Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-27 / 4. szám
HÍREINK, »Személyi hir. — Kovács Zsigmond ö excellentiája múlt pénteken, jan. 25-én tért vissza székhelyére. A várban az a kellemetlenség érte, hogy a megyeházba fátszállító kocsik annyira elállták az utat, hogy hintáját hátra hagyva gyalog volt kénytelen lakására menni. Nem első eset, hogy ezen kocsik a várban megakasztják a közlekedést, sőt van eset reá, hogy a lovak egyik másik oldal ablakai előtt vaunak annyira, hogy még a gyalogjáró sem mehet el azok előtt. Nem tudjuk, butaság-e ez vagy roszakarat a kocsisoktól. Mi hajlók vagyunk az elsőt feltenni és így felelőssé az illető faliferanst teszszük. »Hymen. - Gross Dávid Komáromból a napokban jegyezte el városunkban Manovill Riza kedves kisasszonyt. Sok szerencsét a szép frigyhez. *Az ugodi képviselőválasztás. — A me gyei központi választmány múlt csütörtökön, jan. 24 én, gyűlést tartott, melyen Lévay Imre egyhangúlag választmányi jegyzőnek választatott meg, továbbá az ugodi képviselőválasztás határidejéül február 7 ike tűzetett ki. Választási elnök Osvald Dániel, küldöttségi elnök Horváth Lajos, helyettes elnökök Bertalanffy István és Hencz János, jegyzők Oláh Géza és Sághy Gyula, helyettes jegyzők Nemes Sándor és Kiss Péter. »Háziasszonyok. - A veszprémi polgárt társaskör által jövő szerdán, jan. 30-án rendezendő batyubálon, mint értesülünk, a háziasszony szerepét Kadelburger Emilné, Pongrácz Dánielné, Weisz Eduárdné, Weisz V. Mórné, Benkő Istvánná és Vellner Lajosné hölgyek vállalták el. »Tépés. — Szerkesztőségünk e héten Hoclimuth Anna úrhölgytől vett egy jó csomó tépést a török sebesültek részére, melyet már rendeltetése helyére fel is küldött. Vegye köszöuetünket. »Egy dominotársaság. - A napokban szerkesztőségünk 5 frtot vett a török sebesültek részére egy levélben helyből, melyben csak ezen aláirás volt „egy dominótársaság.“ Fogadja e nemesszívű társaság köszönetünket. »Felküldött pénz és tépés. — Szerkesztőségünk e héten 6 frt 50 krt a földönfutók és 5 frt és 9 kilogr. tépést a török sebesül- ! tek részére küldött fel a csász. ottomán főcon- sulhoz. Ezzel egyetemben bátrak vagyunk 1 ismét felkérni t. olvasóinkat, a keleten beállott szerencsétlenség miatt ne szűnjenek meg továbbra is pénz- és tépéssel segíteni török testvéreinket. Mi továbbra is készek vagyunk a hozzánk beküldötteket nyugtázni és azonnal rendeltetésök helyére küldeni. *A minapi sétahangversenyre felülfizettek Pribék István felszentelt püspök 4 frt 50 krt. Forintos István kananok 1 frt, Megyesi József főparancsnok 50 krt. »Tisztelettel értesítem a t. ez. közönsó get, hogy Molnár György urat ha^ai színészetünknek átalánosan elismert tragicusát, néhány vendégjátékra szerencsés voltam megnyerni, ki is a világirodalom válogatott és classicus műveiben lépend föl s néhány Shak- spaere-i Molierei nagyobb szabású alkotását is bemutatja. Első fellépte február 3-án lesz. Ezen rendkívüli mübecscsel biró vendég előadásokra a napi helyáraknál olcsóbb ár mellett bérlet nyittatik u. m. Körszékre 5 előadásra 4 frt. Számzotthelyre 3 frt. Szuper Károly színigazgató. Nagyot ugrottam örömemben, s lopva megcsókoltam a Laczi bácsi kezét, mert máskép nem engedte. Rajongtam a zenéért már akkor is, mennyire hatott tehát örömemre az a gondolat, hogy most már »kótából* is tudok majd hegedülni. Meg is tanított a jór öreg karmester, nem sok baja volt velem. Ő is egyik jó alakja gyermekkori emlékeimnek; pedig abban az időben haragudtam reá nagyon, mert nem engedte meg, hogy „a bandába lölmenjek“, s nekem keservesen kellett néznem, mikor társaim olyan tűzzel, lélekkel húzták a kontrát, én meg még csak »tanultam*. — Nvakas- ságom egyszer aztán csakugyan kihozta sodrából az öreg karmestert, s rám kiáltott mérgesen: — Mit ? ... niksz-nutz pandába ! — De én szeretnék már ott hegedülni, mint a többiek !... — Hallkass, nem értesz. A Láczi pácsi akarja prímásnak, s te nem ákarsz?... mi?... Egyszerre elhallgattam s megnyugodtam sorsomban. Most láttam csak át, hogy itt az én jó Laczi bácsim keze működött. A zenén kívül határtalan vonzalommal viseltettem a színészet iránt is. Azok a titkos deszkák, a rajtok lezajlott szenvedélyek, a bonyodalmas, mesés történetek valami csodás, mysztikus világba ragadták godolataimat, s gyermeki heves képzelődésem átrepült a színpad falain túl messze, messze — idegen főidre. — Különösen kedveltem a népszínműveket s a történelmi drámákat, ez ellentéteket, hol a naivság s a fondor élet jelenetei játszódnak le. — A szinlaposztó rendesen a kapuban ta* Február 2-án a szinházi helyiségben színházi álarc^os tánc^vigalom fog tartatni olcsó 60 kros bemeneti-díjjal, a színpadon azonban körszékek fognak alkalmaztatni, honnan kényelmesen mint egy páholy-ülésből belátható leend az egész vigalom. Ezen körszékek ára 1 frt, melyről annál is inkább mielőbb kéretik a t. ez. közönség rendelkezni, miután ez csak kevés számmal alkalmazható. Álöltönyök jutányos áron kölcsönözhetők a szinházi ruhatárból, melyek úgy mint a körszékek minden időben megrendelhetők a szinházi irodában. A „Zalai Közlöny“ ben olvassuk: Ko vács Zsigmond veszprémi püspök úr ő ex :el- lentiája a nagykanizsai főgymnasium ifjúságának segélyegylete részére a febr. 6-án tartandó hangverseny alkalmából ő excellentiájához felküldött meghívó folytán tíz forintot kegyeskedett küldeni, mely kegyes adományért hálás köszönetét mond a rendező bizottság »A „Zalai Közlöny“ tevékeny szerkesztőjétől, Bátorfi Lajostól ismét megjelent az »Adatok Zalamegye történetéhez“ czímű munkája negyedik kötetének hatodik füzete. Ajánljuk e jeles és olcsó munkát mindazoknak, kik Zalamegye története iránt érdekkel viseltetnek. »Meghívót vettünk az Érsekujvárott febr. 2-án az »arany oroszlányhoz czimzett vendéglő nagy termében az önkénytes tűzoltóegylet javára adandó zártkörű tánczvigalomra. Kezdete este 7-kor. Belépti és pedig sze- mélyjegy 1 frt, családjegy 2 frt. »Tanári jubilaeum. - Kueserik Sándor kegyestanítórendi tanár január 24-éu ünnepelte Kecskeméten félszázados tanári jubilaeumát. Éljen az ép testi és lelki erőben még most is működő tanár úr! »Gymnasium! rajzteremügy. - Olvasóink emlékeznek, hogy megyei közgyűlésünk a helybeli gymnásiumnál felállítandó, esetleg felszerelendő rajzteremre a felkelési alapból 3000 frtot szavazott meg. Ezen ügyben február 2-án d. u. 3-kor lesz a helybeli gymnasiumi igazgatónál az előzetes értekezlet. »Felülfizettek a keresk. ifjúság által jan. 19-én rendezett tánezfüzérkén : dr. Kovács Zsigmond püspök úr () excellentiája 10 frt, Kopácsy József 2 frt, Knau Gábor 2 frt, Krausz Armin 2 frt, Kadelburger Emil 5 frt, Rothauser Móricz 1 frt, Stoll Miklós 1 frt, Grünfeld Antal, Ősküről 2 frt, Leitner N., Szt -Gothárdról 4 frt, Epstein Gyula, Sz--Fejér- várról 1 frt, Wurda Manó 3 frt, Eszterhay Ferencz 1 frt, Német Dezső 2 frt, Berger Sámuel 1 frt, Névtelen 1 frt, Lamm Miksa Ikervárról 3 frt, Ruttner Sándor 9 frt, Wurda Adolf 4 frt, Kindl Béla 3 ezüst huszas, Névtelen 40 kr., Goldstein Jakab 1 frt, Nay Jakab 2 frt, Deutsch Lipman 1 frt, Becske Aladár 1 frt, Rápoch Sándor 1 frt, Krausz József 1 arany, Vizner János 2 frt. Összesen 62 frt 40 kr., 1 db cs. k arany és 3 ezüst huszas. Mely összeget kö3zöuete mellett a választmány ezennel nyilvánosan nyugtáz. »A helybeli nemzeti casino mult vasár nap jan. 20-án d u 4-kor választmányi ülést tartott, melyen több folyó ügy intóztetett el, egyebek közt Weisz Farkas örököseit illető kihúzott részvényösszeg kiutalása, majd az, hogy jövőre a részvények után fel nem vett kamatok évenkint a takarékpénztárban helyeztessenek el. »A kereskedelmi ifjúságnak f. hó 19-én a »Korona* termében megtartott bálja való ban sikerültnek mondható. Mikor a terembe léptünk, meglepett bennünket a jelen voltaknak nagy száma, kik mindegyikének arczárói a valódi öröm sugárai löveltek oda, hol a melegebb érzelmek vonják meg magokat: a szívbe. Mindenki otthon hagyta baját, s csak az élet édesítőjét, a jó kedvet hozta el, hogy szabad féket ereszszen neki, kitombolnia magát, ebben az ügyes-bajos világban. Szép volt nézni, hogyan járja hetven párnál több az első fran- ezia-négyest, s ennek végeztével, hogyan melegedik bele a valódi magyar-nemzeti jelleget magán viselő csárdásba. Ekkor a fagyos szív is felolvadt s érezni kezdte, hogy nincs szebb táncz a csárdásnál. Mint a Balaton jókedvében, úgy hullámzott a terembe alig férő szép virágok nagy száma: rózsát, violát, hófehér liliomot, ibolyát, szende nefelejtset mutogatva egy perezre s elkapva gyorsan, nehogy rajtok felejtsük szemeinket. A mint gyarló emlékezetünk megengedi, csokorba kötjük a jelenvolt virágokat; ha nem lesznek Ízléssel összeállítva, egy kis pirongatást egész megadással elszenvedünk szépeinktől. A csokorban díszlenek: Kerényi Gizella, Nagy Mariska, Buchwald Berta, Kis Mariska, Rothfischer Fáníka, Rothauser Teréz, Suli Mariska, Kovács Mariska, Bóday Árpádin, Weisz Szeréna, Hoffmann Hóién Tapolczáról, Szente Lujza, Szente Janka, Mayer N. Városlődről, Dukovics Mariska, Mojzer Nina Tapolczáról, Auer Róza, Vanicsek Róza, Bruck nővérek, Stohl Betti, Raszl Tera, Szente Irén, Szente Nina, Vida Lujza, Fekete Tera, Huszár nővérek, Csirke Jolán, Yida Gizella, Ko- moróczi Mari, Schreiner Mili, Biró Margit, Gelencsér N. Férjezett és a tánezban részt- vett hölgyeink közöl az est diszét emelték: Kadelburger Emilné, Ruttner Sándorné, Sán- dorffy Miksáné, Kaiser Paula, Horváth Dezsőné, Kindl Béláné, Kerényi Károlyné, Fischer Bé- láné, Stohl Miklósné, Margolit lgnáczné, Weisz Eduárdné, Sámson Pálné, Weisz Izidorné. A ruhák egyszerűsége és csinos kiállítása kellemesen lepett meg mindenkit, s tanúja volt hölgyeink jó Ízlésének. A mulatság kedélyesen s fesztelenül folyt s ez volt oka, hogy virradatkor a legutolsó franczia-négyest is negyven pár tánczolta. Hölgyeink, a férfiakat nem is említve, megelégedve távoztak, s ha nekik nem is, de ruháiknak mindenesetre volt panaszuk a bál ellen, mert kegyetlenül megtépve, talán még most is siratják bál előtti szépségöket. »Jutalomjáték. — Jövő csütörtökön január 31-én Czakó Julia színművésznő jutalmául adatni fog: „Ördög pilulái*. Nagyszerű látványos bohózatos operette. A jutalmazandó művésznőt ajánljuk a nagyérdemű közönség pártfogásába. *A roncsoló toroklob — Zirczröl érte sülünk, hogy ott a roncsoló toroklob meglehetős mérvben diihöng.Meg vagyunk győződve hogy a kellő intézkedések megtétettek. »Ajószivü emberek figyelmébe. Igen gyakran megtörténik, hogy a helybeli kórházba úgy helybeli, mint idegen betegek szállíttatnak, kiknek még a legszükségesebb ruhájok is hiányzik, vagy oly állapotban van, hogy abban épen nincsenek a hideg ellen megvédve, ha felgyógyulásuk után a kórházat elhagyják. Ezért kérjük a jószivü embereket, ha bármi nemű avult ruhával rendelkeznek, melyet már saját szükségükre fel nem használnak, legyenek szívesek azt a városi kapitánysághoz adni, az majd rendeltetése helyére fogja juttatni. “Tánczvigalom. — A veszprémi ipar és kereskedelmi kör a veszprémi iparos ifjúság művelődési körével együtt febr. 9-én a »Koronádban zártkörű tánczvigalmat rendez, melyre a meghívók rövid idő múlva szét fognak küldetni. ^Választás. - A kisorsolt városi képviselők helyébe tegnap történt meg az új választás. Jövő számunk fogja a megválasztottak névsorát közölni. , /A veszprémi reformált egyház közön sege I. hó 27-en délután 2 órakor a lemondott gondnoka és pénztárnoka helyébe eszközleudő választás, illetve a megüresedett tisztviselői helyek betöltése érdemében közgyűlést tart, melyre az egyház tagjai különbség nélkül a megjelenésre és a tanácskozmánybani részvételre tisztelettel meghivatnak. Mészáros Károly, egyházi jegyző. 1 *A veszprémi és Veszprém kerületi mé száros ipartársulat a f. évi január bó 22-ikén és 23-ikán tartott rendes számadásos nagygyűlésében, mely egyúttal tisztválasztó közgyűlés is volt, betegsége miatt az elnöki hivataltól visszavonult elnöke Maróthy József helyébe, elnökül egyhangúlag Bauer Károly, alelnökül Schökk József, pénztárnokul Szente Ferencz, ügyészül Pongrácz Dániel eddigi ügyészét, számvizsgáló és választmányi tagokul Dunst Ferencz, Rothfischer Antal, Simon Ferencz, Mosner Ferencz, Dvorzsák Antal, Gelencsér Mihály, Neuhauser Gábor, Horváth Ferencz, Girisics Antal, Fejes Dániel, Szal- ináay János, jegyzőül Orbán Pál eddigi jegyzőjét megválasztotta. Ugyanez alkalommal elhatároztatott, hogy az 1779-ik évben alakított ezéh-testület emlékére, a jövő 1879-ik évben a száz éves jubilaeumot, a társulat meg fogja ünnepelni, az ünnepély rendezésével tisztviselőit és választmányát bizza meg- Végre többrendbeli belügyeiuek rendezése után meleg szavakban köszönte meg Maróthy József volt elnökének, a tizenhárom éven át tanúsított ernyedetlen szorgalmát és elnöki tapintatos vezetését, egyszersmind azon óhajának adott kifejezést, hogy az Isten tartsa meg munkás életét úgy a társulatnak, mint családjának, azon életet, mely példás volt a társadalmi életben, a polgári körben és a családi gyengédségben. »Táneziskola. - Rózsa József, városunk ban már innenonnan húsz év óta dicséretesen működő tánezmester az idén is megnyitotta táncziskoláját két helyen, a kezdők számára az ovoda-helyiségben, a felnőttek számára pedig saját lakásán a Halassy-féle házban a Curia megett. Ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe. »Tisztelt szerkesztő úr! „A veszprémi iparos ifjúság mívelődési és betegsegélyzo egyletének* folyó hó 12-én tartott rendes évi közgyűlésének részleges kivonatát azon tiszteletteljes kéréssel van szerencsém beadni, hogy azt becses lapjában közzé tenni szíveskedjék. E kivonatban csakis az uj tisztikar és az uj választmányi tagok megválasztását főkép pedig a pénztár álladékát akarom kimutatni. Nay Sándor pénztárnok úr az 1877. évi zárszámadást terjeszti a közgyűlés elé, mely szerint az egész évi bevétel 2335 forint és 8 krt tesz ki. Az egész évi kiadás volt: 1207 frt és 29 kr. A tiszta jövödelem e szerint: 1121 frt és 79 kr. volt. Pénztári maradvány 1878. évre: 43 frt 9 kr. Ebből még a gyógyszerek ára fizetendő, mely a beadott számla szerint 25#/0 kedvezmény levonásával 30 frt 36 krt tesz ki. Ezután következtek a tisztikar és a választmány újonnan megválasztása, mely a legnagyobb rendben input véghez. Egyhangúlag megválasztattak, a tisztikar részéről: Elnök: Benkő István. Pénztárnok: Nay Sándor. Ellenőr: Lőwy Benő. Titkár: Zwicker Ferencz. Főjegyző: Khu Dávid. Aljegyző: Süss József. Orvos: Dr. Sán- dorffy Miksa. A választmány részéről: Auer Iáit; mohón vettem el tőle a szinlapot, s lázas izgatottsággal fotottam végig, egész addig, hogy bgm (bélyegmentes) — akkor még azután zsebembe nyúltam, s vagy fokozódott az öröm, vagy keserű lehangoltság következett be ; a bugyelláristól függött hangulatom agiója. — Hanem Laczi bácsi, mintha csak előre informatiót vett volna rólam, tudta már az én vágyaimnak minden csinját-binját; talált ő módot arra, hogy akkor is mehessek a színházba, mikor budgetem nem engedi. A néni szenvedélyes szinházlátogató volt, majd minden előadásra elment, néha értem is befizetett, de ez nagyon ritkán történt mert azt mondta, hogy ,a pénzt nem hajigálják be az ablakon!“ Megesett hát igen gyakran, hogy keserű képpel néztem, mikor a néni színházba’ készült. Be sokszor össze-visszakerestem ilyenkor még rongyos zsebeimet is, hanem azért csoda még sem történt. Ilyenkor úgy vártam Laczi bácsit, mint a Messiást; tudtam már a jó szokását. — Hát te, fiam, mit ülsz ott olyan szomorúan, mintha kivágták volna a nyelvedet; mi bajod? — Semmi, László bátyám... — Dehogy nincs, tudom én, hogy bajod van... Mit kóstál az a „bilét“? — Harmincz krajezárt — feleltem kitörni készülő örömmel. — No hát ne hadd nénédet magát menni a színházba, eredj, te is; hanem elmondd ám mind, amit csak láttál, hallottál! El én, az utolsó szóig; még meg is unta hallgatni. Hanem csak úgy potyára nem járt az a harmincz krajezár soha. talált rá módot Laczi bácsi, hogy megérdemeljem. Egy gyengéje volt a jó öregnek : nem szeretett írni, s azalatt is három tollat nyomorított meg, mig a nevét oda irta valami kontraktus alá. Megfogadott iródiákjának. s valahányszor a bécsi német kocsi-kenőcsgyá- rosnak kellett írni kulimászért, vagy a fakereskedőnek, buzakereskedőnek, meg másoknak bizonyos gazdasági dolgokban, csak ennyit mondott: — öcsém, tintát, tollat elő! Egy pillanat alatt kész lett az iroda, hiszen »szinházra-való* dukált érte; ámbár ingyen is szívesen megtettem volna, — igazán mondom. — írj levelet a bécsi németnek. — De nem tudok a nyelvén, bácsikára! — írj magyarul, eb a lelkit, ha szereti a magyar pézt olvasni, tanulja meg olvasni a magyar szót is! Írtam aztán olyan levelet, hogy tudom nyögött a német, mig elolvasta; de azért megértette, mert harmadnapra már itt volt a kulimáz; jól fizettek érte, hát gyorsan küldötte. A táneztanuláshoz is nagy kedvem jött; pajtásaim tündöklő színekkel festették előttem a táneziskola ártatlan örömeit, hogy milyen pompás mulatság a gitárral kisért fütty mellett — melyet maga a bozontos fejű tánezmester cselekedett meg — ellejteni a francziát, meg a polkát, meg a »körmagyart* is. Erős vágy keletkezett bennem a mesterségek e neme iránt, de nem mertem mondani senkinek, leg- kevésbbé apámnak megírni, mert előre tudtam, hogy egy árkus íeddő oktatás lesz rá a felelet s a vége arra megy ki, hogy „nem lehet — punctum“! — De — hogy, hogy nem — Laczi bácsi kisejtette e titkomat is — talán álmombau beszéltem róla — s azzal vigasztalt meg, hogy »apád most nem parancsol, én fizetek érted amennyit kell; hanem azt megmondom, hogy azt a bolondos „keringőst* meg ne próbáld tanulni, a »csárdás“ meg első gondod legyen; apádnak csak annyit írj, hogy „átillát“ csináltasson hozzá, úgy hát! Hadd lássa mindenki, hogy én vagyok a gondviselőd. .!“ Meg is tanultam tánczolni, szót is fogadtam Laczi bátyámnak, mert a »keringőst“ mai napig is gyűlölöm, de — szégyen kimondanom — a csárdást sem tudtam soha megtanulni úgy, hogy a Laczi bácsi kedvéért csak egyszer is elmertem volna produkálni. Szememre vetette ezt sokszor, s én elismertem e tekintetben »élhetetlenségemet; nem is próbáltam meg aztán s még mái napig sem tudom jobban — no de hiszen most már nincs is rá szükségem. — Hanem a magyar-táncz- beli ügyességem hiányát annál jobban kipótolták érzelmeim, melyeket Laczi bácsi tett igazán „magyarosiakká. Nem csoda, hiszen olyan korban kerültem az aegise alá, mikor a fiatal szív s elme legfogékonyabb mindenre s mikor sok mindenféle eltörőlhetlenül vésődik a lélekbe. Egyszer az is megtörtént, hogy Laczi bátyám csupa merő szeretetből s irántam való gyöngéd gondoskodásból a — kinpadra hur- czolt. Egyik fogain fölmondta a szolgálatot, s hogy csakugyan raegkiméltessék a számára kiszabott munkától, elkezdett kegyetlenül fájni.
