Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-31 / 13. szám
IV. évfolyam. 1878. 13-ik szám. Veszprém, Márczius 31. m>jj és „Hív. Értesítő1' »•{jelen minden »eárnay. Előfizetési dij : Egész évre • • 6 frt - kr Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre . 1 frí 50 kr. Egyes példán)' ára 1*> lír*. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS W\DVESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ......... Szerkes ztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáa KRAUSZ ARMIN künyvierssiedéss Vesiprimíen. HIRDETÉSEK egyhasábospetitsor 6kr. || NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. » külön minden beigtatánért 30 kr. bélyeg. Tisztelt előfizetőimhez! A már-már lefolyt évnegyed vég- perczeiben tisztelettel fordulok előfizetőimhez, ajándékozzanak meg a jövő negyedben is nagybecsű rokonszenvfik- kel. Sokat sem nem Ígérek, sem nem ígérhetek; ami azonban csekély tehetségeimtől telik, azt, mint eddig, úgy ezután is megteszem, hogy a „Veszprém“ mind tartalmilag változatos, mind alakilag szép és tiszta kiállítású legyen. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő'“-re előfizethetni Egész évre 6 frt — Félévre 3 frt — Negyedévre I frt 50 krral. Veszprém, 1878. márcz. 20-án. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Egy elhanyagolt iparág. Büszkébb nemzetet nem teremtett az isten a magyarnál; úrnak érzi ez magát még a legnagyobb nyomorban is, hát még ha a bőség szaruja kiömlött fölötte. Az az Ínség, az a nyomor, ami eddig sújtotta és ma is sújtja, még mind nem elég, hogy büszkeségét megtörje. Sem akaratiránya nem változott, sem munkakedve nem nőtt, sem körültekintőbb nem tudott lenni, hogy új jövedelemforrásokat nyitott volna magának, sőt kényelmes természete még azon forrásokat is rendre bedug- dosta, amelyek jövedelmet biztosítanának, hogy hát csakugyan játszhassa is az urat. A sok jövedelmező, de elhanyagolt iparág közöl csak egyet akarunk jelenleg felemlíteni és ez a selyemtermelés. A „GazdaságiLapok“ legutóbbi, márczius 26-iki számában Belánszky Dezső tollából jeles czikket olvasunk selyemtermelésiink érdekében, de egyszersmind erő's szemrehányást, hogy a kézzel fogható és aránylag nevetségesen csekély fáradságba kerülő nagy anyagi haszonért mitsem teszünk, inkább nyoraorgunk és jajveszéklilnk. Nem áll az, hogy a selyemtermelés csak a nem vagyonos osztálynak szolgálna jövedelemforrásul, mert kellő berendezés mellett nagyobb birtokokon is a föld jövedelmét holdankint száz forinttal emelheti. Tekintsünk magunk körül, mit jövedelmez most földünk. Az adó, a mostoha időjárás, a balgazdálkodás oly értéktelenné tette ingatlan jószágunkat, hogy ma holnap mi fizetünk annak, aki meg akarja azt venni, hogy csakugyan meg is vegye. Ha egy Lombardia, melynek területe alig ér fel két magyarországi megyével, a nyers gubó-termés kiviteléből képes évenkint 40—50 millió ezüst forintot bevenni; ha Angliának a keletindiai gyarmatokból az utóbbi évtizedekben ugyancsak ezen iparág ezer milliókat jövedelmezett: akkor egy kis jóakarat és szorgalom mellett Magyar- ország oly bő jövedelemforrásra tehetne szert a selyem termelésből, hogy köny- nyen pótolhatná azon hiányokat, melyeket a mostoha-termő évek erszényében okoznak. Nagyobb és rendezettebb uradalmaink mindig rendelkeznek oly kiérdemesült tisztviselőkkel, vagy hűségben elaggott cselédekkel, kik a selyemtermelés nem épen fárasztó munkáját elvégezhetik. Telkeket szintén hasíthatnak ki egy kis szedreskert számára, ez által a fő'czél elérése mellett még birtokukat is szépítik és gyarapítják. Az egyes községek csak önmaguknak használnak anyagilag és erkölcsileg, ha útat, módot n37újtanak, hogy azok a nagy idomtalan falusi udvarok és kertek, melyeken a paraj kötésig fel szokta magát nyaranta verni, lassacskán befásíttatnak és munkát és üdítő szórakozást nyújtanak a hajlot- tabb korú férfiaknak és asszonyoknak vagy a hibás testalkatú gyermekeknek. Ez által idővel még azt is el fogják érni, hogy intelligens nyugalmazott hivatalnokok, katonatisztek sat. kik a tétlenségtől irtóznak, készörömest átteszik lakásukat falura, hogy ott a selyemtermeléssel tölthessék napjaikat. Csak óvakodjunk a kényszerítéstől. Ép a magyar természetnek büsz kesége az, ami okozza, hogy a kényszerítésnek nálunk annyira semmi haszna sincs, hogy rendesen az ellenkező történik, mint amit a kényszerítés által el akarunk érni. Még országos intézkedést sem óhajtunk e téren; isten bocsássa meg, de majdnem oda jutottunk, hogy amit meg akarunk buktatni, csak tegyük országos intézkedéssé, bizonyos, hogy hamarább megbukik, mint vártuk. Itt egyes- egyedűl egy mód van és ez az, lia minden községben csak egy intelligensebb ember akad, ki egyelőre a selyemtermelésre adja magát és kitartó szorgalommal képes lesz eredményt felmutatni. A szemmel látható, a kézzel fogható példa több utánzót fog szerezni, mint bármily egyéb hivatalos intézkedés, melyet már népünk, nem is csoda, megszokott gyanús szemmel tekinteni, minthogy nincs tisztában, nem lappang-e a háttérben valami, ami egyesek szennyes magánérdekét teszi a közérdek rovására nevezett intézkedés rugójává. Van Szegszárdon 1872. óta egy selyemtenyésztési intézet, melyet a földmivelési minisztérium tart fenn ; ez megküldi az eljárásra nézve az útmutatást, illetőleg a szükséges oktató könyveket ingyen, gondoskodik a tenyésztők részére górcsővileg megvizsgált egészséges rekeszpeték előállításáról s azoktól a hat hét lefolyása alatt bekötött gubókat nyers állapotban váltja be, a földmivelési minisztériumtól meghatározott méltányos, köztudomásra juttatott áron. Igen jutányosán ajánl nevezett intézet 4—5 éves szederfákat, szívesen veszi azok eladásáról az értesítéseket és díjmentesen közvetíti az elárúsításokat; ugyancsak díjak elfogadása nélkül megküldi az ültetési tervrajzokat, a tenyésztési s ifjítási kezelés módját, mely szerint a fák kiültetés után két év múlva kétszáz évig értékesíthető gyönge leveleket hoznak. Ezek után nincs más szavunk, mint a közügy érdekében felhínunk azokat, akik állásuknál fogva mara- dandólag helyhez kötvék, hogy a selyemtermelés ügyét és kínálkozó alkalmát ragadják meg ; lépjenek példa- adólag a tett, a kezdeményezés mezejére és tanítsák meg eljárásukkal környezetüket, hogy csak a munka és nem a henye kényelem s tétlenség által felel meg kiki rendeltetésének és csak ez úton, de minden kétséget kizárólag, tehet anyagi jólétre szert. A honvédelmi miniszter újabban ismét rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melyben az iránt ad utasítást, hogy az esetleges mozgósítás előkészítése végett, a katonaság beszállásolása tárgyában érkezendő katonai megkereséseknek késedelem nélkül feleljenek meg s a kijelölt egyes községek vagy a be- szállásolási körök szállásképessége iránt a kivánt felvilágosítást adják meg. A magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesületét létesítő bizottságának egy küldöttsége a legközelebb múlt napokban 20 Bécsben lakó magyar nagybirtokosnál tisztelgett és azokat felkérte az egyesület segélyeA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Egy nemrég fölszentelt kápolnára:* Köhalmaz! te az Isten’ háza lévél. Hamar elhunyt — Ég’ tüneménye — dicső nő’ porait takarod. E’ kincs-őrül emelt az elárvult szív’ kegyeleti e, ’S példátlan példás bánata nyughelyéül. Benned: női erény ’s férj-hűség eggye- sülének Kétszer szeut Emlék! Isten im itt lakozik !!-IÉpítészeti színtörések. (Folytatás.) Nagyot hazudnánk, ha azt állítanék, hogy a görögöknél vagy romaiaknál nem volt papság, vagy nem volt vallás. Megvolt az ő nálok is, de sem az egyiknek, sem a másiknak nem volt az a kihatása a társadalmi élet fölszinére; nem volt akkora tevékenységi köre, hogy a társodalom attól nyerhette volna színezetét. Görögország virágzási korában voltak ugyan különféle papi egyének, de nem csak hogy nem képeztek kasztot, mint keleten, •Városunk egyik igen előkelő polgára és veterán Író kért fel bennünket e költemény közzétételére az ő régi akadémiai ortliograpbiájának megtartásával, mit az ([ magas személye iránti tiszteletből örömest megtettünk. Szerk. hanem még valami szorosabb testületi kötelékkel sem fűződtek egymáshoz. A tudományos képzettséget illetőleg pedig épen tekintetbe sem jöttek, mig keleten annak egyedüli birtokosai voltak a papi egyének. Itt Sámuel, Ezdrás és egyebek, kik a bibliai könyveket Írták, többnyire papi emberek voltak, mig a görög-romai irodalomban merő világi Írókkal találkozunk, kiknek műveik is úgy, mint önmaguk nem viselték azt a jelleget, melynél fogva amazok iratait — szentnek lehetett mondani. Vonások ezek mind a két világrész szelleméből, melyeket midőn ide húzogattunk, lelki szemeink elé idéztük mindazt, a mi csak mint e két külön világrésznek terméke rendelkezésünkre állott. Most már avval a kérdéssel állunk szemközt, hogy mily irányt adtak ezek az építészeti tevékenységnek s azonfölül magukon az épületeken mi lesz az, a mit ázsiai, s mi az, a mit európai színezetnek lehet majd mondani. Midőn valamely ország vagy világrész szelleme élni kezd s annak következtében a tevékenység terére lép, nemcsak egy úton, hanem Írva, építve, harczolva, gondolkodva, szóval mindenfélét elkövetve kezdi megmutatni, hogy mi ő. Egyik tevékenység kiegészíti a másikat; egyik bővebben mondja azt el, a mi a másikban rövidebben vau. Így midőn Ázsia és Európa ó-korában az Írott művek szülemleni kezdettek, a két elütő alapra helyezkedett társodalmi viszonyok fejlődtek, azok közepette az építészet is kezdte hozni a maga termékeit s az is egy tényezővé kezdte kinőni magát, mely valamint a nemzet, úgy j a világrész szellemének is képviselője legyen, így emelkedtek Indiában a pagódák és a dagopok; igy Egyptomban a gúlák és obe- liszkek; igy Zsidóországban Salamon temploma; Syriában Bál templomai stb. Mindez épületek egymástól az alak és kivitel tekintetében vajmi elütök s ha e keleti népek szellemét egymástól meg akarnók különböztetni, alig tehetnők azt sikeresebben más, mint épen ezen építmények által. A gúlák és obeliszkek határozottan más kinézé- süek, mint a pagodák és dagopok. A gúlák négyszögletes alapból emelkedő s csúcsba végződő nagy kőtömegek, ellenben a pagodák a sziklákba mélyen beásott építmények: az obeliszkek egy darabból készült kőoszlopok, a dagopok pedig szappanbuborékszerü temetkezési épületek. Azonban ugyané művek, melyek oly erősen kivehető nemzeti különböz- tetést képviselnek, az egész világrészhez viszonyítva tárgyak, melyek a közös keleti sajátságot mindannyian magukon hordják. Ha azt mondjuk, hegy ezen épületek mind óriási nagyok, igaz, hogy világrészi színezetet fo- guuk azokon fölismerni, da nem azon sziu- törést, melyet az ottani emberiség gondolkodása, hanem maga a föld, a talaj okozott. Ázsiának hegyei, növényei, vagy állatai mind valami tetemes nagyságot tüntetnek föl. Midőn tehát az épületek is nagyságukkal lepnek meg, kivált ha azokat a görög építményekkel párhuzamitjuk, az következmény, mely azokra a nyers természetből háromlott. Az éghajlatból kifolyólag ugyanily kinézést nyertek a keleti irodalmi művek is. De hogy ezek úgy, mint az építmények vallásiak lettek, az már oly sajátság, melyet azoknak ez emberi gondolkodás adott. Gúla, obeliszk, pagóda, templom vagy mi egyéb eralékszerü keleti épület, mind egyformán vallási czélból épült; mindannyi vagy mint áldozati, vagy mint temetkezési helyiség szerepelt. Vannak adataink, melyek bizonyítják, hogy a hatalmas emberek maguk számára is nem csekély fényű és terjedelmű hajlékokat építettek, azonban ezek már magántulajdoni természetőknél fogva sem lehettek oly dolgok, melyek egy világrész gondolkodásának színét fölfogni és visszaadni képesek lettek volna. A ki keletnek szellemét kézzel foghatólag s mintegy kővé válva akarja látni, az a vallási épületekhez forduljon s ezeken fogja látni azt a sajátságos nyomott- ságot, azt a nehézkességet, azt a külöuös tagozatlanságot, mely hű képe a keleti fölfogásnak és társodalmi életnek. Miért visszatetszők, miért ízléstelenek a íranczia kertészetnek megnyirt bokrai, melyek hosszú sorban vonúlnak el szemeink előtt, hacsak nem azért, mivel semmi egyedi sajátságok nem szakítják meg a hosszú vonalat; semmi részletes kialakulás nem szolgál a figyelemnek pihenésül. Valami ily sajátságos laposság az, mely különösen az egyiptomi gúlák és obeliszkek jelleme minthacsak a sivatag szelleme öltözött volna kő-ruhába. Négy sima lapból állnak ezek, melyekuek ugyan a rájok vésett hieroglyphák tarkaságot kölcsönöznek, de nem adják meg azt a tagzatosságot, a mely valami egészet alkotó részeknek teljesen szabad kifejlődéséből áll. A templom-épilészetnél már mind Egyiptomban, mmd Indiában némi törekvést föuözüuk föl az egészet alkotó részeknek Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
