Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-21 / 16. szám

őt; vele együtt a sejk-fll-izlám is lelépett méltóságáról. * A congressus ügye ismét szőnyegen van. Londoni hírek tudni akarják, hogy a con­gressus legközelebb már összeül és pedig az 1756. és 1871. szerződéseknek, a san-stefanoi szerződéssel való egybevetése — tehát az an­gol programra — alapján. * Az oroszok Romániával szemben mind fenyegetőbben lépnek fel, s nem akarnak mást, mint az oláh hadsereget lefegyverezni. Ezzel szemben határozottan kijelenté a kül­ügyminiszter az oláh alsóház legutóbbi ülésén, hogy az oroszokkal összetűzni nem akarván, az összetűzés elől a hadsereg a „Kárpátokba“ vagyis Erdélybe húzódik vissza * Szerbiából az hallatszik, hogy e hó 27. ünnepélyesen ki fogja hirdetni függetlenségét a san-stefanoi szerződés alapján. — A bos- nyák menekültek hazaküldése iránt monar­chiánk részéről megtörténtek a lépések. A VIDÉK, Pápa, 1878. ápril 17-én. E hó 11-én tartatott meg a pápai népbank közgyűlése. A felügyelői jelentésből megtudta a közgyűlés, hogy a hivatalnokok az idén is egy mérleget terjesztettek az igaz­gatóság elé, mely szerint még a részvénytőke is megvan ; de a felügyelők hosszú és fárad­ságos utánnézés után egész más eredményre jutottak; a miért a mérleget alá nem Írták. De miután a közgyűlést össze kellett hívni, ez megtörtént a nélkül, hogy mérleget lehetne produkálni. A jelentés ezután egy hosszabb hibasorozat felszámlálására megy át. Elnöklő vezénylő igazgató Voyta Adolf ur czáfolni iparkodik a felügyelők által elősorolt hiányo­kat, jelenti ezután, hogy a leltár ma reggel elkészült, mely 16000 forint vagyont mutat. Az igazgatók egyenkint kijelentik, hogy ők e leltár valódiságáért nem kezeskednek Ezután hosszú vita támadt, melyben különösen a VIII. szakosztály befizetői mikepeni kielégítése tár­gyaltatott. Simor János kiküldött vizsgáló bíró jelenti, hogy a vizsgálat folytán a bank titkára Tarczy Dezső, a bank igazgatója egyszersmind zálogosztály kezelője Steiner Ignácz és a bank szolgája Rada Mihály letartóztattak, jelenti továbbá, hogy a titkár úr irodája bírói zár alá vétetett, és átadja a közgyűlésnek a zálogosz­tály kulcsait, egyszersmind egy bizalmi bizott­ság választását kérve, mely a leltárt átvegye. Köves János kir. ügyész nem tartja a közgyű­lést másra is kompetensnek, mint a liquidatió kimondására, a mi azonnal határozatba is ment. Mint értesültünk, a kir. törvényszék a li- quidálást jóvá nem hagyta, mert az alapszabá­lyok értelmében erre a részvények S/A részének kell deponálva lenni, ami pedig nem történt, ezért ezen czélra egy új közgyűlés fog egybe­hivatni. Iglóról a takarékpénztár igazgatója és titkára érkeztek ide, hogy a bankoni követelé­seiket biztosítsák. A múlt hét folyamában letartóztatott Rada Mihály, a bank szolgája, ma szabad lábra helyeztetett. Polgár. hogy itt bizonyosan talál embereket, de sőt, hogy kiket? — Brrr, de hideg szól fuj odakinn! Fiúk, adj Isten!! — Fogadj’ — Fiúk, ez Ferke!? — Az hát, Ferke; talán nem is ismer­tek rám?! — Éljen, . .. éljen, vivat! — kiáltott egy sereg, ép ott „lakmározó“ egyetemi diák­ság, — kik között magam is ott valók, — és sorba ugráltunk föl helyünkről, egymást ta- szigálva tolakodtunk előre, szerencsésnek tart­ván azt, ki minél előbb kezet szoríthatott Ferkével. Az öröm egészen megvidámitotta arczunkat s bensőnket természet fölötti kéj futotta át, szivünk hevesebben dobogott s sze­meinkből a viszontlátás, sajtolta köny gyön­gyözök alá. (Folyt, k8v.) Mily pénzügyi áldozatok hozatnak Ausztriá­ban a ga^ddszat-, ipar- és kereskedelem ér­dekében. (Vég*.) Ott ne beszéljünk arról, hogy majd 10 év múlva kevésbé leszünk az osztrák iparnak és az osztrák hitelnek tributáriusai. (Helyeslés balfelől.) És még kevésbbé nevezzük megtaka­rítottnak az ily czéloktól elvont csekély ösz- szegeket. A productiv erők fejlesztésétől a legszükségesebb eszközöknek elvonása, ez még helyes pénzügyi szempontból is nem taka­rékosság, hanem pazarlás, (ügy van!) Nem engedek tért azon téves, egyoldalú Szerény eszmetöredék a közs. köz­egészségi ügy fölött. Tény, hogy a község képviseli az együtt­lakó honpolgáron közös érdekét, minélfogva szükség, sőt kívánatos is, úgy szervezze ma­gát minden község, hogy képes legyen ön­erejével a lakósság érdekét nemcsak előmoz­dítani, hanem közelgő veszély idején azt meg is védelmezni, minthogy az egyesek erejét túlhaladó bajokat csak is egyedül egyesült erővel lehet legbiztosban legyőzni s elhárítani. A község tehát azon központ, azon hatalmi súly, s tekintély, mely kell: hogy bírjon ké­pességgel, értelemmel, s a kötelem ama benső átérzetével, miszerint felfogja, abeli magasz­tos hivatását, hogy jogosítva van az együttlakó népcsaládot a fenálló törvények s szabályren­deletek korlátái közt helyesen kormányozni, minden utmódon jólétét előmozdítani, s a fenyegető baj s balesetek ellen ótalmazni s megvédeni. Eltekintve minden egyéb érdekektől, különösen saját falunkra való tekintettel ki­zárólag csak a községek azon viszonyairól akarok egy jóakaró szót koczkáztatni, melyek az emberi egészség, életfentartás és termé­szetszerű jólét főfeltételeit képezik, — értem: a közegészségi ügyet. Kiki tudja, hogy az ember legfőbb, s legdrágább kincse egyedül csak a hervatag ittlétben, — a múlandó életben rejlik, s va­lamennyi földi javak közt legelső helyen áll az egészség, minélfogva mi természetesb sincs annál: minthogy a mi az egészségre nézve szükséges és hasznos, az még áldozattal is megszerzendő, s létrehozandó; a mi pedig káros és veszélyes, minden áron kiirtandó] s távoltartandó. A községek rendezvék, a községi orvosi intézmény is legújabban életbe léptetve lévén, most már közóhajuvá, sőt jogos követelménynyé vált, hogy a közegészség komolyan vétessék figyelembe, s ne „írott malaszt maradjon“ úgy mint ezt a testgyakorlat, s köszségi faiskolai ügyről több köszségre nézve mondhatni. Mert, ha főkincse az embernek a jó egészség, akkor kiváltkép áll az érv a szegényebb állású köz­ségekre vonatkozólag, minthogy a szegénynek e kívül nincs más élettőkéje, nincs más élet­forrása, melylyel magát s családját tartja és tartsa. Egy futó pillanatot vetve az emberiség szaporodására, azt tapasztaljuk, hogy a sze­génynek rendesen több családtagja, illetve gyermeke van, mint a gazdagnak; a vagyonosb osztály szemlátomást sorvad, apad, vész, s hogy ez osztály, valamint átalán az egész emberiség szaporodása a szegény sorsnak szaporodásán alapszik, s azok által tartatik fenn. A magas i kormány népünk jólétét, s fajunk szaporodását j szivén hordván a község orvosi intézményt azért állítá fel, hogy a szegénység egészségi állapotát előmozdítsa, s hogy ez kezdőlegesen már is szépen sikerült, tagadni nem lehet, csakhogy azt meg is kell becsülnünk. A magyar nép életét számos egyéb káros tényezők közt fájdalom nagyon rongálja a bor, s szeszes italokkal való túlságos, s mérték­telen élés, nem ritkán az időszakos nehéz munkákkal a megerőltetésig való mohó foglal­kozás, mihez járul az életrendi szabályok kö- nyelmü gondatlan mellőzése az ovosi tanács és segély iránti bizalmatlanság, s ezek alkalmi igénybe vételének elmulasztása, s végre az orvosi rendőri felügyeleti hiány, melynél fogva nem fordítatik kellő gond a községekben az utczák, házak, udvarok, s a házak előtti egye­felfogásnak, mintha öntudatos, okszerű köz- gazdasági politikát kizárólag pénzügyi áldo­zatok segélyével lehetne csak inaugurálni. A miről e költségelőirányzat tanúságot tesz, az csak fele azon mulasztásoknak, melyek meggyőződésem szerint kormányunkat a köz- gazdászati politika terén terhelik. Az hozatik fel, hogy a több mint két évi kiegyezési Campagne megakasztott minden kormányzati kezdeményezést a közgazdasági érdekek gya­korlati előmozdítása körül. Bocsánatot kérek, épen nem ismeretlen előttem azon apparatus, melyet e hosszú tárgyalások a kereskedelmi ressort részéről, — mert csak erre terjesz­kedem ki — igénybe vettek. A kiegyezést nehézség nélkül lehetett ily fényes vívmá­nyokkal elejétől végig nyélbe ütni, a nélkül, hogy az ezen ressorthoz tartozó némely fontos és halaszthatlan kezdeményezéseket és kor­mányzati intézkedéseket teljesen mellőzni kellett volna. Csak néhány dolgot akarok futtában felemlíteni: Az ipartörvénynek az ipari szer­vezetre, a munka és tanviszonyra vonatkozó határozmányai, a gyakorlati életben valóságos destructiv hatással voltak és iparunk fejlő­désére nem kevésbbé gátlólag hatottak, mint az általános közgazd. és politikai viszonyok. Évek óta sürgeti az iparosság az 1872. törv. módosítását, egész halmaza a gyakorlati becsű anyagnak áll a minisztérium rendelkezésére; s ott mai napig sem történt semmi, hogy a törvényhozás noveláris utón tehesse meg a halaszthatlannak bizonyúlt intézkedéseket. En­nek pedig az állam pénzügyi helyzete semmi­képen sem állja útján. dűli „gyönyördenl* szolgáló sorfákkal beül­tetett járdák, kutak- s közeli folyóvizek tisz­tántartására, s nem veszik figyelembe, hogy a faluk közvetlen közelében eltűrni szokott ken- deráztatók, s vályogvető vizfelfogó gödrök s pocsolyák büzhödt kipárolgásaik által az üde levegőt megmételyezik, az utczákon több napo­kon át vétkesen heverni engedett undort ger­jesztő dögök s egyéb szemét s hulladék-hal- mazak mindannyian kóranyagot képeznek s káros befolyással vannak az egészségre. Különösen kárhoztatandó s büntetés terhe alatt betiltandó rósz szokás még az is, hogy e felvilágosodottabb korban vannak, kik a kuruzsolásnak hitelt adva beteg családtag­jaikat, leginkább pedig gyermekeiket az orvos mellőzésével javashoz viszik, nem fontolva meg, hogy az ily avatatlan iparlovag a természet- tudomány, emberisme s kórtan, valamint a gyógyszerek s gyógykezelési módismeretek teljes hiányával lévén önmagán sem tud segí­teni, semhogy másokon : aztán nem csoda, ha ismétlődnek oly szomorú esetek, mint például legközelebb kiskovácsi községben, hogy szülők a szomszédmegye egyik falujabeli javashoz vitték roncsoló toroklobban s nyavalyatörésben szenvedő magzatukat, két nap alatt három gyermeküket temették el. A jól rendezett község lelkes és értel­mes előj árúitól tehát elvárja a többség, hogy a tévelyben levő álhiszeraüeket a község-orvosi intézmény üdvös volta felöl kellően felvilágo­sítsák s oda indítsák, hogy bármiféle bérese­tekben kizárólag mindég az illetékes s arra hivatott orvosok segélyéhez forduljanak s ami még nagyon kívánatos, saját hatásuk körénél fogva községök kebelében az orvossal egyet- értőleg orvos-politiális rendet és fegyelmezett állapotot hozzanak létre odahatváu egyszersmind, hogy a községi, s illetve körorvos legalább a legszükségesebbekre nézve házi patikával legyen ellátva, mert különösen a mi vidékünk számára Berhidán mindég volt ilyennel biró orvos, kitől a nép megszokta volt orvosszereit venni, s hogy ez jövőre is úgy legyen tekintve a távoleső városokat, s a sok szegénysorsuak mellett a számos házi külső major, s pusz- tákbeli cselédség lekötött helyzetét, már maga az egészségügy saját jogcziménél fogva han­gosan követeli Ezt sugalja egyébiránt a gondos ész is, s ennek az anyagiak fölötti uralma. „C, est 1’ empire, de 1’ esprit sur la matiere,“ mond Buffon. Ilykép az elöljáróság a nép háláját, s a fölöttes hatóságok elismerését érdemlendi ki, s saját egyéni keblében találandja fel azon megnyugtató nemes tudatot, hogy népe leg­drágább kincséért, melynek élén áll, megtett mindent s evvel a hazának is, a mivel tar­tozott. Mint laicus ugyan, — de jó akarólag, — s Tepin szerint „úgy szóltam, mint éreztem, s úgy éreztem, mint szóltam.* Eplényi (Márton. HÍREINK. »Kettős gyász. - Egy minden izében, gondolkozás-, érzés- és viseletben tetőtől talpig magyar embert kísértünk tegnap az örök nyugalom helyére és ez Galamb József ügyvéd volt, ki egyenes lelke és becsületessége által a köztiszteletet városunkban osztatlanúl bírta. A megszomorodott család által kiadott gyász­Itt van a kereskedelmi és iparkamarák évek óta a házban is szóba hozott és szinte halaszthatlan reorganisatiója. Minden előmun­kálat a kamarák részéről régen meg van téve, az anyag készen van; s e tárgyban sem történt az illetékes kormányközegek részéről semmi. Pedig ehhez sem kell a budgetnek egy krajczárral való megterheltetése sem. Az idei költségvetésben először figurái az iparmű-muzeum 10,400 frt rendes kiadási tétellel; itt tehát még a pénzügyi bizottság sem vonta meg a támogatást, annál sajnosabb, hogy akkor is, mikor nagy nehezen fehér hollóként bele lehet szorítani budgetünkbe egy ily természetű tételt, a törvényhozás eredeti intentióinak megfelelő hasznosítása a tetemes áldozatokkal létesített intézetnek egyáltalában nem constatálható. Fentartom magamnak az illető költségvetési tételnél a részletes tárgyalás alkalmával ez ügygyei tüzetesebben foglalkozni, s csak arra tartottam szükségesnek itt is már utalni, hogy az illető gyűjtemény igen szépen van rendezve, azt igen avatott kezek gondozzák, de hogy az az iparosok mtíizlésének fejlesztésére tettleg hasznosíttassék, arra nézve, az én tudtommal, a múzeumnak négy évi fenállása után sem történt semmi, (ügy van! balfelől.) Nagyon sokat lehetne mondani mind­arról, a mi a kereskedelmi érdekek támogatása körül nem történik, s mindarról, a mi a kereskedelem érdekének egyenes hátrányára történik. így pl. egészséges hitelviszonyokról, a solid üzletforgalom egyik főakadályának orvoslásáról nálunk mindaddig nem lehet szó, mig az avult csődeljárás helyébe egy új’ jelentés így hangzott: Galamb Józsefné szü. letett Miklós Klára, a maga és gyermekei Gyula, Ida, Géza, ennek neje szül. Brunkala Emma, — István, Margit, Géza és Böske nevében szomorodott szívvel tudatja a f#^*, szeretett férj, illetőleg édesatya, ip- és na atya Galamb József ügyvédnek 1878. ápri, 18-án d. e. fél kilencz órakor szélhűdés kövi keztében élte 69-ik évében hirtelen törtéi gyászos elhunytét. A boldogultnak hült tete­mei ezen hó 20-án d. u. 3 órakor fognak ev. ref. egyház szertartásai szerint az alse1 városi temetőben örök nyugalomra elhelyez tetni. Béke lengjen a gondos és felejthetlek családapa hamvai felett;: — Még a ravatalou feküdt a családfő, midőn 19-én d. u. 5 órakor a családnak egyik leánya, Emma lehelte ki lelkét gümőkór követkedztében. Találjoii «■ kettős mély gyászszal sújtott család né'»d vigaszt azon őszinte részvétben, melyet a család számtalan tisztelői tanúsítanak! *A nagyhót. — Szép csendesen, majd­nem észrevétlenül köszöntött be a uagyhét magasztos egyházi szertartásaival. A hét elején már csendet hozott az iskolák szünetelése és a tanuló ifjúságnak részben eltávozása váro­sunkból ; a hét derekán az izraeliták megkez­dett húsvétja kölcsönzött ünnepi színt, majd a nagycsütörtök magasztos szertartásai a szé­kesegyházban, melyeket megyés püspök ő excellentiája személyesen tartott. Nagypénte­ken az ég is borongó volt és a szent-sirok látogatóinak fokozta ajtatosságát, kik a szé­kesegyházból a sz.-ferenczrendiek gonddal ki­csinosított sz.-sirjához, innen az angolhölgyek templomában műizlésssel feldíszített sz.-sírhoz zarándokoltak. A nagyszombat ritka szép na­pos idővel köszöntött be és így e sorok írá­sakor remélnüuk engedte, hogy a feltámadás is mindegyik helyen a legszebb idő és a hívők ezreinek ájtatos részvétele mellett fog végbemenni. »Zenepróba. — Langer és Matauschek uraknak a szabadi utczában a Michelini-féle házban levő zeneiskolájában tegnap múlt egy hete, szombaton, ápril 13-án zenepróba tar­tatott, mely a jelen volt közönség igényeit minden tekintetben kielégítette. A növendékek nehány havi tanulás után már kielégítő si­kerrel játszottak. »Felolvasás. - Szabó Lajos, multszá inunkban jelzett felolvasását az Ősmagyarok iparáról az ipar- és kereskedelmi kör helyisé­gében múlt vasárnap, ápr. 14-én d. u 5-kor megtartotta. A felolvasó helyes és önálló fel­fogást tanúsított, amennyiben a szélsőségek­től ment; visszautasítja az idegen történet­íróknak elfogúlt és gyűlöletből származott nézeteit őseinkről, de nem osztja azon honi történetíróinkéit sem, akik túlságos dicséretbe esnek Kimutatta szigorú következetességgel azon egyes iparágakat, melyek eleinknél dív­tak különösen a vezérek alatt. Lelkesítő és buzdító szavakkal zárta be felolvasását, me­lyet világos fogalmazás és értelmes olvasás jellemezett. A nagy számmal egybegyűlt ipa rosok zajos éljenzéssel köszönték meg a fiatal embernek az iparosok iránt tanúsított ezen jó akaratát. »Egy nagy reményekre jogositó fiatal ember. — Budapesten, mint tudjuk, három közkórházat akarnak építeni, melyeknek terveire pályázat hirdettetett. A pályaművek beérkez­tek, meg is biráltattak. A pályázók közt volt egy fiatal alig 25 éves egyén, ki Bécsbeu az építészeti akadémiának hallgatója. Ez szintén fiatal társával együtt mert ezen rá nézve máj4 különben is új váltótörvényünk szükségszerű kiegészítését képező csődtörvény nem lép. A^ illető tervezet mindenféle bizottsági tárgya­lásokon régen keresztül ment, s ha a keres­kedelmi tárczának definitiv gazdája volna, az bizonyára megszüntetne minden intim colle- gialis viszonyt igazságügyi miniszter collegá- jával mindaddig, mig utóbbi kész csődtörvény­javaslatát a házban preferenter tárgyalás alá nem vehetné. Ugyancsak a definitiv kereskedelmi mi­niszter úr jó szót sem adhatna közlekedési miniszter collegájának mindaddig, mig az fentartja avagy tűri azon tariffa politikát, mely csak a legközelebbi napokban az e tekin­tetben legilletékesebb helyen, a budapesti kereskedelmi kamarában, mint gabonánk na­gyobb mérvű versenyképességének egyik fő­akadálya lett kézzelfogható számszerű bizo­nyítékokkal constatálva. Csak egy adatot hozok fel a tarif politika illustratiójára, (Halljuk1) azt t. i., hogy az oláh gabona Brailából Münchenbe Budapesten át 1 Mark 75 fillérrel olcsóbban szállíttatib, mint a magyar gabona aránylag Münchenbe; s hogy a magyar ga­bona Szegedről Romanshornba 6%0 frankért, ellenben a gácsországi gabona az ugyanannyi kilometer távolságot képező Tarnov-Romans- horni vonalon 57/10 frankért, vagyis közel egy frankkal olcsóbban szállittatik, holott a nagy gabonakereskedelem legtöbb esetben % frk nyereséggel igen szívesen beéri. Kézzelfoghatók, t. ház mindezen száraz, de szerintem igenis az általános költségvetési vita keretébe tartozó dolgokból levonható conclusiók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom