Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-23 / 25. szám
IV. évfolyam. 1878. 25-ik szám. Veszprém, Junius 23. *ro5 és „Hív. Értesítő“ nejjel«» mlsi.B vaiirnap. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 írt — kr. Félévre . • . 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. kr Egyes példány ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI M* ÉRDEKŰ, M1VELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. fcSzerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kötyvketeikedése Veszprémbe«. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoron kint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. =QJÍI Előfizetési felhívás! Az új évnegyed közeledtével tisztelettel kérjük lapunk pártolóit, szíveskedjenek további támogatásukra bennünket kegyesen méltatni. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ -re előfizethetni: Egész évre . . 6 frt — Félévre . . . 3 frt — Negyedévre . . 1 frt 50 krral. Veszprém, 1878. jun. 22. LÉYAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Néhány szó közigazgatásunk hiányairól. (Vége.) Egy másik vármegye valamelyik járását annyira M. uralja, hogy ő utánna indul minden szavazó. Konferenciáznak, megállapítják minden egyes állásra a jelölteket. A másik járás kőlönös vezetés hiányában amaz után szokott indulni. így M. a megye felével rendelkezik. Egy harmadik járásbeli állás betöltése forog szóban. L. pályáz, — nem akarják, vagy csak igen kevesen. Nincs más pártfogója mint K. ki egyik képviselő választás alkalmával állítólag a párt becsületéért jelöltnek fellépett, tizenötezer forintot állítólag a pártbecsü- leteért elköltött és megbukott. K. azt mondja M.-nek, hogy a párt becsületéért elköltött tizenötezer forintból 10 ezeret törlesztettnek ismer el, ha L. megválasztatik, s M. a megállapított névsor ellenére, vele járása, s ez után a második L.-re szavaz, s L. megválasztatik. — Másik járási állás betöltése forog szóban. Ketten pályáznak. Egy történeti nevű fiatal, s egy másik, ki földműves szülőktől származik, de tanúit. Nem is lehet csudálni, hogy a nagy névvel bíró választatik meg. Három hóig viseli hivatalát, e 3 hó alatt semmit sem tesz, csak fizetését veszi fel, 3 hó múlva egy alkalommal tiszttársa halaszthatlan teendővel vidéken lévén elfoglalva, neki is mulhatlanul tennie kellene valamit. Ez eset okából beadja lemondását. Most már dolgoz- hatik amaz. Megválasztják. Szokássá vált protekczióról s arról panaszkodni, hogy egyénekért hivatalokat szerveznek. Kis körültekintés a megyei életbe itt is alkalmas példákat szolgáltat. Van itt két vármegye, egyik a legnagyobbak közül való, népessége sűrű és vagyonos. A másik valamivel kisebb a középszerűnél, népessége nem teszi ki amazénak egy- harmadát. Az árvavagyon központilag kezeltetik mind a kettőben. A nagyobb évente pár százezer forintra menő árva pénzt kölcsönöz ki, a nagy korúvá lett kis korúnak mindig készpénzt utalványozott, a kisebb kölcsönt csak pro- tekczióból ád, s akárhányszor magánkötelezvényekkel elégíti a gyámság alól felszabadultat. — Amott háromszorta több a tisztiügyész munkája, mint itt, s amott egy tiszti- ügyész-állás van, itt kettő. — Igaz, amott az az egy tisztiügyész privat praxist nem folytathat, itt a kettő igen. Azt mondták, ez a kisebb megyében a szabadelvüség kérdése volt, s azon párt, s így annak jelöltjei is győztek, mely a szabadelvű irányt vallotta. Önként merül fel az a kérdés: mire való itt két tiszti ügyész, mikor amott is egy is elvégzi az ügyészi teendőket? Tekintsük a dolgot közelebbről. Az új rendezés stádiumában a felhozott vármegyében tudva volt, ki aspirál ügyészi állásra. Ebez képest állították fel a hivatalokat. Választottak két ügyészt, de mivel a privát praxist egyike sem volt hajlandó abbanhagyni, s mivel a hivatalos állás a privát praxis kiapad- hatlan forrása, a megye azon szabadelvű álláspontot foglalta el, hogy a privát praxis vitelét megengedte. Az avatatlanoknak azt kelle hinniük, hogy az ügyészek roppantul el vannak foglalva. Nagy segédlettel dolgoztak, a hivatalos jelentéseket, ügyészi véleményeket úgy kellett tőlük kikönyörögni, a régebben kikölcsönzött árvapénzek s hátralékos haszonbérek behajtása igen lassan haladt, árvaértékek biztosítása is elmulasztatott, — ami mind óriási munka-halmazra enged következtetni. Az avatottak előtt azonban máskép tárult fel. Közigazgatási ügybeli teendője alig volt az ügyésznek busz darab évenkint. Az árvaügyek a szekrényekben pihentek. Vagy befejezésre jutottak tisztiügyészi működés folytán az érdekelt nagykorú örököstársak megbízása alapján s érdekében. De az idők változnak. Az árvaügyészi állás végtére is igen szép állás. Szép fizetés, a hivatalos megbízásokból befolyó jövedelem a fizetést is fölülmúlja, érdemes arra pályázni privat praxis nélkül is. J. is igy gondolkodott. Különben tisztviselő. Képzett, kitűnő praxisa van, de arról leghíresebb, hogy roppant szeret nem dolgozni. Ügyesen forgolódik. Egyszerre új rendezés válik szükségessé. Egyik tisztiügyészi állás felállíttatik mint olyan, amely mellett privat praxis folytatható, — a másikkal ez nem fér össze. Utóbbi kezeli az árvaügyeket. Természetes mind ez azért történik, mivel az árvaügyészséggel privát praxis összekötése nem bizonyult csélszerűnek. A főügyészi czímmel bíró ügyész azért, hogy évente 20 közigazgatási ügyet elvégez, megkapja a főügyészi fizetést, s folytathat privát praxist. Az árvaszéki ügyészi állásra az előbbi, ki az állást privát praxis mellett látta el, e nélkül nem léphet fel, S. egypár pályázni akarót leke- nyerez, s választáskor ő lesz az árvaszéki ügyész. JeUemző példája a különféle rendszerek alkalmazásának. Természetes mindezt a közérdek hozza magával így. Hogy a kép teljes legyen, példát fogok felhozni arra nézve is, mi oly tisztviselőre, aki élete és működése javát hivatalának szenteli, s nincs nagyobb ambitiója, minthogy kötelességének megfeleljen. — H. alispán erélyes, tevékeny tisztviselő. Párját keresni kell. Ha vidéki ismerősei hivatalos óráiban hivatalában felkeresik, látogatásuk által nem engedi magát hivatalos foglalatosságában zavartatni, s a mig teendőit el nem végzi, nem igen diskurál. Az urak neheztelnek is rá nagyon. Szeműkben csak paraszt. Nekik nem kell alispánuk, s az új választásnál jelöltet állítanak fel ellene. Szerencsére a pályázó a biztos siker kilátása nélkül az utolsó perczben visszalép, s H. ellenfele szégyenéből, hogy ütközni nem mer, s el nem viselné a bukást — megmarad alispánnak. Elvégeztem. A választás a kinevezésnél szabadelvűbbnek látszbatik. Ne induljunk ez után. A szabadelvű intézmény magában a szabadságot nem valósítja meg. Mit használ, ha törvényhatósági intézményünk még oly szabadelvű is, ha az országnak majduem felében évről évre statárium van hirdetve. Az a szabadelvű jelző is igen relativ. Azon intézmény a legszabadelvűbb, mely az adott viszonyok között a közA „VESZPRÉM“ TARCZAJA. Nyugvóra szállt a nap... Nyugvóra szállt a nap régen, Hűs szellő kél fönn a légben; Hegytetőről hegytetőre Barna felhők úsznak járnak Képzeletim velők szállnak. Szellő, felhő tova szárnyal; Oh! ha bírnék én is szárnynyal Úgy elmennék én is rajtok, Messze szállnék, oda szállnék Hol az a kis csillag ragyok. Az alatt a csillag alatt Zöld levelű vén fák alatt Kis fehér ház fala fénylik; Folyondáros ablakában Halvány mécssugár világlik. Halvány mécsvilága mellett Két nő virraszt egymás mellett Előttük könyv fekszik nyitottan, Imádkoznak csendben, halkan, S elhal ajkuk egy sóhajban. Az egyik az édes anyám Most is értem sóhajt talán; Az a másik szende mátkám Nem sóhajt csak néz merően S kőny pereg le halvány arczán... Barna felhők fönn a légben Vigyetek el ismét innen... Nem nézhetem ezt a képet, Mert, ha még sokáig nézem Megrepeszti a szivemet. . V. SÁRFFY IGNÁCZ. Kirándulás Péthre. — junius 17-én. Csak mégis legjobb az, ha az ember maga megnézi azt, amiről Írni akar és amit másokkal meg akar kedveltetni. Sok minden szépet és jót hallottam már megyénk kies fürdőjéről, Péthről; de még eddig sem megtekinteni nem volt alkalmam, mert rendesen mellette robogtam el, ha nagyobb útra keltem; előnyeit élvezni nem élvezhettem, mert amolyan igazi magyar alföldi jó egészséggel áldott meg az ég, amelynek birtokában még eddig eszemágába sem jött fürdő után nézni, legfelebb, ha esetleg valahol utamba botlott egy, ahol azután többet nevettem, mint törődtem. Most azonban feltettem magambanj' hogy Péthre kirándulok és megnézek ott minden zeget-zugot és kifecsegem a világnak, amit ott találtam. Múlt hétfőre volt a kirándulás téve; reggel terhes esőfelhők kóvályogtak a láthatár fölött, délre kelve megeredtek az ég csatornái és úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna; de uram fia, én csak nem vagyok betekintsi majális, hogy mindenféle pitypoty eső szétmoshasson, útnak indultam tehát egyik termetes munkatársam kíséretében és liakkerüuk csakhamar a palotai országúton termett, melynek deszkasimaságán úgy végig robogott velünk, mintha lovak helyett gőzmozdony prüszkölt volna előtte. mp* Lapunk mai számához egy Feltűnt ennek az országútnak a jókarban valósága, mely ellen még egy kőtözködő megyei közgyűlésnek sem lehetne kifogása, oly tiszta, egyenes és rendezett itt minden. Nehány útunkba eső falún végig vágtattunk a nélkül, hogy akár az egyiket, akár a másikat jobban szemügyre vehettem volna. Ittott kandikált ki az ablakon egy bennrekedt férfi vagy egy kiváncsi asszony-népség, vajon ki lebet az, akit ily nyirkos időben is útra hajt sorsa. Mindenfelé, jobbra, balra, amerre csak szemeimet vethetém, mindenütt haragos zöld szinű volt minden, látszott, hogy az ég áldása nem hiányzott itt sehol. Harmadfél lehetett az óra délután, mikor fiakkerünk a péthi indóház előtt szelte át a vaspályát talán már vagy negyedszer vagy ötödször, annyi sok kanyargást tesz itt mind a vaspálya, mind az országút. Kíváncsian néztem a szép és regényes táj felé, melyütt Péthet sejtettem. Egy pár robogás áttörve nehány ostorcsatta- nással még, és én a péthi szép vendéglő előtt állottam, útamnak kitűzött czéljánál. Leszedtem magamat a fiakkerről, ami nem volt ép könnyű dolog, mert az a nagy eső úgy a szögletbe szorított, hogy meg sem mozdulhattam, talán, ha felborultunk volna is valahol, egykönnyen még akkor sem eshettem volna ki. Pléddel vállamon, kifeszített parapléval fejem felett benyitottam a vendéglő tágas ebédlőjébe. Néma csend volt itt, csak a fali óra ütött ép hármat, meg egy tüzes vérű fiatal pinczér pislákolt nagyokat két székre helyezvén el különben tevékenységhez szokott félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. testét. Beléptemre felrezzeut és talán álmában valami nagy ebéd felszolgálására kaphatott megbízást, mert úgy előttem termett, mint a parancsolat. Egy pár kérdést intéztem hozzá, hogy nem kérdezősködött-e valaki itt ma Vár-Palotáról utánam, megnevezvén természetesen ki- és miségemet. „De igen“ volt a válasz „Herz orvos úr és még valaki, de nyomban eltávoztak.“ Na hihetőleg azok is így okoskodtak, vetém én közbe, csak ilyen időben nem fog kijőni Veszprémből senki. Az ebédlőből a vendéglőshöz mentem, ki tenyerébe sülyesztve fejét egy hosszú asztal mellett ült, hihetőleg a fölött elmélkedve, hogy hát a jó ég már egyszer a fürdővendéglősökre is tekinthetne, ne csak mindig a mezei gazdákra és zárná el egy kis időre az égi csatornák zsilipéit, hogy ne mindig a mezők, hanem már a vendégek is ihassauak abból a jó somlyaiból, melyet ő maga termesztett és most ő maga árul. Ezt olvastam ki szemeiből, melyek az eső miatt szintén álomra hajlottak, de férfias magas alakját még nem vonták maguk után, hogy némi bágyadtság lett volna rajta észrevehető. A kölcsönös bemutatás, mint illett, megtörtént, és én útnak indúltam, hogy a fürdő helyiségeit előbb társammal együtt bejárom és az után vendége leszek. Kicsinyben alig hiszem, hogy egy fürdő annyi szépséget és kellemet egyesítene, mint Péth. Bármerre néz az ember, mindenütt a nagy gonddal készített, de mindamellett természeti mivoltából ki nem vetkőztetett sétányok szép, tekervénves és sürü fasoraikkal láthatók, melyek közt úgy el tudja az ember
