Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

pálya fogja az osztrák igazgatóságok nevében a kormányhoz az ebbeli felterjesztést intézni. — A leadó vaspályák ezentúl az összes vasúti illetékekért felelőssé tétetnek. — A petróleum­mal való világítás megtiltása a coupékban a kormánynál kieszközlendő. — Mobilizálás ese­tében a kölcsönös segélyezés elve a szolgálati személyzetnél egyhangúlag elfogadtatott. — Elvileg elfogadtatott, hogy ha két vagy több egy és ugyanazon vasúti vonal, egy harmadik idegen vonal által elválasztatik, minden vonal a szállítási határidőre vonatkozólag önálló vasútnak tekintetik. — Azon bizottsági jelen­tés, mely egy ezüst clearinghouse életbelép­tetését javasolja, figyelembevétel végett az összes vasúti igazgatóságoknak ajánltatik, és e részben még további tanulmányozások eszkö­zöltetnek. — A román vasutak hozzájárulása az osztrák-magyar vasutak által megállapított kocsidijak elszámolásához, tudomásul vétetett. — A központi leszámolási hivatal felügyelő- bizottsága ismét megválasztatott. — A folyó évi október hóban tartandó értekezlet Prágába tűzetett ki. Heti szemle. — sept. 14. Boszniából és Herczegovinából gyéren jönnek a hírek. — Szamecz dandára kemény küzdelmet vívott a fölkelőkkel Kljucs mellett, a küzdelem diadallal végződött s Kljucs vi­déke teljesen meg van tisztítva az ellenségtől. Kisebb csatározások voltak még Ljeskovácz és Prosziczena mellett. — Trebinjét megszáll­ták az osztrák-magyar csapatok. Bihácsnál Zách vezérőrnagy nagyszámú felkelőre buk­kant, s makacs küzdelem után kénytelen volt visszavonulni. — Philipovics táborszernagy főhadiszállását sept. 28-án Broódba teszi át, hogy innét gyorsabban közölhesse parancsait az egyes hadtestekkel. * A Balkán félszigeten minden forrongásban van. A porta tekintélye nagyon megcsökkent, főhivatalnokait vagy elkergetik, vagy lelökik. Mehemed Ali egész kíséretével együtt felkon- czoltatott, helyébe békítő biztossá Ozmán vagy Dervis pasa fog kineveztetni. A kinevezendő biztos egyszersmind a Kossovában összponto­sított 32 zászlóaljból álló hadtest parancsnoka lesz. Mindezeknél fontosabb az a hir, mely szerint Oroszország felszólította Szerbiát, hogy milicziáját haza ne bocsássa, Montenegrónak pedig egy millió rubelt bocsát az actio meg­kezdésére. A görög király aláírta a mozgósí­tási parancsot. A korfui bank két millió drachma előleget adott a kormánynak. * 9-én nyittatott meg a német birodalmi gyűlés. A trónbeszéd kizárólag a sociálisták ellen hozandó törvényjavaslattal foglalkozik. Igen tisztelt szerkesztő úr! A „Veszprém* folyó hó 8-án vagyis legutóbb megjelent számának vezérczikkében az iparosok figyelmeztetnek az ugyanazon lapban már korábban megjelent, — a hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület irodája által közzétett, — a hazai iparosokhoz szóló felhívásra. Valóban, különösen a helybeli iparosok nagy elismeréssel és köszönettel vehetnék ama felhívásnak czikkiró úr általi felmelegítését, ha abból csakhamar ki nem tűnnék, hogy az ! ének birhatása volt. Az agg Dondley rég egy­másnak szánta őket és Ő reménynyel szivében sietett arája ölelésére. Annyival inkább elke­serítő most az a tudat, hogy Ella gyűlöli; gyűlöli csupán azért, mert nem felel meg az ő ideálképének. Gondolkodott hosszasan,. . . sokáig,. .. mindenfélét. Hirtelen csak felemelte fejét és bátyjához fordult. — Bátyám! Bizik-e bennem feltétlenül ? — Miért e kérdés ? — Akarom tndni. — Bízom. — Föltétlenül? — Teljesen. — ügy engedjen engem tenni s ne kér­dezzen semmit, hogy miért vagy miképen, és én Ígérem, esküszöm önnek, hogy Ella 48 óra múlva teljesen kiábrándul képzelgéseiből. — Lehetséges volna? — Szavamra mondom, igen. Engedje meg, hogy Ella New-Yorkba menjen, anyámat az ön testvérét meglátogatni. — Egyedül? — Nem. Én leszek utitársa. Aztán még egyet, hallgassa el nevemet s hagyjon addig ismeretlennek maradnom előtte mig éu jónak nem látom felfedni magamat. Ne is gyanítsa, hogy unokatestvérével utazik egy coupéoan. — Különös kívánság. — Kérem. — Legyen. Beleegyezem. Bízom benned. — Köszönöm bátyám. Most pedig hívja be Ellát s adja tudtára elutazását; én addig a függöny mellé rejtőzöm. Az öreg nem tudván megmagyarázni még a legközelebbi képviselőválasztás utóha­tása alatt íratott, azért eugedje t. czikkiró úr! hogy arra egypár megjegyzést tegyek. Elismerem azon igazságot, mely ott felhozatik, hogy az iparosok nem tökéletesek, csakhogy azok is földi teremtmények lévén tökéletesek azok sem lehetnek, — tovább az is mondatik, hogy a tökéletlenséghez még a pontatlanság is hozzá járul, no az is lehetséges, — csak­hogy a pontatlanság, azt hiszem, szinte nem illetheti, mint már egyedül az iparosokat, hát nem találkozunk-e mindenfelé azzal, de magok között a megrendelők között talán nincsenek is pontatlanok? Sokszor szemükre vetik az iparosoknak, hogy politizálnak, hogy saját eszök, saját meg- gyoződésök után mernek indulni, ezt azok nagyon zokon szokták venni, akik szeretik az iparosokat tüskön-bokron keresztülhajtani, hogy magoknak valami zsíros konezot szerezhessenek, de különösen a mostani körülmények között nem merném az iparosoknak szemükre vetni, hogy politizálnak, hát ki az széles e hazában, aki ma nem politizál, ki az, kinek férjét, gyermekét, testvérét, rokonát, barátját vagy ismerősét nem hurczolták volna el, vagy aki remegve ne várná a legnagyobb félelemben azon lesújtó pillanatot, melyben házi tűzhelyé­től, kedves övéi köréből el fog hurczoltatni, hogy ott a megaláztatásban szinte részt ve­gyen, vagy nem látni-e elhagyatott asszonyo­kat, kik reszketve lesik a lapok megérkezését, félve tudakolják meg, hogy kinek életéért re­megnek, egyetlen kenyérkeresőnk nincs-e már a holtak között feljegyezve, és ez napról napra igy tart, erre azt mondják, hogy az iparosok ne politizáljanak. Hogy pedig a kancsó fenekének tanul­mányozásához nem értenek-e mások jobban mint az iparosok, azt vitatni nem akarom, mert azt hiszem, hogy mielőtt ilyen dolgokat bojgatni akarunk, ahhoz személyes tapasztala­tot és ismeretet kell szereznünk. Végre az iparosok főhibájául rovatik, még fel a czikkben, hogy nincs közöttük ösz- szetartás, azt én is határozottan elismerem, csak hogy azon főhibának fő okát szeréntem nem ott találjuk fel, hol azt a t. czikkiró véli feltalálni, hanem leges-legelső sorban az ipartörvény korlátlanságában; még azon helyes irányban változtatás nem történik addig azt, hiszem, az annyira emlegetett és kívánt ösz- szetartás és társulás eszméje csak jó kívánat marad, azért mindazoknak, kik az ipar-ügye­ket nem csak szájukon, de szivükön is vise­lik és kik az ipar-ügynek jó szolgálatot akar­nak tenni, tartozzanak bármely osztályához a társadalomnak, csak az ipartörvénynek a tör­vényhozás általi mielőbbi megváltoztatása le- j hét legelső üdvös törekvésűk, hogy az iparo­sok társulatát és tömörülését bizonyos körök a legnagyobb ellenszenvvel fogadják, azt ne­künk veszprémi iparosoknak elég alkalmunk volt tapasztalni, de az csak azok által tekin­tetik ferde szemmel, kik félnek tőle, mint az ördög a tömjéntől. Hazafiui tisztelettel vagyok a tekintetes szerkesztő urnák Veszprém 1878. szept. 12-én kész szolgája Balogh Károly. Jobban szerettem volna, ha városunk iparosai közöl más és nem tisztelt Balogh Károly úr vállalkozik vezérczikkem ellen sorompóba lépni, legalább nem kellett volna öcscsének különös magaviseletét, vakon enge­delmeskedett. Csengettek mire kevés idő múlva unokája lépett a terembe. — Kedves gyermekem — szólt hozzá nyájasan — látogatóm volt New-Yorkból. Egy régi barátom fia. Láttad nemde? Mit szólasz hozzá ? — Közönséges ember. — Pedig igen művelt szellemdus fiatal ember. — Csak nem akarsz összeházasítani vele nagyatyus, — szólt Ella mosolyogva, hogy an­nyira dicséred? — Miért nem, ha szeretni tudnád. — Gyűlölném őt, szólt Ella hevesen. A függöny megmozdult egy pillanatra az abla­kon, mit azonban a társalgók közül egyik sem vett észre. Az öreg fájdalmas pillantást ve­tett unokájára. Azután nyájasan megfogta kezét. — Kedves leányom — szólt — jer ide, ülj mellém, ügy. Egészen ide hozzám, még közelebb, No most add ide kezecskédet és figyelj. Tudod, hogy mennyire szeretlek, akarsz e te öreg nagyatyusoduak egy igen nagy örö­met szerezni. — Mindent kedves atyuskám, csak a házasságról ne szólj semmit. Tudod, hogy ebben nem engedelmeskedhetem. — Ne lélj, egy szót sem szólok róla többé. Egész mást akarok mondani. Tudod hogy nekem New-Vorkban él egy testvérem. — Tudom. — Nos hát az én Annám már régóta kér, hogy látogassam meg. Nem tehetem mert beteg vagyok. Látogasd meg te helyettem kedves leányom. senkit a nyilvánosság előtt következetlenséggel vádolnom, de igy kénytelen vagyok kijelentem, hogy városunkban az általam felhozott hibáit a magyar iparosoknak épen magától t. Balogh Károly úrtól hallottam még pedig saját ven­dégszerető asztalánál a veszprémi kiállítás után, természetesen azóta tanulmányoztam az ügyet és a nevezett hibákat közvetlen szemé­lyes tapasztalásból nagyonis igazaknak találtam. Hogy czikkem a képviselőválasztás utó­hatása alatt Íratott volna, azt miut teljesen légből kapott állítást vissza kell utasítanom. Itteni életem és működésem sokkal nyíltabb mint hogy t. Balogh úr nem tudná, miszerint én az utóbbi képviselőválasztás korteskedései­ben épen semmi részt sem vettem, mert ép akkor távol is voltam és csak a szavazásra jöttem haza, hogy polgári kötelességemet tel­jesítsem és következetlenségbe ne essem az által, hogy másokat az urnához utasítok, ma­gam pedig attól távol maradok. E mellett nem én figyelmeztettem-e a választó polgáro­kat több czikkemben, hogy a politikai meg- hasonlást át ne vigyék a magánéletbe stb. stb.? És vajon utóbbi czikkem csak egy párt iparosairól szólt-e? Hol lehet itt még csak árnyékát is látui a pártoskodásnak ? Azon politizálás, mely czikkemben je­lezve van, minden ép itéletü ember előtt más, mint az, hogy most a hátrahagyott családok szomorkodva lesik a csatatér híreit. Hogy a kancsó fenekét mások nem ta- nulmáuyozzák-e jobban, nem tartozik ide; itt nem másokról, hanem azon iparosokról volt szó, akik e szenvedélynek hódolnak. Nagyon szomorú dolog az, ha már any- nyira vagyunk, hogy iparosaink közt az egyet­értést és összetartást csak ipartörvény hoz­hatja meg, akkor arra az egyetértés- és ösz- szetartásra várhatunk, míg a világ világ lesz. Nem épen az ipartörvény hiáuyában keilene-e az iparosoknak összetartaniok, hogy a törvény- hozást erre kényszerítsék? Sajátságos fellogás! Lévay Imre, szerkesztő. T a n ü g y. A vallás- és közoktatási m. k. minisz­tériumtól megyénk k. tanfelügyelőjéhez 20503. szám alatt e fontos rendelet érkezett: Tudomásom van arról, hogy igen sok izr. népiskolában a gyermekek 8 órán át, néhol pedig kora reggeltől alkonyatig tanít­tatnak és a szorgalomidő szünetelés nélkül 12 hónapon át tart. Tapasztalásból tudom továbbá, hogy eme paedagogico-didacticai és egészségtani szem­pontból téves és kárhozatos gyakorlat néhol a tanító túlbuzgóságából ered, leggyakrabban azonban az üzérkedéssel egész napon át el­foglalt szülők önösségének, vagy hibás gon­dosságának róható fel, kik a tanítót ily rend és törvény ellenes működésre kényszerítik, meg nem gondolva azt, hogy a fejlődő zsenge gyermeknek huzamos munkával zárt helyen való terhes elfoglalása a testi szervek elsat- nyulását és a lelki tehetségek eltompulását s anuálfogva hiányos kifejlődését vonják maguk után. Az állam, — melynek egyik leg­fontosabb életérdeke és feladata az, hogy polgárai necsak szellemileg, hanem egyszers­mind testileg is lehető épekké neveltessenek, — a nevelés és oktatás ezen vezérelvét az 1868. 38. t. ez. 52. §-ában fejezte ki. — Hogyan? egyedül? — Nem. Az a fiatal ember, kit,,előbb itt láttál, fog elkísérni nagy utadra. Ő lesz utitársad. Ella borzalmas tekintetet vetett nagy­atyjára. — Nagyatyus! mit gondolsz? Én egy ismeretlen férfival. . . — Szót se. Akarod-e vagy nem? Szeretsz-e vagy nem ? Most mutasd meg, hogy engedelmes gyermek vagy. Nos? Ella hosszú habozás után elhatározá ma­gát. — Megteszem. Az öreg arcza e szóra felvidult. — ügy. Most már szeretlek rósz gyer­mek. Menj és készülj Holnap utón akarlak látni Egy néma, szeretetteljes C3Ókot nyomott az ifjú leány homlokára és elboesájtá. Alig távozott el Ella, midőn az ablakmélyedésből Gusztáv lépett elő. — Nos? — kérdé az öreg — kallód­tad ? — Igen. Köszönöm nagybátyám. Eskü­szöm, hogy Ella 48 óra lefolyása után szeretni fog s önként fogja siettetni velem egybekelését­Az öreg arcza reményt kifejezőleg volt az ifjúra függesztve. — Adja Isten! (Folyt, kör.) V. Sárffy Ignác{. A törvény ezen szakasza a mindennapi iskolákban a heti tanórák számának minimumát beleértve a hit- és erkölcstant, kivéve a test­gyakorlatot, mezőgazdasági és kertészeti gya­korlatokat, 20, maximumát heti 25 órában állapította meg, mely intézkedéssel a nép­iskolai tanuló ifjúságnak káros túlterheltetését kívánta megakadályozni. Az izr. congressusi szabályzat szerint szervezett hitközségek által fenntartott u. n. izr. congressusi népiskolák tanóráira vonat­kozólag az izr. congressusi szabályzat V. sza­kaszának 17. úgy nemkülönben az évi iskolai szünidő tartamát illetőleg a 18. §-ai rendel­keznek, mely utóbbi az évi szünidőt két hó­napra szabja. Ugyanezen t. ez. 57. § a az iskolai szorgalomidőt falu helyen éven át leg­alább 8, városokban legalább 9 hóra szabván, az évi nagyszünidő tartamát illetőleg elegendő útmutatást nyújt, A hazai népiskolák többségénél dívó gyakorlat, mely szerint a nagy szünidő az év két legforróbb nyári (julius és augusztus) havára esik, immár egészségi szempontból is helyeselhető, de e szünidővel a néptanítónak tovább képzésére különféle tanfolyamok (torna stb. tanfolyam) látogatására is mód nyujtatik. Mindezeknél fogva s figyelemmel a m. kir. honvédelmi miniszter úr és köztem tör­tént azon megállapodásra, mely szerint a hadköteles néptanítók az évi fegyvergyakor­latok végzésére augusztus havában és szep­tember hava két hetében behivatnak, ezennel elrendelem, hogy az izr. népiskoláknál a fenti körülményekhez mért s a helyi szükséghez képest esetleg hosszabb de évenként egy folytában legalább is a két hónapra terjedő szüuidő, valamint az 1868. XXXVIII. t. ez. 52. § ában kifejezett heti tanítási órák száma megtartassák. Egyidejűleg az orsz. izr. iroda és az orth. izr. közvetítő bizottság elnökeit felhív­tam, hogy az iskolaszéki elnököket erről azonnal tudósítsák s ezen rendeletem pontos és lelkiismeretes foganatosítása czéljából a megfelelő intézkedést saját hatáskörükben megtegyék. Midőn tek. uraságodat a végrehajtás szigorú ellenőrzésével megbíznám, egyúttal felhívom, hogy külön autonom végrehajtó kö­zeggel nem rendelkező u. n. statusquo ante izr. népiskolákra nézve a további szükséges intézkedést saját hatáskörében tegye meg s bármely izr. iskolánál e részben tapasztalandó eltérések azonnali megszüntetése czéljából, szükség esetén a közigazg. bizottság utján kellőleg intézkedjék s eljárása eredményéről mindenkor tegyen hozzám azonnal jelentést. Budapesten, 1878. évi szeptember hó L 3-án. — A miniszter úr meghagyásából: Gönc\y Pál, miniszteri tanácsos. HÍREINK. * Alakuló gyűlés. — A behívott hadkö­telesek családjainak segélyzésére kiküldött bizottság a tagok szép számú részvéte mellett f. hó 12-én tartotta a polgármesteri hivatal­ban alakuló gyűlését, elnökül mélt. és ft. Pribék István urat, jegyzőül Beck Alajos és pénztárnokul Eszterhay Ferencz urakat válasz­totta meg; egyszersmind határozatilag ki­mondta, hogy segélyzésben kizárólag csak a Veszprém városból behivottak családjait és esetleg a veszprémi sebesülteket fogja része­síteni. A gyűlés folyamából, mint igen örven­detes jelenséget kell kiemelnünk a tagok lel­kesedését, melynél fogva a legnagyobb kész­séggel vállalkoztak arra, hogy a gyűjtést városrészenkint személyesen fogják eszközölni. Mint minden szép- és nemesben jó példával ment itt is elő az elnök úr Öméltósága, ki, midőn egy tag azon indítványt tette, hogy az elnök, jegyző és pénztárnok a személyes gyűjtés alól mentetnének fel, határozottan kijelentette, hogy ö ezt személyére nézve el nem fogadja. A magas állású, érdemekben gazdag és teendőkkel tulbalmozott egyház- nagy ezen nyilatkozata csak fokozhatta a kü- lüuben is meglevő lelkesedést. A polgármes­teri hivatalban begyült adományok jegyzékét máshol veszik t. olvasóink, miért is itt csak azt említjük meg, hogy azok a bizottság pénztárnokának átadattak, úgy szintén a jó­tékony nőegylet nevében Beck Alajos egyleti titkár által bemutatott és a bizottság által köszönettel vett 50 írt is, mint az aug. 22-éu rendezett közvacsora jövedelmének fele 3ü írt, és a nőegylet által megajánlott havonkinti 20 Írtnak szeptemberre eső részlete. — Az eddigi adományok összege 300 frt és 1 db C3. kir. arany. *A segélyzö bizottság tagjai polóták sze­rint így csoportosúlva fogják a gyűjtést esz­közölni : I. Pribék István, Wurda Manó, Hütt­ner Sándor. II. Palotay Ferencz, Csolnoky László, Weisz Ede. III. Kissovits József, Pongráez Dániel, Horváth József. IV. Forin­tos István, Szenté Ferencz, Rothauser Mór. V. Spránszky Ferencz, Brenner Lőrinck, Höch- muth Ábrahám. VI. Vogronics Antal, Megyesjr

Next

/
Oldalképek
Tartalom