóknál tapasztalható •Felette sajnáljuk, h^gy e czikket akkor vettük, mikor lapunk multheti számát már bezártuk, Sierk. szokott lenni, azt csak méltányolom, sőt méltányosságomban annyira tudok menni, miszerint azon állítását, hogy a bakonyiak a magyar és német nyelvet egyenlően beszélik, hajlandó vagyok ezen gyöngéd érzelmeinek rovására írni; de nem hagyhatom megjegyzés nélkül a czikk elején, a statisztikai lehozásra vonatkozó állítását a menynyiben a jelentésben felhozottakért felelőséggel tartozom. Mindenek előtt, Bakonyi úr olyat czáfol, amit én soha nem is állítottam, mert én jelentésemben, amint annak 6-ik lapján olvasható, nem az általános tanügyi sikert, hanem csak az iskolába járó gyermekek 94. 83%-át vettem tekintetbe, midőn megyénknek, az iskolába járók százalékát feltüntető országos sorozatban, — a második helyet jelöltem ki, — sőt a 4-ik oldalon alul határozottan kijelentettem, hogy iskoláink sok tekintetben nem állnák ki a versenyt az Összes hazai iskolákkal. Különben meg kell azt is jegyeznem, hogy a jelentésemben előforduló és az egész megyére vonatkozó statistikai adatokat, az egyes községekből, tehát a leghitelesebb forrásból, vett kimutatásokból, melyek tartalmáért, az illető lelkészek és községi birák felelősek, állítottam össze. — Ha azok törvényes kötelességüket nem teljesítenék lelkiismeretesen, már, azért én nem lehetnék felelős. S ba ezen beszolgáltatott adatok némelyike iránt kételyeim merülnek fel, azokat nem szoktam elhallgatni, a mint hogy jelentésem 5-ik lapján, ilyeneknek, különösen az ismétlő tankötelesek összeírásának, pontosságára nézve, — kifejezést is adtam. Egyebeket, mint nem engem illetőket mellőzve, nem hagyhatom megjegyzés nélkül a czikk azon részét sem, a hol czikkiró Villax apátnak, a rajz és müfaragó iskola könyvtár felállítása körül szerzett érdemeiről, és üdvös terveinek halála után való meghiúsultáról emlékezik meg, amennyiben ott reám is látszik czélozni; reám ugyan hiúba czéloz t. Bakonyi úr, az én eszközeim nem hatnak annyira, — hogy ezen, bár mily hasznosnak ismert, intézményeket feléleszteni tudnám, — s higye el nekem Bakonyi úr, hogy valamint ezen magasztos eszméknek, csak egy emelkedett lelkű zirczi apát tudott életet adni, úgy ismét csak egy ilyen apát lesz képes azokat uj életre ébreszteni. S e tekintetben, annyi bizonyos, hogy Bakonyi úrnak felszólalását épen most, midőn a zirczi apátság betöltésre vár, lehet elkésettnek, vagy korainak, azonban semmi esetre sem alkalomszerűnek, nevezni. Különben legyen nyugodt Bakonyi úr, hogy mihelyt ezen általam is hőn óhajtott intézmények felélesztésére nézve, ? viszonyok kedvezőbben alakulnak, — a consequentiák, minden további figyelmeztetés nélkül is ki fognak odáig terjedni. — Addig azonban, mig az ilyen nagyobbszertí dolgokra nézve, az alkalmas idő elérkezik, legyen elnézéssel Bakonyi úr, ha csak olyan kisebbszerű, de legalább az elérhetés reményével kecsegtető dolgokkal foglalkozom, attól tartván, hogy rajtam is beteljesedhetnék, „aki sokat markol, keveset szorít“ Stdhly György, kir. tanfelügyelő. Heti szemle. — jul. 5. Ausztriában most folynak a választások. A végeredmény még nem ismeretes, de annyi tény, hogy az alkotmányhíí párt több mandátumot vesztett. Hirlik, hogy a Stremayr cabinet lemond s Taaffe fog megbizatni az új cabinet megalakításával. * Francziaország és Anglia felszólaltak a szultán azon eljárása ellen, hogy megakarja semmisíteni az 1873. évi fermánt. — Mahmud Nedimnek Koustantiuápolyba üaló érkezése nagy izgatottságot szült; ez okból a szultán kijelentette a nagyvezérnek s a seik-ül-izlam- nak, hogy Mahmudnak csak azért engedtetett meg a hazajövetel, hogy a száműzetés kellemetlenségeit kipihenje. A szultán egyébkint biztosította Kheireddin nagyvezért teljes bizalmáról. — Sándor bolgár fejedelem Kómából sietette elutazását, mert a szultántól sürgönyt kapott, melyben megállapíttatik a fogadtatás napja. — Izmail volt alkirály Nápolyban fog lakni. * Napoleon herczeg végrendeletét felbontották ; közzéteni azonban csak későbben fogják. Hir szerint a kormány felszóUította Járomé berczeget a bonapartista párt feloszlatására, ha élvezni akarja a békés polgár jogait. * Cetewayo kijelentette a britt hatóságoknak, hogy hajlandó a fegyverszünet megkötésére, amelynek tartama alatt várni fogja Anglia végleges béke töltételeit. * Németországban részleges miniszterválság volt, 3 miniszteri szék (a pénzügyi, vallásügyi és földművelési) volt üresedésben. A kinevezések ma történtek meg. Schönberger Ignácz devecseri tanító jubilaeuma. Szerkesztő urnák tett Ígéretemet beváltandó a Schönberger-féle jubilaeum lefolyását illetőleg, szolgáljanak a következő sorok ismertetésül: Az előkészületek az ünnepélyre a bizott, ság részéről, lázas tevékenységgel tétettek meg- mely körülmény előre biztosítani látszatta a A „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. A költö álma Csüggetegség árnyában borongtam, Elhagyottan, árván, egymagám, A kietlen pusztaság középett, Tóvedőleg, melybe vitt utam. S ím szelíden álom szállt szememre Enyhét adva édes-kedvesen; Új pataknak partjain bolyongtam, Új dalt hallék az új ligeten. Majd kiléptem a szabad mezőre És a rögbe új magot veték, Mig fölöttem víg pacsirta lengett, S kis dalával szívem betelék. Jött a felhő lassú permetegje, Es vetésem dúsau tört elő; S jött a nyár egy forró fuvallatra S színaranynyá lett a gabnafő. Megarattam; majd a hegyre tértem És az ősznek méla sugarán A tőkének aranyos gerezdjét Szívderítő borrá sajtolám. Jött a tél és zúgott künn az erdő, Vitte a szél szárnya a havat, Mig barátim kis lakomba gyűlve Koczintának vélem poharat. S ón kezemben a pohár borával Üdvözöltem a derűs jelent, S áldást mondtam a bús múltra is, mely A feledség tengerére ment. S üdvözöltem a pohár borával Életemnek földi angyalát, A ki főmre a tövis helyett fűz Hőn szeretve rózsa-koronát. S mig kezemben a pohár borával Mondtam egy nagy és forró imát: A jövendő megnyitott egében Nagynak láttam a magyar hazát! — Ah te voltál, ki ez álmot adtad, Jól tudom, te voltál angyalom, A ki mint az ég szelíd sugára Lengsz alá, ha éj van utamon. Szállj sokáig, szállj alá utamra, Adj szelid szép álmokat nekem, Lánggal égő lelkem hő szerelme, Tündérszárnyú költő-képzelem! MÁTÉHÁZI DÁNIEL. Somhegyi Ferencz, f 1879. jul. 1. Azon nevek közt, melyek a nemzeti közművelődés és általán a hon javáért való fáradozás terén kitűntek, szép számmal találunk olyanokat, melyeknek dicsfénye megyénket éri első sorban, mert megyénk szülötteinek mondhatjuk őket. A kegyeletnek nem egyszer áldoztak már e lap basabjai is, megyémc egy- egy jelesének emlékét megnyitva. Hadd legyen e néhány sor azon férfiú nevének szentelve, ki csendes munkakörben, elvonulva, szerényen bár, de szépért, jóért hevülo lelke minden buzgalmával iparkodott egy kövecskét is emelui a hazaszeretet oltárához. Somhegyi Ferencz, megyénk szülötte, 9 magyar-erdélyországi kegyes-tanítórend főnöke, bölcsészettudor, egyetemi rendes tanár, ySNBT Eapunk mai számához egy az akadémia lev. tagja, folyó hó 1-én, körülbelül két heti súlyos szenvedés után, megszűnt élni. Sokan vannak e hazában, kik részvéttel olvasták e derék férfiú elhunyténak hírét, sokan tanítványai, kik megilletődve gondoltak vissza, halálától értesülve, a lelkes tanárra, az ifjúság jószivű barátjára. Nehéz időkben volt tanár, akkor, midőn tanárnak és hazafinak lenni egyszerre — csaknem meg volt tiltva. De a történelem nem az a tantárgy, melynek előadásával az egyéni reflexiót végkép meglehetne kötni. Somhegyi mindenek előtt nazafi volt s tanítványait is ezen az alapon kivánta jövő pályájuk felé vezetni. Csendesen, észrevétlenül, az oktatás kijelölt határai közt, mintegy alkalmazkodva a fiatal lélek mindent átölelő gyermetegségéhez — de azt lassankint fölemelve, szilárdítva — hintegetni el a nemzeti önérzet, a houszere- tet magvait egy fiatal nemzedékben, a haza reményeiben — ez is hazafiúi tett, ennek is vau jutalma — az öntudatban. Ezért emlékeznek Somhegyire tanítványai kegyelettel; ezért, — s általán a tauügy teréu szerzett érdemeiért mondhatta róla halála alkalmával a magyar sajtó egyik tekintélyes képviselője — s fiiszszük — a nagy közönség nevében, hogy »Somhegyi emlékezete méltó az általános tiszteletre.* Somhegyi (előbbi nevén Schröck) Ferencz született Bándon 1813. okt. 9-én A gymna- siumi osztályokat Veszprémben végezte, s 1832-ben a kegyes-tanítórendbe lépett. A próbaévet Trencsénben, a philosophiát Váczon végezte, azután nyomban bölcsészet- tudori oklevelet nyert, majd a theologia be- végeztével 1840-ben áldozárrá avattatott. Tanított több helyen, u. m. Nagy-Ka7 „Hiv. Ért.“ van csatolva. nizsán, Váczon, Nyitrán, Szt.-Györgyőn, Tatán, Budán és a rend jószágán egy évig viselt ellenőri hivataloskodása után Szegeden; később a pesti gymnásiumnál tanította kedvelt tantárgyát, a történelmet, hol tanítványai lelkesedéssel csüggtek a kitűnő tanáron. 1858-ban el kelle hagynia a pesti gymnasiumot s ő Szegeden folytatta tanári működését. Ugyanezen évben választotta az akadémia is tagjává. 1865-ben a szegedi gymnasium igazgatója, 1866 ban Pesten a rendkormány tagja, a íő- gymnasium igazgatója s a történelem tanára lön. 1867-ben Purgstaller rendfőnök betegsége alatt helyettes rendfőnök volt, az 1867/8. tanévben pedig reudfőnőkké választatott meg, mely díszes állásában egész haláláig megmaradt. Munkái közt világ^örtéuelmi tankönyve szerzett különösen érdemet nevének. Több gymnasiumuál elterjedt, mi különösen vonzó stílusának s a tanuló ifjúság képessége szerint részletezett anyagának tulajdonítható. A derék tanárt s munkás férfiút szélhűdés érte, mely életének e hó 1-én, déli 12 órakor vetett véget. A hazai közművelődés egyik jeles férfiút, a tanügy egy szakavatott tagját, volt tanítványai, számosán, szeretett s kedves emlékű mesterüket gyászolják benne — de legtöbbet vesztettek halálával rendtársai: gondos, körültekintő, tapintatos főnöküket, bölcs szeretettel kormányzó atyjokat, s nehéz körülmények közt barátjokat, kinek emléke sokáig fog leikeikben — az iljabbak előtt követendő példaként is —■ élni. Temetése í. hó 3-án délután 5 órakor nagyszámú gyászoló rendtársai s a tisztelőinek részvéte mellett történt. Áldás emlékének!
