Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-26 / 21. szám
IV. évfolyam. 1878. 21-ik szám. Veszprém, Május 26. mrogro.«mÉ1 KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS O) Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. es „Hív. Értesítő“ ■agJilH mlalía Ttiiraip. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz Előfizetési dij: Egész évre • . 6 frt - kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára VESZPRÉM KRAUSZ ÁRMIN I kSnytiereikedéie Vastprémlso. HIRDETÉSEK egytiaeábos petitsor 6kr. NYILTTÉR | petitsoronkint 15 kr. s I külön minden beigtatésért o IS Űr-. ■ ... ~ i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. í 30 kr. bélyeg. kfir- 1 — PJt Néhftny szó közigazgatásunk hiányairól.* i. Az ügy, melyről szólni akarok, országos érdekű. De helyi érdekű is, a mennyiben alig van közöttünk valaki, aki közigazgatásunk rendszerének, a közigazgatás működésének előnyeit, vagy hiányait többé kevésbbé nem érezte volna. Annyi irányban érezhető hatása, ahányféle az érintkezési pont, melyben az egyénnek a közhatalom segélyére, vagy ennek az egyén támogatására szüksége van. Erezzük azt, midőn a községi közegek hiányos adókezelése oda juttat, hogy a már egyszer befizetett adót újból executió- val veszik meg rajtunk, s van ugyan kártérítési jogunk nem csak a bukott és sikkasztó adószedő ellen, de egyén vagy testület, vagy pénztár, aki, vagy mi ellen ezt érvényesíthetjük is, nincs, — vagy midőn megtakarított s jóhi- szemííleg kikölcsönzött filléreink behajtása végett a községi biróság elé vagyunk kénytelenek folyamodni, s követelési jogunk érvényesítése megtörik, a falusi biró — ezen nagy hatalom — s a rósz lelkű adós paj- táskodó viszonyán, s ügyünk eldöntés alá sem kerül. S feljebb mennünk nehéz. Jegyzőnk vagy nem olyan ember, kitől segélyt várhatnánk, talán nem is érti dolgát, vagy nem törődik vele, — szolgabiránknak a biró nagy embere, s ily semmiség miatt csak nem akarhatja legjobb kortesét maga ellen haragítani, ha ugyan rá ér a szolgabiró, hogy bennünket meghallgasson. — S a visszaélésekért elégtételt szereznünk teljes lehetetlen. Mi bizonyít mellettünk? Szavunk, melyre azok ellenében, kiket vádolnunk kellene, semmit sem adnak. De elégtétel szerzésre csak egy perczig gondolunk, s belátva, hogy azt nem kaphatunk, hallgatunk, lemondunk s filléreinket veszni hagyjuk. Csekélység! Nincs oly köz- igazgatás, mely tökéletes volna. A megítélésnél elégedjünk meg fokozatok megkülönböztetésével, melyek azon pont felé vezetnek, ahol a jó kezdődik. S egy példából, mely a legalsó fokú igazgatás hiányait, s csak kis részben illusztrálja, s egész rendszer felett pálezát törni akarni nevetséges. Igazolásul álljon itt mégis csak annyi, hogy megtörtént dolgokra példáztam. Be kell ismernünk, hogy az előadottak némi illusztratiója állapotainknak. S mégis hibáz, ki a szereplőkről azt tételezi fel, hogy valamennyien rósz emberek. Ha az a községi biró nem csak értelem, de annyi erkölcsi öntudat híjával is van, hogy hivatalos működésében pártatlanúl fellépni nem képes, csak ő maga tehet-e arról, hogy jobban ki nem mivelődött, s tehet-e arról, hogy a bíráskodást — bár értelem, s erkölcsi öntudat híjával vau, •Közöljük e nagy szakavatottsággal írt csikket egész terjedelmében, megjegyezzük azonban, hogy elvi tekintetben hozzászólást tűr. A t. czikkiró biztosított minket, hogy az egyes felhozott esetek nem megyénkben történt dolgokat példáznak. Szerk. — reá bizták, — vajon az a községi jegyző, ki jellem és képesség hiány miatt elöljáró társai hibás tetteit ellensúlyozni nem tudja, de dolgát sem érti, tehet-e arról, hogy állása elfoglalására és betöltésére méltónak találtatott, s a szolgabiró-e az oka, hogy neki, hogy hivatalában maradhasson, amely neki ha egyebet nem, társadalmi állást biztosít — választóira támaszkodnia kell. Senkitől sem várható több, mint a mit tenni tud, s hibás felfogás töbet várni, mint amennyit tennie helyzete enged. Nem téved-e, ki a törvény rendelkezési végrehajtásának biztosítékát csak e rendelkezésekben keresi ? De magasabb szempontból kell vizsgálnunk a dolgot. Közigazgatásunk európai mintára átalakíttatik. A köz- igazgatást szabályozó törvényeink és rendeleteink puszta megtanulása bármely értelmes főnek nem kis munkába kerül, alkalmazása és végrehajtása oly sok oldalú ismeretet, oly fokozatot és önfeláldozó tevékenységet igényel, hogy' azt csak alapos szakképzettségű egyén nél lelhetjük fel, s állása fontosságának teljes tudatában működő független embertől várhatjuk. S egyre valljuk, mily sok a rendezni való ! Igaz, attól hogy közigazgatásunk jó legyen, igen távol állunk. A közintézmények fontosságát igazán csak az életből tanuljuk megismerni. Milyenek legyenek közintézményeink ? A legkisebb mérték, mit bírálatuknál alkalmazni lehet: olyanok, hogy a szükségnek megfeleljenek. Vajon közigazgatásunk van-e ilyen ? Törvényhozásunk egyik legnagyobb alkotása a bírósági szervezés. Elkülönítette a törvénykezést a szoros értelemben vett közigazgatástól, felállította a bírói qualificatiót, örökössé tette a bírói állást, megalkotta a bírói kinevezést, tiszteletben van tartva és létezik a biró függetlensége. Ma ott állunk, hogy minden felvilágosult ember saját felfogásából, saját tapasztalásából mind ezt a jó törvénykezés legelső feltételének tekinti. A törvényhozási újabb alkotások, a fejlődött viszonyok következtében a szorosan vett közigazgatás ha nem is vált a törvénykezésnél fontosabbá, ezzel minden esetre egyenrangúságra emelkedett. Ha a kettő között összehasonlításról lehet szó, az érdekeknek, melyeket egyik, mint másik kielégíteni hivatott — egyforma fontossága mellett a működési irány sokfélesége az elsőséget a szoros értelemben vett köz- igazgatás javára dönti el. S a működésben a legfontosabb szerep az alsóbb fokú hatóságoknak jutott. S ugyan lássuk, minő képzettséget kíván a törvény azon emberektől, kikre ily szerep vár?! — Az 1870. 42. t. ez. 66. §-a szerint tisztviselővé választatik, ki 22-ik életévét már betöltötte, állampolgár, sem csőd, sem bűnvádi kereset, sem büntetés alatt nincs, sem becstele- nítő büntettek miatt elitélve nem volt, Ez az általános qualificatió, de ez qualificatió? Beszéljünk egy idegennek, ki cultur államban, rendezett közigazgatási viszonyok közt él, ki azon viszonyok fontosságát nem csak onnét ismeri, hogy a közhatalom segélye, midőn arra ő szorult, szükségében tehetetlennek bizonyult, de a rendezett közigazgatás előnyeit tapasztalás után megbecsülni tanulta, sőt azon közigazgatási intézmények nélkül békésen és szabadon élni sem tudna, — beszéljünk ily idegennek hazai állapotainkról, dicsérjük fel előtte közigazgatásunkat, aztán mutassuk meg neki a törvényt, melyből megolvassa, hogy nálunk a közigazgatási tiszviselőtől minő képzettség kívántatik, s ha azt nem gondolja, hogy gúnyolódunk vele, azt fogja mondani, hogy nálunk annak, amit jó közigazgatásnak szokás nevezni — alfája sincs meg. Szakképzett tisztviselő a legelső feltétele a valamire való közigazgatásnak. Nem akarok elfogultság hibájába esni. Méltán tehetné valaki ellenemben azon ellenvetést, hogy az idézett törvény alkotásánál viszonyainkra való tekintettel méltán feltételeztetett, hogy tisztviselővé csak intelligens ember fog választatni, hogy a választási rendszer mellett qualificatiót felállítani igen nehéz, mert ez a választás elvével ellenkezik, hogy sajnos állapot, létező viszonyaiknak egész ellenkezője lenne az, midőn a műveletlen osztály férfiai emeltetnének a tisztviselői állásokra. Elismerem ezen ellenvetések jogosultságát, de a kérdésre való tekintettel csak addig a határig, hogy a törvény alkotásánál a közigazgatás igazi szükségleteire nem volt tekintet, hogy a közigazgatást szabályozó törvényeink nevezetes része, melyek új intézményeket honosítottak meg, s melyeknek helyes alkalmazása különös szakképzettség nélküli embernek nehezebb, későbbi, de kérdem minő törvényalkotás az, mely máról holnapra intézkedik ? Nem volt-e a törvényhozás 1870-ben azzal tisztában, hogy a köz- igazgatási téren mint és hogyan kell tennie? S van-e téve egy komoly és sikerrel biztató lépés arra, hogy az eddigi állapotnak vége fog szakadni ? Nem-e a legutóbbi időben voltunk tanúi, hogy egy politikai párt, melytől e téren remélhettünk valamit, a fusió kedvéért ezen elvei kivitelétől ideiglenesen elállott? Aztán az a tisztviselői intelligentia igen relatív. Ismertem szolgabirót és segédszolgabirót, kik valamely hivatalos mtíködésökbeli esetről helyesen fogalmazott jegyzőkönyvet felvenni képtelenek. S ez az állapot létezik és maradaudó akkor, midőn akármelyik diplomatikus embernek, hogy mint szolgabiró kötelességének becsületesen megfelelhessen, sok oldalú s kitűnő gyakorlatra van szüksége. Mit várhatunk oly tisztviselőtől, kinek nincs annyi értelmi képessége és képzettsége, hogy teendőivel tisztába tudna jönni? Ki őrködik a közérdek felett, ha az, kinek őrködnie kellene, megelégszik azzal, hogy szolgabiró- nak hívják, s fogalma sincs a kötelességekről, melyeknek megfelelnie kellene? (^"Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért." vau csatolva. Mert a kérdésre tartozik, szólnom kell némelyeket a községi tisztviselőkről is. Akárhány biró s elöljáró van, aki irni s olvasni nem tud, vagy nem többet, mint saját nevét. S ilyen emberekre van bízva az államjövedelem beszedése. Ily emberek kezelik az árvák vagyonát, eldöntenek jogeseteket, elintéznek hagyatéki ügyeket a hagyatéki vagyon biztosításától kezdve annak eladásáig, s az öröklési jog megállapításáig. S nem szabad feledni, hogy viszonyaink abban a tekintetben, hogy a mtíveletlenséggel az erkölcsi érzület s jellemhiány karöltve jár, nagyon is modernek. Es a községi jegyzők?! Illustratióul nehány esetet sorolok fel. Egy öreg földműves halálos betegségben sinlett. A községi jegyző, meghaltában bízva, adásvevési szerződést készített, melynek értelmében a beteg ingatlanait ő megvette. Az is benne volt a szerződésben, hogy a vételár kielégíttetett. A jegyző aláírta az eladó nevét is, tehát a szerződést meghamisította. Alá- íratta a bíróval s egyik elöljáróval mint tanúkkal, mert ezek nevők alá- | írásán kívül történetesen semmihez sem értettek, s nem szokták tudni és vizsgálni, mit írnak alá, s az ekkép kiállított szerződést az illetékes telekkönyvi törvényszékhez tulajdonjog bekebelezés végett benyújtotta. Az eladóként szereplő meggyógyult. Birtokát elakarván adni, a venni szándékozó az | ' illető telekkönyvi hatóságnál nyomára jött, hogy az ingatlanra a községi jegyző által tulajdonjog bekebelezése iránti kérvény van benyújtva. Amint a dolog nyilvánosságra jutott, nem telt bele 24 óra, az egész elöljáróság hivatalos pecsét alatt bizonyítványt állított ki a jegyző részére arról, hogy szerződése valódi. Egy tekintélyes és vagyonos nagy község öt év alatt háromszor részesült azon szerencsében, hogy jegyzőt választhatott. Mind a három sikkasztás miatt vesztette el hivatalát. — Egy másik nagy község jegyzője, hogy ne raenettessék, hivataláról maga mondott le. A közönség által választott utód az ortographiai helyes irásou kívül alig tudott egyebet, de azért a jegyzői vizsgát jó sikerrel kiállotta. — Ismét egy másik község jegyzője elkövetett sikkasztás után megszökött. B. Ausztria-Magyarország és Németország közt a teherpósta megegyező szervezése tárgyá- j ban már évek óta folyó tárgyalások a legközelebbi j napok alatt Berlinben sikeres eredménynyel befejeztettek. A közös osztrák-magyar-német te- herpósta szabályzatnak, mely 22.000 négyszög j mfdnyi területén egységes teherpóstapontot állapít meg, nemsokára bekövetkező életbeléptetése kétségkívül igen jótékony hatással leend a monarchiánk két állama és Németország közti kereskedelmi forgalomra. A képviselőház igazságügyi bizottsága folytatván a rendőri törvényjavaslat tárgyalását, elintézte a közrend és közszemérem elleni kihágásokról szóló fejezetet. A többi között az állatkínzás büntetése czéljából egy uj §. vétetett fel: „A ki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz, durván bánt, vagy az állatkínzás elleni rendeleteket megszegi, 8 napig terjedhető elzárással s 100 frtig terjedhető birsággal büntetendő.* ___________
