Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-20 / 42. szám
,y g ü it fi T V. évfolyam. 1878. • 1'í.vJ 42-ik szám. iesőini '(§67§ '(li eey'gft iidbiiiia ,119^30! öiaxÍ97- I077J 8j9d9l Tffläsxorf ,üMß4tutii5i i£ fi AÍAÍflHfi V pq'/ ívn |£8£8 II A ét „Hív. Értesítő“ atiin fűlni). Előfizetési dij: Egén évre . . 6 frt - kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 kr. =01« wo 6 KÖZGAZDASÁGI, HELYI MgK’ ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. wSzerkesztőség és kiadó- !J hivatal: Yár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben, jj HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. =J A „Veszprém“- és a „Hivatalos Értesítődre elöíizetlietni Egész évre 6 frt — Félévre 3 frt — Negyedévre I frt 50 krral. Veszprém, 1878. szept. 20-án. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Balaton-FUred. A magyar fürdőket rendesen azzal szoktuk vádolni, hogy drágák és mégsem nyújtanak annyi kényelmet, amennyit az ember józanul igényelhetne. Sok igaz van e vádban; de aki a magyar fürdők és egyáltalán a magyar viszonyokat ismeri, az előtt nem lesz sem feltűnő, sem megfoghatatlan azon állításunk, hogy nálunk magyaroknál minden drága, igen drága. Sok, felette sok oka van ennek, miket itt egyenkint felsorolni sem nem szándékunk, sem nem lehető. Fő kétségkívül ezek közt a magyar embernek azon veleszületett rósz természete, hogy a magáét rendesen fitymálja, az idegen után pedig rajong; a belföldit, legyen az jó vagy rósz, egyaránt elhanyagolja, a külföldit még akkor is pártolja, ha az szembeszökőleg silányabb a honinál. E nemzeti rósz szokásunk segítette jó részben a szomszédos külföldi fürdőket fényes gazdagságra és tette lehetővé, hogy azok oly kényelmet nyújthatnak, amilyent csak szemünk szájunk megkiván ; de egyszersmind e rósz szokásunknak köszönhetjük, hogy hazai fürdőink sokáig, igen sokáig primitiv-állapotban sinlődtek és kénytelenek voltak, hogy megélhessenek, a nem épen dúsgazdag fürdőközönség zsebére appellálni. Talán e tekintetben fordulatot jelezhetünk, ha a fürdő-idény elmúltával egyik legelső fürdőhelyünknek, Balaton-Ftirednek szentelünk néhány megfigyelő pillanatot. Azon meggyőződésben, hogy alig van betegség, mely ellen hazai fürdőink nem nyújtanának segélyt, mindinkább sürgette a fürdőközönség a balatonfüredi igazgatóságot, hogy a kényelem tekintetében nagyobb beruházásokra van szükség, mint eddig volt. Az igazgatóság ezt belátva kieszközölte, hogy Balaton- Füreden oly építkezések történtek, melyek által Balaton-Füred egyszerre a világfürdők sorába helyezkedett. A letűnt fürdőidény kitkit meggyőzött arról, hogy a közönség kívánalma teljesült; a díszes kávécsarnok, a födött sétány, a gyógyteremnek felvitt falai jótékonyan hatottak mindazokra, akik nem esnek kétségbe a magyar fürdők jövője felett és lelkendezve jegyeznek fel minden mozzanatot, ami a magyar haladás nyomait jelezheti, hogy a magyar lelkesedést fokozza, a magyar hazaszeretetet öregbítse és a magyarral mindinkább beláttassa, hogy számára a nagy világon csakugyan nincs a magyar földön kivííl hely, mely őt boldogíthatná. De nem csak az új építkezésekkel tűnt fel az idén Balaton-Füred, hanem egy irodalmi művel is, mely Balaton-Füred történetében korszakot alkot vagy legalább korszakot jelez és ez Jalsovics Aladárnak „A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei“ czímtí és tartalmú munkája, mely hiányt pótol, hiányt különösen a magyar fürdők irodalmában. Átöleli e mű vonzó és keresetlen előadás- és nyelvben mindazt, amit Balaton-Füred múltja- és jelenéről érdekes tudni, utasításokat adva mindenre, amit csak fürdővendég óhajt. Több e mű, mint pusztán balatonfüredi Bedecker; mert áttöri előadását a költészet szálaival is, közbe szőve jeles költőinknek egyes, a Balaton vidékének szépségeit megdaloló költeményeit és igy gyönyörködtetve utasít és utasítva gyönyörködtet. De szegény ember szándékát boldog Isten bírja. A fürdőintézet ezen megfeszített törekvése és az ez által felmutatott baladás az idén még nem állott a leghelyesebb arányban a nagy • közönség pártolásával. Balaton-Füred többet érdemelt volna; azonban, ha az elemek csapásait, az idény elején volt hosszas esőzéseket, a sajnos háborút, a párisi világkiállítást, a képviselő- választásokat, a rósz idők miatt megrekedt külmunkát és sok más gátló körülményt tekintetbe veszünk, igazat adunk a türdőigazgatóság ezen a napokban hozzánk intézett sorainak: „daczára mindezen ellenséges tényezőknek a fürdőidény, ha nem is fényes, de kielégítő sikerűnek mondható s e sikerben legnagyobb része van a födött sétánynak, mert a nélkül a főidényben, mikor a szűnni nem akaró esőzések voltak, Balaton-Füred üres lett. volna. így azonban az összes fürdő vendégek cor- sót tartottak a födött sétány alatt s az élénk csevegés negyon kellemes vidámságot kölcsönzött az egész sürgő jelenetnek.“ Látni tehát, hogy az új építkezések új, az eddiginél nagyobb számát fogják rendes körülmények közt előidézni a vendégeknek, kikre a jövő idény alatt már a díszes gyógyterem és az összes helyiségek készen fognak várni. A lelkünk örül, valahányszor a magyar haladásnak egy-egy mozzanatát jelezhetjük. Jól esik ezt tennünk különösen napjainkban, midőn a hazánk és nemzetünk felett összetornyosult vészfelhőkből ezen intést véljük hallani: Magyar, résen légy, mert elleneid örökségedre törnek ! A m. k. belügyminiszter úr 41263. sz. a. e körrendeletét küldte meg valamennyi törvényhatóságnak : A táborban megsebesült é3 megbetegedett harczosoknak a katonai gyógyintézeteken kívül is történendő elhelyezése —, gyógykezelése — s ápolásának biztosítása czél- jából felhívom a törvényhatóságot, hogy a törvényhatósága területén létező közkórházak, továbbá a törvényhatóságok és községek tulajdonában levő magánkórházak igazgatóit, nemkülönben a magánegyének kórházainak tulajdonosait az iránti nyilatkozatra szólítsa fel, hogy tekintve a hazatiui és emberbaráti czélt, ez intézetek mindenike hány megsebesült, illetőleg megbetegült harczost ajánlkozik gyógykezelés és ápolás végett befogadni? és pedig hányat a tisztikarhoz, hányat az altiszti s hányat a legénységhez tartozó katonai egyénekből; végül hajlandó-e az intézet mindezeket díjtalan gyógykezelésben és ápolásban részesíteni? s ha nem, mily feltételek alatt? A beérkezendő válaszok alapján egy táblás kimutatás szerkesztendő, melyből kiA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Ködfátyolképek a nők történetéből. (Folytatás.) A gyakorlati valóság szerint a külső takaró még mindig nagyon sokat nyom a latban, mig a művészet magát a nőt emeli ki, mint lényeget, melynél a ruha csak nagyon is mellékes a szépségre nézve. Tekintsük meg e czélból a régi görögök örök szépségű szobrait, vagy azon madonnaképeket, melyeket az újkori festészet legavatottabb szellemei ihlettek a vászonra, s állításunkat tények fogják igazolni. Bár a valóságos életben akár a régi görögöknél, akár az újkori népeknél szokás volt mindig függőt, nyaklánczot és más egyéb ékszert hordani, mégis ilyesfélét sem a görög művészet női szobrain, sem a madonna-képeken nem látunk. Sőt még a ruházat is egyiknél úgy, mint a másiknál semminemű divathoz nincs alkalmazva, hanem valami általános színezetű és olyszerű, mely világosan értésünkre a^ja, hogy a lényeg itt a nő, mig a ruha csak járulék. Meddig kell még a nőknek történetileg fejlődni, hogy e művészi és igazán szép állapot, mint az időknek érett gyümölcse necsak egyeseknél, hanem mindannyinál, mint általános gyakorlat megjöjjön, azt világosan meg nem jósolhatjuk, de hogy az következik, a nők történetének egy másik jelenségéből sejthetjük. Az imént említettük, hogy a szépséget, mint a nők lényeges jellemvonását még nem ismerjük úgy, ha azt csak mint a nőkben magukban nyilatkozó eszmét tekintjük, hanem azon hatást is számításba kell vennünk, a melyet az az emberiség másik nemére gyakorol. Ezt a hatást az ő történeti mozzanataiban a költészet igéi adják értésünkre. A tárgyak közt, melyek az emberi kebleket legelőször erősebben dobogtatták s azokról valami emelkedettebb hangon beszélni, azaz költeni kényszeritették, elsők valának az elemek. Majd ezek lassanként mellőztetésben részesülve jöttek a vallásnak eszméi, a hadi vitézség tettei és egyebek, melyek szinte a költészet kútforrásaiul szolgáltak. Végre a szív érezni kezdte azon hatást is, melyet a nőkben megtestesült szépség idézett elő rajta s hangokba öntötte ebbeli állapotát. A legrégibb e nemű nyilatkozatra találunk a zsidó nép irodalmában, az énekek énekében. „Én galambom, .ki a kősziklák üregeiben lakozol és a kőfalak hasadékaiban, mutasd meg nekem or- czádat, zengjen füleimben szózatod, mert a te szavad nekem édes és a te orczád bájoló.“ (II. r. 14. v.) így folytatódik ez tovább is a nevezett műben. Mások e költeményben talán kicsinyes szerelmi ömlengést látnak, de mi ezt oly jelentékeny irodalmi dolognak tartjuk, a mely többet ér mindazon háborúknál, melyeket Izrael népe a filiszteusokkal, vagy egyéb szomszéd népekkel vívott. A műveletlenségnek, a barbárságnak mindig egyik legvilágosabb jele szokott lenni azon közönyösség, mely nem tud megindulni s gyöngédebb érzelmekre hangolódni semminemű női szépség láttára. A vad népeknél a nő nem is képezi e tekintetben a figyelem tárgyát. Azért az emberiesülésnek nem csekély előmeneteléül tekinthetjük azon állapotot, midőn a női szépség, mint a költészet által fölkarolt tényező kezdett szerepelni. A görögöknél és rómaiaknál az államiság meg nemzetiség eszméinek túlságos kifejlődése következtében a nőiség meglehetősen háttérbe szorult, de azért a két klassikus nemzet költészete nincs oly helyek hiával, melyek meggyőznek benuünket arról, hogy a női szépség iránti érdeklődést illetőleg a görögök és rómaiak nem állottak hátrább a zsidóknál. A ki olvassa Homérosz költeményeit, a csaták ecsetelése közben lehetetlen fülébe nem csendülni azon szelidebb hangoknak is, melyeket e nagy zenébe a női szépség szolgáltatott. Hera istenasszonyt már csak fehérkarunak, Athenát pedig ökör- vagy kékszemünek nevezi Homérosz. A rómaiaknál meg Ovidius egész egy kőlteméuyfüzért szerzett a nők iránti viszonyról, a szerelem mesterségéről. De ami csak úgy mellékesen fordult elő az ó-kori költészetben, azt a középkor a költészetnek egyik lényeges ágává fejlesztette. A Provence, Vaucluse, Petrarca, Laura stb. nevek mindig emlékezetesek maradnak azok előtt, akik képesek fölfogni a női szépség értékét s azon visszfényt, melyet az a kedélyeken előidéz. Hiába teszi Voltaire a középkor iránti keseredésben azon gúnyos megjegyzést, hogy ha a Scipiok is szerelmi ömlengésekkel töltötték volna az időt, mint a középkor lovagjai, nem volnának a történelem lapjain a nagyszerű pun háborúk, mert a középkor szerelmi költészete mindenha hajnalpirulata marad azon nagy fontosságú művelődési eseménynek, melynél fogva a nők, mint a társadalmi életnek tényezői, arra szépítő befolyásukat kezdték gyakorolni. A költészet tehát, amely már századokon át tolmácsolja a nőkben megtestesült szépség szemlélete által támadt érzelmeket, vajmi bőséges példákat szolgáltat arra nézve, hogy vájjon az öltözék, pipere, ékszer, vagy más efféle-e az, a mi a férfiúi sziveket lelkesedésbe hozta vagy pedig maga a nő, amely a tulaj don- képeni szépségben semminemű ruházat által nem nyerhet. Nem mondjuk, hogy a költeményekben, melyek nőkről vagy szerelemről énekelnek, soha említés sem történik a ruházatról, de azt is meg kell vallanunk, hogy tulajdoukép mindig a hajfürtök, az arcz az ajk, a szemek, a kebel stb. az, amiről a szépség által elragadott költői kedély zengedez. Meggyőzhet e felöl bennünket az énekek éneke, meg Petrarca, meg Kisfaludy, vagy akármely ilyen egyén költészete, mely idő vagy földrész telnntetben talán óriási távolságra esik egymástól. A költészet és művészet az egyhangú tanúságából méltán következtethetjük, hogy a ruházatnak az emberiség történetében valami egyéb rendeltetése van, mintsem hogy az, mint szépségi tényező szerepeljen. Váry Gellért. (Vége köv.) Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ és „Bodon, a magyar nemzet története“ megrendelési felhívása
