Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-24 / 8. szám
Melléklet a „VESZPRÉM“ 8. számához. kiviteli czikké válnának, akkor bármi nagy volna a posztóra a vámtarifa, mi még is könnyen nevetnénk, a német sógor irigy kedvvel nézné, hogy mint kisebbedik évenkint deficzitünk. A kormány az egészségügyi törvény hozásával oda vetette a publikum és az orvosok közé az Eris almáját és szerencséjére a keleti kérdés és a vámügy annyira foglalkoztatják, hogy nem láthatja, mint kapnak egymás hajába. Nem akarom hinni, hogy a kormányban hiányzott volna a jóakarat, a kellő értelem a kérdés helyes megoldására, de hiányzott a mindent kormányzó nervus rerum gerendarum, a pénz, siettették a megoldással a még elintézetlen ügyek és így nem is volt ideje a kormánynak, hogy ezen ügyet a hozzá illő nyugalommal tanulmányozhatta- és kiviteli módozatát megvitatta volna. A mese a hegyekről, melyek egeret szültek. A „Revalesciére du Barry“ a világ minden lapjaiban minden baj ellen kitűnőnek mondatik, a tyúkszem ellen azonban még használati utasítása sincs, mit nyertünk, ha a XIV. t. ez. minden ellen jó, csak a mindennapi, minden házban fellelhető kínzó betegség, tyúkszemünk, köznépünk testi jóléte, egészsége körüli közönyössége ellen semmi szere nincs, pedig a közegészség- ügyi intézkedések sarkpontja a nép orvosi nevelése. Az alispáni hivatal most is még pályázatot hirdet a még üresedésben levő körorvosi állomásokra. Fog-e émbert? Bajosan hiszem. E kérdésre könnyű a felelet, 300 frt évi fizetés oly összeg, mely lealázó az egész orvosi karra és minthogy a közéletben nem a kifejtett erő és munka, hanem a szerint taxálják az embert, a milyen fizetést húz, lehet-e akkor csudáim, hogy kis falukra, a hol a megélhetés lehetősége valószínűtlen, nem pályáz 300 frtos ember. Körorvosi állást elfoglaltak kétfélék, vagy olyanok, kik azért fogadták el, mivel épen a kör székhelyén már működtek és így mellékes jövedelemnek csak megjárja, vagy olyanok, kik másból épenséggel nem tudván megélni, egy jobb jövő reményében telepedtek ide. De mennyire csalódtak ezek! Senki sem képzelheti, hogy ez utóbbi körorvosok mennyire küzdenek az anyagi gondokkal! Eljöttek egy jobb jövő reményében és itt tengődnek, a 300 frt fizetés házaló rendszerrel szedetik, sok község vagy épen nem, vagy garasonként fizet, a szolga- biró dolga a körorvosok zaklatásai folytán e fizetési megintéssel megszaporodott. Minthogy a kőrorvosi fizetéshez minden lélek csak néhány krajczárral járul, czélszerűnek tartanám e beszedés körül e következő módozatot behozni. Ismerjük mindnyájan azon társas játék büntetési módját, midőn kettecskén házalnak, a férfiak a nőktől maguk számára csókot, nejeik részére alamizsnát kérnek. Komoly dologról lévén szó, ezt is módosíthatjuk, a hetenként járó koldus nyissa ki két kezét, az egyikkel alamizsnát a maga számára, a másikkal a körorvos részére szedje az 5 vagy 6 kros fizetést. Népünk alig győzi adóját, alig képes eleget tenni a követelménynek, nyomják a közterhek és most még egy új adónem, a körorvosi fizetés nyomja. Sok megye még most is függőben tartja a körorvosi állások betöltését, a mi megyénk minden erővel, hiszem a legjobb szándékkal töltené be az állásokat, bizony nem sejti, hogy a távolról ide vándorló szakembereket a nyomornak, a publikumot pedig egy új adónemnek teszi ki. Egy évi rövid tapasztalás eléggé bizonyítja ez intézmény nem életrevalóságát ily alakban, a mibe a kormány példája után a megye öltöztette. Ha őszintén akarunk nyilatkozni, akkor be kell vallanunk, hogy a körorvosi intézménynyel ily alakban sem magunknak, de a közegészségügynek mit sem használtunk. „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne“ a közegészségügyi kérdés ily megoldás mellett is csak kérdés maradt. A törvény szent, hajoljunk meg előtte és mig egy jobb törvényünk nem lesz, iparkodjunk magunkon segíteni. „A mi az egyiknek jogos, a másiknak méltányos* kárörvendő időben élünk, köznépünk kifogása, hogy a többi járás nem kénytelen körorvosi fizetéssel adózni, vettessék ki a többi járásokra is az adó, mint ezt a miniszteri rendelet elrendeli, alapos okom van hinni, hogy megjön az idő, midőn a köznép kárhoztatni fogja azokat, de teszi is már, kik őt a közegészségügy ilynemű áldásaiban részesíttetni akarják. Dr. Pollik József. Észrevételek a „L el kész vagy rabbi“ ez Ikk re. Tekintetes szerkesztő úr! Eugedje meg, hogy a „Veszprém* 4. számában íönnevezett czím alatt közlött czikkre egynéhány észrevételt tegyek, egyrészt a mennyiben ezen czikk állításai a történelmi valósággal nem egyeznek meg, másrészt a szellőztetett kérdés érdemében. Jól tudom, hogy ilyen tárgyalások nem szorosan a „Veszprémébe valók; de miután hasábjait az egyik véleménynek megnyitotta, az „audiatur et altera pars“ elv szerint, úgy remélem, észrevételeimnek is helyt fog engedni. Csak azért kérek bocsánatot, ha czik- kem talán egy kissé hosszúra terjedne. Századok-, ezredekre kiterjedő viszonyokról nem lehet nagyon röviden értekezni, ha az értekező kitűzött czélját, azaz: a t. olvasót tájékozni s felvilágosítani, el akarja érni. Tisztelt collega uram azt mondja, hogy „sine ira et studio“ irta czikkét. Hogy »sine ira“ irta, azon nem csodálkozom. Nem is tudnám, hogy miért gerjedne haragra a tudós ilyen történelmi kérdés tárgyalása fölött, melyből sem előny, sem hátrány nem keletkezhetik. De azon méltán csodálkozom, hogy „sine studio“ irta! Persze ezen szót más értelemben véve, mint a melyben a római klassikus ezen kifejezéssel ólt vala. Sőt, úgy látszik, mintha collega uramnak sejtelme sem volna, mily bonyolódott s mai napig tudományilag még nem elég felderített kérdéshez nyúlt. Ha jól emlékszem, nehány évvel ezelőtt vagy a „Párisi álliance izraelita universelle“ vagy más tudományos társulat pályamunkának tűzte ki: eredeti forrásokból merített adatok alapján a rabbiság kezdetét, fejlődését, jogkörét s a községhez való viszonyát felderíteni s tárgyalni. Tudtomra sem tisztelt collega uram, sem más pályázó nem lépett ki a sikra. Mert habár a sűrű homály, mely a zsidók történelmét a múlt század végéig elboritá, a jelen század tudósai által 1 szétoszlattatott, megmaradtak még elég speciálitások, melyek látköre nem tisztult eléggé. Ezekhez pedig tartozik a nevezett pályamunkának tárgya. Nem is lehet tehát csodálkozni, hogy izraelita körökben is oly ferde s felületes nézetekre kell akadnunk, melyek a rabbi czím s hivatásai köre fölött uralgnak. Ilyen közönséges phrázis az is, miszerint az izraelita egyháznak sem alkotmánya, sem belszervezete, sem fokozatos tanítósága, sem fenyítékei nem lettek volna. Tudjuk pedig, hogy — a világhírű Evald kifejezésével élve 2 az anyaegyház szervezete; tisztviselőinek czímei: főpap, episcopus, presbyter sat., s fenyítékeinek módozatjai5 mintául szolgáltak a fiatal leány-egyháznak. Hogy az idők folyamában emez uralkodó világvallássá emelkedett, amaz szétszóratott, üldöztetett, számtalan viszontagságokon esett keresztül, és így kettő egymástól eltért, az könnyen magyarázható s történelmi tény. De, hogy a rabbiság, amint azt collega uram ecseteli, oly resnul- lius-féle tárgy lett volna, melyet akárki a földről felszedhetett legyen — ezen állítás ellen protestál a zsidók történelme, ez ellen tiltakozik már az izraelita hitfelekezet fenlé- tezése magában. Mert a csodák legnagyobbika lenne, hogy a zsidóság el nem tűnt még a föld színéről! E mondottak után kiki belátja, hogy eszem ágában sem lehet, a kérdéses tárgyhoz kimerítőleg szólani akarni, a mi egyébiránt nem a „Veszprém“-be, hanem egy theologi- kus szaklapba illenék. Csak egész általában s hosszú időszakokat átfoglaló vonásokban szándékom értekezni s collega uram állításait hol igazítani, hol czáfolni. Kövessük tehát az ő tételeit, de egyszersmind a történelem nyomait is. I. Rabbiság. Tisztelt collega uram felfogása szerint, a rabbi hatásköre soha sem változott, papi functiói nem valának, felszentelésnek hire sem volt, sőt nyilvános tanítói képesítése sem volt eredetileg szokásos, és az egyházi szónoklat, lényeges része az izr. isteni tiszteletnek nem lévén, az sem tartozik a rabbi kötelességeihez — szóval a rabbi nem egyéb, mint a község fizetett tanítója, ki a vallási institutiókra, mint sachterrek-, mészárszékek- s húsvéti laskákra felügyeljön. 0, mennyivel magasztosabb állásra emeli egy lelkesült szónok 500-600 körül, ki a tudós rabbit Izrael népe szívének nevezi ! * De nézzünk el a költészet ezen kifejezésétől, ámbár a korszellem benne legjobban tükrödzik vissza. Kérdjük a hamisíthatatlan történelmet! Eredetileg a második templom ideje alatt Jeruzsálem városában székelő, előbb „Sy- nagoga magna“, Johan Hyrkan kormányzásától fogva „Synhedrion“ nevezetű legfőbb tanács 1 Bappeport, Lunz, Jóst, Graetz, Éváid, Danker sat. 1 „Wie das Christenthum nach Christus eigenem Sinne nur die Vollendung und Verklärung der alten, wahren Religion ist: so ist auch seine Gemeinde nur die Vollendung der alten. Durch Christus aus der alten allem genommen, und durch ihn bestimmt nur sie zunächst zu derselben Vollendung zu führen, welche sie bereits in sich hatte, muszte die junge Gemeinde, sobald sie nur irgendwie in der Welt selbstständig war, sich an ihre eigene Mutter so eng als möglich anlehnen, um nur überhaupt erst in der Welt irgendwo sich etwas fester ausbilden zú können. Sie that damit nur, wozu sie als Tochter dieser Mutter ihr eigener Ursprung trieb.“ Evald a zsidók története VI. k. 133. * „Das Recht des Bannes als der blossen Ausschliessung übte schon jede einzelne jüdische Gemeinde auch mitten unter Heiden, ja am meisten unter diesen : um so leichter setzte sich diese Sitte im Chri- stenthume fort.“ Evald VI. k. 169. “ Midrasch R. Lanticum I, antic or um ad 5, 2: „ego dormio et cor meuin vigilat.“ tagjai zakerum-presby terek — vagy rabbiknak neveztettek. 5 Az időpontot, melyben eredetét vette ezen czím, nem lehet biztosan meghatározni. Hiteles források utalnak legkésőbben a K. el. utolsó századra. K. idejében (30—40) már rég szokásban volt ezen czím, nagy te- kintélylyel ruházván fel annak viselőjét. * Ezen legfőbb tanács a vallási ügyekben,7 mely egyedül jogosítva volt, az Írott törvényt a szóbeli hagyomány értelmében magyarázni,8 kétséges eseteket dönteni, új vallási intézményeket állapítani, ünnepélyes felszentelés által választotta tagjait.9 E felszentelés héberül: s{emicha — kézfeltétel, vagy minuj — választásiak neveztetett, melynek mintául Mózes eljárása szolgált, mikor Isten parancsára, Josuát utódjául választotta.10 A Synhedrion elnöke vagy más tagja két szintén felszentelt tag jelenlétében, a felszentelendő fejére kezét tevén, 11 mondá: taníthasson, taníthasson, ítélhessen, Ítélhessen s rabbi legyen.21 Kivételként R. Jehuda (200) a Synhedrion részéről azon felhatalmazást nyeré, hogy ő egy maga is felszentelhessen.1* Ezen módon felszentelt rabbiknak jogukban vala, a Synhedrion gyűléseiben szavazni, rabbi-képző iskolákat tartani, pénzbírságokat szabni, az egyházi fenyítékekkel élni, s mentek valának mindenféle adótól. Palestinából más országokba is küldettek u vagy ajánltattak a községeknek, szónokoknak s a vallási ügyek élén állóknak.15 Az imént nevezett Patriarchus R. I. nagy szigorsággal járt el ezen dologban, s nem visszaélés elhárítása végett — a mint collega uram előadja — hanem történt visz- s\aértések miatt általában tiltotta meg, hogy senkinek nem szabad, nyilvános felszentelés nélkül, hozzá intézett vallási kérdéseket eldönteni.18 A rabbiság ordinatiójának ezen módja fentartá magát Palesztinában (400), Perzsiában (500).17 Jesdigerd és Firuz, az új Perzsa birodalom királyai alatt (500 — 650) a nyilvános iskolák szüneteltek, míg az arabok türelmes kormányzata alatt új fényre, hatalomra emelkedtek s felvirágoztak. (650—1050). Sura s Pumbadita-ban két ilyen főiskola vala, melyek főnökei Gáonok-nak — Illustres — neveztettek, s keleti pompával tisztüket elfoglalván, egy valódi hierarchiát vezettek be a zsidóságba. A Gáon mellett volt egy alelnök, egy hét tagú tanács, s 70 tagból álló Synhedrion, kik ordinatio által felavattattak. Ezen időszakban az egész zsidóság menesztett kétséges vallási kérdéseket a Gáonokhoz, melyek azokat a tudós akadémia üléseiben tárgyaltatták s döntettették. A zsidóság viszont, mint hajdanában Jeruzsálembe, évenként pénzösszegeket küldtek az akadémiák fentartására. Akkor a mai napig tartó imarend állapíttatott meg, s a községek nyerték szervezetüket. A Gáonok ordinatio által felszentelték a rabbikat — Dáján czímmel — s helyükre rendelték. Ezen időszakban legelőször találkozunk írott diplommal — Pitka di Dájanuta — melyet bizonyítványul a felszentelt rabbi kezébe adtak. Ezen akadémiáknak az egyházi fenyítékek egész fegyvertára — Niduj kisebb, Cherem nagyobb átok, sőt testi büntetés is — szolgálatára állt, mely hatalommal a rabbikat is felruházták.18 De miután a talmud ismerete az egész diaspora-ban letelepedett ordinált rabbik által behonosult, úgymint: Olasz-, Német-, Fran- czia s Spanyolországban, lassanként kivívták függetlenségüket a perzsiai akadémiáktól Ezen országokban is nyittattak rabbiiskolák, melyek főnökei tanítványaikat felszentelték, mint a Gáonok. ily rabbi-képezdét uyita például R. Mózes-ben Chanoch Cordovában, Chasdai Iben-Schaprut, III. Chalif Abdul- Ráhmán miniszterének protektorsága alatt.19 Magok a világi kormányok is előmozdíták ezen törekvéseket, s pedig két okból: 1-szőr, hogy izraelita alattvalóik függetlenek legyenek Perzsiától ; 2-szor, hogy a pénzösszeg, melyet a zsidók oda küldtek, az országban maradhas5 Tr. Abotli 1, 1; Josephus contra Apionem 1,7; Tr. Synhedrion 1, 1; Maimonides H. Synhedrion 4, 2 ; Graetz Zsidók története III. 106. 6 Maimonideg H. Teacbule 10, 2: „ne tanuld a törvényt, hogy rabbi neveztessélv. ö. Ev. Matth. 23, 6—9 ; Maim. H. Synhedrion 4, 2. 1 Tr. Syntredrion 1, 1. s Maim. Mischna T. bevezetégóben ; v. ö. Evang. Joann. 1, 38; „qui dixerunt ei rabbi, dyod dicitur inter- pretatum magigter.“ 9 Tr. Synhedrion 1,1; Maim. H. Synhedrion 4, 2. 10 Mózes 4. k. 27, 18; v. ö. Act. Apóst. 6, 6 „Hős statuerunt ante conspectu apogtolorum, et orantes im- posuerunt eia manna.“ — A hagyomány szerint ezen legfó'bb tanács. Mózesból szármasztatja eredetét. Aboth 1, 1 ; Michaelis : Mózesi jog 50. $. 11 Tr. Synhedrion 1, l; Maim. H. Synhedrion 4, 2 ; Graetz Zsid. tört. IV. 78. 19 Tr. Synhedrion 56. 19 Jerus. Syahedrin 1, 1; Graetz Zsid. tört. IV. 234. 1. 11 Tr. Synhedrion 5, 6. 15 Graetz IV. 235. 18 Tr. Synhedrin 5, 6. ” Graetz V. 143-153. <• Graetz V. 357-387. 19 Graetz Vili. 11. v. ö- R. Isak Respp. 268—272. sz. — G’aetz IX. 313, elbeszéli, hogy Jakób Berab Palestinában (1538) akará az ősrégi ordinátio módját ismét helyreállítani. son. Olykor, olykor a kormányok felhatalmaztak tekintélyes rabbikat, ilyen iskolák nyitására. (Párisban 1200). Midőn azonban a középkorban az izraeliták polgári viszonyai, sőt életbiztonsága mindinkább zavarodtak, s kényszerítve lettek az egyik országból a másikba vándorolni, a vallás ügye s vezetése is zilált helyzetbe jutott. Ezen rendetlenségek elhárítása végett, egy hires bécsi rabbi, Méir-ha Lévy (1370) újítá a régi szokást, hogy senkinek nem szabad a rabbi-hivatalt viselni, aki úgylátszik, egyedül ő tőle nem nyerné a diplomát, mely rendelet heves vita tárgyává fejlődött.20 Az idők folyamában a községek azon mai napig fenálló szokásban állapodtak meg, hogy minden alkalmazandó rabbi három tekintélyes rabbitól Írott diplomát szerezzen, melyben a régi felszentelési formula is fordul elő: ítélhessen, ítélhessen, taníthasson, taníthasson Ezen hosszú időszakban a rabbiság nem egyszer tettleg élt az egyházi átokkal, a melylyel az eretnekeket sújtá. Hogy néhány kiváló eseteket hozzak elő, legyen említve Ánau, a karaiták alapítója, kire a perzsiai akadémia az átkot mondá, (750) s Spinoza Baruch, kit az amsterdami rabbi-collegium (1656. július 27-én) a nagy átokkal sújta. Hazánkban is üldözték Chorin Áhron, ama hires aradi rabbit s a magyar zsidók első reformátorát (1805), s el is vesztette volna állomását, ha a m. kir. helytartótanács nem vette volna ótalmába.21 Az országgyűléshez is folyamodott a pozsonyi község (1807), hogy helyre állíttassék a rabbiság hatalma, a vallás törvények sértőit büntethetni. De hiába! A korszellem, melynek jellege: szabadság, útjában állott őzen törekvésésnek; s mióta a zsidóság kilépett a középkori elzártságából, részt vevén az általános művelődésben s felolvadván a polgári elemben, a kormánjok is figyelmet fordítanak a rabbik kiképeztetésére, s követelik tőlök, hogy ne csak a Talmud ismerete, hanem a tudomány is avassa fel magasztos hivatására. Hazánkban is csaknem egy fél század óta ezen ügy országgyűlési vita tárgyául szolgált. Hochmuth Ábrahdm. (Folyt, kör.) Kimutatás Pápa városában. 1877-ik évben az állatok között előfordult ragályos betegségek-, s elhullásokról és a gyakorlott állat egészség rendőri intézkedésekről : A 713 db szarvasmarha-állományban járvány nem uralkodott.. Ragálytalan kórban elhullott: fuvódásban 1, tüdősorvadásban 2; és ragályos betegségben az az léptályogban 1; összesen 4 db. Az 563 db ló-állományból, ragálytalan kórban elhullott: tüdőlobban 3, gyomorrepedésben és bélkőben 3, agylobban 1, és hashártyalobban 1; összesen 8 db. Az országos- és heti lóvásárban letartóztatott vidékről bevezetett takonykóros ló 3 db, melyek a gyöpmesteri helyiségen Ieszú- rattak és elásattak. Rühben szenvedett 2 ló és 1 csikó. Ezek kigyógyíttattak és a tulajdonosoknak visszaadattak. Kutya befogatott 54, ezek közül 8 mint veszélytelen tökéletesen szelíd, tulajdonosainak visszaadatott, 46 mint gazdátlan, részint harapós természetű, megsemmisíttetett; valódi dühös nem volt közte. Közös vágóhídon levágatott 1293 db szarvasmarha, legtöbb 119 augusztus és legkevesebb 96 deczemberben és pedig 7 mészáros által 18 székben. Vasúton elszállíttatott 348 ökör, 192 tehén, 9l bika, 37 bival és 68 db tinó; ösz- szesen 736 db. Országos marha-vásáraink között a már- cziusi, de leginkább a julius és deczember havi legnagyobb volt. Különösen az új vásártér által a lóvásárok jelentékenyebbek lettek. Az összeirt és bejelentett 563 db ló állományból osztályozás szerint: mén 2, heréit 299, kancza 254, melyből törvény szerint ment 17 db, alkalmatlan 459, alkalmas hátasnak 18, hámos 38, málhás 4, négy éven aluli 4, összeírástól osztályozásig terjedő időben vidékre eladatott 23 db. Négy állami mén által helybeli és vidéki 149 db kancza fedeztetett. Spitzer Mór, városi állatorvos. u Ben-Chananja 1863. 41. 11 Mózes V. k. 17, 8-13; 33, 10; Chr. II k. 17, 9; Maeleachai 2, 7 ; Jerem. 18, 19. 21 Hosea 4, 8 -9 ; Micha 3, 11. 23 A minden napi imában azt mondja az elő- imádó : „Istenünk és őseink Istene ! áldj meg minkét a hármas áldással, mely a Thorában fel van jeg-yesve Mózes szolgáló által, s mely mondatott Áron s fiai, a papok, mint neked szentelt uép által, s így hangzik: áldjon meg téged az örökkévaló s oltalmazzon ! Világítson az örökkévaló orczának fényével reád s kegyelmezzen neked! Forduljon feléd az örökkévaló t nyújtson neked békességet I“
