Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-15 / 24. szám
VI. évfolyam. 1879. 24-ik szám. Veszprém, Junius 15 =6« és „Hív. Értesítő“ algírit, ml.il. iuár»ip. Előfizetési dij : Égé» évre • - 6 frt — kr. • . 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. Félévre • • Negyedévre Egyes példán}' ára ír; kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI *A3= =BW ö ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. I Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kínyikereikedéso Veszprémben. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s kiilBn minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. »10= ~om A ffirdőidóny. A szórakozás ép oly elengedhet- leu kelléke az életnek, mint bármi más, ami annak fentartásához elkerülhetle- nül szükséges. De ha valami, bizonynyal a szórakozás az, amit legtöbb ember nem ért, alkalmazni józanul nem tud, innen van, hogy sokan üdülést vélnek keresni a szórakozásban és találnak — kimerülést. A szórakozás nemének választása annyira egyéni és annyira a felfogás dolga, hogy egyik például a műnké1 ..n keres is, talál is szórakozó mii* a másik a tétlenséget üti, véti, azt hívén, hogy abbtyi van számára az óhajtott szórakozás, az óhajtott üdülés. Hol megtalálja azt, hol nem. Bármily különböző a szórakozás neme és ennek hatása az emberre, annyi kétségtelen, bogy az mindig az egyirányú tevékenységnek bizonyos ideig való felfüggesztése, a kifáradt tehetségnek pihentetése és új, pihent tehetségnek működésbe hozatala, mi egyszersmind azt is megmagyarázza, hogy a szórakozás soha sem állhat munkátlanságban, tétlenségben, hanem mindig más-más pihent tehetség munkáltatásában, tehát a szórakozás mindig munkában áll. Alig van általánosabb és alkalmasabb ideje a szórakozásnak, mint a fürdöidény. Az ember évhosszant fárad, töri marja magát, többé kevésbbé egyoldalú, egyirányú foglalkozással, mely testét, lelkét kimeríti. A megszokott kör, a megszokott foglalkozás bizonyos testi és lelki zsibbadtságot idéz elő, mely nem engedi, hogy idegeink rugékonysága egyforma maradjon és működésűnkben mind végig úgy álljon rendelkezésünkre, mint állott eleinte. Természet törvénye, hogy hanyatlania kell. Ha ideje korán fel nem frissítjük, ha a teljes elernyedtség- nek ideje korán útját nem álljuk, az a tehetség ránk nézve elvész, mert munkaképtelenné válik. Ebből magyarázhatjuk ki, miért tapad az örökké egyforma munkában levő emberekre bizonyos neme az észtompultságnak, bizonyos neme a csendes tébolynak, mely a többi tehetségre is átháramlik és azokat többé kevésbbé veszélyesen befolyásozza. Ezt csakis úgy gyógyítjuk, vagy ennek csakis úgy vesz- szük elejét, ha bizonyos rövidebb vagy hosszabb időre az illető egyént munkaköréből kiemeljük és szórakoztatjuk az által, hogy más tehetségeinek is adunk foglalkozást, nem pusztán annak az egynek, mely esetleg hivatalában a kenyérkereső tehetség. Ha fürdőre megyünk, legyen az hosszabb vagy rövidebb időre, mindegy, kiemeljük magunkat szokott munkakörünkből, más, anyagilag, szellemileg más körbe lépünk át, mely elfoglalja összes tehetségeinket és mi akarva, nem akarva szórakozunk, üdülünk, új erőt gyűjtünk további kitartóbb, józanabb munkánkhoz, melyből mind mi, mind állásuuk és hivatalunk nyer, megnyeri jobb, józanabb, kitartóbb és biztosabb működésünk által azt, amit látszólag elveszít távullétünk által időben. E mellett ha testileg is szenvedünk, a légváltozás, a viz, a vidámabb társaság lehetetlen, hogy ne erősítse idegeinket, lehetetlen, hogy javunkra ne váljék. Afürdőkszükség\3sekké váltak napjainkban, ha csak azt nem akarjuk, hogy testileg, lelkileg elcsenevészed- jüuk, testileg, lelkileg elsatnyuljunk. Igénybe kell tehát azokat vennünk, ha némi áldozat árán is, mit dúsan kárpótol a testi lelki egészség, mely következménye a fürdőéletnek. Távul legyen tőlünk itt azt ajánlani, hogy akinek épen nem áll anyagi tehetségében, az minden áron fürdőre menjen, ha mindjárt kölcsönpénzen is. Nem. Ha valaki, bizonynyal mi tartjuk azt, hogy a természetes egymásutánt megbontani nem szabad, nem lehet büntetlenül. Ezen egymásután pedig abban áll, hogy előbb teremtse meg mindenki maga számára a szükségest, azután a hasznost és ha ezek megvannak, csak azután a kellemest. De akinek kedvező körülmény, születés, szerencse, vagy saját szorgalma megadta az anyagi módot, az menjen és élvezze a fürdőéletet és ne vonja meg szűkmarkúan önmagától és családjától azt, ami közvetlen családjának, közvetve pedig a társadalomnak használ. Mi ránk magyarokra az általános egészségi és üdülési szempontokon kívül még nemzeti szempont is létezik, melyet szem elől tévesztenünk nem szabad, ez pedig az, hogy a magyar fürdőknek kell elsőbbséget adnunk. Nemzeti gyöngénk már az nekünk magyaroknak, hogy minden külföldit egekig magasztalunk és minden hazait, negélyezve a szigorú kritikust, lealacsonyítunk, kisebbítünk, ócsárlunk. Korlátolt gondolkozásmód feleresztve egy jó adag nemzetietlenséggel az egész, semmi más. Hazánk majdnem mindenféle baj ellen rendelkezik fürdővel; rendkívüli esetet kivéve alig forog fenn tehát ok, hogy betegeink külföldre vándoroljanak pénzök elköltésére. Hazai fürdőhelyeink bizonynyal fognak gondoskodni szórakozásról is a kevésbbé betegek számára, ha hideg közönyünk nem fogja azoktól a méltányos pártolást megvonni. Itt van, hogy egyebekről ne is szpljuuk, Ba- laton-Füred, mely küzdve évtizedeken át saját honfiaink közönye és részvétlensége ellen, küzdve az elemek és időjárás mostohasága ellen, önmagát látszott felülmúlni, midőn mindezek daczára óriási költségen nagyszerű mu- numentalis épületeket emelt a közegészségnek, a közszórakozásnak és magát a világfürdők sorába küzdte fel. Ép a mostani fürdőidény az első, mely átadja ezen épületeket a közélvezetnek, a közhasználatnak. Hazafiúi kötelességünk tehát e fürdőhelyet, mely hazánknak díszére és becsületére válik, a nagy közönség pártolásába ajánlani. Egyszerű szavaink helyett hathatósabban szólnak és maguk magukat ajánlják azok az épületek, melyek a maguk nemében hazánkban bizonyosan, a külföldön pedig valószínűleg ritkítják párjokat úgy, bogy a magyar ember büszkén elmondhatja: Ez magyar fürdő és bátran versenyez a külföldiekkel! Heti szemle. — jun. 14. E hó 11-én ülte a német császári pár aranylakodalmát; ez alkalomból Berlin örömünnepet ült. Az aranymenyegző mindössze 600 fogolynak adta vissza szabadságát, kik közt igen sok a felségsértés miatt elitéit. Hir szerint még újabb kegyelmi tények vannak kilátásban. * A szerb-bolgár határviszály elintéztetett. Milán fejedelem az ' elfoglalva tartott teriile-, tek kiürítését elrendelte. A kiürítés 11 én hajtatott végre, a kiürített helyeket orosz csapatok szállták meg. A közigazgatást bolgár hivatalnokok vették át. * Az albánok és redifek kemény csatát vívtak Rozaj mellett. A kormány hívei Mitro- viczába menekültek. Novi-Bazár occupátiója, úgy látszik, legközelebb foganatba fog vétetni. Egy lap legalább már a mozgósítandó ezre- deket is megnevezi. — Boszniának és Dalmá- cziának a közös vámterületbe való bekeblezése czéljából a magyar és osztrák kormányok közt folyt alkudozások befejeztettek. A sót egyelőre ezután is a magyar hitelbank fogja eladni A „VESZPRÉM" TARCZÁJA. Bimbó fakad... Bimbó fakad, virág nyílik Minden bokorágon, Ezer madár dala zendül Illatozó tájon. Fakadó lomb árnyokának Fülemüle-ének, Pacsirta-dal köszöntője A kiderült égnek. , Pitypalatty szól a vetésben, Vá-vá felel rája; Turbékoló gerliczének Csókot ad a párja. Én Istenem! beh boldogok, Akik tavaszt élnek... De nincs vége, nem lesz vége Lelkemen a télnek! S. A Tisza tündére.- Rege. Hangom reszket, midőn beszélni kezdek, s könyeim fátyolén keresztül látom a szomorú képet, mely fölött egy ország kesereg ........... Hu llámsirba temetve a viruló város; tudomány, művészet, ipar remegve húzódnak meg a romok között; lakosai hajléktalanul bolyongnak ide s tova................ S ha kérditek, ki tette mindezt? —azt fogják mondani: az árvíz, ez a romboló szörnyeteg, mely tajtékozva karol körül mindent, s úgy kavarog örömében, mikor ölelésétől ropogva dől romba palota és kunyhó; mely addig ostromolja Isten házát, inig a büszke torony megalázva hull sáros hullámai közé; mely megfojtja könyörtelenül bölcsőjében a csecsemőt, szalmáján az aggot, kárörveudve pusztítja el a férli munkáját — s aztán mintegy jóllakva elterül a város fölött, poshadásával rontva a levegőt, terjesztve a döghalált, hogy akik megmenekültek a víztől, veszszeuek el nyomorultan a megmérgezett légtől----Ez t fogják mondani az emberek, s megátkozzák a vizet, melyért máskor könyörögnek, midőn szárazság fenyegeti őket, karján vezetve az éhséget.... Oh az emberek olyan könnyen ítélnek! — Pedig azt a virágzó várost nem az árvíz pusztította el, az csak eszköz volt egy hatalmas boszuló kezében ; elpusztította a Tisza tündére.... Hallgassátok meg e regét, s aztán, — ha úgy tetszik, mosolyogjatok ... .... Alkonyi pírban úszik az ég alja, könnyű bárányfelhők, mint az elszéledt nyáj, tévelyegnek rajta, mig a barna éjjel alá nem ereszkedik a csillagos boltozatról, fátyolét kiterjesztve a fáradt emberek szemeire, kik oly nyugodtan alusznak sárkunyhóikban... A tiszai halászok könnyű ladikja tova siklik a vizen, a végtelen rónán itt-ott föllobog a pásztortííz, s megszólal néha a nyáj kolompja; a ménesből messze hallik a csöngetyüszó vagy a ficzáukoló csikó vidám nyerítése, mig a körben heverésző csikósok, juhászok fölött lomha szárnynyal suhan el a bagoly s nyöszörögve csapong a denevér. S amint lassan, lábujjhegyen közeledik mindinkább a hűvös éjfél, halk zene mellett a füzesben megkezdődik a villi-táncz a ragyogó hold fénye mellett----- Apró vizi tündérek, ki k nappal ott rejtőznek sás között és nádasokban, most örömmel veszik körül királynőjüket, aki mosolyogva tekint alá népére a gyeppadról, melyen liliom tagjait pihenteti, s a tánczolókról áttéved szeme a többiekre, kik a nádszálak fürtös fején lovagolva űzik egymással bokó játékukat......... Eg yszerre hófehér paripán, gyorsan mint a szellő, ott terem a tündér kedvese, a daliás Délibáb, a rónák királya, a hamis, jókedvű tündér, ki annyiszor megcsalja a fáradt, csüggeteg vándort. — Lováról le- ugorva, oda térdel a tündér nyughelyéhez s megcsókolja az árvalányhajuál is puhább fürtéit. — — Hol jártál ? — szól amaz, mint a hogy szerelmes kis lányok szokták számon kérni kedveseiktől. — — Itt is, ott is, felel a jókedvű Délibáb. Szomjas vándornak voltam düledező csárda, eltikkadt utasnak hűvös erdő, siető kereskedőnek lesve várt falu. Végig röpültem a Horto- bágyot. Szerelmes betyár lovának nyakáról leloptam a selyemkendőt, amit a szeretője oda akasztott; üveges tótnak neki ugrasztottam a juhászkutyákat----— Elég, elég! — mondd el inkább, mit láttál mindenfelé ? — — Arany kalászszal mosolygó rónát, kövér legelőket, vig ének közt dolgozó népet, nádas közt gondtalan vadászt, gazdag gulyákat, tüzes méneseket, boldogságot, megelégedést mindenfelé — és vályogvető czigányokat. — A Tisza tündére gyönyörrel hallgatta az alföld boldogságát, hanem aztán felhő ült homlokára, s azt kérdezte kedvesétől: — Tudod-e, mióta van ez így ? — — Minek ez a kérdés ? — Volt-e valaha panasza a Tisza vidékének ? Ezer év óta lakik két partján a büszke magyar nép, munkálva hangyaszorgalommal, s áldással tetézve te általad, akit őrangyalnak küldött ide a magyarok Istene ......... — S tudod-e, hogy mit tesz most ez a boldog nép ? kiáltott föl a Tisza tündére elkeseredett hangon. — Gátakat vet szabadon ömlő folyóm ellen, pusztítja nádasaimat, kiöli szárnyasaimat, irtja halaimat; csöndes tükrömre zakatoló, füstölő szörnyetegeket bocsát, melyek megzavarják a magam és enyéim nyugtát; vaskezekkel nyúl medrem fenekére, s fölkavarja — beiszaposítja habjaimat; tündéreimnek maholnap nem lesz nyughelyök. Partokat emel kiöntéseim ellen, melyek senkinek nem ártottak, de hol mulatságot talált halász, vadász s utána buja legelőt az állat. Medremet szűkebbre szabják, hogy több földet nyerjenek s azt arczuk véres verejtéke közt túrják ........Oh — hát nem elég széles nekik az alföldi róna! — S a Tisza tündére nem sirt mint más asszony, hanem fölemelkedve, összeszorított kézzel fenyegette meg a vidéket, mely ezredéves nyugalmát megzavarta. Hiába engesztelte őt Délibáb, hiába pazarolta rá jókedvét ■■ET' Lapunk mai számához egy ív „Hiv. Ért." van csatolva.
