Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

gárokkal való összeütközésnek, mig el nem döntetik ezen kérdés Románia és Bulgária közt. Az emirnek négy ezrede dezertált. A kurumvölgyi haderő taktikáját erős bírálat alá veszik Indiában. Sürgősen kérnek újabb segít­séget. Városi közgyűlés. Veszprém városának 1878. decz. 28-án tartott közgyűlésén ezek voltak a nevezetesebb tárgyak: Kérelmünk folytán a nmlt. földmű­velés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 29249. 1787. számú intézményé­vel megengedte, miszerint jövőre a január 6, február 14, márczius 12, május 4, aug. 10, szeptember 21 és deczember 6 napját magá­ban foglaló hetekben eső hétfőn és kedden az az két napon át tartatni szokott vásárok az említett határnapokat magában foglaló hetek csak is hétfőjén az az egy napon át tartassanak; a közgyűlés a miniszteri leiratot örvendetes tudomásul vette s annak minél terjedtebben leendő közzé tételét elrendelte. 2. Városi pénztárunk számadása 1877. évről vezetve, a törvényhatósági bizottság által észrevétel nélkül helyben hagyatott, — tudo­másul vette közgyűlésünk. 3. Az 1879. évi költségvetési előirány­zatot a bevételnek 18939 frt 7 krban, a ki­adásnak 31187 frt 68 krban és igy a községi pótadóval fedezendő összegnek 12248 frt 61 y2 krban való megállapítását a vármegye törvény­hatósága megengedte s az engedélyt megadta arra nézve, hogy a város 81081 frt 85‘/2 kit tevő adó után 15 kr. pótadót kivethessen és behajthasson, a közgyűlés tudomásul vette s a k. pótadó kivetése végett a pénztári hi­vatalt utasította. 4. Soós Lajos árvaszéki előadó urnák fizetése 600 írtról 800 írtra emeltetvén, a vármegye helyben hagyta, tudomásul vétetett s a pénztárnokkal közöltetni rendeltetett. 5. Veszprém városa és Bauer Károly között a bazár-helyiség bérlete tárgyában létrejött és 10 évre szóló szerződést (évi bér 550 frt) a vármegyére helybenhagyás végett felterjesztétái rendelte. 6. 1879. évre a városi helypénzszedést a gazdasági bizottság árverés utján 4515 írt­ért Burghardt Jánosnak adta ki; a közgyűlés helybenhagyta. 7. Az 1879. évi adót kivető bizottsághoz alkalmazás végett Kováts Imre, Husvéth Já­nos rendes, Rosenthal Nándor, Balogh Károly póttagoknak választatván, alispán ur megké­retni határoztatott, hogy a leendő tárgyalás­hoz őket nevezze ki. 8. A hajdúk, tüzőrök, kerülők ruházatát árlejtés utján a gazdasági bizottság elkészít­tetvén, a közgyűlés helyben hagyta. 9. A város tulajdonát képező téglaházra vonatkozólag a gazdasági bizottság jelenti, hogy miután a folyó 365 frt évi bérhez arány­lag, az árverésen jóval csekélyebb összegű ígéret tetetett, az árverést nem tartotta meg, a közgyűlés a gazdasági bizottságot a bérbe­adás iránt felhatalmazta, oly kikötéssel azon­ban, hogy építkezés avvagy egyébbnemü be­ruházások a téglaháznál ne tetessenek. 10. A gazdasági bizottság jelenti, hogy a petroleum — miután annak ára időközökben változik, de a vámtaritfa is még megállapítva nincs, igy nem tudható, mennyi vám alá esik — ez időszerint árlejtés utján nem volt álomkép volt s megvigasztalódva tért vissza övéihez. Másnap ismét fölkereste a patak partját gyöngykönyüket sírni, és ugyanazon alak ugyan­azon időben ismét leszállt, s ő ismét meg­akarta ragadni, s az ismét eltűnt szemei elől. A szerelmes tűndérkirály már most nem két­kedett többé a tünemény valóságáról s meg- esküdőit, hogy nyomara jő, ha mindjárt életébe kerülne is. A kővetkező éj még kellemesebb vala, mint az eddigiek. Mely csend uralgott körös- kórüi s a patak hala csevegése messzire volt elhailható ... A tűndérkirály megparancsolta alattvalóinak, hogy honn maradjanak, s készen legyenek a fenyes kézfogéra ; maga pedig ki­ment a patakhoz, erősen el lévén határozva, hogy kedvesét kiragadja a habok közül. Leült a Kidőlt törzsre, s pillantásait íáradhatlanul szegeze a patak mindkét partjára. Itt félig a vízben, félig a szárazon szép vízi-liliomok pompáztak, büszkén emelkedő kelyheikkel, melyek iaugy szellőtől ringatva bókoltak a habok felé. A tündérkirály kivont kardjára támasz­kodva bámulta a vízi-liliomot, mely két lépés- nyíre előtte díszelgett. . . iákkor egy gyö­nyörű pillangó közeledett, repkedve a vízi­liliomhoz aranyos szárnyacskákon, beleröpült az illatos kehely be, s elringatva magát suttogó szelektől, gyönyörködött a habok mormolásá- ban. A tündérkirály már meg akarta fogni a pillangót, hogy aranyos szárnyaiból pánczél- ínget csináltasson magának, midőn egyszerre a virágkehely nagyobbodni kezdett s közepé­ből gyönyörű leányalak emelkedett ki... szállítása eszközölhető, a közgyűlés a házilag leendő kezelést rendelte el s ezzel a polgár- mestert bízta meg. 11. A kincstár és a város között 1876 77 és 78. évekre létrejött szerződésnek, hogy elég tetetett vagyis az évenkinti 18071 frt bér összeg lefizettetett, a pénztári hivatal igazolja; tudomásul vétetett s az anteactákhoz csatoltatni rendeltetett. 12. A vármegye és Veszprém városa között 1876. decz. 30-án a mértékhitelesítő hivatal kezeléséről létrejött szerződést, — mi­után a bevétel a kiadást nem fedezte, — a városi tanács felmondotta, ezen felmondást a közig, bizottság elfogadván, tudomásul véte­tett s 1879. január l-ére beszüntetni rendel­tetett. Ezek valának a közgyűlés tárgyai, melyek minden lényeges említésre méltó vita nélkül letárgyaltattak. Veszprémmegye kir. tanfelügyelője. Megyénk buzgó tanfelügyelője tek. Stáhly György úr mindent elkövet, hogy me­gyénk tanügye méltólag legyen a székesfehér­vári kiállításon képviselve. E végett a közép- tanodák igazgatóihoz ezen felhívást küldte: 623. Nem kétlem, hogy megyénk a jövő 1879. évben a Székesfehérvár város területén ren­dezendő országos kiállításon gazdászat és ipar tekintetében kellően képviselve lesz, de szerény nézetem szerint anélkül, hogy ezen előbb emlí­tett tényezőknek fontosságát kisebbíteni akar­nám, ahhoz, hogy a kiállításon való megjele­nésünk teljes legyen, okvetlenül szükséges, hogy közművelődésünk is az őt megillető figyelemben részesíttessék, s ez annál kívána­tosabb, mert, megyéuk közművelődési állapota tekintettel azon haladásra, melyet az alkot­mányos aera kezdete óta tett, épen nem olyan, hogy az szégyenünkre válhatnék, sőt meg­győződésem szerint a versenyt kiállja az or­szág többi részeivel. Ezek folytán bátran merem czímedhez tisztelettel azon kérést intézni, miszerint a vezetése alatt álló intézetből a kiállításra al­kalmas kézi munkákat, rajzokat, tanszereket, iskolai dolgozatokat, s minden egyéb e szak­mához tartozó műveket, s ha valamely inté­zetben a háziipar egyik vagy másik neme tanittatik, az ezeu utón termelt kézi műveket, s az arra vonatkozó tanterveket, vagy gyakor­lati útmutatásokat a kiállításra beküldeni s emez elhatározásáról engemet eleve értesíteni szíveskedjék. A bejelentési ivek kiszolgáltatása úgy a szükséges felvilágosításokra, vagy netaláni közvetítésekre nézve egész készséggel ajánl­kozom. Kérésem ismétlése után maradok Vesz­prémben, 1878- évi deczember hó 14-én őszinte tisztelettel Stáhly György, kir. tanfelügyelő mint a végrehajtó bizottság tagja. I R O D A L_ O M. Az irodalom betegségei. ii. Irodalmi levegőnkben szerfelett uralko­dik a szerkesztői viszketeg. A lapok gomba­Erre várt a tündérkirály! Kilépett a kehely bői, odaült a patak part­jára illatos füvek közé, fátyol ruhája szélét felnuzta s engedé kis rózsás lábait nyaldosni a kaczér hullámoktól.... Hosszú kibontott szőke haja mint királyi palást takará be gyöngéd termetét; fésülgette aranyos fésűvel s dalolt hozzá édesen, aminő a sphairák zenéje, melyet nem hall emberi lény . . . Mindig mélyebben 8 mélyebben csúszott alá a virágos partról, mig nem játszótársai a habok, hattyunyakát csókdozák. Akkor aztán engedte magát vitetni, szőke haja messze hú­zódott utána az ezüst vizfodrokon, s az át- nedvesült fátylon keresztül csókolták gyönyörű termetét a hold sugárai ... A tüudérkirály hirtelen odaugrott a vízi­liliomhoz, s azt szarán kettémetsztve, a vizbe vétó magát; ámde a vizi-iiliom leánya már a parton termett s anyjához menekült.-------­Ah de a szegény anya ott feküdt meggyil­kolva s nem rejthető többé keblébe gyermekét. A szegény leáuy odaborult a levágott virág- keheiyre s elkezdett keservesen zokogni. Ekkor a tűndérkirály ölébe ragadva az aléltat, futott vele árkon-bokrou keresztül, mig palotájába nem ért. Otthon aztán belefektette repkény-indák- ból font függő ágyába, mely rózsaszirmokkal volt kitöltve. — A tüudérkirály jó barátai, a zephirek elringatták a függő-ágyat, s az erdei mehek halk dajkadalt zsongtak fölötte ........... Ki váncsi viliik bújtak elő, főikúsztak a rep- kéuy-indákon, megtekinteni az idegent Meg voltak lepve szépségétől s vigan énekelve lejték körül a ringó ágyat — a tűndérkirály j módra szaporodnak, az előfizetési felhívások záporként hullnak a közönség fejére: mindenki szerkesztő akar lenni. Az a tejfölszájú ficzkó, kinek gyakorlatát tavaly még tanárjai javít­gatták, ma már anthologiákat szerkeszt, me­lyek alá büszkén nyomtatja saját nevét; a másik, egy kétségbeesett poéta, minden esz­tendőben új lapot indít meg s minden esz­tendőben eltemet egyet; a harmadik nagy garral hirdeti, hogy igy lesz, meg amúgy lesz, végre kisül, hogy az egész „sok zaj sem­miért“ — a lap megszűnik, az előfizetések pe­dig sok csürés-csavarás után — minthogy null von null geht auf — valahol megfenek- lenek stb. — stb . . . . És akadnak oly sta­tisztikusok, kik a hírlapirodalom ezen számbeli emelkedését örvendetesnek tartják, akik per- czentenként mutatják ki az irodalom emel­kedését. No köszönjük szépen, de épeuséggel nem tudunk rajta örülni. Legyenek szívesek azok a statisztikusok azt is kimutatni, hogy a „Gartenlaube* — „Über Land und Meer“ — „Illustrierte* — stb .. . hány példányban járnak Magyarországba ? — Hja! — fogják rá mondani, hazánkban sok a németajkú, bár magyarszivü család, csakis azok járatják a német szépirodalmi lapokat, hanem legyen szabad megjegyeznem, hogy tudok tisztán magyar ajkú és szivü családokat, melyek né­met lapokat járattak, mert azokban magvas, tartalmas, válogatott olvasmányokat kaptak. — Nálunk, aki le tud Írni egy pár sort hi­bátlanul, vagy kiadott egy könyvet, azonnal arról gondolkozik, hogyan kellene egy lapot megindítani ? — Azt meg nem gondolják, hogy hát az előfizető honnan kerül 7 — S ha mindenki szerkesztő, ki lesz akkor a munka­társ ? — Nem szétforgácsolni kellene az erő­ket, hanem egyesíteni! — Legyen csak 3—5 szépirodalmi vállalat inkább, de jó, mint egy egész halom, mely mitsem ér; akkor fog mindegyik virágozhatni, mert lesz előfizetője elég, mig most jóformán mindegyik tengődik. S nemcsak az volna ez által elérve, hogy a közönségben fölébredne a szép iránti érzék, s belátná, hogy az ily irodalmat pártolni kell, — hanem vége vettetnék a szerkesztői lelki­ismeretlenségnek is, a mennyiben néhány köz­löny lévén csak, a jó irók elegendő közleményt szolgáltatnának s nem lenne kénytelen a szerkesztő bármely munkát is kiadni, csakhogy a lap megjelenhessék. lm, ez második kórjelensége a mai iro­dalomnak.- th. Értesítés a magyar tudományos akadémia könyvkiadó vállalatának pártoló tagjaihoz A m. tud. Akadémia könyvkiadó bizott­sága, a könyvkiadó vállalat pártoló tagjai ré­szére, 1878-iki illetmény fejében, a már meg­küldött munkákon kívül még a következő két díszesen bekötött kötetet fogja január elejével kiszolgáltatni: A lí-ik (irodalmi) sorozatból: Lewes: „A pbilosophia története“ III. (befe­jező) kötetét és a III-ik (jog- és államtudo­mányi) sorozatból; Carrara: „A büntető-jog programmja.“ II (szintén befejező) kötetét. E két kötettel az 1878-iki évfolyam be van fejezve. Az 1879-iki évfolyamban a pártoló tagoknak a következő munkák fognak a szo­kásos diszkötésben megküldetni: az I-ső (tör­ténelmi) sorozatból: *Carlyle : „A frauczia forradalom“ III. (befejező), és Curtius: „A görögök története* III. kötete; a II-dik (iro­dalmi) sorozatból * Arany János prózai mun­pedig boldogságában térden állva adott hálát istennek .... Azután leült a függő ágy szé­lére, odahajolt a gyönyörű alak fölé, megcsó­kolta homlokát, ajkát, kezeit s olyan-olyan boldog volt. A vízi-liliom leánya lassaukint magához tért; felnyitotta szép nagy szemeit s körül­tekintett . .. Barlangban látta magát, melynek falai úgy ragyogtak mintha gyöngyökkel vol­nának kirakva. — Ágya fölött ezüst szálakból menyezet függött, amit ezüst pókok szőttek. A falak mellett csodálatos növények pompáz­tak, melyeknek levelein apró tündérek ültek kerekre nyílt bámuló szemekkel. Ekkor úgy érzé, mintha kezét idegen kéz szorítaná. Most látta csak meg a tündér­királyt, aki szerelmes szemekkel tekintett reá. „Ne félj tőlem! — suttogá. — Én vagyok a tüudérkirály, aki harmatban fürdik s csillag­sugáron lovagol... Én szeretlek, szép leány, s nem bocsátalak el többé . . . Csak egy telet tölts el közöttünk s olyanná lesz, amilyen én vagyok.... Te leszesz a tündérek királynője!“ S mindezt oly megindult, szerető hangou mondá, hogy a vizi-liliom leánya megígérte, miszerint köztök marad s neje lesz .... Hanem ezzel még nem volt mindennek vége ! A nyár elmúlt, a fák hullatni kezdék leveleiket, és a tündérek, a viliik, a furfangos törpék s a fürge manók ledőltek, téli álmuKnt végig aludni... De a vizi-liliom leánya nem tudott alndni... A tündérkirály fölkelté alatt­valóit, hogy énekeljenek — táuczoljanak. — Azok nagynehezen fölébredtek, de mindjárt kái (teljes) és Nisard: „A franczia irodalom története* II. kötete; a III-ik (jog- és állam- tudományi) sorozatból: *Leroy-Beaulieu: pénz­ügytana I. és Leroy-Beaulieu: pénzügytana II. kötete. Ezek közöl a *-csillaggal jelölt kö­tetek ugyancsak a fentebbi két kötettel 1879- iki januárban fognak szétküldetni. A kötés egyöntetűsége kedvéért Carlyle és Curtius be­fejező kötetei szintén angol módra (vágatlanul) lesznek bekötve úgy, mint azon munkák első kötetei; a többi művek a rendes, körülvágott kötésben fognak közrebocsáttatni. Ezen új fo­lyamért (1879-re) járó tagdíjak, amennyiben azok a szétküldésig nem küldetnek be, a köny­vek átvételénél póstai utánvéttel fizetendők, és pedig az I-ső sorozatért (2 kötéssel 4 frt 80 kr. a Il-ik sor. (2 köt.) 3 frt 80 kr. a III-ik sor. (2 köt.) 3 frt 80 kr. Egyúttal felkérjük a tisztelt pártoló tagokat, hogy e vállalatot, melynek fontosságáról alkalmok van meggyő­ződést szerezni, saját körükben terjeszteni szíveskedjenek. Budapest, 1878. deczember 26-áu. qA m. tud. Akadémia könyvkiadó bizottsága. HÍREINK. “A jótékony nöegylet nevelési költsé­geinek fedezésére adakoztak: nagym. Kovács Zsigmond püspök úr 25 irtot, mélt. Pribék István föiszeutelt püspök úr 10 frtot, mélt. Zsoldos Ignácz, ngs Devics József úrak és Halász Márton Hermina úrnő 5—5 forintot, Kadelburger Emilné úrnő 2 frtot, özv. Boda Istvánná, özv. Simor Istvánné, özv. Glatz Ignáczné, Altstaedter Józsefné, Ransburg Dá- vidné, Krausz Arminné és Ferenczy Teréz úrnők, Lévay Imre, Beck Alajos és Neszmóly Antal urak 1—1 frtot, Wellner Lajosné úrnő 52 krt, mely nagylelkű adományokért az egy­let hálás köszönetét mond. *Bál és reunion. — A veszprémi fiatal­ság életjelt adván, a farsang élénkítésére egy bál és egy reunion rendezését határozta el. A rendező bizottság így alakúit meg: elnök: Kopácsy Árpád, bizottsági tagok: Kolossváry József, Kemény Andor, dr. Csolnoky Ferencz, Kolczonay Antal, Hertelendy Béla és Vegh István, pénztárnok Wurda Adolf. A bál január 25-én, a reunion február hó második szom­batján lesz. *Hymen. — A köztiszteletben álló Wur­da Manó fia, Wurda Adolf, a napokban jegyezte el Pápán Berműler jóhírü fűszerkereskedő úrnak bájos leányát Vilmát. Sok szeren­csét a szép frigyhez! *Házi tánczestóly. - Több úrhölgy egyesült s ma vasárnap, január 5-én, Véghely Dezső megyei főjegyző úr lakásán házi táncz- estélyt rendez. *Gyászhir. — Megilletödve vettük a szomorú hírt, hogy a keszthelyi gymnasium igazgatója java fértíkorában decz. 30-án agy­lobban meghalt. A kiadott gyászjelentés így szól: A csorna-prémontréi kauonokreud keszt­helyi társházának tagjai szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett rendtársuknak Fő- tiszteleudő Szailer Ármin urnák, ház főnök- és gymnasiumi igazgatónak, életkora 50-ik, áldo- zársága 23-ik évében, f. hó 30-án reggeli 3 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után letételes agylobb következtében történt gyászos kimúlását, A boldogult hült tetemei f. hó 3. d. u. 3 órakor fognak a közsirkertben visszaszédültek tölgy lev elekből vetett ágya­ikra .... A király maga volt kénytelen kedvesét mulattatni, hogy ébren tartsa; beszélt neki szép tündérregéket azokról a nagy emberekről, akik itt fönn járnak. Szegény tüudérkirály! nem is sejté, hogy egy költői lélek csendes éjszakán végighallgat mindent, amit apró emberek oda­lenn beszélnek. Én végighallgattam a tündérkirály „Téli regéit“ s elbeszélem nektek. Figyeljetek reárn! * Karczoiatok. í. Dicsérni a jelen rovására a múltat szokás volt miuden időben. Annak, aki teszi, különös­nek látszhatik, hogy mégis egyre haladunk, ha ugyan ezt elismeri. Mert haladunk. Ha nincs is tízéchéuyink, a legnagyobb társadalmi reformer, kinek alkotó szelleme hazaszerte uj életet hivott fel, társadalmi fejlődésünk uera kevésbbé nyilván való, sok oldalubb, egyeteme­sebb, hogysem egy ember legbuzgóbb műkö­dése minden irányra egyenesen hatást gya­korolhatna Miben voltunk erősebbek a múltban, mint vagyunk ma ? Az önzetlen jellem mikor részesült nagyobb tiszteletben, s akinek becsü­letes akarata volt tenni, 3 az akaratnál nem maradt, mikor mutathatott fel teljesebb sikert? Ha most az emberek ezrei osztoznak a siker dicsőségében, amelylyel a múltban egynek vagy *Az egyes regéket idönkint fogjuk komolyabb tárgyú tárczaczikkek mellett közölni* Sxerk. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom