Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-18 / 20. szám
VI. évfolyam. 1879. 20-ik szám. Veszprém, Május 18 KÖZGAZDASÁGI, HELYI #j®|£ ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. r g és „Hív. Értesítő“ megjeleli minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre . . 6 frt — kr- rélévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. %>■ Egyes példdnj' ára IS kr. 9 CM mrö. ő =e« Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli . előfizetéseket is, elfogad éa nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyTiőreikfldóie Veszprémben. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. » külön minden beiktatásért | 30 kr. bélyeg. —afl A kereseti adó. Egy előkelő férfiútól hallottuk egyszer ezt a sajátságos nyilatkozatot, mely szomorú világot vet igazságszolgáltatásunkra. Ha egy idegen ember, úgy mond, kabátom szélére ül, hogy én ülőhelyemből fel nem kelhetek, barátságosan megkérem, keljen fel egy kissé, hogy kabátom szélét elhúzhassam. Ha vonakodnék ezt tenni, újra megkérem; de ha ez sem használna, előveszem zsebkésemet és levágom kabátom szélét inkább, mint hogy e miatt őt törvényre adjam. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy körülbelül úgy vagyunk mi most majdnem mindenütt a kereseti adóval. Országvilág tudja, hogy a becsületes megélhetés viszonyainknak mostoha- sága miatt megnehezedett annyira, hogy ugyancsak körültekintőnek kell lenni egy családapának, ha mind családja, mind az állam iránti kötelezettségének lelkiismeretesen eleget akar tenni. Az idők magukban véve nehezek; elemi csapás, korteskedés, másodtermészetünkké vált örökös politizálás, áruczik- keinknek nyomott értéke a kivitelben, idegen czikkek özöne a bevitel- és fogyasztásban, költséges szállítás bármely irányt tekintve, mind magában véve elég, hogy jövedelmünk forrásait egyiket a másik után be-bedugja és aggódó ránczokból homlokunkra rajzolja a világ legnagyobb kérdőjelét, hogyan élünk meg? — Bár kézzel fogható az általános jövedelemhanyatlás, mégis mit tapasztalunk? A kereseti adó oly elijesztő magasra vettetik ki mindenütt, hogy a majdan különféle retortákon átmenő kivetés mégis oly magas összeget hagy a nyakunkon, amely a sok baj-, a sok csapásnak számát egy gyei, de érzékeny nyel, szaA „VESZPRÉM" TÁRCZAJA. A selyemember. (Egy nagymama meséje.) III. Ismét egy év. Vándorné bármennyire szerette is leányát és becsülte Szirmayt, bármennyire óhajtotta is őket mihamarább boldoggá tenni, egy évi időközt szabott az egybekelés és eljegyzés között. Nem bírt sejtelmétől megszabadulni s ki akarta ismerni Bélát, mielőtt leányát nejévé tenné. Sohasem voltak neki előérzetei, s most a szokatlan sejtelem nem hagyta őt nyugodni soha. Egy év után ha Béla megmarad annak, amiuek mutatta magát, legyen övé Ilon, addig nem. Ezt szilárdul elhatározta az özvegy. Gusztáv végképpen elmaradt, de szive nem változott. Szerette Ilont most is mint azelőtt, de ahogy meghallotta, hogy Ilon el van jegyezve, bár azt sem tudta kivel, nem akart többé találkozni vele, nehogy újra és újra felszakgassa szive sebét. Távozott Hathalomból, azon reményben, hogy majd a távoliét enyhíteni fogja keservét. Vándoréiról nem hallott aztán többé semmit. És Vándorné sejtelmei bekövetkeztek . .. Béla egészen megváltozott egy idő óta. Szive, mely egy ideig felbuzdult azon gondolatra, hogy Ilona az övé lesz, mindinkább el- hült. Érezte hogy szereti Ilont, de nem úgy többé mint ezelőtt szerette. Aztán vagyoni porítja és ami nagyon valószínű, az államnak igen keveset használ, a nemzet iparának, kereskedelmének, gazdá- szatának pedig tömérdek sokat árt. Rósz, nagyon rósz gazda az, aki a jelen egypár filléreiért a jövő forintjait oda dobja áldozatul, pedig a kereseti adókivetés, ba nem lesz észszerűbb, előbb- utóbb, de bizonyosan aláássa jövőnket. Semmi kétség benne, hogy az adónak ezen neme a legkényesebb akár az adókivető hivatalnokok, akár az adóbemondó egyének, akár az adófizető polgárok állását veszszük tekintetbe. A hivatalnokok a kincstár érdekeit képviselik és sokat közölök az örökös egyforma foglalkozás puszta géppé sülyeszt a hatalom kezében, kik előtt azután a polgárok is merő gépek, kik csak azért léteznek hogy adót fizessenek. Ilyen emberektől többet várni, mint pusztán évről évre fokozódott adóemelést, attentatum a józan ész ellen. Édes kevés azoknak a száma, akik az emberben többet is vesznek észre, mint adófizetőt. Az adóbemondó férfiak, tisztelet becsület a kivételnek, ritkán nyilt jeleinek. A közügy érdekében jóakaratu felvilágosítást adni társunk vagyoni állásáról, polgári kötelesség; de amint ezen bemondás, besugás, titokzatosan, kéz alatt, gyaníthatólag dijért eszközöltetik, nem férfiúhoz illő tetté aljasúl és neve —. Az adózó polgárok állását tekintve szintén felette kényes ez. Vannak, mi tűrés, tagadás benne, bizony sokan, akik elég lelkiismeretlenek jövedelmüket anuyira letagadni, hogy ha szavaiknak hitelt ad az ember, majdnem arra jövünk, hogy azok levegőből élnek. De meg az is szomorú ám, ha ellenkezőleg annyi egyik másik szegény polgáron az adóteher, bogy állapota is zilálttá lett, s Vándoráét nem tartotta elég gazdagnak arra, hogy azéval apját zavarát födözze. Ritkábban járt el jegyeséhez, aki szegény el nem bírta gondolni ennek okát. Talált okot mindig, miáltal mentegette magát s a szegény leány oly szívesen meghallgatta s helyesnek találta ezeket az okokat. Egyszer az a hire járt, hogy Szirmay jegyet váltott egy gazdag tőkepénzes leányával. Mit érezett erre Ilon ! V Béla hangos kaczajra fakadt, midőn Vándorné megkérdő tőle, hogy miben áll a dolog. — Ostobaság — feleié kaczagva — merő ostobaság! Haszontalan lári-fári az egész. — Oh tudtam — mondá örömmel Ilon — ő az enyim. — .Örökre és egészen — feleié szenvedélyes hangon Béla. Csak Vándorúénak nem tetszett ez a hang s figyelmét nem kerülte ki a megdöbbenés, melyet Béla nem birt elpalástolni a váratlan kérdésre. Szirmay hazudott, mert a hir való volt. Jegyet váltott titokbau, senkitől sem tudva. Csak az esküvőt várta, hogy aztán örökre búcsút mondjon a vidéknek. Arra nem is gondolt, hogy mi lesz Ilonnal, ezzel az ártatlan teremtéssel, aki őt annyira bálványozza. Nem merte kerülni jegyesét, nehogy feltűnővé váljék a dolog, de nem is tudta. Szerette őt még mindig, hanem azt érzé, hogy idővel el fog hamvadui ez érzelem s félt egész törekvésének egyedüli czélja, egész keresményének egyedüli helye — az adó. Futólag végigpillantottuk a kereseti adó kivetését és szörnyü- ködve tapasztaltuk, hogy többnél nem az észszerű kivetés, hanem a szeszélyes önkény működött. Négy-öt sőt tegtöbbszöröse a múlt évinek van felvéve, mintha ez az egy év a bőség szaruját öntött volna ki felettünk, hej pedig a bőség szaruja helyet Pandora szélén czéje látott nálunk napvilágot és annyi bajt árasztott el, hogy bizony még ott is meg kell a fejünket vakarnunk, ahol nem viszket. Az elégület- lenség oly nagy városunkban, hogy rendezett körülmények közt élő iparosoktól, kereskedőktől halottuk, hogy kénytelenek lesznek elkeseredésökben felhagyni minden terjedtebb ipar- és egyéb üzlettel, ami meg fogja apasztani a munkáskezek számát, meg fogja idővel s talán már is magát az állam adóalapját támadni. Az ily önkénykedő adókivetés zártabbakká teszi, valljuk be őszintén, és méltán a kedélyeket úgy, hogy 8tatistikai adatokat hitelesen sehol, senkitől semmi ügyben nem fogunk kapni, mert nem kell-e mindenkinek félnie, vajon az adatbevallás nem fog- e adóemelést maga után vonni, mint ez még eddig majdnem mindig megtörtént. A tűzzel nagyon de nagyon veszélyes játszani. De hiszszük, hogy a kereseti adó kivetése le fog a méltányosság azon fokára szállítatni, amelyen azt a magán- és a közérdek megkivánja; de erre okvetlen szükség, hogy a polgárság ébren legyen, az ügyintézők pedig téves iuformatióikból feirázassanak és bármi néven nevezett túlkapásnak eleje vétessék és visszaélésnek útja vágassák. boldogtalanná tenni magát e nővel, ki idővel csak teher lenne a nyakán. Hanem látogatásait egyre ritkábbra fogta. Szegény Ilon csak sirt... és sirt, de anyja előtt nem mutatta könyeit, nehogy auuak vigaszára szoruljon, mely keservesebb lenne neki minden fájdalomnál. Vándorné szintén látta leánya bánatát, ... átkozta Bélát magában, de nem szólt semmit ... Eközben Gusztáv újra megérkezett s midőn meghallá, hogy Ilon még mindig nem ment férjhez, elhatározta meglátogatni őket. Elijedt amint meglátta a szegény gyermeket, s midőn Vándorúé bútelt arczczal mutatott elmélázó leányára, sejteni kezdé a dolgot. ügy fájt a szive a derék embernek !... Ilon ott ült ablakánál, s mintha ki sem volna a szobában, merengően nézegetett ki a nyitott ablakon. Egyszerre csak felsikoltva hajolt ki az ablak párkányán. Az utcza túlsó felén Szirmay Bélát látta haladni egy magas, sugár termetű nővel karjaiban. Vándorúé és Gusztáv ijedten fordultak az ablak felé. — Ilonkám! mi az édes leányom ? — Semmi... talán semmi... talán oktalan ijedelem volt az egész. Gusztáv jöjjöncsak kérem ide. Nézzen ön ki az ablakon. Látja azt a haladó párt az utcza túlsó oldalán ? — Látom. — Ismeri azt a férfit ? — Igen. Egyike barátaimnak: Szirmay Béla. — Hát azt a nőt, aki vele megy ? Heti szemle. — máj. 17. A képviselőház a lefolyt héten letárgyalta az „egy kir. biztosnak sz. kir. Szeged városába kinevezéséről és annak hatásköréről* szóló törvényjavaslatot. Ez alkalommal Tisza Kálmán kormányelnök úr részletesen nyilatkozott a tiszai szerencsétlenek felsegélésére befolyt segélyösszegről, mely összesen két millió forintra rúg. Letárgyalta továbbá a ház a tiszai társulatoknak adandó kölcsönről s a Tisza-szabályozás érdekében behívandó külföldi szakértőkről szóló törvényjavaslatokat; jelenleg az erdőtörvényjavaslat részletes tárgyalása tovább foly. — A reichsráthot ma déli 12 órakor zárta be ő Felsége ünnepélyes trónbeszéddel. A trónbeszéd állítólag inkább a múltakkal fog foglalkozni és keveset mond a kormány jövendő terveiről és szándékairól. A berlini szerződés pontjainak jó része már végrehajtatott, legfontosabb határozatának végrehajtását pedig a napokban kezdették meg az oroszok, kiknek kivonulása a megszállott tartományokból erélyesen folyik. Egyedül a görög-török határrendezés ügye nem akar kimozdulni helyéből. * Battenberg hg. körutat tesz, mely alkalommal meglátogatja az udvarokat. Hir szerint szerdán jön Bécsbe, s azután Párisba és Londonba megy. — A kelet-ruméliai minisztérium négy osztályból fog állani: a hadügyi és rendőrségi, a belügyi, a pénzügyi és végül az igazságügyi osztályból. Ezen tárczák szétosztásában tekintet lesz a nemzetiségekre és a vallásfelekezetekre. — Hire jár, hogy Kara- theodori pasa lemond s Ruptem pasa lesz a külügyminiszter. — Párisban tárgyalások folynak a porta által kötendő kölcsön ügyében. Ezen kölcsön tervezete összefüggésben áll a vámreformmal, melyet Layard is támogat. — A birmai angol követ állapota reménytelen. Megyei közgyűlés. Veszprém, május ő-én. Matkovics Tivadar és érdektársai Mező- Szt-György községnek a talajvíz által okozott károk miatt közmunkabalasztá9t és a község vizveszélyének megszüntetése végett küldöttség kiküldését kérik. A helyszínére a megye Ke- nessey Miklós, Mányay Károly és Páal Dénes — Azt is. A gazdag Korpásy leánya. — Mily viszonyban van ez a nő Szirmaival ? Gusztáv kérdő pillantást vetett Ilonra. — Mért kérdi ezt tőlem ? — Feleljen kérem, szólt Ilon, görcsösen megragadva karját. — Az a nő Szirmay jegyese. Ilon felsikoltva kapott szivéhez s odarogyott az ablak párkányzatához. Aztán hirtelen kipirulva odaugrott Gusztáv elé s merőn tekintett szemeibe. Keresett valamit a becsületes ember arczában, de nem találta azt, amit keresett. Azt akarta megtudni, ha vajon Gusztáv nem-e hazudik, nem-e megtudván Béla iránti szerelmét, most a féltékenység beszél belőle ? Azonban Gusztáv férfias nyíltsággal állotta ki a szúró tekintetet. — Hazudik ön — mondá aztán, — Bélának nincs más jegyese,... ön rágalmazni akarja őt... Istenem,... Istenem anyám, ha mégis úgy lenne ... Oh, meghasad a szivem!.. Tovább nem bírta a szerencsétlen leány s ájultan rogyott le a pamlagon. Gusztáv agyában ekkor viüant meg az igazi eszme. Vándorné ijedtében nem tudta, mit tegyen. Leányát ápolja-e, vagy a még mindig ott haladó pár után nézzen s meggyőződjék arról, hogy vajon nem-e szemkápráztótató csalódás az egész jelenet. De miután meggyőződött a szomorú valóságról, vadul tekintett leánya boldogságának megrablója után. — Nyomorult gazember ... rebegte dühtől reszkető ajakkal. fpfjp" Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva. '"^Hl
