Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-25 / 34. szám
V. évfolyam. 1878. 34-ik szám. Veszprém, Augusztus 25. Wo<s\a es „Hív. Értesítő“ megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj : Egész évre . - 6 frt - kr Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egy'es példán)- ára IS kr. KÖZGAZDASAGI, HELYI »rö= 6 ÉRDEKŰ. MIVELÖDÉSI ÉS =51, VESZPRÉM a MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad ée nyugtáz KRAUSZ ARMIN kiarTkereiktiéie Vesiprámt!». HIRDETÉSEK egyhasábos petltsor 6 kr. NYILTTÉR petit.soronkint 15 kr. s külön minden beigtatísért 30 kr. bélyeg. ?1S= ....... ......""■■'Q/J ! Ál lítsunk kisdedmenhelyeket. A gyermekkertek és kisdedovó- dák, mint minden uj eszme, csak hosszú küzdelem után talál olyan általános elismerésre, hogy a felett ma már senki sem kételkedik, miszerint azok csakugyan igen hasznos intézetek, hanem többnyire a felállítás mikéntjének, gyakran a valónál sokkal nagyobbnak képzelt nehézségein akad meg, ezen üdvös eszmének megtestesítése. Úgy látszik, ezen a bajon, akart az orsz. kisdedóvoda-egyesület segíteni, midőn a városi kisdednevelő — óvó- intézetek, s falusi óvódák (menhelyek) felállítása és szervezése tárgyában, utasítását kiadta. — Mely szerint városokban, s népesebb, illetve vagyonosabb, községekben, a költségesebb gyermekkertek, falun pedig, az anyagi erőhöz képest, vagy állandó, vagy, csak a munkaidő tartamára megnyitandó, gyermekmenhelyeket kell felállítani. Ezúttal mellőzve a gyermekkerteket, csak a falusi menhelyekről akarok megemlékezni, mint olyanokról, melyeknek létrehozatala a mi népünkre nézve égető szükségnek mondható, mert mig egész napot kénytelen hajlékától távol munkával tölteni, egyenesen áldásosnak kell egy olyan intézetet tartania, melyben az alatt kisdedeit, biztosan és okosan elhelyezheti. Lássuk tehát az utasítás szerint, mit kell tennünk, ha állandó gyermekmenhelyet akarunk létrehozni ? Legelőbb válaszszunk községünkben egy nőt, ki a gyermekeket szereti, s vállalkozik a menhely vezetésére. E nőnél fökelék, hogy egészséges legyen; erkölcsi magaviseleté ellen ne lehessen kifogás; tudjon Írni, énekelni, olvasni. E nő beérheti 10—15 frt havi fizetéssel, melyhez a gyermekes szülők sorban szívesen és megerőtetés nélkül adhatnak, egy-egy napra való eleséget. Ily feltételek mellett a kiadás meg sem érezhető, alkalmas nőt pedig találhatni mindenkor. E nőt küldjük el a legközelebbi város rendes óvodájába, hol egy két hónap alatt annyira begyakorolhatja magát, hogy képes lesz a gyermekeket elfoglalni s gondozni. Ez idő alatt válaszszunk ki egy alkalmas helyet, és rendezzük be. Továbbá milyen legyen a kisdedek, menedékhelyének helyisége? Hogy ez a községnek, mely részén legyen, nem lényeges dolog; lehet a község végén is, ha a központon alkalmas helylyel nem rendelkezhetünk. — Legfőbb csak az, hogy a kiválasztandó hely egészséges levegővel és jó ivóvízzel bírjon. Menhelynek oly helyiség kell, melyben legyen egy jó nagy szoba a gyermekek, és egy kisebb a vezetőnő részére. Ez azouban csak ott mulhatlan szükséges, hol állandó gyermekmenhelyet akarunk fentartani, s hol télen nyáron gyermekek lesznek. Az épület mellett legyen egy jól befásított kert, hol a gyermekek ne legyenek kitéve a nap hevének. Ha ilyennel nem rendelkezhetnénk, az udvart jó nagy ákáczfákkal, könnyen beültethetjük; addig is azonban egy deszka vagy zsindely árnyfödelet, mely alatt a gyermekek nagy melegben és esős időben játszhassanak. Ez árnyfödelet úgy kell építeni, hogy kivált a délutáni nap hevétől legyenek védve a gyermekek, mert a délelőtti nem oly lankasztó. A játszó helyet el kell különíteni, minden gazdasági épülettől; a köveket, tégladarabokat, gödröket és szemétdombot el kell távolítani a játszóhelyről s erre tiszta homokot kell hordatni. A kutat födetlenül hagyni nem szabad. Ha alkalmas épület nem állana rendelkezésünkre, az még nem elég ok a késedelemre. Legyen csak meg a hely, az épület a szorgos munkaidő után egy pár hét alatt elkészülhet. Erre ugyan azt mondhatnák némelyek, hogy felépítenék ők, csak lenne miből. De csak erős akarat legyen, meglesz ami kell hozzá. Mig egyik ember anyagot ad, addig a másik nem fogja megtagadni a munkaerőt. Ha mindenki tesz valamit, oly hamar felépül az a szép nagy szoba, hogy észre sem veszsziik, hogyan termett oda. Ezután még hátra volna a felszerelés, de ettől sem kell visszarettenni, mert az egész berendezés csekélységből áll. A jó emberek ajándékoznak néhány szál deszkát, abból egy asztalos, vagy egy ügyes faragó gazdaember csinál a falak mellé kis lóczákat és egy hosszú kis asztalt. Ugyanezt készít az udvarra is. Ha ezek megvannak, egy szál deszkából egy asztalossal csináltathatunk egy rakás koczkát, s négyszögíí darabfákat, ezekkel a gyermekek jól el fogják tölteni az időt. A játszó helyen jó lesz egy homokdombot tartani, melyen a gyermekek játszhassanak. Szükséges lesz még néhány szalma párna vagy gyé. kény, hogy az elbágyadt gyermekeket legyen hova fektetni. Ivóeszközök se hiányozzanak. Idővel majd lehet venni egynéhány palatáblát és nehány szemléleti képet is. Ha az is megvan, gondoskodunk ííízfavesszőről, meg gyékényről, melyekkel a gyermek egész nap kellemesen tölti idejét. Mig ezek el lesznek intézve, addig az illető nő tanult annyit a mennyire egyelőre szüksége van. Ekkor megnyitjuk a menhelyet, hova a szülők gyermekeiket már akkor elvihetik. Adnak a gyermekeknek egész napra való élelmet és igy késő estig nyugodtan dolgozhatnak, mert meg lehetnek győződve arról, hogy gyermekeik jó helyen vannak, hol nem éri őket veszedelem. Végre mikép kell csak a mezei munkaidőre megnyitandó gyermekmenhelyeket felállítani ? Keresünk egy alkalmas nőt, ki vállalkozik a munka ideje alatt, vagy néhány család vagy pedig az egész község kisdedeinek gondozására. Ezért adunk neki 10 frtot havonkint, vagy pedig bizonyos mennyiségű gabona, főzelék-félét. Valaki felajánlja vagy szívességből, vagy pedig valamely csekély terményben is fizethető díjért, gyűA „VESZPRÉM“ TARCZAJA. Adatok a gyomor történetéhez. Sch. F. után közli Schön Róza. „A gyomor történetéhez?!“ fogja fejcsóválva mondani a nyájas olvasó; „hát a gyomornak is megvan a maga történetei“... Minden eseire — még pedig igen csodálatra méltó története. Ha, mint a közmondás mondja, igaz, miszerint az evés és ivás tartja össze a testet és leiket, úgy minden esetre nagy jelentősége van a gyomornak az emberre nezve, sőt minden emberi ténykedés főgyökerének tekinthető. Hogy azután mily viszonyban áll a történelemhez, könnyen beláthatjuk. Ez furcsán hangzik. Azonban ha kissé gondolkodunk fölötte, csakhamar nagyon is természetesnek találandjuk az imént mondottakat; mert a történelem sok oly férfiú nevét említi föl, kiknek kiváló tettei és tulajdonai nem sorolhatók föl a nélkül, hogy gyomrukról említés ne történjék. A következő gyomorhősök lajstroma szolgáljon bizonyítékul bevezetésünknöz. Ha a római nép történetének lapjait figyelemmel forgatjuk es ide tartozó személyiségeket keresünk úgy pl. Vitellius császárra akadunk, ki uralkodásának utolsó hónapjaiban 120 miüió sesterciát (mintegy hat millió tallért) leközölt él. A történészek azt állítják, miszerint naponként öt nagy étkezést tartott, hogy gyomra követelményeinek eleget tehessen. Egy lakománál, melyet testvére az ő tiszteletére rendezett, kétezer hal és hétezer szárnyasféle étkezés után okádó szobájába ment a császár, hol porocskát vett be túl töltött gyomrán segítendő, hogy utána új ét- vágygyal láthasson az evés élvezetéhez. Lucullus római hadvezér, ki 90—42 év körül Kr. e. élt, szinte, a közmondás tárgya lett falánksága miatt. Óriási vagyonra tevén szert, a legtékozlóbb gulaságban töltötte el napjait. Több étterme volt, melyeknek csupán nevét kellett megmondani udvarmesterének, ki azonnal tudta, mit akar ura azon napon enni. Egyszer két előkelő római váratlan látogatással lepte meg őt; de nem jött zavarba, mert csak e pár szót mondá: „Az Apollo- teremben lesz az étkezés,“ és volt oly lakoma, mely 2200U írtba került. Maximinus császár egy nyolez láb magas óriás, egyszerre 40—60 font húst fogyasztott el és 30—40 kanta bort ivott hozzá, igy tehát nem csoda, ha egy kézzel egy terhes kocsit vontatott, ha egyetlen egy ökölcsapással a legerősebb lónak fogait verte ki és ujjaival köveket morzsolt szét. Clodius Aibinus császár éhgyomorra 500 fügét, 100 baraczkot, 10 dinnyét, 20 font szőlőt és 400 osztrigát evett meg. Ha tekintetbe veszszűk, hogy akkoriban egy baraczk 30—40 sesterciába került, képzelhető, mennyibe kerülhetett e császár villás reggelije. A görög történelem is tiszteletre méltó étvágyakról szól. Dionysius, Heraklea zsaruoka JPffT Lapunk mai számához egy sok evés folytán oly testes lett, hogy alig birt mozdulni. A nevezett pofók kitűnő étvágya mellett oly mélyen aludt, hogy hosszú tűkkel kellett szurkálui, ha azt akarták, hogy ő felsége egyszer fölébredjeu. Herodotus, (uem a történetíró, hanem egy trombitás Megarából,) ki Athenaeus görög rhetor szerint egyszerre két trombitán birt fújni, táplálékul naponként 20 font húst és 6 sestárius kenyeret vett magához. Theodoretus, egy másik történetíró, egy Aglais nevű syriai asszonyról azt mondja, hogy naponként 30 tyúkot és 4 semedius kenyeret költött el, a nélkül, hogy jóllakott volna. Dárius király naponként 15000-re menő barátai körében ebédelt, é3 egy ilyen ebéd 400 talentumba (egy talentum 10,000 frt) került. Ha Xerxes utazásában egy városban kétszer étkezett, a város az egész évre ki volt éiveztetve. Egy bizonyos Phytius azonban oly gazdag volt, nogy egyszer nem kevesebb mint, 780,000 embert Xerxes hadaiból saját költségén vendégelt meg és a fejedelemnek egyszer azon ajánlatot tévé, hogy seregeit öt hónapra ellátja élelemmel. A történelem bár nem irja, váljon ezt ingyen, vagy hitelbe akarta-e tenni, de mégis mily borzasztó vagyon kell ahhoz egy milliónál több embert közei egy fél évig eltartani. Orotoni Miló, az ókor leghíresebb athle- tája, ember feletti erejéről hires barátja Theo- geues társaságában többszőr egy egész ökröt emésztett fel. Midőn egyszer egy fatörzset szét akart tépni, kezeit becsipte es igy a vadállatoknak esett zsákmányúl. Midás, frigiai királynak, volt egy Litlív „Hív. Ért.“ van csatolva.'^m persás nevű törvéuytelen fia, ki oly egészséges étvágygyal birt, hogy egy napon annyi kenyeret evett meg, a mennyit egy szamár elbírt, és hozzá még egy egész akó bort ivott naponként. A perzsa gyomorhistória évkönyveiben mint üstökös ragyog az égen Cativáris hires gyomorhős, kinek rabszolgái, ha állkapcsa sok evés és harapás által elfáradt, a megrágott ételeket tömték szájába. Nagy Sándor sok gondot fordított a jó italokra, melyeket nagy mennyiségben fogyasztott el. Különös alkalmakkor nagy tivornyák tartattak, melyeken fogadásra ittak és a leghatalmasabb ivók pályadíjakat nyertek. Hogy nézhettek ki az ily tivornyák, gondolható abból, hogy rendesen 30—40 ivó halva maradt vissza. Cajus Julius Caesar, a gallok legyőzője, diadalüunepe alkalmával vendégeinek 6000 pettyes áugolnát hordatott fel, melyek száz millióm sesterciába, közel tíz millióm írtba kerültek. A uagy Caesar utódai közül a leguagyobb tékozló Heliogabal, az „isteni“ melléknévvel volt, ki oly lakomákat rendezett, melyek egy egész hónapig tartottak és a mellett naponként új fényben új díszítményekkel ékítve ragyogtak termei. Az ülőhelyek, melyekben a vendégek kényelmesen nyújtózkodtak, tiszta ezüstből voltak, és rózsa, ibolya és nárczisz- szal voltak behintve. A lámpák fényét és lángját, melyek ez ünnepélyeknél égtek, magázolaj és drága illatszerek táplálták és 22 teríték volt használatban. (Vége köv.)
