Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-28 / 17. szám
vármegye területén örvendetes elhaladás mutatkozik. VI. Adóügy. Az adóbefizetésben szintén kedvező eredmény mutatkozik, mert nem csak a múlt évi adó fizettetett be teljesen, hanem a hátralékból is nevezetes hányad törlesztetett. VII. A megyei kö{bi{tonság. A megyei lakosság személy- és vagyonbiztonság csökkenése, különösen az év első felében gyakorta felmerült gyújtogatások szükségessé tették a rögtön bíráskodási eljárást, melyet a megye félévi tartamra (ápril. — szept.) meg is nyert. A rögtönbiráskodási eljárás megszűntével a közbiztonság állapota is jobbra fordult s a megújításnak szüksége nem merült fel. VIII. A termés. A gabna- és bortermésben igen kedvezőtlen eredmény mutatkozott, különösen a tavasziakra nézve a középszerűn aluli. IX. Katonaügy. A megye területén az ujonczállítás eredménye a következő volt: besoroztatott a közös hadsereghez 628, a honvédséghez 42, a póttartalékba 119, utóállításon 198. A megyeterületén elszállásolva volt 4 század lovasság. X. Köymunkaügy. Az egész megyében a közmunka a következőleg végeztetett: építtetett 2 kő-, 8 falud, kijavíttatott 8 kő-, és 7 fahíd, 14 vízeresztő csatorna, 2410 méter új ut és 2 támfal. XI. Veg)r'es ügyek. Különféle ügyek megvilágításával foglalkozik. XII. Ügyforgalom. A múlt 1877. évben 5 megyebizottsági ülés tartatott, 2 rendes és 3 rendkívüli. Ezekben elintéztetett összesen 794 Ugydarab. A 12 havi közigazgatási ülésben 538 iigydarab. Tartatott 7 körjegyzői szigorlat. Beérkezett az alispáni hivatalhoz 11156 ügydarab. Ezek képezik lényegét azon jelentésnek, melyet az alispáu úr a májusi közgyűlés elé fog terjeszteni. A nélkül hogy szerénységünket sértenők, bátran kimondhatjuk, hogy megyénk a lefolyt évben becsülettel megfelelt azon feladatnak, melyet az állam, a társadalom és maga a humanitás eléje szabott és jutalmát egyedül azon tudatban leli, hogy a mostani bizonytalan és szomorú körülmények között lakóinak anyagi és szellemi jóléte emelésére tett annyit, amennyit tehetségénél fogva csak tehetett. Ha hazánk legelső megyéi közé nem magasodhatott is fel, de semmi esetre sem stílyedt a legutolsók közé. tott Bachanaliát csak amúgy kettecskén üljük meg, legalább nem fagy el sok pénzünk; vagy talán nem is volt annyi, hogy nyilvánosan áldozhattunk volna Lenaeusnak, nem emlékezem rá tisztán. „Kis pipá“-ba mentünk, hol akkor sokkal többen voltak, mint ma. Borozgatva beszélgettünk s bodor füstöket eregetve hatalmas füst- felleggel töltők be a szobát, vagyis csak segíténk azt megtölteni; rövid időn pár uracs szegődik asztalunkhoz s nagy mohón végezvén estebéd- jökkel, barátságosan tarokkra szálltának; magam szívesen engedtem a meghívásnak, mert ezt kedvvel játszom; hanem Gyulát kelle megkérdeznem, vajon mit szól hozzá, mert láttam, hogy ő kedvetlen, szótlan. Vontatva adta beleegyezését. Gyönyörű kártya járt, főleg Gyulához, mert „fullajtárjai* mindig nyolcz tarokkot, pagat ultimót rebeg- tettek vele. Igen szórakozott volt, hol az escarttal keverte össze sajátját, majd az ultimó ment füstbe, volatját egy tizenötös szétrobbantotta, sőt még „polgármesterré“ is tették. Erre ki ne jönne ki sodrából? (Folyt, köv.) Mikor lesz a képviselő választás? A „Somogy“ írja: Sok képviselőjelölt azt szeretné, ha már a kertek alatt volna. — Beszélnek utón útfélen a képviselőház feloszlatásáról; egyik már júliusban, a másik elébb vagy utóbb jelezi, kürtöli az uj választásokat. Pedig a dolog nem igy áll. A mostani ország gyűlés 1875-ik évi augusztus hava 28-ra lett össze- híva, természetes, hogy törvényeink utasítása szerint a törvényhozás működési köre csak f. évi augusztus hó 27-én szűnik meg. Ha tehát ő felsége fontos politikai okok miatt elébb fel nem oszlatná az országgyűlést, a választás augusztus hó 27-e után következő hat hét alatt mehet csak végbe rendes körülmények közt, vagy is szeptember hóban október közepéig. — Tehát még ráérünk a korteskedésre ; jobb lesz addig is dolgozni 1 ! A vasúti- és hajózási m. k. főfelügyelőség részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint az ezüst árkeletpótlék f évi május havára 7%- kal állapíttatott meg. Postaügy. A soproni m. kir. postaigazgatóság részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint f. é. május hó 1-ével veszprémmegyei Vaszar községben kir. póstahivatal lép ismét életbe, mely levél-és kocsipostai küldemények felvételével, továbbításával és kiadásával fog- lalkozand. — Ezen postahivatal a vaszari vasútállomásra délelőtti 11 óra 12 perczkor érkező győr-kisczelli 102. számú, és délután 3 óra 3 perczkor érkező kisczell-győri 101. számú vasútvonalokkal naponkint 2-szer közlekedő gyalog-küldöncz postajáratok által lesz ösz- szeköttetésben; kézbesítése kerületéhez pedig a kővetkező községek és puszták, úgymint: Vaszar és Gecse községek, Gyula és Ponyvád puszták, Ujmajorés Porpaczi majorok tartoznak. Heti szemle. — apr. 27. A helyzet képe minden irányban komor, az értekezlet és a lefegyverzés ügye reménytelen, mihez a romániai és rumóliai események járulnak. Bolgárországban a mohamedánok és pomák (mohamedán polgárok) fellázadtak az oroszok ellen, s e lázadás kivált Rhodope táján mind nagyobb mérveket ölt. Állítólag 25000 felkelő áll szemben 30000 oroszszal. A felkelők jó fegyverekkel vannak ellátva, van néhány ágyújok is s úgy látszik törők tisztek vezérlete alatt állanak, egyálta- ban e felkelés egészen katonai szervezetet mutat. * A czár hír szerint Károly fejedelemhez ultimátumot intézett, melyben feltétlen szövetséget követel, ellenkező esetben az országot birtokába fogja venni. A román bank, a minisztériumok és más főhatóságok levéltárait már elvitték a fővárosból, s Károly fejedelem is csak ürügyöt keres, hogy kormányával és kamráival ott hagyhassa az orosz szuronyoktól ostromzárolt Bukraestet. * Különben a hadi készülődések egyre folynak. A törökök nagy erélylyel készéinek a Bosporus és Konstantinápoly védelmére. A török elsánczolt tábor Bujukderenél van, hová folyton csapatok és nehéz ágyúk szállíttatnak. Más felöl még azt jelentik, üogy a Konstantinápoly védelmére nem szükséges hadianyagot a porta Ázsiába szállíttatja, nyilván azért, hogy azt minden eshetőség ellenében biztonságba helyezze. * Az angol kormány újabban 20 ágyúnaszád haladéktalan menetkész állapotba való helyezését rendelte el. Az indiai csapatok elszállítása pedig héttőn veszi kezdetét; egy részök azoknak Port-Saidba, másik részök pedig Máltába szállíttatik. * Orosz részről megemlíthetjük, hogy a czár 2000^0 honvédet hívott zászló alá s az összes tengerpartokat ostromállapotba készül helyezni. ❖ Megemlíthetjük még, hogy Lesjanin ezredes visszatérve 8zt-Pétervárról a czártól a szerb fejedelemnek hízelgő levelet hozott, melyben a czár teljes elismeréssel adózik a szerb hadsereg vitézségének, ígéri, hogy Szerbia óhajait figyelembe veendi s beleegyezik abba, hogy Tru és Vranja kerületek Szerbiánál maradjanak. A magyar közönséghez! Fölhívás egy nemzeti ügy támogatására. A Magyar Tudományos Akadémia lelkes alapítóinak szándéka értelmében a tudományok művelésén kívül különösen anyanyelvűnknek, nemzetünk e legdrágább kincsének ápolását tartotta mindig és tartja szem előtt most is folytonosan. E czélból, egyéb intézkedéseit nem említve, a jelen évtized elején egy folyóiratot, a „Magyar Nyelvőr“-t alapította meg, mely a magyar nyelv kérdéseinek tudományos fejtegetésén s tisztázásán kivül egyik fő-feladatának azt tartja, hogy gondosan egybe- gyűjtsön minden olyan jelenséget, a mi a magyar népnyelvben bármi tekintetben is figyelemre méltó. A „Nyelvőr“ teljes hat évi fönnállása óta e tekintetben már is sok örvendetest tud fölmutatni. Örömmel mondhatjuk, hogy első fólkérésünk óta a magyar közönség köréből sokan, férfiak és nők, valóban hálára kötelező szeretettel ás buzgósággal karolták föl e nemzeti ügyet, és a beküldött adatokban igazán becses adalékokkal gazdagították a magyar népnyelv kincstárát. Hűségükért s részvételükért legyen itt is kifejezve a legforróbb köszönet. Azonban ezen örömmel elismert részvétel mellett is be kell vallanunk, igen távol állunk még attól, hogy elmondhassuk: mind az be van immár küldve, a mi beküldhető, s egybegyűjtve, a mi egybegyüjthető vala. Sőt ellenkezőleg! Jól érezzük, hogy még csak elején vagyunk a gyűjtésnek, s igen sok még a lappangó nyelvkincs, melynek napfényre hozatalához még több, még újabb hű és munkás kézre vau szükségünk. Ugyanis hazaszerte, ahol a magyar nyelv édes szava zeng, vannak még nem csak egyes vármegyék, hanem egész területek, a melyek eddigelé egyetlen egy közleménynyel sem járultak vidékük nyelvsajátságainak megismertetéséhez. Pedig ha fontolóra veszszük, hogyj különféle okoknak egyre növekvő s folyton összeműködő hatásánál fogva e sajátságoknak nagy része, s épen a fontosabbak kivesző félben vannak, s a mint a tapasztalás bizonyítja, egy-egy vén emberrel nem ritkán sirba szállhat egy-egy olyan nyelvi jelenség is, a melynek megőrzése pedig a magyar nyelvtudományra nézve megbecsülhetetlen volna: a gyűjtés továbbra halasztása csakugyan nyelvünk ellenében elkövetett kötelességmulasztás vádjával sújthatna bennünket. Rajta kell tehát lennünk, tisztelt közönség, még pedig egész erőnkkel, köz akarattal s minden időhalasztás nélkül, hogy a mi az egyes vidékek nyelvi sajátságaiból még megmenthető, az enyészettől megóvjuk, s a magyar nyelvtudomány számára megmentsük. A legmelegebben kérő szóval fordulunk tehát buzgó támogatás végett a magyar ajkú közönséghez, s azon édes reménynyel és bizalommal, hogy kérésünket az illetők nem fogják közönyösen fogadni s viszonzás nélkül hagyni. Fordulunk különösen a vidék értelmiségéhez, s ennek tagjai között a lelkészekhez, néptanítókhoz, megyei tisztviselőkhöz s községi elöljárókhoz, ügyvédekhez, orvosokhoz, gazdatisztekhez, kereskedőkhöz iparosokhoz, szóval mindazokhoz, a kik hivataluk vagy állásuknál fogva a néppel folytonos érintkezésben állanak. A nép akkor beszél legtermészetesebben, mikor beszédének tárgya annyira elfoglalja szivét-lelkét, hogy még a magasabb állásuak- kal szemben sem erőlködik az ő válogatottabb kifejezéseiket utánozni, alkalmazni. S épen ezen természetes, keresetlen, minden czikor- nyától ment beszéd folyama közben hallhatók s leshetők el rendesen a megfigyelésre s följegyzésre legméltóbb kifejezések. S épen a fönnebb elősorolt állásuaknak nyílik száz meg száz alkalmuk a néppel ilyen körülmények között érintkezni. Nincs az a lelkész, a kinek hivatalos szobájában egy vagy más följegyzésre érdemes kifejezés föl ne hangzanék egyik-másik hívének ajkáról; nincs az a tanító, a ki növendékeinek gyermekjátékaiból, vagy a szülei házból magukkal hozott kifejezéseik közül valóban érdekes adatokat föl ne jegyezhetne ; nincs az az elöljáróság, a melynek szine előtt a törvényházban majdnem naponként szavak ne hangzanának, melyek a beszéd árjában, hevében mintegy öntudatlanul ejtve, jellemző vonásai a nép gondolkozása módjának, esze járásának, s megannyi becses adalékok gyanánt szolgálhatnak a nyelvtudományhoz; végül, egyebeket mellőzve, nincs az a gazdatiszt, a ki a mezei munka közben tárgyneve- ket ne hallana, s föl ne jegyezhetne olyanokat, melyek a közéletben széniben használva különös figyelemre méltóknak sem tartatnak, pedig a nyelvtudós előtt — nem mondunk sokat, — valóban megbecsülhetetlenek. Hogy mindazok, a kik ilyen adatok gyűjtésében készek lesznek fáradozni, s nyelvünk kincsét közleményeikkel gazdagabbítani, milyen eljárást kövessenek a gyűjtésben s a gyűjtött adatok lemásolásában, különösen mit és hogyan jegyezzenek föl, erre nézve a Magyar Nyelvőr folyó évi folyamának V. füzete log kimerítő utasításokat közzétenni. Ez utasításokat a Nyelvőr szerkesztősége a gyűjteni szándékozók kiváuatára mindenkinek szívesen külön is megküldi . Az ott elmondandókat e helyen tehát nem akarjuk ismételni. Csupán egyet jegyzünk meg itt, a mire a tisztelt közönség figyelmét fölhívjuk, ez pedig az: senkit se riaszszon vissza a hozzá intézett kérelem teljesítésétől az az álszerény vonakodás, hogy az a néhány közlemény, a melyet egyik-másik gyűjtő be- küldhetne, oly csekélység, hogy azt talán beszolgáltatni sem érdemes. 8ok kicsinyből sok lesz; s lehet az adatok közt olyan, a mely lássék bármily jelentéktelennek, egy maga fölér talán száz mással is. Kérelmünk tehát oda terjed ki, hogy a legmelegebben fölhívjuk a magyar közönséget, férfiakat és nőket, mindenkit, a ki nemzetének legdrágább kincse, anyanyelve iránt érdeklődik vegye magának kiki azt a csekély s mégis oly nemes fáradságot, hogy gyűjtögesse a körében fölmerülő s megfigyelt nyelvsajátságokat. Legyen aztán szives, a koronként egybegyült adatokat a M. T. Akadémia Nyelvtudományi bizottságának megbízásából szerkesztett Magyar Nyelvőrbe beküldeni, melynek épen az az egyik fő hivatása, hogy a valóban becseset az elpusztulástól megóvja s az utókor számára fönntartsa. Anyanyelvűnk őseinkről ránk maradt legdrágább örökségünk. Nemzetképen addig élünk, mig e szent örökséget megőrizzük. Ehhez az örökséghez joga van minden örökösnek, de van irányában mindeniknek kötelessége is. Kötelessége szeretni, kincseit megóvni, megbecsülni; s mi épen e szent czél érdekében bocsátjuk a magyar közönséghez e fölhívásunkat. Kelt Budapesten, a M. Tudományos Akadémia I. osztályának 1878. márczius 4-én tartott üléséből. Puls\ky Ferencosztályelnök. Gyulai Pál, osztálytitkár. A VIDÉK. Pápa, 1878. ápril 24 én. A népbank igazgatói, tetemes anyagi áldozat árán oda törekednek, hogy a bankot a csődtől megmentsék. Az iglói takarékpénztár küldöttei kiegyeztek a bankkal és városunkat már el is hagyták; követelésüknek 25%-át elengedték és a többi 75%-ot 3 és félév alatt fizeti vissza a bank G kamattal. Jelenleg folynak az alkudozások a VII. szakosztály törzsbetevőivel, ezek szintén hajlandók 25 százalékot elengedni, csakis azon czélból, hogy a bank a csődöt kikerülhesse, mert a csőd az egész várost, sőt még a legjobb hírben levő takarékpénztárt is tönkre tenné; mondom, a törzsbetevők hajlandók, piaczunk megmentése végett a keservesen keresett és befizetett tőkéjük egy negyedrészét elengedni, ha piaczunk helyzete ezáltal teljesen megtisztul. Ez pedig csak úgy történhetnék, ha az 5 év óta liqui- dáló pápai kereskedelmi és iparbauk, mely 1873-ban városunk polgárainak felét börzejátékai által tönkre tette és a tönkrementektől hamis utón és szándékos félrevezetés által még egyezségeket és adósleveleket is kicsikart, ha ezen bank ezen kötelezvényeket az illetőknek visszaadja. Már most köztudomású, hogy nevezett bank, mely saját állítása szerint mindig mint közvetítő szerepeli, egy krajczárt sem fizetett megbízói helyett, tehát nincs is joga megbízóitól más összegeket is követelni, mint mit ezek annak idején biztosítékul, fedezetül fizettek. A törzsbetevők helyesen cselekesznek igy, mert csak is ily módon menthető meg városunk a teljes elszegényedéstől. Önöknél Veszprémben nem fogják megérthetni, hogy hogy szoríthatják a népbank törzsbetevői a hquidáló kereskedelmi bankot prédájuk szabadon eresztésére. A dolog felvilágosításául szolgáljon a következő tényálla- dék: Bermüller József és Krausz József urak mérvadó liquidatorai a kereskedelmi banknak. Midőn márczius elején a népbanknál történt sikkasztások kiderültek, az igazgatóság több nagy részvényest hivott meg az értekezletre. Ezen értekezleten egy valaki személy- és vagyonbiztonságot kért a bank hivatalnokai ellen, Bermüller ur — bizonyosan jóhiszemüleg — ezt ellenezte; ha Bermüller ur akkor nem ellenkezik, nem kellene ma a megszökött Stampfl Gusztávot nyomozni. Krausz ur igazgatója volt a népbanknak 1876-ban, és az ezen évről megjelent bankmérleget ő mint vezénylő igazgató irta alá. Miután pedig a törzsbetevők közül többen vannak, kiknek még kicsikart kötelezettségei vaunak a liqui- dáló Schwindlerbankuál, felhasználják az alkalmat, hogy ezen igazságtalan kötelezettségeiktől megszabaduljanak. Remélhető, hogy ezen alku sikerül, városunk helyzete ez által igen tisztulna, mi nagyon kívánatos. A folyó hó 10-én letartóztatott Tarczy Dezső és Steiner Ignácz urak e hó 20-áu szabadon bocsátattak, mert a vizsgálat folyama alatt semmiféle tény nem derült ki, mely őket terhelné. Polgár. HÍREINK. “Személyi hír. — Lovag Henneberg K. ezredes lovas dandárnok múlt pénteken d. u. Vjő-kor érkezett Veszprémbe; az indóházuál lóra ült és az ezred altisztképző iskolája és a 2. századnál daczára a szakadó esőnek egész 7 óráig a lovaglás fölött, ezután pedig az altiszttauonczokkal elméleti vizsgálatot tartott. Vacsorára a dandárnok úr az állomásbeli tisztikarral együtt Forster Béla százados úrnál volt, vacsora után bérkocsin Fehérvárra utazott. ri S'i d H h r: ti Cí N Ví N ki Cí P r< le bi ő ti ti P n n ti ei a P g a h éí d A g g, a: a: aj ki 1 fe h K r< le 4 ti ni m ír ni éí g. üi h Cí ti ti is n ü; Vi a lé ti Vi n d b g VI n n Zl K d k Vi 5 ti n k k v ti s a e ti n v: v ő ü d n B v í
