Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-08 / 49. szám
Heti szemle. — decz. 7-én. Poroszország ugyancsak síkra szállt a sociálisták ellen ; a főbb social demokratákat Berliu városából. Potsdam és Charlottenburg kerületekből, valamint Teltver, Nieder-Barnim és Ost-Havelland kerületekből kiutasította. Törökország váratlanul új kormány nyal lepte meg a világot; Savfet pasa nagyvezér elmozdíttatott és helyette Kheireddin pasa lett a nagyvezér, Nurian Zade Essad a seikh- ül-izlam, Ghazi Osmán pasa a hadügyminiszter, Said pasa az igazságügymiuiszter, Kadri belügy, Karatheodory külügy, Savas közmunkaügy, Dsevdet kereskedelmi miniszter. A tüzérség nagymestere később neveztetik ki. Ghazi Osman pasa sógora a szultán első titkára lett. Kadri helyett, ki Bagdadban van és Karatheodory helyett, ki Kréta szigetén időzik, ideiglenesen Said pasa vezeti a belflgyeket és Savas a külügyminisztériumot. Suleiman pasa ügyében a haditörvényszék ítéletet mondott és a pasát tizenötévi várfogságra és rangjától való megfosztásra ítélte. Az osztrák delegátióban Schaup előadó jelentése a külügyi költségvetésről, melyet az osztrák delegátio pénzügyi bizottsága decz. 2-iki ülésében 12 szavazattal 6 ellen elfogadott, igen keményen megtámadta Andrássy külpolitikáját. Az angol-afghán háborúban az angolok nagy diadalt arattak, Roberts tábornok elfoglalta Peivart és Kotult az ott levő összes ágyúkkal együtt. A hét derekán hire járt, hogy az angol hadsereg egy szorosban elzáratott, mit az angol hivatalos sürgöny is el látszik ismerni, midőn decz. 5-én azt mondja, hogy Ali Musjiddal most ismét helyre van állítva az összeköttetés. A magyar minisztérium kineveztetett; a régi tagok mellé gr. Szapáry Gyula pénzügy- miniszter és br. Kemény Gábor kereskedelmi miniszter jött, kik decz. 6-án tették le az esküt <) Felsége kezeibe. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1878. decz. 2. A megyei alispán havi jelentése szerint az alispáni iktatóba beérkezett november hóban 959 ügy darab, mihez járult az október hóban hóban el nem intézett 9. Véglegesen elintéz- tetett 899, nyilvántartásban maradt 4, megyebizottsági ülésre félretétetett 60, elintézetlen 5. A közigazgatási bizottság iktatójába érkezett 67 ügy közül elaökileg elintéztetett 45, a jelen ülés ügyrendjére felvétetett 22. A hivatal által közvetített pénzforgalom tett 3955 frt 84 krt, melyből vadászati jegyekért 96 frt, a megyei útfentartási alapra 2423 frt 70 kr., a betegápolási alapra 205 frt 38 kr, végre térítményképen az 1878. évi javadalmazás javára 29 frt, 70 kr. folyt be, letétbe helyeztetett pedig egy 53 forintos takarékpénztári könyv, mint a megyeházi folyosó és lépcső kijavításának biztosítéka. — ápolási dijak fejében kifizettetett a megyei nyilvános betegápolási alap által 275 frt 4 kr., magánosak által pedig 588 frt, 54 kr. A közbiztonság kielégítő volt, ameny- nyiben az ezt veszélyeztető bejelentett esetek sem szám. sem minőség tekintetében nem tüntetnek fel semmi rendkívülit sem. A megyei sebesültek és a mozgósítottak családjainak segélyzésére befolyt 2316 frt 39 kr., 3 db 1 ezüst frtos és ugyanannyi huszas. A megyei tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot a betegülési és halálozási esetek némi szaporodása miatt valamivel kedvezőtlenebb volt, mint október hóban. Az uralkodó kórnemtő lobos hurutos volt az egész hónapon keresztül és jellege az október havival megegyezett; a légző szervek lobos hurutos bántalmai voltak, leggyakoriab bak, előfordult torokgyík. Kardosréten a roncsoló toroklob több áldozatot kívánt; a váltólázak szaporodtak és a hagymáz egyes esetei is jelenkeztek. Mi a járványokat illeti, a roncsoló toroklob Kardosréten uralgott, Fokszabadin és Siómaroson azonban október elején megszűnt, Fokszabadin aug. 12-től okt. 10-ig megbetegedett 40 gyermek közül meggyógyult 17, meghalt 23. Siómaroson jul. 11-től okt. 1-ig megbetegedett 20, meggyógyult 12, elhalt 8. Kardosréten okt. 24-től nov. utoljáig megbetegedett 16, meggyógyult 7, meghalt 8, gyógykezelés alatt maradt 1. Az utóbbi helyre a tiszti főorvos a járvány jelenkezése után háromszor ment ki és a járvány továbbterjedése- valamint mielőbbi megszüntetésére a szükséges óvintézkedéseket különös tekintettel a belügyminisztériumnak 1873. jul. 3-án 18053. sz. rendeletére megtette. A legfőbb nehézség, melylyel meg- kellett küzdenie, az volt, hogy a szülők a betegség ragályosságát mindaddig nem akarták elhinni, mig az saját családjukat meg nem támadta. — Ugyanezen sajnos jelenség volt eddig még csaknem minden községben tapasztalható, ahol a járvány fellépett. A jelentést tevő továbbá alkamat vett felsorolni tapasztalatai nyomán azon okokat, melyek a köznép egészségi állapotára kártékonyán hatnak, betegsége esetében pedig mind a gyógyítást rendkívül nehezítik, mind annak elterjedését igen elősegítik. Első helyen említi a lakviszonyokat, melyek a szegényebb földművelő és iparos osztálynál, főkép pedig a zsellérféléknél úgy szólván minden községben egyenlők. Legyen ugyanis a család bármily számos tagú, az, sőt néha több család is, egy szűk, alacsony szobácskába szorul össze, melyet, főkép télen, vagy soha vagy csak igen ritkán szellőztetnek. Minek következménye a többi között az, hogy ha valamelyikük betegszik, ennek elkülönítése teljesen lehetetlen. A járvány tovább terjedését legtöbbnyire a betegápolók, beteg- és halottlátogatók, valamint a temetkezéseknél jelenlevők mozdítják elő. Hogy a megbetegültek közül a 2—8 évesek halnak el leggyakrabban, mig a 10 évesek és idősebbek legtöbbnyire szerencsésen kilábalnak, okát a jelentést tevő abban találja, hogy ezeknél mind a gyógykezelés könnyebb, mind a kór romboló hatásának való ellenállási képesség nagyobb. Végül az iskoláknak azonnal a járvány kiütése utáni bezáratása mellett mint igen czélszerű óvintézkedést említi a lakszobák gyakori szellőztetését, a beteg fehér- és egyéb ruháinak és evő eszközeinek szigorú fertőtlenítését, valamint azt, hogy a szülők, mihelyt gyermekükön valami gyanús jelenséget észlelnek, azonnal orvoshoz fordulni el ne mu- laszszák. A kir. adófelügyelő jelentése az adó- behajtási viszonyokkal foglalkozik és mint általánosan tapasztalt tényt jelzi, hogy az elöljárók a végrehajtásteljesítésére vállalkózni nem akarnak, sőt a közigazgatási bizottság által kimondott felelősséget az adófelügyelő nem mindig saját maga által tapasztalt hanyagság fotytán, de igen sok esetben maguk az elöljárók kérelmére alkalmazta. A megye területén jelenleg 30 adóvégrehajtó működik s habár általa a legnagyobb tevékenységre serkentetnek, adófizetés tékintetében novemberben ismét csekélyebb eredmény lett elérve. A legnagyobb hátramaradás a devecseri járásban észleltetett, hol a járási szolgabiró, daczára a közigazgatási bizottság figyelmeztetésének és az adófelügyelő sürgetéseinek, nemcsak az elöljárók fölött felügyeletet nem gyakorol, hanem a közvetlen adófizetők elleni végrehajtást is annyira elhanyagolja, hogy az azoknál igazolatlanul fenmaradt tetemes hátralékok behajtására egy külön végrehajtót kellett kiküldeni. — A végrehajtás körüli erély hanyatlása újabban a pápai járásban is tapasztaltatott, miért legközelebb oda is kincstári végrehajtó lesz kiküldve. A bizottság az adófelügyelő jelentését tudomásul vette egyszersmind a devecseri és pápai szolgabírákra az 1876. XV. t. ez. 62. § ában körülírt felelősséget kimondta és a közvetlen adófizetők hátraléki kimutatásának mellékletképeni kiadása mellett felhívta az illetőket, hogy mulasztásukat 14 nap alatt pótolják és eljárásuk eredményéről, a befizetett összegek részletes felsorolásával az 1879. évi jan. hóban tartandó közig, bizottsági ülésre jeleutésöket annál inkább terjeszszék be, mert ha az adók befolyásában szárabavehető javulás addig sem állana be, a végrehajtás a fennidézett t. ez. 62. §-a értelmében költségökre küldendő közegek által fog teljesíttetni. A megyei árvaszék tevékenységét következő számadatok tüntetik elő: az okt. végén maradt elintézetlen 395 ügydarabhoz járúlt novemberben 360; elintéztetett pedig ülésben 188. ülésén kívül 179; összesen 367, elintézetlen 388. A kiadó hivatal 165 hátralékához járult 310 elintéztetett 400, elintézetlen 75. Az 1879. évi ill. országos kiállítás. B. Eötvös József halhatatlan emlékű írónk szavai szerint hazánk jövője kettőtől függ, u. m. az elért szellemi művelődéstől és a fejlett iparos munkásságtól. Úgy is van. E kettő teheti minden egyes ember, s így az egész nemzet anyagi állapotát virágzóvá. Helyesen jegyzi meg továbbá De Gesándo, hogy korunkban az szereti legjobban hazáját, ki legtöbbet dolgozik; a ki pedig henyél, az hazaáruló. Iparunk és gazdászatunk érdekében kötelességünk, hogy szomszédmegyénk és városunk kiállítása sikeresítésére mindent elkövessünk, mi csak tőlünk kitelik. Ne riadjunk vissza a Győrött rendezett kiállítás alkalmával irántunk tanúsított eljárás miatt. Hol közÖ3 miuduyájuuk és szeretett hazánk érdeke forog szóban, munkálkodjunk vállvetve lankadatlan buzgalommal; legyenek bár a viszonyok még oly mostohák is. Sőt ezek csak sarkalják és ösztönözzék tevékenységünket, nehogy annyira elmaradjunk, hogy mulasztásunkat sohapótolui képesek ne legyünk. Iparunk most is pang, hol vagyunk a művelt külföldhöz képest. Igaz, hazánkat kiválóan földmívelő országnak szeretjük tekintetni és állam- valamiut magáuháztartási számításunkat évről-évre a kedvező gazdasági kilátásokra építjük. De az épen lefolyt gaz- dasági év e tekintetben sem kevés megszívlelni valót tüntet fel. Szomorúan kell ugyanis tapasztalnunk, hogy mig Észak-Amerikából Franczia-, Angolország- és Schweizba, a három év előtt szállított 20 millió mérő gabonával szemben, az idén 300 millió mérő szállíttatott, addig a mi kivitelünk ugyanezen arányban csökkent és mi minden bő termésünk daczára koldusodunk. Anyagi érdekünkön kívül van még más szempont is, melyből a székesfehérvári kiállításról nem csak elmaradnunk nem szabad, hanem kötelességünk annak sikerét lehetőleg előmozdítanunk. Tudjuk mindnyájan, hogy a rendezendő kiállítás József fhg magas védnöksége alatt áll; ismerjük egyszersmind azon érzületet, melylyel őfensége nemzetünk és nemzeti iparunk iránt viseltetik; midőn tehát a kiállításon részt veszünk, egyszersmind őfensége iránti hálás indulatunk- és törhetlen ragaszkodásunknak adunk kifejezést. A kiállítás élén mint elnök gróf Zichy Jenő áll, ki fáradhatatlan tevékenységet fejt ki és az elvállalt tisztnek nemcsak nevét, ha nem terhét is a szent ügyet megillető egész odaadással viseli. Önzetlen és páratlan jelleme pedig teljes kezességet nyújt arra, hogy érdekeink kellően méltányolva lesznek. Lássuk most röviden azon czikkeket, melyekkel megyénk a kiállításon felléphet. Első helyen említjük a Bakony erdőterményeit és faiparczikkeit, mit követ kő- edénykészítményeivel Ajka, Hevend, Városlőd; avagy nem nyert-e páratlan porczellán gyárunk még mindannyiszor, ha versenyre kelt, kitüntetést ; malomiparunk az utóbbi nehány év alatt óriási előmenetelt tett; borainkért, melyek zamatjok, tartósságuk és kiviteli képes- ségök miatt Franczia- és Angolországbau oly szép hírnevet szereztek, semmi okunk sem lesz a pirulásra; szövőiparunk megállja a helyét, és ha csapómestereiuk megragadják az alkalmat, könnyen meggyőzhetnek bárkit is iparuk verseny- és életképességéről; megismertethetik készítményeiket a világgal és pi- aczot nyerhetnek oly vidékhelyen is, hova talán a veszprémi posztókészítményeknek még hirők sem jutott el; mi egyik fő hasznuk a kiállításoknak. Avagy nem ily kiállítás alkalmával rendelt meg a walesi herczeg és Dubas egy-egy subát a munkácsi magyarszücsnél. De mit szóljunk házi ipar-készítményeinkről, melyek a mi kiállításunk gyöngyét képezték és melyekkel különösen hölgyeink oly sok megérdemelt dicséretet arattak. Azóta pedig ezen tekintetben is haladtunk, mi az ipar általános pongása és mostoha viszonyokon kívül különösen annak tulajdonítható, hogy mindinkább tért nyer azon nézet, mely szerint anyagi helyzetünk emelésére a gazdaság, ipar és kereskedelem után a házi-ipar tehet legtöbbet. (Itt megsúghatom azt is, hogy a székesfehérvári leánytanoda egyik tanítónője, mint biztos forrásból tudom, már Bécsben is járt a kiállítandó tárgyakhoz szükséges anyag beszerzése végett) Ha már annyi kiállítható tárgyról szólottunk, ne feledkezzünk meg a mi kedves Balatonunkról sem, melynek partjain a halászat, habár a specialis terménye, a fogas, rohamos pusztulása iránt naprenden vannak a panaszok, még mindig eléggé virágzik. Talán ezen iparág köréből is akad egy-más becsülettel kiállítható. Az itt előmondottakkal nem volt más czélom, mint bebizonyítani, hogy vidékünk, daczára a folytonos panaszkodásnak, még műidig elég gazdag, csak mi legyüuk fáradhatatlanok és kitartók a természet kincseinek kiaknázásában és ne nézzük összetett kezekkel mások haladását. Végre van szerencsém tudomásra hozni, hogy a kiállításra szükséges bejelentési ívekkel bárkinek szívesen szolgálok. rBenkő István, a végrh. biz. kültagja. IRODALOM. Aláírásra felhívás „Pestalozzi válogatott pae- dagogiai munkáira.“ A magyar tanférfiak és tauügy- barátokhoz! Midőn tavaly Pestalozzi „Lénárd és Gertrud“ czimíí munkájának magyar kiadására elszántam magamat, azon meggyőződésben tettem, hogy hazánk tanfértiai, kik minden jóért és üdvösért lángolni képesek és a hazai tanügy előmozdításán egész lélekkel fáradoznak, ebbeli nehéz munkámat is fogják becses pártfogásukban részesíteni; e feltevésemben nem is csalatkoztam. A magyar tanügyi lapok ép úgy, mint az összes napi sajtó, igen kedvezd fogadtatásban részesítették vállalatomat, kartársaim pedig részint magán levelekben, részint az egyleti gyűlésekben tett nyilatkozatokkal szavaztak elismerést szerény munkásságomért és buzdítottak a megkezdett munka folytatására. Most tehát rajtam áll, hogy említett müvem előszavában tett ígéretemhez képest a munkát folytassam s noha ez a jelenlegi mostoha anyagi viszonyok között nagy nehézségekbe ütközik, mégis mindent elkövettem, hogy a munka kiadása saját érdekeim háttérbe szorítása mellett is megindulhasson. De valamint a földmives csak annyiban teheti kötelességét, hogy földjét kellően megmíveli s jó magját bele hinti, munkája Bikerét pedig a gondviseléstől várja: úgy én is kötelességemet vélem az által teljesíteni, ha anyagi és szellemi nehézséggel járó munkám megjelenését lehetővé teszem; a siker a t. ügytársak és tanügyba- rátok szives támogatásától függ. A mii szükségét fejtegetni már azért is felesleges, mert az eléggé nyilvánult a kedvező fogadtatásban, melyben az első három kötet részesült és azon tényben, hogy a magas kormány iskolai és népkönyvtárak számára ajánlta. Pestalozzi válogatott paedagogiai munkái mintegy négy kötetre fognak terjedni, melyek a következő jelesebb dolgozatait tartalmaznák: 1. kötet „Egy remete esti órái.“ — „Pestalozzi tanítása módja.“ — “Hogyan oktatja Gertrud gyermekeit.„ — Ezek szorosan vett methodical munkái. II. kötet „Hattyúdal“ Ebben egész paedagogiai működése és önéletrajza tárul elénk. III. kötet. „Mesék és alkalmi beszédek.“ IV. kötet. „Vegyes dolgozatok.“ Ezen összeállítás a hazai és külföldi legjelesebb paedagogusoknak tanácsára történt, kikkel ezen czélból érintkezésbe tettem magamat ; mind a mellett szívesen fogadok el bárkitől oly tanácsot, mely a munka javára szolgálhat. Az egész mii 10—12 füzetben jelenik meg, ■ mindegyik füzet 6-7 iv terjedelmű lesz a legcsinosabb kiállítással. Egy-egy füzet ára 50 kr. A füzetek ára kézbesítéskor fizetendő le. Minden hónapban megjelenik egy füzet. Egy-egy kötet 3 füzetből áll. Gyűjtőknek 10 példány ntán egy tiszteletpéldánynyal kedveskedem. Egyes megrendelések legczélszerübbsn levelezési lapon esz- közölhetők. Az aláírások legfelebb 1879. jan. 1-ig küldendők be. Zsengeri Samu, főv. tanító, Budapesten, V. kér. akadémia-uteza 3. szám. Bayer Ferenci »Bacsányi Jáuos“ czímű irodalmi tanulmányáaak második és befejező része küldetett be hozzánk a napokban. — A nagy gonddal s kútfő-tanulmánynyal irt mű ott veszi föl az elejtett fonalat, midőn Ba- csányi Hohenlohe herczegnőhöz intéz buzdító, majd Baróti Dávidhoz csititó leveleket, midőn ez Rajnis ellen sikra szállt. — Különös dicsérettel emeli ki „Barcsay Abrahámhoz* irt epistoláját, mely a busongó férfiúi kebel őszinte panasza; ismerteti ezután különböző társaihoz irt költői leveleit, melyekből kitűnik, mily szeretettel csüngött a férfias jellemű Bacsányi társain. — Majd kötetlen leveleit mutatja be, melyek hazai szépirodalmunkra vonatkozó megjegyzéseket foglalnak magukban. Irodalmi működésének ilyetén ismertetése után áttér a fogoly Bacsányira, kit mint a Martinovics-féle összeesküvés bűnrészesét törvény elé állítottak, mihez háttérül vázolja szerző az összeesküvés történetét. — Bacsányi fölmentetett, a miért széndarabbal örömében olyant talált írni börtöne falára, minek folytán a hétszemélyes tábla »önvédelmében elárult veszélyes elvei“ miatt egy évi fogságra kárhoztatta. — Egy álló esztendeig volt Kufstein lakója, melynek csöndes magányában csakis a költészet nyújtott neki vigaszt. Ezután Becsbe tért vissza, hol a kormánytól kért kenyeret, mert csakis a kormánytól nyerheté vissza — ez által elvett becsületét. Kapott is hivatalt az alsó-ausztriai cs. bank-igazgatóságnál — s itt nemsokára »Magyar Minerva“ ezímeu oly gyűjteményt indíta, mely költőink munkái kiadására volt hivatott. Bécsben sok küzdelem után végre megnyerő Gabrielláját s tűzhelyet alapított. És most következik Napoleon proclamatiojának Bacsányi által fordíttatása. — Még ha valóban tette volna is ezt Bacsányi, még akkor is menthető benne a hazája függetlenségét óhajtó magyar; de ‘Bacsányi e\t nem tette !! Nem tudja ugyau szerző, ki tette, de arról mélyen meg van győződve, hogy Bacsányi nem; mi pedig valljuk be, hogy itt a t. szerző érvei . gyengék s az eddigi hitet nehezen fogják megingatni. 1809. végén Bacsányi Párisba mebt, hoíá neje is követte, a helytartótanács pedig Őt ezalatt Magyarországon köröztette. Ezután még néhány lapon át Bacsányi keserű, zaklatott napjait festi a szerző, s ezzel véget ér a meggyőződés meleg hangján irt tanulmány, melyért őrömmel üdvözöljük szerzőt az irodalom-történet mezején. — th. Törvényjavaslat a természetes borok védelméről. 1. §. Természetes bor alatt csak friss szőlőbogyó mustjából és minden más anyagnak, habár a friss szőlőbogyó mustjának egyik alkatrészét képzi is, de a friss szőlőbogyó mustjához mesterséges módon adatik, s mely mesterséges módhoz Gall és Petiot pótborkószítési módja is tartozik; hozzáadása nélkül készített és kiforrott ital értetik. 2. §. A frisszőlőbogyóból és a friss szőlőbogyó mustjából Gáls és Petiét pótborkészítési módja szerint készített és kiforrott italt természetes bor név alatt forgalomba hozni, eladni vagy kimérni tilos, és csak pótbor név alatt engedtetik meg; a nem frisszőlőbogyó mustjából készített italnak pedig, vagyis az úgynevezett mfíbornak még a készítése is tilos. 3. §. A pótborkészítő pótborainak a forgalomba hozatalánál árjegyzékében ezen kifejezést »pótbor“ világosan kitenni, s ezenfelül ezt az eladási ajánlatoknál és az eladásnál határozottan és világosan kijelenteni, a hordókra olvashatólag és eltörőihetlenül ráírni, a palaczkokra pedig czímjegy alakjában reányo- mattatni köteles. 4. §. Úgy a természetes, mint a pótborokat csakis azon borvidék neve alatt szabad forgalomba hozni, eladni és ki is mérni, a mely borvidék anyagából készíttettek, és a mely borvidékről származtak; s a külföldről, Ausztriát is ideértve, behozott friss vagy szárított szőlőbogyókból a magyar korona országaiban készített természetes és pótborokat, a magyar korona országai bármely borvidékének neve
